Szolnok Megyei Néplap, 1980. július (31. évfolyam, 152-178. szám)

1980-07-23 / 171. szám

1980. július 23. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 ■■•eaaaa a mmi. ::L aaaífl Tíí K€P€RfWÖ ___________előtt P ályázatok, hiányszakok Képesítés nélkülit csak végső esetben Kedvezően alakulnak az oktatás személyi feltételei Bizony mondom: jó, hogy itt van már az olimpia; a nemes versenyek izgalmai, jóleső feszültségei legalább háttérbe szorítják, elhalvá­nyítják a mostanában eléggé elszaporodott krimik, félel­met, kegyetlenséget árasztó filmek hatását. így talán ke­vesebb szó esik például a távoli bolygóról érkezett ide­genekkel hadakozó Dávidról, és több azokról, akik való­ban megérdemlik, izgalmas sportcsaták hőseiről, vagy éoo a győzelemig vezető út érdekességeiről. Hála a tele­víziónak, az eddigi közvetí­tésekből úgy tűnik, nem is maradunk ki semmi feleme- lően lényegesből. Viszont bosszantó, hogy egyrészt technikai hibák, másrészt egyes riporterek felkészület­lensége miatt nem mindig zavartalan az élvezetünk. Mit lehet mondani arról a köz­vetítésről, amelyben két bir­kózóóriás drámai küzdelmét csacska szavakkal, naív fel­kiáltásokká! és üres lelken- dezésekkel követi, kommen­tálja a jelenlevő riporter, ki­nek szókincsében két szócs­ka, a „hű” meg a „hát” a leggyakoribb. (Lásd: Növé­nyi és a szovjet birkózó ösz- szecsapásáról adott tudósí­tás, beszámoló.) Félelem minden mennyiségben Bár a nyár valahogy, nem akar megérkezni, a mele­gebb időkre szánt, mondhat­ni hagyományos nyári soro­zatok mégis rendben meg­érkeznek most is, ahogy ez már televíziónkban szokás. A sci-finek álcázott amerikai bűnügyi filmsorozatnak már a második részét láthattuk, és egy újabb sorozat is útnak indult vasárnap este, a ka­landfilmek fajtájából, a Jack London regényéből készült Menekülés az arany földjé­ről. És jönnek sorban a kri­mik is. Szerdán például Der­rick, szombaton egy francia film,- ugyancsak bűnügyi, Jean Gabin-nel. Még szeren­cse, hogy a televízió maga is felismerte és belátta, hogy közülük egyik-másik igen veszedelmes, félelmetes szó­rakozás. Ezért azután böl­csen és okosan eldugta a ké­ső esti órákba. A Támadás egy idegen bolygóról is ide sorolható, mely valójában csak tetszeleg a tudományos­fantasztikus filmek képében, de semmi köze igazán a tu­dományhoz, s még képzelő­erő dolgában is elmarad a valóban fantasztikus témájú filmektől. Számomra ember­telen mű, mert csupán a ke­gyetlenségre épít. Az állandó rettegés és félelem világát akarja belénk szuggerálni, meglehetősen erőszakos esz­közökkel, de még csak nem is ügyesen, mint egy jól meg­csinált horror. Arra persze mindenképpen jó, hogy álmatlan, rossz éj­szakákat szüljön azoknak, akik megtekintik. Még sze­rencse, hogy az ember tud­ja, Dávidnak, aki magányos hősként harcol a betolako­dó idegenekkel, halálos baja nem eshet, hiszen akkor meg­halna a sorozat. Ez adhat valamiféle biztonságérzetet a nézőnek, mert minden egyéb a mindenáron való nyugtala- nítást szolgálja a filmben. Némelyik jelenet láttán egye­nesen a hideglelés fogja el az embert. Csak megjegy­zem, ha egy műalkotásban földlakóknak távoli, idegen bolygó lényeivel van talál­kozása, akár úgy, hogy