Szolnok Megyei Néplap, 1980. július (31. évfolyam, 152-178. szám)

1980-07-18 / 167. szám

1980. Július 18. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 HALLÓI ARA TÁSI ÜGYELET? Száguldó” beszerzők, 150 milliós készlet »J GYARAPODUNK Hejőcsabai változások I cementtermelés egyharmadát adják A gyár vezérlőterméből irányítják a termelést Óriás felkiáltójelként már a távolból látszanak a hűtő és tisztító tornyok Élvezet az irodaházból dél­után öt óra után telefonálni. Maga az élmény, hogy azon­nal jön városi vonal, megéri, hogy az ember használja a készüléket. Sajnos, a hívott szám foglalt. Üjra próbálko­zom, tárcsázom a 11-199-et. Felvették. — Halló! Aratási ügyelet? — Igen, itt az Agroiker al­katrész osztálya. Nagy György vagyok, miben segít­hetünk? — A Néplap ügyeletes új­ságírója vagyok Az ügyeleti munkájukról érdeklődöm. Tulajdonképpen meddig hív­hatnám ezt a számot? — Hétköznap reggel héttől este hétig, szombaton reg­gel héttől délután ötig, va­sárnap pedig héttől tizenhá­romig tartunk ügyeletet, itt az osztályon. — Igénybe veszik-e. és milyen problémákkal a gaz­daságok az Agroker időszaki szolgáltatását? — Mindennap kér segítsé­get valamelyik téesz vagy állami gazdaság. Főleg al­katrészeket keresnek, de van keletjük az aratási kam­pányban árkedvezménnyel kapható SZK-kombájnoknak is. Eddig húszat vásároltak meg. a karcagi Május 1. és a túnkevei Vörös Csillag Tsz szállította el őket. — Említette, hogy alkatré­szeket keresnek legtöbben. Minden igényt ki tudnak elé­gíteni? — Százötvenmillió forint értékű alkatrészkészlettel készültünk fel az aratási sze­zonra. Csak azzal nem tu­dunk szolgálni, ami az or­szágban is hiánycikk... — Ami önöknél nem kap­ható. esetleg máshonnan be­szerezhető? — Igen, a keresőszolgála­Palackozók 30 fok, árnyékban. Kint a strandon — Szolnokon, Jászberényben vagy éppen Kisújszálláson — a napimá­dók' kimásznak a hűs me­dencéből, vagy felemelked­nek a színes gyékényekről, és szomjukat oltandó a bü­féhez sétálnak. Jót húznak a kőbányai világosból — a hűtött üveg bepárásodik a kezükben, ez igen! Kis­vártatva jöhet a következő forduló! Kelendő a sör a melegben... Amint Szántó Károly ki- rendeltségvezető-helyettes kí­séretében belépünk a Kőbá­nyai Sörgyár kisújszállási palackozó üzemébe, első pil­lanatban a kinti forróság után még kellemes hűvösnek érezzük a levegők Mire összeismerekedünk a mű­szakban dolgozó Braun Éva Szocialista Brigád tagjaival, bizony gyöngyözik a verej­ték a homlokunkon. Az asszonyok neveinek. — Forró vízzel mossuk a palackokat, műszakonként 54 ezer félliteres üveget, at­tól ilyen párás a csarnok. Ezt a piros egyencsizmát se flancból viseljük, hanem mert tócsában gyűlik a be­tonon a víz — magyarázzák. A mosógépet Illés Károly- né kezeli, odébb, a fejtőaóíl Csótó Istvánná, a brigádve­zető szorgoskodik. Régi „bú­tordarab” az üzemben, tíz­éves dolgozó, megért nehe­zebb időket is, hiszen ez a modern gépsor alig másfél éve könnyíti a munkát. — Azelőtt kézzel raktuk ládába az üvegeket, ha meg­telt, magunk emelgettük. A fejtés is kézi munka volt, óránként kétezer palack telt meg, most a háromszorosa, és eltűnt a nehéz munka. — Csak irányítjuk, ellen­őrizzük a gépeket, hozzá se nyúlunk