Szolnok Megyei Néplap, 1980. július (31. évfolyam, 152-178. szám)
1980-07-16 / 165. szám
1980. július 18. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 KÉPíRfNŐ előtt Gyakorta sopánkodunk, hogy kevés az olyan honi gyártmányú televíziós mű, amelyiknek van mondanivalója, de ugyanakkor jószerivel úgy kapcsol ki, tehát szórakoztat, hogy ugyanakkor nem szakad meg a kapcsolatunk a társadalmi valósággal. Játék a szó szoros értelmében, de korántsem felhőtlen, öncélú játszadozás a művészet eszközeivel, lehetőségeivel. Nos, ilyen alkotást tett le a „képernyő asztalára” a Sipos Tamás és Szőnyi G. Sándor páros Látástól vakulá- sig című filmszatírájában. A szórakoztatva tanítunk, illetve szórakoztatva okulunk mesteri formájára találtak rá. (Ügy látszik, meglelhető, csak keresni kell!) Mert mi szokott történni hasonló esetekben? Vagy túl komolyra sikerül a vállalkozás, — az alkotók abbéli félelmükben, hogy elsikkad a mondanivaló, súlyos gondolatokkal nehezítik el a produkciót, — vagy épp ellenkezőleg, a játékosság erőltetésével veszítik el a mű gondolati tartását. Az említett szerzőpáros tehát olyan minőséget hozott létre, amely élvezetes és színvonalas fogyasztási cikk a képernyőn. (Akárcsak a Jó estét nyár, jó estét szerelem is volt annak idején, azt is Szőnyi G. Sándor rendezte.) örvendetesnek tartom tehát ebben az alig több mint egyórás filmben a játékosságnak és a gondolatiságnak a nemes arányát. Az alkotók mindvégig éreztetni tudják, hogy amit e két szélhámos, a nagystílű Ecker úr és társa, a pitiáner Vinkó véghezvisz, ez mindvégig konkrét társadalmi közegben zajlik, egy-egy jellemző utalással a cselekvés idejét még külön is jelzik. Ugyanakkor az egyes „trükkökben” kellőképpen engednek teret a képzelőerő játékának is, s még a szellemességnek sincsenek híján. (Ebben a játékban még a blődli szóviccek is helyükön vannak mint például az alkalomra átalakított latin közmondás, Óra et karóra — Óra et labora helyett.) Látástól vakulásig Két szélhámos áll a cselekvés középpontjában, az ő mulatáságos trükkjeik szórakoztatnak bennünket, de mégsem csak őróluk van itt szó, sőt elsősorban nem őróluk. Ahhoz ugyanis, hogy létezhessenek, megfelelő helyzetre, alkalomra van szükség, amit produkálhat természetesen a történelem, de felkínálhatnak egyszerűen a közösségi élet egyszerű mindennapjai is. Ecker úr és hűséges társa ravaszul csak meglovagolják a kínálkozó helyzeteket. Ilymódon a szélhámosság eseteinek felvonultatása finom gúnyrajza társadalmi és emberi gyarlóságoknak, gyarlóságainknak. A félrevezethetőségtől a meg- vesztegethetésig. Mert ahhoz például, hogy ki lehessen parcellázni a Vérmezőt, — Ecker úrék ezt teszik — kellett valami naiv egyszerűség azok részéről, akik felültek a demagógiával fűszerezett kínálatnak; az ügyesen átvert hajtók esetéhen is, ötletük csak úgy „jöhetett be”, hogy a hajtók maguk is spekuláltak az erkölcstelen úton megszerezhető haszonra; az átmeneti nénzzavarba került tsz-elnök .’ kisegítése” — potom százezret hozott Ecker úrnak — csak azért sikerülhetett, mert a körülmények kedveztek a iavasoit gazdasági tranzakcióknak”, s az érintettekben megvolt a hajlam a kiska- nuk törvénytelen nyitogatá- sára. Nem mindegyik trükknek volt kellően körvonalazott társadalmi háttere, de egyetlen csel sem lógott csak úgy pusztán a levegőben, és hogy szemünkben hitelesnek tűntek, az két nagyszerű, kiemelkedő színészi teljesítménynek is köszönhető. Bujtor István Ecker árjában megszületett a hamisítatlan magyar Osztap Bender, szerepét tökéletesen játszotta, alakította, nem játszott rá a poénekre, szinte rezzenéstelenül hajtotta végre érdekesebbnél érdekesebb manővereit. Humora finom, nem annyira a gúny, mint inkább az áttételesen ható irónia eszközeit használja. Székhelyi József Vinkója — „fejhez a kéz” — is igazán kiváló, a tipikus kis csaló, aki legalább annyira szánalmas, mint amennyire mulatságos, igazi groteszk. Ha nem jött volna az életébe Ecker úr, talán még mindig fehér egerekkel és pengeevéssel keresné a kenyerét. Ártatlan tudatlanságával, fel-fellépő kishitűségével, sőt _ megmegszólaló lelkiismeretével jónak és rosznak valami egészen sajátos keveréke; egyszerre rokon- és ellenszenves. Miként Bujtor István pengeeszű Ecker ura is. Röviden Hat év történelem, húsz emlékezetes este a képernyőn. A világháború sok olyan részletének felvillantásával, sok olyan emberi mozzanatának kiemelésével, amellyel előzőleg nem találkozhattunk. Végtelenül humánus szemléletű dokumentumfilm, az eddigi legátfogóbb mű a második világháborúról. Emlékezés és emlé- keztetés — hiteles dokumentumok felidézésével, csak a frontoperatőrök 15 millió méter filmet forgattak, s a film rendezője, Roman Karmen — őrnagyként maga is filmtudósító a harcok idején — ebből válogatott gazdagon. Itt hiteles volt a halál, de hiteles volt az élet is, s a legmegfoghatóbbak éppen ezek a pillanatok, a háború hétköznapjai, amikor az életért küzdő embert csodálhattuk mek. Húsz este a háborúból — felejthetetlen mementó. Véget ért az Anna Karenina is, méghozzá egy igen teatriális mozzanattal: a halálra gázolt Anna fölé széles karimájú kalappal a fején odahajlik a volt szerelmes, Vronszkij gróf, akárcsak egy amerikai filmben, pedig a sorozatot angolok csinálták. Olyan mozzanat ez, amely jelzi, méginkább kifejezi, hogy Leo Tolsztoj regényének ez a televíziós változata — főként a második felében — inkább egy rosszul végződő szerelmi románc, semmint egy érzelmi jogaiért küzdő, társadalmi bilincseitől szabadulni vágyó nő jelképessé növő, tragédiába torkolló tehetsége, hiányzott belőle a tragikus lélek fensége, csak hisztérikus tragi- ka a képernyőn. Perifériális témáról perifériális műsoridőben, de korántsem perifériálisán, így összegezhetnénk az Árvái Jolán szerkesztette. Mihók Barna fényképezte és rendezte dokumentumfilmet. Hogyan jut emberhez méltó lakáshoz egy idős ember, ez a /Rózsaszínű mese témája, mondandója azonban sokkal t.ágabb. szerteágazóbb. Nyugtalanító. ahogyan a gyermek szülő iránti kötelességét megpendíti (orvos fia van az elárvult, magára maradt idős embernek), másrészt a közösség felelősségére apellál, tapintatosan. minden agresszivitás nélkül. Sőt, utal a film az emberi kapcsolatokban tapasztalható elhidegülésre, mint együttélésünk egyik kedvezőtlen jelenségére. Ha a film bizonyos jelenetei nem húzódnak el, például a költözködésé, ha a kétségtelenül stílusos zene, a száj- harmónikaszó nem szól minduntalan (akkor is aláfestett. amikor nem kellett), a dokumentumfilm még hatásosabb lehetett volna. V.M, A vár tövében szól a muzsika Látogatóban az egri zenei táborban Czeglédi Zoltán irányításával próbál a fúvós zenekar Már hagyománnyá válik a nyári vakációban a Heves és Szolnok megyei zeneiskolás növendékek közös zenei tábora. Az idén harmadszor utaztak el a kiválasztott hangszeresek Egerbe, hogy tíz napot közös muzsikálással töltsenek, fejlesszék tudásukat, s emellett pihenjenek, szórakozzanak is. A vár szomszédságában a tanárképző főiskola kollégiumában „verték fel tanyájukat” a diákok. A tábor vezetőjét, Rózsa Lászlót, nagy munkában találjuk. A zárókoncerthez készítik a hirdetőtáblát. Konyákig ragasztós mindenki. — Ezt is meg kell csinálj ni, — mondja mosolyogva. — Kevesebb fiatalít láttunk a próbatermekben mint tavaly. — Az idén nincsenek külföldi vendégeink összesen hetven növendék érkezett. Korban elég eltérő a tábor összetétele, hiszen akad ötödik osztályos tanuló, de 22 éves diák is. Ez azonban nem befolyásolja sem a hangulatot, sem a munkát. — A tábor tíz napja mire nyújt lehetőséget a tanároknak és a tanulóknak? — A pedagógusok válogatott társasággal dolgozhatnak, próbálhatnak, összehasonlíthatják a gyerekek fel- készültségét. Módszertanilag is hasznos ez a másfél hét. A diákoknak a zenei kurzus számos lehetőséget biztosít a közös muzsikáláshoz a különböző együttesekben. Tíz nap alatt szinte annyit játszanak zenekarban, mint egy tanév alatt összesen. Kipróbálhatják a kamarazene, szimfonikus zene játékának ízét. A műveken révén egy- egy zeneszerzői pályaszakasz tárul fel előttük. Olyan társakkal, olyan égyütte- sekben játszhatnak, amely nem is minden intézményben létezik. A kiemelkedők játéka ösztönzően hat, szinte húzzák magukkal a többieket. Nem, nem, már huszonkilenc, sőt el is múltam, de hogy te, ugye, nem is gondoltad, hát, koszi, igazán rendes vagy, ez jólesik, pedig vehetném úgy is, hogy mindig hülye voltál a matekhoz, legalábbis ez volt a legszimpatikusabb benned, amivel akkoriban dicsekedtél, s ebből annyi biztosan igaz volt, hogy összeadni nem tudtál, na, mindegy, örülök neked, és lám, milyen furcsa, úgy bukkantál föl, ahogy akkor eltűntél, s igen, tudom, én voltam a hibás, mert az agyamra ment a siker, az, hogy még a Nagy Zének is tetszettem, ám az az igazság, hogy a Nagy Zé, akármennyire is szívdöglesztő tanár volt, és bármennyire is tette magát srácosnak, csak tizenöt évvel idősebb koma volt, tele fon— Hogyan állítják össze a „tábori keretet”? — A megadott létszámon belül olyan hangszereseket hívunk, akik a zenekari hangzásnak megfelelőek. Természetesen elsősorban az ügyeseket, tehetségeseket. Többen évről évre visszatérnek. Tábornyitáskor boldogan üdvözlik a régi barátokat. A zenei táborok népszerűségét bizonyítja, hogy míg 1977-ben három-négy tábor volt csupán az országban — köztük az egri —, az idén tizenöt helyen indítanak kurzust. A táborvezető asztalán fekvő levél sorai is erről vallanak. „Sajnos, a táborba nem tudok elmenni, mert fúvószenekarunkkal ebben az időben külföldön szerepelünk. Ha lehetne, mivel tavaly nagyon jól éreztem magam, jövőre újra szeretnék részt venni a munkában”. Szabó Csilla, a szolnoki Verseghy Ferenc Gimnázi- um második osztályos tanulója. Emlékei még nem lehetnek a zenei táborról, hiszen most éli végig először. — Kicsit szokatlan a napi öt próba. Estére elfáradunk, de jóleső érzés. Felszabadult hangulatban megy a munka, így a szabad perceinket is szívesen töltjük gyakorlással. — Milyen hangszeren játszol? — Hét éve hegedülök. A legnagyobb élményem most az, hogy olyan zenekarban játszhatok, amelyben nekem toskodással, így aztán hamar elegem lett a fene nagy hódításomból, de te akkor már nem voltál sehol, megsértődtél, féltékeny is voltál talán, de, mondd, hová vitt az élet, amikor nem vettek fel az egyetemre, de inkább ne is mondd, úgyis tudom, hogy mázlista voltál világéletedben, nem úgy, mint én, aki azóta is csak lézeng a világban, amely egyre szürkébb, egyre hidegebb, mert mit tudod te, mi az, hogy egyedül lenni, emberek közt, igen, miért meredsz rám ilyen szemekkel, én, a bombacsaj, te hívtál így: bombacsaj, hogy én is lehetek magányos, még akkor is. ha sok fiúval jártam, s volt egy pár hi^psim, de egy sem az igazi, mert minden nap csak távola1'’’ visz attól, hogy valakibe bekell igyekeznem, s nem kell mások ügyetlensége miatt húszszor eljátszani egy ütemet. Nehéz darabokat gyakorolunk, meg kell dogoz- ni minden hangért. — Nemcsak munkából áll a tábor. — Esténként táncolhat, akinek kedve van, házikoncertet is rendeztünk már. Vendégünk volt a Cappella Ovilava osztrák együttes. Korabeli öltözékben, korabeli hangszereken adtak elő reneszánsz és barokk muzsikát. Nálunk fiatalabbak zenéltek, csodálatos köny- nyedséggel, s az egész koncertet fejből játszották. Nem akarok hivatásos zenész lenni, de szeretnék ilyen kitűnően muzsikálni. Az „öreg” táborozó Kovács István is helyeslőén bólogat az osztrák együttest dicsérő szavakra. De azért rögtön újságolja: — A tábor zenekara a városban ad majd térzenét és szerenádot. A zárókoncert pedig a vár romkertjében lesz. — Hangversenykész már a műsor? — gyakoroljuk rendületlenül, de bőven van csiszolni való, s szerencsére az idő is engedi. Nagyon tetszik a próbabeosztás. Délelőtt átvesszük a „rázósabb" részeket, s ez a pihenőidőben érlelődhet. Mindenki kedvére gyakorolhat. Ugyan kevés a szabad idő, viszont sokat tanulhatunk. Nagyon magas a színvonal, éppen ezért igényesen kell kidolgozni a legapróbb részleteket is. Tulajdonképpen ezen a tíz napon — bár dolgozunk — kikapcsolódunk is. mivel azt csináljuk, amit szeretünk. Fekete Sándor leszeressek, hogy valaki megszeressen, úgy értem, igazán, fenntartások és feltételek nélkül, és minden nap messzebbre, beljebb kerülök ezen a senki földjén, amelyik a saját korosztályomtól elválaszt, oda már nem tartozom, elvégre is, mondd, mit beszélnék velük, a fiúk megnősültek, a lányok mind férjhez mentek, tele vannak gyerekkel, jaj, ebbe meg egyenesen beleőrülök, hát, nem tudom, tudsz-e róla, magam is gyerekekkel foglalkozom, és mind a másé, nahát, ezekkel az osztálytársnőimmel szégyellek már megállni, mert nevetségesnek érzem magam, pont én adjak nekik tanácsot, hogyan fü- rösszék a gyerekeket, mivel kenjék a bőrét, igy aztán inkább elkerülöm a találkozást velük, viszont az idősebbektől is elválaszt valami. ami persze lehet, hogy i Nagy Zé emléke, de hát mindegy, lényeg, hogy egyre inkább rá kell jönnöm, mindenki vigasztalódni akar Rom án nyelvű rádióműsor Szolnokról A Magyar Rádió július 26- tól rendszeresen jelentkezik román nyelvű adással. Az egyelőre kéthetenként — szombat reggel — elhangzó román nyelvű műsorok elsősorban az ország keleti megyéiben élő román nemzetiségieket tájékoztatják kulturális kérdésekről, a legfontosabb belpolitikai eseményekről. Az adások a rádió sajátos eszközeivel kívánják elősegíteni a Magyarországon élő románok anyanyelvének, kultúrájának, hagyományainak ápolását. A félórás programokban műsorra tűzik a magyarországi román népi együttesekkel készített felvételeket, s bemutatják romániai szerzők ének- és táncszámait is. Az egyes műsorok — amelyeket az úgynevezett nagy szabad szombatokon a szolnoki adó 222 méteres középhullámhosszán regionálisan továbbítanak, s azzal egy- időben a 3. adón, az URH sávon is sugároznak — a szolnoki stúdióban készülnek. Az újabb adással az országban élő valamennyi nemzetiség részére sugároz saját programot a Magyar Rádió. Így a Pécsi Körzeti Stúdió szerb-horvát és német nyelven ad műsort, elsősorban Baranya, Tolna és Somogy megye nemzetiségi lakosságának. A Győri Stúdió a heti 10 perces német nyelvű adás mellett kéthetenként negyedórás szlovén programmal is jelentkezik. Az egész országot behálózó nemzetiségi adások újdonságot is ígérnek ősztől. A pécsi szerkesztőségben már dolgoznak a szeptemberben induló, kétnyelvű iskolák című iskolarádiós programon. Az 5—10 perces adások iskolák eredményeinek propagálásával, jó munkamódszereinek közreadásával, a többnyelvűség gyakorlati hasznának bemutatásával segítik az új iskolatípus bevezetését, meghonosítását. Ismerkedés a főiskolával Gimnazisták, szakközépiskolások veszik birtokukba július 21—24-ig a DATE Mezőtúri Mezőgazdasági Gépészeti Főiskolai Karát. Azok a harmadik, illetve negyedik osztályos diákok, akik érdeklődnek a mezőgazdasági gépészet iránt, s már a tanév eleje óta leveleznek a főiskolával, most négy napon át ismerkednek a mezőtúri felsőoktatási intézménnyel. „Órarendjükben” matematikai és fizikai feladatok megoldása szerepel, de mellette ízelítőt kapnak a kar tudományos és kulturális életéből. s a szakmai kiránduláson pedig az üzemmérnökök munkájáról. A főiskolán töltött napok megkönnyítik majd a diákoknak a közeledő pályaválasztást. velem valamiért, vagy mert elvált, vagy mert válik, de Imikor én nyitom ki a számat, mert nekem is szükségem volna megértésre, társra, nem csak egy forró éjszakára, akkor valahogy mindjárt kijózanodnak, megtérnek, csalódnak bennem, nem érnek rá, aztán egyszer csak megint egyedül vagyok. és ölelgetem a más gyerekeit, adom a tanácsokat, hogyan fürösszék, mivel kenjék a bőrét, otthon meg jól kibőgöm magam, és fo- gadkozom, nem adom fel, úgyis férjhez megyek, úgyis szülök egy kisembert, egy saját hús-vér poronytot, na. de én itt leszállók, látod. itt dolgozom, ja, telefonszámom is, nesze, itt van, hívj fel, mert semmit nem dumáltunk, jaj, úristen, tíz éve nem láttalak, és így ki- öntötttem eléd az egész szennyesem, hát, szia, és te, mondd, igaz, hogy elváltál, jaj. igaz-e, hívj fel, de hívj, ugye felhívsz?! Igriczi Zsigmond Egyszuszra Ugye felhívsz?
