Szolnok Megyei Néplap, 1980. július (31. évfolyam, 152-178. szám)
1980-07-20 / 169. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1980. július 20. Nyár a hobbin Hétvégeken, szabadság alatt egyre .többen töltik szabad idejűiket a hobbin. Meleg időben jólesik a kikapcsolódás, egy kis kertművelés, horgászás, szomszédolás. A »0—100—200 négyszögöl telkien megterem a konyhára való zöldség, bab, gyümölcs is. Képeink a szolnoki és szajoli Holt-Tisza-parti üdülősoron készültek. Fotó: Tarpai Ztfltán Lányanyák Magyarországon 1978- ban csaknem tizenegy- ezer gyermek született házasságon kívül. A lakosság megközelítően 0.1 százaléka már a születése pillanatában hátránynyal indult, bár a törvény, a jogszabályok nem tesznek különbséget. A több mint tízezer gyermekből 6723 újszülöttet, húsz vagy annál idősebb anyák hozták a világra. Arról, hogy hányán akarták, vállalták önként a lányanyaságot, mint életformát, nem készült statisztika. ...•né is, lány is, anya is A csengetésre harminc körüli csinos, fiatal nő nyit ajtót. A névtábla szerint „ ... né’1? tudomásom szerint lány és anya. Az utóbbiról másodpercek alatt meggyőz az ajtó mögül kikandikáló csöppség, de rövidesen fény derül a névtábla titkára is. — A zaklatások miatt nem vettem le az előző lakó nevét. Csak szőkébb környezetem tud róla, azok, akiket bármikor szívesen látok. — Kik zaklatták? — A kislányom apja és a családja. Tudja, az én anyaságom meglehetősen botrányosan alakult. Nem is tudom, hol kezdjem ... Talán nem is hiszi el, engem korábban nem akart senki sem feleségül venni. Pedig még „jó parti” is lehettem volna. Egyetemet végeztem, van lakásom. Az udvarlóim, némelyik talán szeretett is, nem akartak nősülni, családot alapítani. „Vele” akkor találkoztam, amikor mélypontra jutott a házassága. Szerettük egymást. Válófélben voltak, de a feleség meggondolta magát. Minden maradt a régiben, azazhogy mégsem, mert közben megszületett a lányom. Amikor még „lehetett volna”, megkeresett a szüleivel; ötvenezer forintot ajánlottak fel, ha nem szülöm meg a gyereket. Mit mondhattam volna erre az antivilágból itt maradt módszerre? Később is egyezkedni akartak: jó rendben van, szüljem meg, de enyém az ötvenezer, ha más, vagy ismeretlen apát jelölök meg. — Olcsó „megváltás” ... — Ezt csak a „megtévesztésért”, a fiuk „tisztességéért” akarták adni, titkos megállapodást kötöttünk volna a gyerektartásról. Mindenről lemondtam, érzek magamban annyi erőt, hogy egyedül is felneveljem a gyermekemet. — A szép, tiszta lakás, az egészséges, jól táplált kislány semmi kétséget nem hagy efelől. Mégis nehéz lesz... — Tisztában vagyok vele, mit vállaltam. Férjhezme- í lésre mégsem gondolok, s már azt is megszoktam, hogy a premier az övé a feleségével, én máskor megyek színházba, s ha ők az utca napos oldalán sétálnak, az árnyas az enyém, és a kislányomé. Csökkent a házasulási kedv Liv Ullmann, a világhírű színésznő írja önéletrajzi. elbeszélésében : „Linn átszellemülten tárgyal Ingmarral. Azt szeretné. ha Ingmar kibújna a telefonzsinórból, és odamenne hozzá. Még mindig elfog a sírás. Linn egyszerre csak ott áll az ajtóban. — Miért sírsz, mama? — Kicsit egyedül érzem magam. — Itt vagyok én neked. — A felnőtteknek szükségük van más felnőttekre is. — Hát ott van nagymama, és Nan