a földiek mennek hozzájuk, akffr úgy, hogy ők jönnek a közelükbe, akkor az csak ve­szélyes lehet, abból csak fé­lelem származhat. Ha arra gondolok, hogy ezekben a filmekben végtére is a jö- vőnkről van szó... De hagy­juk,. hisz a Támadás az ide­gen bolygóról című sorozat­nak és a hozzá hasonló fil­meknek épp úgy nincs közük az emberiség jövőjéhez, (ha­mis képes festenek), mint ahogyan nélkülözik az igazi tudományosságot. Nem is szabad, még játékból sem, hogy komolyan vegyük őket, hogy megtéveszthessenek bennünket, a világ ugyanis nemcsak félelemből áll. Jack London filmen Még ha mindig is tele volt, és tele van nyugtalanító fe­szültségekkel, ellentétekkel. Ahogyan a Jack London re­gényből készített csehszlovák filmben is láthatjuk. Az arany lázától a vér is felfor­rósodik, s forró helyzetekben végletesebben méretik meg maga az emberség is, ez az alapja a népszerű író művé­szetének, és szemléletileg ez határozza meg láthatóan a csehszlovák filmet is. S ha van is abban némi romanti­ka, ahogyan Jack London a vadon törvényeit szembeál­lítja a civilizált világgal, vé­gül is az emberség szava szól regényesen vad történe­teiből, amelyek át meg át vannak szőve a szerelem selymes szálaival. A film ezt a regényességet igyekszik is megőrizni, bár épp az elhú­zódó, úgynevezett szerelmi jelenetek, e jelenetek szürke­sége, nem válik — sajnos — hasznára. Továbbá az sem, hogy az alaposabb jellemrajz igényével (amit egyelőre nem váltott valóra) lemond a fo­kozott cselekményességről, nem eléggé fordulatosán tá­lalja azt, ami történik. Lehet, hogy ez csak a kezdetekkel, a kibontakozással együttjáró gyengeség, a továbbiakban erőteljesebben nekilendül majd a cselekmény. Amit azonban máris jólesően nyugtázhatunk; a főhőst ala­kító észt színész, Brúnó O’Ya ideális alkat erre a szerepre. Sugárzik belőle a határozott­ság, erőteljesen férfias, esz­ményi. Egy egész világot hord és képvisel egymagában. S ha már a hősökről be­szélünk, még egy közülük, ama bizonyos Józsi, — Sztan- kay István formálta meg — aki inkább antihősnek mond­ható. hisz semmi hősiesség nem testesül meg benne. Igaz, ő is kalandokon esik át, és adódnak feszült helyzetek, a háború idején játszódik a történet, méghozzá a nyila­sok hatalomra jutásának ne­héz napjaiban, csakhogy itt könnyű kalandokról van szó, a származása miatt üldözöt­té vált Józsi ugyanis külö­nös módját választja a fenn­maradásnak, a megmenekü­lésnek: egy háborús Don Juan szerepében egymás után hódítja meg a közelé­be kerülő nőket. Ott találha­tó közöttük az előkelő tiszt­feleség épp úgy. mint a zupás őrmesterre hasonlító nyilas­keresztes felügyelőnő. A Sző- nyi G. Sándor rendezte film jól aknázza ki e különös helyzetekből adódó komiku­mot, de ami igazán emléke­zetessé avathatta volna a Karinthy Ferenc írásából született tévéfilmet, — annak érzékeltetése, hogy minden hódítás az esetleges halál ár­nyékában játszódik le, a tör­ténet tragikuma — elhalvá­nyult a komikus vonások mellett. Az Ez a Józsi, ez a Józsi elsősorban szórakozta­tott, gondolatilag már kevés­bé bizonyult mélynek. Röviden Didaktikus, azaz nevelő műsor a Családi kör. Ennek ellenére mégsem unalmas. Sőt, legutóbbi jelentkezése, amelyben