kézzel az üve­gekhez. A szalag két végén férfiak rakják fel, szedik le a ládákat — jegyzi meg a tünkön keresztül. Minden nap fél három és három óra között jelentkezik „forró” dróton a Mezőgazdasági Gép- alkatrész Kereskedelmi Vál­lalat. Megadjuk a hiányzó cikkek listáját, és a MEGÉV számítógépes adatai alapján közli, hozzájuk vagy az or­szág melyik részébe men­jünk a kérdéses alkatrésze­kért .., — A mostani aratási sze­zonban volt már szükség ilyen formában a segítsé­gükre? — Több helyről keresték terményfelhordó házat SZK —5-ös kombájnhoz. Mind­járt az igény bejelentését követő napon hoztunk a kaposvári Agrokertől. A Kö- zéptisizai Állami Gazdaság főmérnöke tegnap jelezte, hogy eltört az E—512-es kombájn szalmarázó ládája. Raktárról nem tudtunk ilyet szállítani, de szükség esetén naponta kétszer is mennek gépkocsival Buda­pestre anyagbeszerzőink. Most készülök értesíteni a kunhegyesleket: holnapra ki­visszük az állami gazdaság­ba a két szalmarázót. — Az Agroker helybe vi­szi az alkatrészeket? — Géptörés esetén igen, méghozzá a vállalatunk költ­ségén. Ne kelljen azért egyetlen szállítójárművüket se kivonniuk a betakarítási munkákból a mezőgazdasági üzemeknek... Fülsértő recsegés után női hang szakítja meg a beszél­getést: vidék keresi az Ag- rokert... — Köszönöm az informá­ciót. problémamentes ügye­letet kívánok — ennyire fu­totta még a vonalbontásig. dugaszológép mellől Farkas Endréné, aki ugyancsak a törzsgárda tagja, mert hisz’ a fél brigád a régiekből jött össze. Sőt, a másik három is, mert a fejtés minden mű­szakára jut egy, és brigádot szerveztek a rakodómunká­sok is. Rövid eszmecsere alatt ki­derül, hogy tavaly a kőbá­nyai gyár kirendeltségei kö­zül elsőnek zárták az évet, s nem szeretnének az idén se utolsók lenni. Az első félévben az előirányzott 83400 hektóval szemben húsz hektó híján 90 ezret zártak palackba. Volt közben két kommunista műszak is jú­niusban, amikor „Braun Éváék” tizenöten egy szom­baton 270 hektó tanksört fejtettek le, és a fejenkénti 120 forintnyi munkabérüket a többiével együtt átutalták a tanácsnak, gyermekintéz­mények javára. — A hónap elején most kis kényszerszabadságon vol­tunk. A gázkarbantartási Félév alatt ruházati cikkekből Húszmilliárdos forgalom A ruházati kereskedelem az év első felében 20 mil­liárd forintos forgalmat bo­nyolított le, május kivételé­vel minden hónapban többet a tavalyinál. Ezen belül ért­hetően az év elején leszál­lított árucikkek — gyapjú- szövetek. férfiöltönyök, női és bakfisruhák, szintetikus felsőkötöttáruk — forgalma növekedett erőteljesen — összesítették a ruházati ellá­tás idei eddigi eredményeit a Belkereskedelmi Miniszté­rium tegnapi sajtótájékoz­tatóján. Jászsági Állami Gazdaság lehenészeti telepei adtak át Újabb létesítménnyel, a tegnap átadott 504 férőhe­lyes szakosított tehenészeti teleppel gyarapodott, a Jász­sági Állami (gazdaság. A lé­tesítmény a felső-jászsági kerületben épült, 42 millió forint költséggel, a gazdaság építőrészlegének kivitelezésé­ben. A korszerű szakosított te­leppel a gazdaság csaknem duplájára növelheti a te­hénállományát, kedvező ál­lategészségügyi feltételek kö­munkák miatti üzemszünet két napig tartott, nem volt az üvegmosáshoz meleg