néni. — Néha, tudod, az ember arra vágyik, hogy egy férfi vigyázzon rá.” Világszerte népszerűtlene- dik a család intézménye. Nemcsak a válások magas száma jelzi ezt, hanem a házasulási kedv hanyatlása is. Svédországban például két évtized alatt a felére csökkent a házasságkötések száma. Hazánkban — becslések szerint — a 25—30 éves férfiak házasulási hajlandósága 30 százalékkal csökkent, s az utóbbi több mint ötven évben 1978-ban először fordult elő, hogy kevesebb házasságot kötöttek, mint amennyi a válások vagy halálozás miatt felbomlott. Ha a fiú nem kéri meg a lány kezét, aligha jöhet létre a frigy, hiszen fordítva ez nem igen történhet. A lány akkor hát mondjon le a gyermekről. az anyaság élményéről? Tíz évvel ezelőtt csaknem 350 ezer gyermek születhetett volna hazánkban. A fele sem látta meg a napvilágot... de 1974 óta a felére csökkent a művi terhességmegszakítások száma. S ezzel egyidejűleg — enyhén — emelkedett a házasságon kívüli születések aránya. A szolnoki szülészeten másképp vélekednek. — Meglehetősen ritkán szülnek egyedülálló nők — mondja dr. Jakobovits Antal főorvos. — Évente ha tíz lányanyával találkozunk?! — morfondírozik Csillag Jánosné főnővér is. — Persze, az előfordult már, hogy a kismamát kiengedtük a gyermekágyból az esküvőjére. Mi nem „csámcsogunk” ezen. Nekünk az a fontos, hogy a hetedik nap végén az anya is és az újszülött is egészségesen hagyja el a szülészetet. Valóban igaz lehet, hogy nem tartják számon a lányanyákat. Tavaly ugyanis megyénkben a 7737 újszülött 7,8 százaléka házasságon kívüli gyermek. Az ötszázhuszonhat várt vágy nem várt jövevény közül 339-nek az édesanyja húszévesnél idősebb, egyedülálló nő. Nomen est omen? A szülészeten legfeljebb csak a szobatársak kapják fel a fejüket, ha nem valamilyen ,,-nét” hívnak a telefonhoz. De mit szól a társadalom a lányanyákhoz, vagy az elvált asszonyként gyermeket szült anyákhoz? S itt is van egy ellentmondás; az elvált asszony — noha már csak volt „-né” — továbbra is a férje nevét használja, így természetes, hogy gyereke van. Hogy házasságon kívül szülte? Azt nem fontos tudni. Az asszonynevet viselő, egyedülálló anyával ily módon elnézőbb a közvélemény. Nem így azonban a szőkébb közösség — győz meg egy régen elvált asszony, kismama. — A munkahelyen a legszívesebben elküldenének, ha tehetnék — panaszolja. — Az osztályvezetőm közölte velem, hogy „engem ítél el”, s ez a vállalat álláspontja is. Oly módon teszik lehetetlenné a helyzetemet, hogy azokat a kedvezményeket, amelyeket a jogszabály biztosít, megkapom, de ami nem feltétlen kötelező, azt nem. A gyereket nem vették fel a bölcsődébe, a munkahelyem mégsem tett egy lépést sem az érdekemben, azaz a kisfiáméban. Nem vehettem ki a gyest, hiszen abból nem tudnám még a lakást sem fenntartani. Dolgozom, a gyerekemre havi "ezerért vigyáznak. — Nem bánta meg, hogy ilyen körülmények között szült? — Végiggondoltam, s vállaltam. Újbóli férjhezmenés- re már nincs esélyem, a gyerek. az anvaság viszont célt, értelmet adott az életemnek. — S a gyerek apja? — Öt nem „ítéli el” senki A férfiakkal „elnézőbb” a közvélemény. A gyámhatóságon is csupa tapintat nyilvánult meg vele szemben. Ha netán már nős lenne, a munkahelyén értesítették volna, hogy tegyen apasági nyilatkozatot. — Ezek szerint nem nős. — Nem