a barátságról, egé­szen pontosan a gyermekkor­ban kialakuló barátságokról és azok személyiségformáló hatásáról esett szó, kifeje­zetten érdekfeszítő volt. Az „elnyűhetetlen” Ranschburg Jenővel és a jól megválasz­tott, életszagú illusztrációk­kal szolgáló pedagógiai mű­sor bővelkedett megszívle­lendő tanulságokban. Szem­léletesen bizonyította többek között, hogy milyen változá­sokon megy át a gyermek barátkozása bölcsődés kortól kezdve á kamaszkorig, és hogy milyen káros lehet a szülői önkény, amikor okta­lanul kíván beleavatkozni e barátságok alakulásába. V. M. Gyula, várszínpad Ma: a Kegyenc, pénteken: Szörnyek évadja A gyulai Gróza park­ban ma és holnap, vala­mint szombaton este Te­leki László szomorújáté­kát, a Kegyencet mutat­ja be az Universitas együttes, Katona Imre rendezésében. Az „Uni­versitas” több neves hi­vatásos színművésszel megerősödve vállalta a nagyhatású romantikus mű előadását. Holnapután, tehán pén­teken este a Várszínpa­don tartanak premiert. Hernádi Gyula V. N. H. M. (Szörnyek évadja) cí­mű darabja kerül színre — a cselekmény egy része a kenderesi Horthy kú­riában játszódik -*- Jan- csó Miklós rendezésében. Az abszurd groteszk főbb szerepeit Tordai Teri, Ig- lódi István, Ladik Kata­lin, Madaras József és Jobba Gabi játssza. Szolnokon Fotós alkotételep A Népművelési Intézet tá­mogatásával ismét megren­dezi a Tiszamenti Vegyi­művek Művelődési Háza és a városi tanács művelődési osztálya a szolnoki fotós al­kotótelepet. A minden eddiginél több jelentkező július 25-től egy hetet tölt megyénkben. Ka­posvári Gyula helytörténeti előadásával kezdődik a prog­ram, majd fotóséták, kirán­dulások során sorban felke­resik a fotóamatőrök a vá­rost, a Tiszaligetet. Ezt kö­vetően megyénk „foto­gén” témáit veszik sorra: a Tisza Cipőgyár szalagjai mellett éppúgy megfordul­nak, mint a Növényolajgyár­ban, a Művésztelepen, a Ve­gyiművekben, a Mezőtúri Agyagipari Szövetkezetben, de a szenttamási lótelepre és Tőserdőre is ellátogatnak. A fotós alkotódélutánokat este előadások követik: Schwan- ner Endre a fotózás technikai fejlődésének eredményeiről, Győri Lajos az aktfotózásról tart illusztrált előadást. Ter­mészetesen laborálási lehető­séget is biztosítanak a részt­vevőknek. A telepen készült felvéte­lekből még az Idén kiállítást rendeznek a Vegyiművek művelődési házában. Bartók-szeminárium Bartók Béla volt tanítvá­nyai, napjaink neves zene- pedagógusai irányítják a Szombathelyen, július 28-án megnyíló nemzetközi Bartók szeminárium munkáját. Ez­úttal tizennegyedik alkalom­mal rendezik meg a kurzust, Szombathely pedigi ezúttal már harmadszor ad otthont a szemináriumnak. A résztve­vői tizennyolc országból — az európai államokból, továbbá Ausztráliából, az USA-ból, Kubából, Iránból és Japán­ból érkeznek. Még kicsit egyetemi, főis­kolai hallgatóként töltik va­kációjukat a friss diplomás pedagógusok. Gondolataik­ban azonban már egyre na­gyobb teret kap a pályakez­dés, a leendő munkahely. Megyénkben a meghirde­tett állások fele talált gaz­dára az idén is, közvetlenül a pályázatok kiírása után. Az üresen maradt tizenegy óvónői, tizenhat tanítói, hu­szonhét általános iskolai és tizenkilenc középiskolai ta­nári