Szolnok Megyei Néplap, 1980. július (31. évfolyam, 152-178. szám)

1980-07-20 / 169. szám

10 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1M0. Július 20. Országos kísérletben TÚRKEVÉN NEM FÉLNEK AZ ÚJTÓL A kis- és középvárosok ta­nácsi szervezeteinek korsze­rűsítésére ősztől kezdve az országban hét helyen kez­dődnek — központi kezdemé­nyezésre — egy évig tartó kísérletek. Megyénk négy vá­rosa — Karcag, Törkszent- miklós, Kisújszállás és Túr- keve — kapcsolódik ebbe a munkába. Ami bizonyára nem a vé­letlen műve, hiszen megyénk eddig is a tanácsi munka kor­szerűsítésének élharcosai kö­zé tartozott, — gondoljunk például az ügyfélszolgálati irodáknak az országban az el­sők között történő megszer­vezésére. Államigazgatási szerveinknél az újtól való idegenkedés helyett inkább a szervezeti formáknak az élet­hez, a társadalmi viszonyok változásaihoz való igazításra törekvés tapasztalható. Ezt szolgálja az új kísérlet is, amelynek módozataira — a sémák megszabását szeren­csére elkerülve — az Állam- igazgatási Szervezési Intézet tett javaslatokat. A cél: egy­szerűbben, hatékonyabban dolgozó osztályok kellenek. Ennek érdekében megyénk­ben három variációt próbál­nak ki. Mégpedig: Törökszentmiklóson négy osztály marad. A vb-titkár és az elnökhelyettes is osz­tályt vezet. A vb-titkár a titkárság, valamint a szerve­zési osztály vezetése mellett a hatósági osztály felügyele­tét is el fogja látni. A váro­si tanács elnökhelyettese pe­dig irányítani fogja a város­gazdálkodási és fejlesztési, valamint a művelődésügyi, egészségügyi és sportosztályt. Karcagon szintén négy osz­tály marad a tanácsnál, ne­vezetesen a hatósági, a szer­vezési, a városgazdálkodási­fejlesztési, valamint a műve­lődésügyi, egészségügyi és sportosztály. Ott mind a négy osztályt osztályvezető irányítja majd . A tanácsi tisztségviselők jogállása vál­tozatlan marad. Kisújszálláson és Túrkevén mindössze három-három osz­tály marad — így az állam- igazgatási, a városgazdálko­dási-fejlesztési, valamint a művelődésügyi, egészségügyi és sportosztály. ♦ * * Miként fogadták a taná­csok a központi kezdeménye­zést? Túrkevére látogattunk, ahol Kőrizs Istvánnal, a vá­rosi tanács elnökével és Pel­le Józseffel, a tanács párt- szervezetének titkárával be­szélgettünk erről a témáról. — A korszerűsítés — gon­doljunk például az ügyfél- szolgálati blokk, majd az ügyfélszolgálati iroda kiala­kítására — nem idegen tő­lünk, — mondta Pelle József. — Mint minden újnál, ennél az intézkedésnél is tapasz­taltunk bizonyos fenntar­tásokat, melyeket a pártszer­vezet igyekezett megszüntet­ni. Ennek is köszönhető, hogy az „elfogadási idő” a vártnál rövidebb volt. Re­mélhetően így lesz ez az új szervezeti forma esetében is. Szükségességéről már a na­pokban tartott taggyűlésen, illetve az azt megelőző párt- csoport-értekezleten is be­szélgettünk. — A dolgozók részéről in­kább kiváncsi várakozást ta­pasztaltunk, mint ellenke­zést. Hogy hét helyett csak három osztályunk lesz, az kevés embert érint. Kőrizs ístván magyarázó- an közbeszól: — Az ügyfélszolgálati iro­da létrehozásával nálunk is alakult egyszemélyes osz­tály. Hadsereg nélküli tábor­nok volt az osztályvezető. — Ilyen tényeket látva lelkileg mindegyikünk felké­szülhetett az átszervezésre. — Dolgozóink nemcsak egyetértenek a szervezeti korszerűsítéssel, hanem szé­les látókörre vallóan olyan javaslatokat is tesznek, ame­lyek túlnőnek a városi ta­nács hatáskörén. Javasolták például, hogy az árellenőr­zést több városra kiterjedő hatállyal körzeti csoportok­ra bízzák. — folytatta a párttitkár. — Pártvezetősé­günk tehát nem marad ma­igára, .'amikor; egyértelműen a korszerűsítés mellett fog­lal állást. Eddigi tapasztala­taink is erre ösztönöznek bennünket. — Az élet követeli a meg­csontosodott struktúra mó­dosítását — vélekedett a tanácselnök. — Az új felál­lásnál az, aki sok évig azo­nos beosztásban dolgozott, arra kényszerül, hogy sok­rétűbben lássa az életet. Ed­dig egymástól meglehetősen elkülönült munkakörök vol­tak. pedig egy ilyen kisvá­rosban. mint Túrkeve. min­den mindennel összefügg. — A pártvezetőség segít­ségével arra törekszünk, hogy olyan együttműködési készség alakuljon ki dolgo­zóink között, ami korábban nem volt jellemző. A párt­tagok sokat tehetnek ezért, mert néhányan megkérdője­lezhetik törekvéseinket. Min­den emberben van ugyanis valamiféle becsvágy, ami nem ítélhető el, és emiatt az új szervezés következtében né­hányan esetleg sértve érez­hetik majd magukat. Velük és a város közvéleményével egyaránt azt szeretnénk el­fogadtatni, hogy ha valaki eddig osztályvezető volt és a jövőben nem lesz az, mert kevesebb az osztályok száma, ez nem jelent lefokozást, presztízsveszteséget és fize­téscsökkentést sem. Társa­dalmi megbecsülése válto- zotlan marad akkor is. ha nem osztályvezető lesz, ha­nem például — városi fő­mérnök. — Az átszervezés révén ki szeretnénk rekeszteni a rossz értelemben vett hivatali szel­lemet, és embercentrikusab- bá tenni a tanácsot. Ennek szervezeti feltételeit teremti meg a szóbanforgó kísérlet. Az eddiginél kevesebb taka- ródzási lehetőséget biztosít, nem lesz olyan könnyű ma­gyarázni a lazaságot, jobban hadat lehet üzenni a bürok­ráciának. Eddig például, ha szabadságra mentek az egy­személyes osztályról, akkor azon a munkaterületen meg­állt az élet. Nagyon őszintén beszélünk ezekről dolgozó­inkkal, ezért — legalábbis úgy tűnik —, nem lesz kü­lönösebb gondunk az átszer­vezés miatt, őszintén örü­lünk, hogy az ország hét kí­sérletező városi tanácsa kö­zé kerülhettünk. * * * Az október elsején kezdő­dő kísérlet végén a három variáció közül az országban legjobban beváltak tapaszta­latait hasznosítják majd a kis- és középvárosok taná­csi szervezeteinek kimunká­lásában. A tapasztalatokra várni kell néhány hónapig, de annyi a józan következ­tetésekből előre is leszűrhető, hogy az eddigieknél jóval na­gyobb létszámú tanácsi osz­tályokon a munkát intenzí­vebben, az átfedések elkerü­lésével lehet vézeni. Ezért nélkülözhetetlen, hogy min­den tanácsi dolgozó egy nyel­ven beszélve segítse ezt a munkát. Simon Béla A kezdet kezdetén Az udvaron hatalmas dunyhák, párnák szívják magukba a jó, meleg nap­sütést. A háziasszony mente­getőzik: szabadnapos, nagy- takarításban van, ezért ez a széjjelség a portán. Egyéb­ként a fürdőben pénztáros, jó beosztás, egyik nap a pénztárban, a másik itthon. Vagyis jut idő a társadalmi munkára. Tóth Sándorné ugyanis a cserkeszőlői községi nép­front elnökségi tagság mel­lé, most egy újabb megbíza­tást kapott a József Attila utca és környéke lakóitól: tanácstagjuknak választották az emberek. Erről a szerin­te nem kis felelősséggel já­ró megbízatásáról beszélge­tünk a hűvös szobában. — Mint a népfront helyi elnökségének tagját, rend­szeresen meghívott a közsé­gi tanács az üléseire- Hall­gattam, az ott elhangzotta­kat és kialakult egy kép bennem a tanácstagok köte­lezettségeiről. Szóval ennyit tudóik a tanácstagi munká­ról- Pontosabban most már többet. JuLikával — tanács­elnök asszonyunkkal — be­szélgettünk már arról, mi­lyen feladatok várnak ránft az elkövetkezendő eszten­dőkben. — Éspedig? — Mindenekelőtt társadal­mi munka szervezése a köz­ség fejlesztésére. A körze­tem ügyes-bajos dolgainak képviselete, információk to­vábbítása a tanácstól a la­kossághoz és vissza. Társadalmi munka szerve­zése: Tótihné ebben már megmutatta, mit tud. Első ténykedésének eredménye­ként járdát épített a József Attila utca lakossága az el­múlt vasárnap. Reggel 6-tól este 6-ig dolgoztait kicsik és nagyok. A tanács adta az anyagot, az emberek kever­ték, rakták, simították a be­tont. Most már az utca mindkét oldalán gyalogjáró vezet a község központjához. — Ez sikerült, remélem ezután sem lesz különösebb gond a szervezéssel, hiszen az emberek tudják: maguk­nak csinálják. maguknak szépítik-építdk a községet. — Hallottam, hogy tagja lett a községi tanács mellett dolgozó szabálysértési bi­zottságnak is... — Látja, erről a feladat­ról még nagyon keveset tu­dok- Azt viszont már mond­ták, hogy a vb-titkár elv­társ kettőnknek — ennyien vagyunk új tagok a bizott­ságban — tájékoztatót tart majd. hogy megtudjuk: mi lesz a dolgunk. A tanácsel­nök asszony megígérte: ka­punk különböző könyveket, amelyekből megismerhetjük majd a tennivalókat. Aztán egy-egy ügy tárgyalása előtt megkapjuk az arra vonatko­zó anyagokat tanulmányo­zásra. Semmiképpen sem szeretnék felületesen dolgoz­ni. hiszen egy-egy bizottsá­gi döntés súlyosabb elma­rasztalást is maga után von­hat, Gondolok például a pénzbü n tét és re. — összeült már a bizott­ságuk? — Még nem. Június 17-e. a tanács megalakulása óta még nem történt szabály­sértés a községben, de tu­dom. hogy korábban évente 13—15 ügy is vol.t főleg tu­lajdon- és köztisztaság elle­ni vétség. Kapós „kisokos” A puding próbája, hogy megeszik. Az információé, hogy meghallgatják, elolvas­sák, ha olyasmit tartalmaz, ami érdekli az embereket, és a hitelességhez kétség nem férhet. Meggyőződésem, hogy a megyei tanácstagok tájé­koztatására készült 79 olda­las kiadvány ilyen. Miből gondolom, hogy kiállja a próbáját, amikor még csak néhány hete (a megyei ta­nács alakuló ülésén) kapták meg, akiknek készült? Igaz, nem volt sem repre­zentatív felmérés, sem ^pu- dingpróba”, csak egyszerűen a szerkesztőségi íróasztalo­mon hagytam a kiskönyvet. Másnap már eltűnt. Némi nyomozás és mérgelődés után kiderült, hogy ifjú kollégám csapott le rá, miután végig­lapozta és rájött, hogy neki éppen ilyen „kisokos” kelle­ne, amelyben a megye köz- igazgatási felépítésétől az úgynevezett ellátási mutató­kon át a hatósági ügyinté­zés fórumrendszeréig az ügy­félszolgálati irodákig átte­kinthetően Rendszerezve minden benne van. Még öt percébe se tellett, hogy an­nak a járásnak, amelyről ír­ni akart, a leglényegesebb adatait megtudja. Azt is, hogy X falujának hány or­vosa van, de még azt is, hogy hány kisiparosa. Egy szó mint száz, kollégám fájó szívvel vált meg a „kisokos­tól”. Azóta nyilvántartást ve­zetek az útjáról: ki vitte el és mikor hozza vissza. A könyvecskét a megyei tanács­tagok munkájának megköny- nyítésére készítette a megyei tanács végrehajtó bizottsá­gának titkársága, valamint a szervezési és jogi osztálya. Az országban egyedül nekik jutott eszükbe, hogy milyen hasznos lehet, mennyi se­gítséget adhat egy ilyen tá­jékoztató kiadvány a tanács­tagoknak. Már utaltam rá, hogy mennyi mindent meg lehet tudni belőle a megye hét vá­rosáról, hatvannyolc nagy­községéről illetve községé­ről (milyen településka­tegóriába tartozik, melyek­nek van önálló tanácsa, me­lyik községek alkotnak kö­zös közigazgatási