dp házasságról sohasem beszéltünk. Már a "verebünk jelenlétében sem. Mmtha elváltunk volna — noha nerh „emelkedtem fel” a feleség rangjára — fizeti a gyerektartást, s időnként pár percre eljön hozzá. Egy lányanya — ha egyáltalán lehet — irigylésre méltó, akkor az a tanárnői, akinek az egész tantestület „segít” gyermeke felnevelésében, bizonyára azok közé tartozik. A kollégák, a szűkebb környezet elfogadta, igényli a munkáját, a jelenlétét s ilyenformán igyekezett „befolyásolni” a közvélenyét is. Kiegyensúlyozottabb lett, megváltozott a közösséghez, s különösen a gyerekekhez való viszonya, ami egy pedagógus munkájában eleve egyáltalán nem mellékes. Természetesen felvették a gyerekét az óvodába, az üdülőjegyet először neki kínálják fel. Rossz házasság-, vagy...? Ahány ember, annyiféleképpen vélekedik a lányanyákról. Akad ellenséges, megvető, de megértő vélemény is. Ami azonban valamennyi beszélgető partnerben azonos, a szó hallatán elkomorul az arcuk. Harmincéves, egyedülálló, jól kereső szakmunkás: — Megnősülni? Azért vegyem el, mert megszülte? Annyi szép lány van, s olyan kedvesek ... — A lányok — bár tagadják — azért szülnek, hogy így láncoljanak magukhoz férjet — így egy fiatal mérnök. — A tanítványaim szülei között van lányanya is. Bárcsak minden kisdiákot úgy nevelnének, úgy engednének el iskolába, mint ő — vélekedik egy pedagógus. — Még két embernek is nehéz felnevelni egy gyereket. Hát akkor egyedül! — mondja egy gépírónő. — Semmiképpen sem szülöm meg. Az egész falu megvetne érte, anyámékról nem is beszélve — döntött egy huszonéves lány az abortusz bizottságra várva. — Elvették tőlem a gyerekemet gondozásba — könyököl a pohár bor fölött egy rosszul öltözött segédmunkás lányanya. — Azt mondták, különb helye lesz ott, mjnt nálam. Nagyon fáj az nekem ... Bár ne szültem volna meg! De már késő volt. — A nők «aját maguk felelősek a teherbeesésükért Számtalan módon megelőzhetnék. Ebben sohasem lesz egyenjogúság — ítélkezik egy szülészorvos. Szociológusnak készülő egyetemista: — A köztudatban a lányanya egyet jelent a hajdani, s persze mostani könnyelmű, „megesett” tinédzser vagy idősebb felelőtlen lányokkal. Holott ma már nem csak erről van szó. Vannak olyan egyedülálló, megfelelő anyagiakkal rendelkező nők, akik egy esetleges rossz házasság helyett inkább a „lányanyaságot” választják életformának. A közvélemény úgy látszik, nem vagy csak nehezen akarja ezt tudomásul venni. Bár a házasság előtti nemi élettel már elnézőbb. — A gyerek szempontjából a család pótolhatatlan, még akkor is. ha nem a legjobban sikerült a házasság. S ha lányanyáról van szó? Inkább ö nevelje a gyereket, mint hogy állami gondozásba kerüljön — bizonygatja a pszichológus. A fiatal orvosnő diplomáján még alig száradt meg a tinta. — Amikor az iskolában meghallottam, hogy az osztálytársaim a hátam mögött „fattvúnak” „becéznek”, vé- gigsírtam az utat hazáig. Gyűlöltem az anyámat, a ..nemlétező” apámat, a világot. Aztán szorgalmas tanulásba kezdtem. Szerettem volna bebizonyítani. hogy mert nincs apám, én is ember vagyok, s elérhetek bármit. Ma már mindent másként látok. Tisztelem, nagyra becsülöm az anyámat, mert vállalt engem, felnevelt, lemondások árán taníttatott. — Vállalná az ő sorsát? — Nem, Most még legalábbis így érzem. Tál Gizella