állásból azóta már jó- néhányat betöltötték. A hiánjtezak az idén is a test­nevelés, az orosz és az ének. A legtöbb az üres tanítói, ta­nári állás változatlanul — noha az utóbbi években je­lentős mértékben csökkent ezeken a helyeken is — a szolnoki, a tiszafüredi járás­ban, a városok közül pedig Törökszentmiklóson. Karca­gon óvónőkre lenne szükség. Szeptemberig még minden bizonnyal javulnak az ará­nyok, az oktatásügy irányítói újabb képesítés nélküli ne­Miközben a kulturális in­tézményhálózat java részé­ben — művelődési otthonok­ban, színházakban, könyvtá­rakban — csöndesen telnek az „uborkaszezon” napjai, addig, a nyári kulturális szo­kásoknak megfelelően, a múzeumok, kiállítótermek jó programokkal várják a látogatókat. így is van rend­jén: a nyár, a nagy idegen- foígalmi „népvándorlás’’ évada, egyszersmind a mú­zeumok, kiállítások, műem­lékek nagy számú, spontán látogatóinak évada is. Nem véletlenül használtuk a „spontán” jelzőt: múzeumi közművelődési szakemberek szerint nyáron jóval keve­sebb a szervezett tárlatlá­togató, viszont megnő a puszta kíváncsiságból érdek­lődő nézelődők száma. Karcag A karcagi Győrffy István Nagykun Múzeumban két­ségkívül jól időzítettek: a közelmúltban megnyílt né­pi kerámia kiállítás — Sz. Nagy István karcagi fazekas munkái — a fürdőidény Vé­géig tart nyitva. A múzeum állandó kiállítása is gazdag látnivalóval szolgál — ér­demes a Berekfürdőn nya­raló, pihenő vendékegnek a városba „kirándulni”. Sok­kal elszomorítóbb viszont a velőket csak a legvégső eset­ben alkalmaznak. Szolnok megyében az utóbbi évek­ben nagy mértékben csök­kent a képesítés nélküliek aránya. Három évvel ezelőtt még a pedagógusok csaknem nyolc százalékának nem volt diplomája. Az előző tanév­re három százalékra csök­kent ez az arány, amely jobb az országos átlagnál. Hosszú évek óta tavaly fordult elő először, hogy már nem kel­lett a tanév elején tanfolya­mot indítani újonnan kated­rára álló képesítés nélküliek­nek; mivel nem alkalmaztak csak érettségivel rendelkező fiatalokat. A már tanító még nem diplomás nevelők : 98 százaléka pedig a munka mellett tovább tanult a pe­dagógusképző intézmények valamelyik évfolyamán. A személyi feltételek ilyen kedvező alakulása — az is­kolaösszevonások, a körzete­sítés, az ésszerűbb munka­erőgazdálkodás, az élet- és munkakörülmények javulá­sa s számos helyi kezdemé­városiban, illetve a környé­kén található műemlékek, illetve közvetlen környeze­tük állapota. A hortobágyi kiilenclyukú hídnál, régeb­bi Zádor-híd gépkocsival megközelíthetetlen még szá­raz időben is, a híres — szép rekonstrukcióra váró szélmalom környékén pedig övig ér a fű, a gaz. Tiszafüred és környéke a megye legújabb — és máris egyik legnépszerűbb idegen- forgalmi övezete. Az alig pár hete megnyitott kem­pingben a magyar kirándu­lók százai mellett sok nyu­gati és szocialista országból érkezett autós túrista ütöt­te fel sátrait. Különösképp a hétvégeken kisebb Bala- ton-parti üdülőtelepekéhez hasonló a Tisza menti járá­si székhely forgalma. Ennek ellenére nincsenek a Kiss Pál Múzeumnak tájékozta­tó táblái az utak mentén. Oka: jellegzetes^ adminiszt­rációs lassúság. Mert a mú­zeum megrendelte ugyan időben a