Szolnok Megyei Néplap, 1980. június (31. évfolyam, 127-151. szám)
1980-06-11 / 135. szám
1980. június 11-, SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 réPíRnyő __________előtt H árom dologról röviden; «gy induló filmsorozatról, egy sikeres televíziós jellemrajzról és egy hiánycikknek számító műfajról, nyugtázván őket, emlékeztetőül. fíanódy-sorozat Milyen fájdalmas is. hogy a film romlandó anyagból van, hogy a celluloid szalagon kifoghat az idő, s így akár remekművek is veszendőbe mehetnek, ha még időben fel nem fedezi valaki rajtuk a pusztulás kezdeti nyomait. Lám, a most induló Ranódy László életműsorozat első darabját is, az 1948-ban született Lúdas Matyit már csak idegen, pontosabban vendéghanggal lehetett újra közreadni; a felejthetetlen Soós Imre filmhangját és még másokét is, megette az idő. Így már nem élvezhettük Soós Imre jellegzetes hanghordozását, hangjának sajátos zamatát, csupán játékában gyönyörködhettünk maradéktalanul. De még így is jó ügyet szolgált a televízió, hogy felújítva is felvállalta a Lúdas Matyi bemutatását, hisz csak így lehet teljes egy életmű, a kezdetektől indulva egészen az utolsó állomásig követve a művész pályafutását. Értékesek a televíziónak ezek az életmű-sorozatai. Hisz nem egyszerűen leltár készül a képernyőn, s nem is alkalmi időtöltésnek, fogható fel a filmek időrendi felsorakoztatása, sokkal többről, van itt szó: egy művész jellemrajza bontakozik k| a sorozat segítségével. Ranódy László esetében is a Lúdas Matyi után jönnek majd a többiek, a Szakadék, a Légy jó mindhalálig, a két Kosztolányi-regényből született Pacsirta és az Aranysárkány, aztán az Árvácska — ismerős olvasmányaink filmmé varázsolva, amiből kitűnik, hogy Ranódy művészetének feltűnő sajátsága az irodalmi ihle- tettség — s a figyelmes nézőben kirajzolódhatnak majd e különösen érzékeny lelkületű művész jellegzetes tulajdonságai: a rendkívüli atmoszféra-teremtőerő, a könyörtelenül őszinte valóságlátás, a finom, de sohasem olvadozó líraiság. És alkalmunk lesz e filmek láttán kiváló színészi alakítások újra megtekintésére is, vagy gondolva a fiatalabb nemzedékre, eddig ismeretlen élmények felfedezésére, (A vasárnap délutáni sugárzással nyilván elsősorban a fiatalokra gondolt a televízió.) És ami ugyancsak nem mellékes, a felsorakoztatott Ranódy-filmekben a magára talált és megújult magyar filmművészet eredményeit is nyomon követhetjük. Nem akármilyen élő múzeumát jelenti tehát honi filmtermésünknek a televízió. Portréfilm Hegedűs Gézáról Nem hiszem, hogy Hegedűs Gézát a képernyőn kellett volna felfedeznünk, hisz annyiféle formában és minőségben volt és van jelen ő az életünkben, elsősorban az irodalom, a művészet világában, oly sokoldalú egyéniség, hogy valahol összeakadhatott már véle az ember azelőtt is, hogy a képernyőn adott volna találkozót nézőinek. Igazi közember, aki abban leli' gyönyörűségét, hogy taníthatja embertársait, aki csak azért tud meg mind többet és többet a világról és benne természetesen az emberről, hogy azután élményeit, ismeretielit, tudásált szétszórhassa embertársai között. Mindegy neki, hogy milyen módon. írásban vagy élő szóban, művészi formában, vagy tudományos megfogalmazásban, főiskolai katedrán vagy egy kis falusi művelődési házban. Vágó István szerkesztő-riporter szerencsésen talált rá maga is a formára, hogy ezt a sokarcú egyéniséget érzékeltetni 'tudja a maga gazdagságában. Már a játékos cím — Hegedűs Géza A-tói Z-ig — az író-pedagógus alapvető. tulajdonságát fejezi ki: szerfölötti játékosságát. Hegedűs Géza játékos elme, kapásból verset csinál, s ha keÜ, hexameterekben társalog, igazi művelője mindenféle szellemi csínytevésnek. Az ABC-s ötlettel érdekes formát teremtettek a port- réfilm készítői egy valóban érdekfeszítő művészember jellemének megrajzolására. Egyébként Hegedűs Gézának bizonyára nemcsak az ABC betűiről, hanem mindenről, akár a legegyszerűbb tárgyról is, amit elébe raknánk, hasonlóan bő mondanivalója lenne — ezt sugározta a róla készült televíziós portré. Egyszerűen azért, mert kútfeje kiapadhatatlan, mert a forrás, képzeletének buzgón tanemitő ereje, alighanem végtelen. Tiszteletem, főorvos úr! Ritka „madár” a szatíra a képernyőn. Épp ezért ha előfordul, megkülönböztetett figyelmet érdemel. Így történt ez péntek este is, a Tiszteletem, főorvos úr! című tévéjátékkal, amely ugyan csak szatirikus játéknak mondja magát, s nem is igazán tévészatíránák. A három szerző közös munkájáról — Polgár András, Her- czenik Miklós és Gát György, utóbbi egyben a film rendezője is — sajnos kiderült, hogy valójában csak kacérkodnak a szatírával, hiányzik munkájukból a célba vett jelenségeknek az a kemény, tiszta és tisztító szándékú leleplezése, ami nélkül szatirikus mű nem igen képes mozgósító erejűvé válni. Tévéjátékuk így csak egy mulatságos história lett a borravalót vagy finomabban fogalmazva a hálapénzt nem ismerő, és el nem ismerő főorvosról, s nem pedig kíméletlen gúnyrajza egy, a szocializmustól idegen társadalmi jelenségnek. Persze, a valóság leheleté így is megcsapott azért belőle bennünket, s ha arról nem is tudott meggyőzni, hogy a megvesztegetés, a különféle lekenyerezés céljaink eléréséhez tisztességtelen eszköz, arra azért figyelmeztetett, hogy milyen erősen beleivódott tudatunkba egy téves és káros nézet, miszerint kenés nélkül ugyebár semmi nem megy. Ebben a filmben még az az ember vált nevetségessé, aki szembefordult a fertőző kórral Bizonyára megérjük azt is, hogy egy tévéjátékban azokon tudunk majd nevetni, akik a kórt terjesztik. V. M. . Olvasóterem és raktár Bővül a jákóhalmi könyvtár Bővítik és korszerűsítik a községi könyvtárat Jászjákó- halmán. A rekonstrukció során a könyvtár egy újabb olvasótermet kap, amelyet komolyzenei és verses hanglemezekkel, lemezjátszóval, magnóval és a zeneirodalmat ismertető könyvekkel látnak eL A könyvtár régi gondjain ■enyhítenek, az értékes könyvállomány megóvását szolgáló raktárhelyiség építésével. A bővítésre a községi tanács 200 ezer forintot költ, a megyei tanács 75 ezer forint támogatással járult hozzá a berendezések vásárlásához. A kivitelező, a tanács építőrészlege, a jövő hónap elejére fejezi be a munkát. Hz utolsó foglalkozáson Tanulmányi kirándulás A marxista—leninista esti egyetem általános tagozatának Szolnok járási osztálya Papp László osztályfőnök vezetésével utolsó foglalkozásként tanulmányi kirándülő- son volt hétfőn a tiszaföld- vári Lenin Termelőszövetkezetben. A termelőszövetkezet elnöke. Bódi Imre tájékoztatta a látogatókat a termelőszövetkezet fejlődéséről, eredményeiről. A hallgatók gyakorlati tapasztalatokat gyűjtöttek tanulmányaikhoz, kérdéseikkel az üzemi demokrácia, a nők és a fiatalok helyzete, a dolgozók szociális körülményei iránt érdeklődtek. Az elmondottakról határszemlén is meggyőződhettek az esti egyetem hallgatói. Szoboravatás Dunaújvárosban Varga Imre Bartók—Kodály szoborkompozícióját felavatták Dunaújvárosban a Bartók Béla művelődési központ melletti Petőfi-ligetben. 