vi­zünk. Lemaradtunk a ter­melésben, pedig 14 ezer hek­tónál több a júliusi feladat. A szalagon megállás nél­kül halad az üvegsor Herczeg Gyuláné „öltözteti” az üvegeket, géppel nyomja fel mindegyikre a „Kőbá­nyai világos” jól ismert címkéjét. Forognak a ven­tillátorok, mégis izzad. Vé­gigtöri arcát, igazít egyet a baboskendőn, ami a gumi­csizmával együtt munkaru­hájuk tartozéka. Az asszonyok irányításával palackba zárt folyékony ke­nyér a Volántól bérelt hat túrakocsin indul útjára a szolnoki, a jászberényi, az orosházi kirendeltségekhez program szerint, emellett még Kecskeméten, Békéscsa­bán, Makón, Cegléden és Szegeden is várják, nagy a kereslet. — rónai — Mi kell az országépítéshez? Sok minden, de elsősorban cement, az építőipar legfon­tosabb alapanyaga. A felsza­badulás után ezért is tekin­tették a cementgyártás fej­lesztését elsőrendű feladat­nak. A hejőcsabai cementgyár az első ötéves terv szülötte, 1952-ben helyezték üzembe. Évente 300 ezer tonna kohó­salak portlandcement készí­tésére volt alkalmas. A hat­vanas években, nagyszabású rekonstrukció nyomán 455 ezer tonnára bővült a kapa­citás, de már ekkor világossá vált, hogy az ország cement­igényének kielégítéséhez új, nagy teljesítményű üzemre van szükség. Miért éppen Borsodban? — Sok érv szólt amellett, hogy áz új gyárat Hejőcsa- bára telepítsék — mondja Guba István, a HCM gazda­sági igazgatóhelyettese. — Elsősorban azért esett ránk a választás, mert a Borsod megyei, különösen pedig a Miskolc környéki ipar az át­lagnál jóval gyorsabban fej­lődik és ennek megfelelően nagy az építőanyag felhasz­nálása. Mellettünk szólt az is, hogy jó az alapanyagunk, valamint az, hogy a gyár munkás és műszaki gárdája már nagy gyakorlatra 'tett szert a cementgyártásban. A nyugatnémet Polysiüs cég technológiáját vettük meg, akkoriban ez volt és azóta is ez a legkorszerűbb, a leggazdaságosabb a vilá­gon. Az építés négy évig tar­tott, és 1975-ben fejeződött be. A beruházás történetét nem részletezem. Erről any- nyit, hogy megvoltak mind­azok a gondjaink, amelyek nálunk általában a nagybe­ruházásokat jellemzik. Első­sorban bizonyos importbe­rendezések késedelmes beér­kezése miatt, néhány hóna­pot csúszott az átadás. Ezt a lemaradást a próbaüzemek meggyorsításával többé-ke- vésbé sikerült kiegyenlíte­nünk. Az első berendezések 1975- ben kezdtek el működni, a gyár azonban négy évvel ké­sőbb, 1979-ben érte el a ter­vezett, évi 1,6 millió tonnás teljesítő képességét. Miért kellett ehhez ilyen sok idő? — kérdeztem Bár­dos József üzemgazdasági osztályvezetőtől. — A termelés felfuttatása a terveknek megfelelően tör­tént — válaszol az osztály- vezető —. a világon minden­hol körülbelül ennyi idő szükséges ahhoz, hogy egy ekkora gyár jól összerázód­jék. Gondolja csak el, az 1,6 millió tonnás cementterme­léshez mintegy 10 millió ton­nányi anyagot kell megmoz­gatnunk. Berendezéseink szokatlanul nagy teljesítmé­nyűek, s nem is mindegyik­re mondhattuk el kezdetben, hogy a legsikerültebb konst­rukció. Importtakarékossági okokból ugyanis több nagy gépet nem külföldön vásá­roltunk meg. hanem hazai vállalattal készítettünk el. A cementmalmot például két rendkívül nagy teljesítmé­nyű. 2500 kilowattos Ganz- motor