táblákat egy bé­késcsabai „cégtől”, amely le is szállította, de ezekről kiderült, hogy nem a főút­vonalak mentén felállítha­tó fóliás-fényvisszaverős táblák, csak egyszerű .gyöngy” felületűek. Az elő­írásos fóliás-fényvisszaverős táblákat előállító üzemnek, vagy szövetkezetnek egye­lőre nem sikerült a nyomá­nyezés hatására — jó alapot teremtett arra, hogy ne okoz­zon gondot, színvonalcsökke­nést az oktató-nevelő mun­kában a demográfiai hullám nagylétszámú évfolyamainak fogadása az általános isko­lákban. Várhatóan idén sem emelkedik a képesítés nélkü­liek aránya, noha új oktatá­si intézmények nyitják meg kapuikat, s az első osztályo­sok száma jóval nagyobb, mint tavaly. A gyermekgon­dozási segélyen levő pedagó­gusok munkáját a továbbiak­ban is átcsoportosítással, he­lyettesítéssel oldjuiv meg, természetesen úgy, hogy ne menjen a szakosan leadott órák arányának rovására. Továbbra is gondot okoz viszont,. hogy a gyógypeda­gógiai intézetben kevés a speciális képzettségű neve­lők száma. A jövőben ösz­töndíj szerződéssel igyekez­nek növelni a gyógypedagó­giai főiskolát végzettek ará­nyát ezekben az oktatási in­tézményekben. ra bukanni... Útbaigazító tábla teliát nincs. Tiszafüred Látogató — szerencsére — így is van. A tiszafüredi a megye egyik legszebb „kis- múzeuma”, bővelkedik lát- nivalókban,, s erre a nyár­ra időszaki kiállítótermében is különlegességszámba me­nő tárlat látható — az „Észtország népművészete” című. A vendégkönyvben salgótarjániak, debreceniek, miskolciak, budapestiek, eg­riek és külföldiek elismerő bejegyzései tanúskodnak a múzeum állandó és idősza­ki kiállításának népszerűsé­géről. Remélhetőleg Füreden hamarosan megnyílik a fa­zekasház — úgy hírlik, már csak apró híja (egy wc) van a megnyithatóságnak. Hortobágy Füredtől „'karnyújtásnyi­ra” van a megye leújabb múzeuma — a Hortobágyi Nemzeti Park nyugati foga­dókapuja. Az épületegyüt­tes — a szolnoki Nagy Ist­ván és Pár Nándor tervez­te — önmagában' is látvá­nyosság. A belépőt udvarias idegenvezető fogadja, aki nemcsak a közelben meg­tekinthető túrák útvonalait ajánlja, hanem az épületben látható. audo-vizuális ef­fektusokkal gazdagított ál­landó kiállításon is végigka­lauzol. Egy „szelet” igazi Hortobágy ez a kiállítás, ha­sonlóképpen a közeli Meggy es-csárdamúzeumhoz. A fogatiókapu „halijában örömmel fedeztünk fel né­hány értékes apróságot: szép tájékoztató kiadványo­kat, művészi igényű képes­lapokat. A tájékoztató pult mögött ülő hölgy sajnálkoz­va mondja: Csontváry: Vi­har a Hortobágyon című festményének posztere nincs — a nyáron sok ezer látoga­tója volt a fogadóháznak. És így tovább — Túrke- vén, Mezőtúron, Szolnokon, Jászberényben is rangos múzeumi program, időszaki kiállítások állják az idegen- forgalom nyári hullámait. Csak jó időben ne legyen hiány — mondják a kiállí­tásszervezők — akkor láto­gatóban sem lesz .hiány. Sz.J. Az egri vártömlöc bástyájában tar­tották meg Feke­te Sándor: „Len­kei tábornok” cí­mű. drámájának ősbemutatóját, Valló Péter rende­zésében. Képün­kön: Reviczky Gá­bor, Gáspár Sán­dor, Szombathy Gyula. Múzeumban, kiállításon AZ IDEGENFORGALOM NYÁRI „HULLÁMAIN”*

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom