Szolnok Megyei Néplap, 1980. július (31. évfolyam, 152-178. szám)
1980-07-13 / 163. szám
12 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1980. július 13. E gy hónappal ezelőtt történt, hogy a papám egyszer hazajött a lakógyűlésről és így szólt: — Tudod, hogy mi’ mint.e ház lakói, a házi lakóbizottság alá tartozunk? — Hallottam róla egyet- móst — feleltem. Papám legyintett, hogy ne szakítsam félbe. — A házi lakóbizottság pedig — folytatta — a kerületi, az pedig a városi la- kóbizottság alá tartozik. Efölött pedig még sokféle bizottság van de nem ez a lényeg. — Hát mi? — kérdeztem. — Hát az — válaszolta apám —, hogy például a házi laikóbizottság alá egyetlen bizottság sem tartozik. Csak a szervezetlen lakók. — Ez bizonyosan elkeserítő lehet számára — jegyeztem meg. Apám helyeselt. — Hogy pedig orvosoljuk ezt a hiányosságot — jelentette ki — már most megalakítjuk a lakásbizottságot. —• Mi? —• feleltem kérdéssel! Apám megerősítette feltevésemet. — A lakásbizottság — magyarázta — mint már puszta nevéből is Hátúnk, a mi lakásunk területén működik majd. Csak valamiképp törvényesítenünk kell, vagyis megválasztani az elnökét meg a tagját. — Én szívesen leszek elnök, mindenféle választás nélkül is — jelentettem ki. — Ez lehetetlen — közölte apám. — A választás: kötelező. Kitépett noteszából két lapot, gondosan rákanyarítot- ta mindegyikre a nevét, alá- ja pedig az enyémet, s az Súlyos hiányosság egyik lapot ideadta nekem. Majd miaga elé tette a sapkáját, hogy abba lehessen beledobni a szavazócédüLá- kat. — A listán szereplő nevek közül elsőnek az elnököt választjuk meg — jelentette ki. — Másodiknak pedig a tagot. Ha ezt a sorrendet nem találod megfelelőnek, akkor megváltoztathatod. De adhatok egy őszinte tanácsot: jobb, ha nem sokat kötekedsz. Én rövid, gondolkodás után kihúztam a papám nevét az első helyről és a másodikra írtam, azután pedig a cédulát beledobtam a sapkába. Apám is bedobta a szavazólapját, majd a kettőt gondosan összekeverte, hogy ne lehessen látni, ki kire szavazott. Azután hosszasan összehasonlította a szavazólapjainkat. — Hát igen. ez valahogy nem jó — állapította meg végül. Izgatott lettem. — Mi a baji — Csupán az, hogy te még fiatalkorú vagy és nincs szavazati jogod — válaszolta a kedves papám. — Egyébként a választást érvényesnek ismerem el. Ezt szavazatszámláló bizottsági minőségemben jelentem ki. — Akkor hát ki az elnök? Apám megint egy pillantást vetett a szavazólapokra. — En — közölte végül. — Egyhangúan rám esett a választás. Azután vacsorafőzéssel bízott meg, jómaga pedig hozzálátott a lakásbizottság legközelebbi évekre szóló feladatainak kidolgozásához. A választás utáni első napok egyszerűen elviselhetetlenek voltak. Papám azt parancsolta, hogy „elnök úrnak” szólítsam, és azt ígérte, hogy gyökeresen átszervezi lakásunk egész életét. Egy hét múlva heve szerencsére lelohadt. Két hét múlva pedig jóformán nyomtalanul eltűnt. Most pedig minden szakasztott úgy megy nálunk, mint régen. Akárcsak az életben! Jacek Sawaszkiewicz Szöveg nélkül A válóper A családok gyakori, felbomlása erősen nyugtalanítja az olyan embereket, akik társadalmi kategóriákban tudnak gondolkodni. Minden pillanatban elválik valaki valakitől. Ezt a súlyos helyzetet csak az a tény tudja enyhíteni, hogy a válás után rendszerint társaság gyűlik össze, hogy legalább egy pillanatra elfeledkezzenek a társadalmi következményekről. Legutóbb egy