egységet). A táblázatokból az első ráné­zésre világosan kitűnik a közigazgatási szerkezet tago­zódása, az alá- és föléren­deltségi kapcsolat, bemutat­ja a könyv a megyei tánács tizennégy szakosztályát és intézményeit, pontosan fel­sorolva feladatkörüket. Egyszerű, közérthető nyel­ven ismerteti a hatósági ügyintézés fórumrendszerét, ami nagyon fontos, hiszen a statisztika szerint évente minden magyar állampolgár átlagosan háromszor keresi fel a tanácsot valamilyen ál­lamigazgatással kapcsolatos ügyben. A tájékoztatóból vi­lágosan kitűnik, hogy a ha­tósági ügyek 96 százalékát a helyi tanácsoknál intézik. Ezért tételesen felsorolja azo­kat a kivételes eseteket, ami­kor már az első lépésként a megyei tanács szakosztályá­hoz vagy a járási hivatalhoz kell fordulni. Azzal a lénye­ges megjegyzéssel, hogy ha nincs is döntési joga a helyi tanácsnak, bármilyen kérel­met ott helyben be lehet nyújtani. Ugyanez vonatko­zik a közérdekű bejelenté­sekre, javaslatokra, pana­szokra is. Nem az ügyfelet kell küldözgetni, hanem a he­lyi tanácsok kötelessége a bejelentést továbbítani ah­hoz a szervhez, amely az in­tézkedésre, döntésre hivatott. Térkép illusztrálja, melyek azok a községi körzetközpon­tok, amelynek tanácsai az építési ügyeket intézik, hol működnek, korszerű, kibőví­tett ügyfélszolgálati irodák, és hol tervezik ezeknek a lét­rehozását. Tartalmazza a könyv a fontosabb állam- igazgatási eljárások illetéké­nek összegét és felsorolja, hogy miTyen ügyeket intéz­nek rövidített határidőn be­lül. Még hosszasan sorolhat­nám a részleteket. Nincs két­ségem afelől, hogy hasznos útmutatásul szolgál a könyv a megyei tanácstagoknak, akik mindazoknak az alap­vető tudnivalóknak az isme­retében, amelyet a kiadvány tartalmaz, tanácsot, segítsé­get tudnak adni a választó­iknak. Bizonyára szívesen venné, és eredményesen for­gatná ezt a gazdag informá­ciós tartalmú könyvet Szol­nok megye mind a kétezeröt- százhat tanácstagja. K. K. — Gondolom, nem hara­gudna érte, ha ennek a bi­zottságnak kevés munkája adódna az elkövetkezendő években. De mit szólt a fér­je az újabb feladatokhoz? — Nem szólt ellene. Tud­ja, néhány évvel ezelőtt, amikor először mentem el este politikai oktatásra, ak­kor azt mondta: hová mész, mindig mész? Aztán meg­szokta. Az is igaz, hogy az anyósammal lakunk együtt, és a mama sokat segít ne­kem a háztartásban, a gyer­meknevelésben . Azt viszont idegenektől hallottam, hogy Tóth Sán­dor — csiszoló a Pannónia Szőrmekikészítő és Szőrme­konfekció kunszentmártoni gyárában — nemcsak nem szól, de büszke is a felesé­gére. hogy olyan talpraesett asszony. Hogy bíznak benne- Tréfásan említem az asz- szonynak: — Talán azért is válasz­tották meg tanácstagnak, mert tudja, hogyan kell a pénzből pénzt csinálni... — Szó se róla, megbecsül­jük, amit keresünk. Ezt a házat 1966-ban építettük, és most várjuk, hogy megkap­juk a Ladát. Aztán a kis­fiúnk korábban nagyon so­kat betegeskedett, bizony nem kis pénzbe került, mert egyik orvostól a másikig vittük, ősszel leszünk 15 éves házasok. Nekünk csak a havi keresetünk van, ab­ból kell boldogulnunk. Igaz, az nem kis összeg: 7—8 ezer forint összejön havonta. De azért meg kell fogni a fo­rintot, hogy ne guruljon. Hát a községiejlesztésben is hasonlóképpen van ez. Egy kis pénz, sok munka és meg­látszik az eredmény­jelen esetben egyelőre ez egy szép hosszan nyútózó be­tonjárda. De kezdetnék ez éppen elég. V. V, Űj gyógyszertárral gyarapodik Jászszentandr ás. A modern létesítményt augusztusban adják át

Next

/
Oldalképek
Tartalom