1 Síi? . FELKELT A NAP* . Horusítzky ősbemutató Szolnokon, a megyei művelődési központban Horusitzky Zoltán Erkel- díjas, nemzetközileg is ismert zeneszerző, a Ljszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola most már nyugdíjas professzorát kédeztem „Felkelt a nap” című kantátájának ősbemutatója után. — Mikor keletkezett a mű? — Először a verset írtam meg, azzal a céllal, hogy egy kantátát komponálhassak. A mű első megfogalmazása körülbelül 1933—40- ig készült, lassan, igen lassan. Akkoriban nagyon nehéz időket éltünk, alig tudtam komponálni. Az ötvenes években ismét elővettem, átdolgoztam, és végleges formájában, ahogy 1 itt most megszólalt, 1956. április 27- én készült el. — Tehát 24 éve várt a kantáta bemutatásra? — Igen, valahogy mindig akadályok gördülték a mű előadásának útjába... — Hogy érte most éppen Szolnokot ez a' megtiszteltetés, hogy itt élhettük meg az ősbemutatót? — O, ennek nagyon bonyolult, s hosszú útja van szabadkozott kedvesen, szerényen, kissé zavartan a szerző. ■ — Nagyon kíváncsi vagyok, kérem, mesélje el. — .... Sziemrhűtétem volt Debrecenben, s a klinika halijában, mikor mint lábadozó sétálgattam, egy kiállítást láttam. Nagyon tetszettek a festmények, s ott ismertem meg Baranyó Sándort, a szolnoki művésztelepről, mivel az ő képei voltak, melyek úgy megragadtak. Elbeszélgettünk, s akkor Horusitzky Zoltán (balról) Sólyom Nagy Sándor (középütt) és dr. Vasady Balogh Lajos karmester a bemutatót követő ünnepi pillanatokban mondtam, mennyivel köny- nyebb egy festőnek, megfesti a képeit, s nyomban „fogyasztható” a közönség számára, míg egy zeneszerző Mába alkotja meg művét, senki nem élvezheti, míg pat- rónusokra és előadókra nem talál. Akkor Baranyó azt mondta, „ez a kantáta meg fog még szólalni Szolnokon”. Aztán egyszer csak * megkerestek a lakásomon Baranyó Sándor és Lengyel Boldizsár, a megyei tanács művelődésügyi osztályának vezető-helyettese. Majd megtörtént a megbeszélés Cza- kó Jánosnéval, a megyei művelődési központ igazgatónőjével. azzal a feltétellel, ha szerzek zenekart, bemutatják a kantátát. Ennyi a mű története. A zeneszerző költő is egyszemélyién, s ezért érdeklődöm még a kantáta verse iránt is, s próbálok felidézni — persze sikertelenül — egy részletet a költeményből. Kedvesen kiigazít a költő Horusitzky Zoltán, s fejből mondja a vers egyik legszebb, s mondandójának magvát tartalmazó részletét. Aztán rám néz. és szemével szelíd-szomorúan mosolyogva mondja: — A halál ellen írtam ... hogy ne féljünk a haláltól... ha közeledik... Én félek. * * * Nincs annál szebb dolog, mint egy értékes, jó ügy születésénél bábáskodni, annak aktív részesévé válni! Ezt tette hétfőn este a Budapesti Postás Szimfonikus Zenekar, a Budapesti Művelődési Központ Szabó Ferenc vegyeskara (karigazgató: G. Horváth József), dr. Vasady Balogh Lajos karmester vezetésével, és Sólyom Nagy Sándor, az ope- raház énekművésze, mint közreműködő szólista, és ezért fáradt Szolnokon, városunk. megyénk kulturális életében vezető szerepét játszó néhány lelkes ember. Az összefogás, a nemes, segítő szándék nem volt hiábavaló! Minden jelenlevő gazdagabb lett egy érdemes mű meghallgatásának élményével, s talán sikerült hangversenyéletünkben útnak indítani egy hosszú ideig méltatlanul némaságra ítélt reprezentatív kompozíciót. Némi kis lokálpatriotizmusi büszkeséggel azt is elmondhatjuk, Szolnok már nem először ad otthont zeneművek ősbemutatójának. A zeneszerző által írt költemény alapgondolata; az élet örök a halállal szemben AZ ANGYALOK EMBERI VÁROSA Szebeni nem képeket, képsorokat. hanem kiállítást készít. Tavalyi, szenzációszámba menő tárlata, — a Ro-. mantika, — bűbájos, álomszerű színes fotók, szecessziós használati tárgyak és a századifordulót idéző halk zene romantdikus együttese volt E hangulati érzékenység, és a tökéletes mívű kivitelezés kísérője maradt az „Angyalok városa” című kiállításának is. Ez a „totális kiállítás” volt a Néprajzi Múzeumban: nem hiányoztak a Buddha- szobrok. a kiállítás színvilágát hangsúlyozó malá j-sárga drapériák, a keleti zene. sőt a nálunk eddig ismeretlen bőségű színes fotóanyagot még állandó diaporáma is kísérte. Művészi színvonalú egység jellemezte a tárlatot. Pedig ezúttal nagyon is reális témát. korántsem álomszerű megközelítéssel ábrázolt a fotós. Hétköznapi munkáját — Szebeni a Nők Lapja fotóriportere — emelte magas szintre. Az UNESCO megbízásából indult messzi-messzi útra Szebeni. a kábítószer forrásvidékét feltérképezendő. Eljutott az ópiumtermelő nomád hegyi törzsekhez, és járt a kábítószerelvonó kórház mindennapi rettenetéi (között is. És ezen feladatok mellett — mintegy „mellékesen” — fotóival egyéni képet rajzolt a távoli Thaiföldről, annak népéről. Alig pár héttel a fővárosi kiállítás után ez a kép látható most a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központ emeleti galériáján, egészen a hónap végéig. Hogy milyen ez a kép? Szép. Egyre ritkább, hogy szép képek készítésére vállalkozzék a fotós — hiszen, ez főleg a színes technológia szigorúbb megkötöttségei miatt nem is könnyű feladat. A fekete alapból kiugró telített, tiszta színek nemcsak képenként, és nemcsak technikailag tökéletesek; a képsorokat azonos színvilág harmóniája köti össze. Az egész kiállítás uralkodó 6zíne. a gyermekarcoktól a buddhista papi ruhákon át a fonóműhely fonaláig végighúzódó sárga mintegy „felfűzi” a képeket. És ez ellensúlyozza a visszafogott eszközhasználatot is: nem látunk különleges optikai és labortrü'kiköket. Pedig minden bizonnyal voltak egzotikus és fantasztikus látványok is — a magazinokban sok ilyennel találkozhatunk. A tenger, a trópusi környezet, a nagy kultúrák öröksége azonban a kiállításon is csak környezetként van jelen: egy emberi megközelítésű világ háttereként. Még a boncok, a buddhizmus papjai is elsősorban emberként mutatkoznak a képeken. Ez a kiállítás nem attól jó, hogy nálunk elérhetetlen látványokat sorakoztat egymás mellé. Formai bűvészmutatványok helyett, a rácsodálkozás helyett a beleélés. az aprólékos ábrázolás jellemzi a képeket. Külön méltatást érdemelne a kábítószerelvonó kórház szuggesztív képsora — amely egy kábítószerügyekben járatlan szemlélőt is elrettentő mutatvány. Elemzés helyett egy tanács: meg kell nézni. Kőhidi Imre az életbe vetett hit. az optimizmus kell. hogy győzzön. A kantáta hat tételében zeneileg igen kifejezően valósul meg a költői szöveg mondanivalója. Horusitzky Zoltán zenéje a korszerűség követelményeinek megfelel, de a hallgatóság örömére nem adja fel a dallamot, mindvégig humánus marad, nem idegenkedik el. Lírai és drámád erő egyaránt sajátja, hangszerelése gazdag, változatos. Nem kis feladatot vállaltak az előadók a kantáta bemutatásával, akikrőlazon- bam elmondhatjuk, hogy színvonalasan helytálltak. A Budapesti Postás Szimfonikus Zenekar remek formájában volt, teljes odaadással játszottak, vezetőjük, dr. Vasady Balogh Lajos temperamentumos vezényletével. A Budapesti Művelődési Központ Szabó Ferenc vegyeskara is dicséretet érdemel a nehéz vegyeskari anyag megtanulásáért, bár előadásuk biztonsága idővel még bizonyára meggyőzőbb lesz néhány helyen. Külön elismerésre méltó az egész előadói apparátus az V. tétel (A Természet megvilágítja az Ember értelmét), két fugájának interpretálásáért, s nagyon szép volt a finálé lírai befejezésének megoldása is. Sólyom Nagy Sándor a nehéz bariton szóló biztos, megnyerő előadója volt A hangverseny második felében a Postás Szimfonikus Zenekar előadásában még Csajkovszkij V. szimfóniájának sikert érdemlő megszólaltatásában gyönyörködhetett a lelkes közönség. Berényi Bogáta