szomszéd házaspár válóperének tárgyalásán vettünk részt. A férfi egy nap azzal a kéréssel jött hozzánk, hogy legyünk a tanúi a tárgyaláson. — Rendben van — mondtuk. — Ilyen ügyekben nem tagadjuk meg senkitől a segítséget. Különösen, ha a gyerekről van szó. Mit kell mondanunk? — Az igazat — mondta a férfi. — És kérem, hogy ne kíméljenek, nem érdemiem meg. A feleségem kristály- tiszta ember. És még ő is belefáradt azokba az évekbe, amelyeket velem kellett eltöltenie. Ha önök ezt lennének szívesek hangsúlyozni, akkor ez neki valamiféle elégtétel lehetne. Ami engem illet, ón alkoholista vagyok. — Valóban? — kérdeztük örvendezve. — Igen! — mondta szomorúan a férfi. Kellemes estét töltöttünk együtt. Másnap elmentünk a válóper tárgyalásira, amely nagyon kulturált volt. de mégis éreztük, hogy a felek kölcsönös bókjai mögött drámai harc folyik a gyerekért. Amíg a tárgyalás tartott, a teremben levő hallgatóság hol az egyik, hol a másik fel pártján állt. Végül a bíróság a gyereket az anyának ítélte. Ekkor mindenki felugrott és az apához sietett. Szorongatták a kezét és gratuláltak rteki a válóper szerencsés befejeződéséért. Ez azonban nem nyugtatta meg az apát. Az anya ügyvédje ugyanis bejelentette, hogy fellebbezni fog. írta: Megan (Ford.: Lipcscy Lászlóné) V alaki becsöngetett Velevékhez. A házigazda ajtót nyitott, és elcsodálkozott: az ajtó előtt egy gólya állt. Valódi gólya, és a csőrében egy bepólyázott kisbabát tartott. És bár a csőre foglalt volt, mégis egészen érthetően kérdezte: — Velevék? — Igen... — hökkent meg Velev, és bekiáltott a feleségének. — Micse, gyere ki! Téged keresnek. .. Veleva. alighogy a babát meglátta, megtánto- rodott, a férjébe kapaszkodott, és felnyögött: — De, mi.. . — Igen, mi még nem rendelkezünk megfelelő körülményekkel egy gyermek számára — folytatta energikusan Velev. — Nem tudom, érti-e, hogy egy szobában még két ember is terhére van egymásnak. A gólya biccentett, megfordult, és elindult lefelé a lépcsőházban. Alekszi Andrejev: A GÓLYA Másnap a gólya újra Csöngetett. Ahogy a házigazda megjelent. igy szólt hozzá: — Gratulálok! A gyereken kívül egy délkeleti fekvésű lakás kulcsát is elhoztam önnek. — Óh. a lakás egyedül nem elég! — kiáltották Velevék. egymás szarába vágva. — Mi kocsira is gyűjtünk! A babára pedig költeni kell: pelenka, kiskád, chicco- cucli, rugdalózó, gyerekkocsi. .. A gólya csodálkozva bámult rájuk, és távozott. A következő nap újból becsöngetet,t és azt mondta: — Szerencséjük van! Itt a bábájuk, ez a lakáskulcs, és ez a sárga — a slusszkulcs. — Ne bosszantson már minket! — kiáltott hirtelen Velev. — Nem érti. hogy az egész fölösleges. Itt ez a tágas lakás is. a kocsi is, épp elég gond ran i'elük. nincs szükség emellé egy gyerekre is! — és becsapta az ajtót. A gólya leballagott az alagsorba, és becsöngetett I vanovékhoz, akik a garzonlakásukban már három gyereket neveltek. Migray Ernőd fordítása FECSEGNEK AZ ÉTELEK — Te a csészében egyedül lötyögsz. — Téged viszont gyakran összeöntenek. Jobb úgy? — Teljesen mindegy. * * * — Én is gulyás vagyok! Bizony! — Maga kis hamis! * * * — Hol az olasz leves? — Minestrál az ebédnél. * * * — Nézd! A tojás ecetesfürdőt vesz. — Meg van az buggyantva! * * * — Le ne puffancs azzal a serpenyővel! — Csak palacsintalanko- dom, de a csirke is becsinált * * * — Hol vagy? — A babban csücsülök. * * * — Hogy tűröd el a halat a közeledben? — Attól függ. Van sokfiié.