hajtja. Nem volt meg­felelő tapasztalatunk ekkora motorok gyártásában, ezért aztán kezdetben egymás után jöttek elő a konstrukciós hi­bák. Ezeken már túl va­gyunk, a motorok ma már jól dolgoznak. Hazai válla­lattól származik a kiégetett klinkert szállító berendezés is. A gép 2—3 hónapi munka után használhatatlanná vált, külföldről kellett újat besze­rezni. Még a tudósok sem voltak képesek pontosan ki­deríteni, hogy miért haszná­lódik el olyan hamar a klin- kerégető kemencék tűzálló falazata, amelyet az átla­gosnál gyakrabban kell ki­cserélni, e ez a többletkölt­ségek mellett sok gondot is okoz a gyárnak. Nem csábította ükét a pénz — A kezdeti nehézségek — mondja az üzemgazdasági osztályvezető — a korábbi­nál is jobban egybeforrasz­tották a gyár kollektíváját. Noha,a környéken vannak náluiik több fizetést ígérő üzemek is, viszonylag keve­sen távoztak el tőlünk, a törzsgárda maradt, és az újonnan jöttek is hamar be­illeszkedtek a közösségbe. Azt, hogy a HCM kollek­tívája jól helytállt a kezdeti gondok leküzdésében, az is mutatja, hogy 1978-ban el­nyerte a Cement és Mészmű­vek Kiváló Vállalata címet. A HCM, amely a jelenlegi ötéves tervben, a két párt- kongresszus között fejlődött hazai építőanyaggyártásunk büszkeségévé, nem torpan meg fejlődésében. Követni akarja a világszínvonalat. — Hazai cementgyáraink ma átlagban 5400 joule ener­gia felhasználásával állíta­nak elő egy kiló cementet. Közülük nem egyben ez az érték meghaladja a 8000 joulet is. Nálunk — s ez a rendkívül energiatakarékos technológiának köszönhető — átlagban 3500 joule szük­séges egy kiló cement elké­szítéséhez. Mégsem vagyunk elégedettek. Hiszen évente csak energiára összesen 417 millió forintot költünk el. Ha ebből sikerülne további 1—2 százalékot megtakaríta­nunk, még nyereségesebbek lehetnénk. Takarékosan, jobbat! A hejőcsabaiak új terveket forgatnak a fejükben. Elő- kalcinálási eljárás bevezeté­sével szeretnék megoldani a nyersanyagok jobb előkészí­tését, csökkenteni a kemen­cék hőterhelését (és ezzel kí­mélni a falazatát) és megala­pozott a reményük arra is, hogy így jelentős termelés- növekedést érhetnek el. A beruházás 44 millió forintba kerül majd és jövőre fejező­dik be. Azt vallják, hogy sok ki­csi sokra megy, ennek meg­felelően állították össze az idei anyag- és energiatakaré­kossági tervüket is. A klin- kerkemence hűtőrendszeré- nak javítása 1,6, a malmok őrlőgolyóinak cseréjével pe­dig egymillió forintot kíván­nak megspórolni az idén, a brigádok pedig a gépek üres­járatának további csökkenté­sével, a technológiai normák pontosabb betartásával újabb százezrek megtakarítását vállalták. — Néhány évvel ezelőtt még annak örültünk, ha si­került egy-egy berendezésün­ket hosszabb ideig üzemben tartani — mondja Bárdos Jó­zsef. — A mai gondjaink, fel­adataink szemre talán ki­sebbnek tűnnek az akkoriak­nál. de mi ugyanolyan komo­lyan vesszük őket. Hiszen az ország teljes cementtermelé­sének majdnem egyharmadát mi adjuk, így nagyon fontos, hogy gazdaságosan termel­jünk, és jó minőséget állít­sunk elő. Karcagi László — temesközy — zött. BABOSKENDÓBEN, PIROS GUMICSIZMÁBAN Tisztán sorakoznak a palackok a futószalagon Fotó: Tarpai

Next

/
Oldalképek
Tartalom