Szolnok Megyei Néplap, 1980. június (31. évfolyam, 127-151. szám)
1980-06-08 / 133. szám
12 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1980. június 8. BERKI IMRE RAJZAI Kérem szépen, én Farkas Bercire szeretnék szavazni Titkosság Otthon Ráférne még egy kis gyakorlás év vége előtt A bíró megkérdezi a vádlottat, mit tud mondani mentségére. — Kérem, én egy fölfedezés miatt jutottam Me. — S milyen fölfedezés volt az? — sürgeti a bíró. — Fölfedezték a hiányt! * * * Egy elhagyott utcában két férfi kegyetlenül püföli egymást. Odébb egy kisfiú sírdogál. Valaki megkérdezi: — Miért sírsz, kisfiam? — Verik az apámat! — Melyik az apád? — Éppen azon veszekednek. APRÓSÁGOK Két jóbarát már évek óta nem látta egymást. Az egyik megkérdezi: — Még mindig olyan szép a feleséged? — Igen. — feleli a másik, és egy kis szünet után hozzáteszi: — csak egy órával tovább tart. hogy ugyanolyan szép legyen. A fiatalasszony sürög-forog a konyhában, készítené a vacsorát. Mikor a férje belép, leejti a szakácskönyvet, amely becsukódik. Rémülten kiált fel: — Most mit csináljak, fogalmam sincs, mit kezdtem el főzni ! Bíró: Vádlott, mondja el. hogyan hajtotta végre betöréseit! Vádlott: Bíró* úr. zárt tárgyalást akarok. Bíró: Indokolja meg. miért? Vádlott: Nem szeretném, hogy a hallgatóság eltanulja a trükkjei met. seppet sem akarom megszépíteni jellememet. vagy túlbecsülni lényemet, de még így is biztosíthatom önöket, hogy derék. kellemes és udvarias ember, hűséges férj, gyengéd apa és nagyapa vagyok. Minderről halálos komolyan kezeskedhetem. Sohasem veszekszem Mariannéval. és már el is felejtettem azt a napot, amikor utoljára hajba kaptunk egymással, sőt arra sem emlékszem, hogy miért csinálta ezt a feleségem, Ezért bárki, aki valamennyire ismer bennünket, megesküdhet mindenre, ami szent, hogy egy olyan harmonikus családban, mint a miénk, sohasem alakulhat ki olyan helyzet, amelynek tetőfoka az volt. hogy egy tányért vágtak a fejemhez — méghozzá olyan erővel, hogy ez a gyönyörű porcelánhalmi ezer darabkára tört szét, akárcsak az aknavetőgránát repeszdarabjai. Arra is letenné a nagy esküt, hogy Marianne sohasem volna képes egy ilyen erőszakos cselekedetet helyénvalónak tekinteni. Pedig éppen tegnap este történt, amikor Marianne az imádott konyhájában tett-vett, mosogatott és a szalonból a nyitott ajtón keresztül behallatszó hangomra figyelt, hogy én —sajnos — olyasvalamit mondtam, ami bősz haragra gerjesztette, és a fent említett tányért „Neszene- ked!” hozzám vágta. „Csirr- csörr!” —; csattant a tányér — és ezer darabra tört! Az egész azzal kezdődött, hogy kis unokám Jakob felkapaszkodott az ölembe. — Nagyapa — mondta — ha a királynő váratlanul betoppanna hozzánk, tegeznéd őt? — Nem, fiacskám. — De hát a nagymamát tegezed! — Ez egészen más. — És mindig tegezted a nagymamát? — Nem, nem mindig. — És mikor ejtetted foglyul a nagymamát? — Foglyul ejtettem? — feleltem kérdéssel, és mélyet szippantottam a szivaromból, — Mit értesz ezen. drága kisfiam? — Hát... mikor találtad meg? — Megtaláltam és punktum ! Egyszer összetalálkoztam vele. — Nos. és nem emlékszel arra, nagyapa, hogy hol találkoztál vele először? — Persze, hogy emlékszem. Tegeződöm a feleségemmel Kissé félrefordítottam a fejemet és egy pillantást vetettem nejemre. Marianne éppen a mártásos tálat törülhette. és helyeslő mosollyal jutalmazott — ez azt jelentette. beleegyezik abba, hogy elmeséljem Jákobnak az első találkozásunkat. A nők általában nagyon romantikusak, és szeretik az ilyesféle visszaemlékezéseket és elbeszéléseket. — Mikor találkoztam először nagyanyáddal ? — kezdtem eléggé hangosan, hogy minden szavamat jól lehessen hallani a konyhában. — Azonnal elmesélem, drága kisfiam. Hát valaha is elfelejthetem ezt a napot? Gyönyörű, meleg nyári este volt.. Nagyon régen történt. Egész este teljesen egyedül csatangoltam, moziban voltam, és megnéztem egy kalandfilmet. amelyben cowbo- yok lövöldöztek egymásra, meg más efféle — hiszen sok ilyet láttál már. És amikor ezen a csodálatos estén kiléptem a moziból, ezt mondtam magamnák. „Ma este! Ma este elmész a Tivoli parkiba. Igyekszel szórakozni. és felejteni, hiszen egyes- egyedül vagy ezen a világon.” Így is tettem. S az egész környezet ebben a csodaszép, meseszerű parkban, ahol tarka lampionok égtek, a pódiumokról zene szólt, fiatal párok sétáltak karonfogva, ahol szökőkút tündökölt — teljesen rendkívüli állapotba ejtett. Szinte éreztem, hogy ez a csodás este valami rendkívülit hoz a sorsomba, oly valamit, amiről világéletemben ábrándoztam. Kis ideig ott álldogáljam, és elnéztem a dodgemet, azután a vidám, tardea tömeggel sodródtam, és jóformán még nem is tudtam, mit csináljak azután. Akkor még nem voltak játékautomata-ter- mek és más efféle szórakoztató üzemek. Elbúsultam, és ekkor hirtelen egy hang valahol a szívem mélyén ezt suttogta: „Menj és szállj fel az óriáskerékre!” Szerencsére meghallotta* ezt a hangot, és ... sohasem bántam meg! Odarohantam, az óriáskerék forogni kezdett, és a föld kisiklott a lábam alól, és egyre magasabbra emelkedtünk a világoskék esti égbe ezen a csodaszép, derült éjszakán — akkor észrevettem, hogy egy fiatal nő ül velem szemben a szűk gondolában. Ó, a leggyönyörűbb nő volt valamennyi közül, akit valaha is láttam .. Egyedül ültünk egymással szemben, ott azon 4 sziűk helyen, ő meg én, és akkor valami hihetetlen dolog történt, az a gyönyörű teremtés rám mosolygott, én viszonoztam a mosolyát, és ráeszméltünk, hogy bennünket a sors egymásnak teremtett ... Nem, várjunk csak! Ez nem a te nagyanyád volt! Nem a nagymamával találkoztam azon az estén az óraiáske- réken! Egy pillanatra megálltam a beszédben, hogy összeszedjem a gondolataimat, és ekkor repült felém az a tányér. Mostanában, valahányszor a nyakamat vakarom, még ma is érzem a horpadás helyét — Marianne féktelen kezének a nyomát. Vilii Breinholst Állati dolgok — Figyelj csak ide, barátom! — mondja az elefánt a fákon ugrándozó majomnak. Az őseid közül többen emberré váltak. Te miért nem igyekezel, miért nem követed elődeid példáját? — Ne viccelj, öregem! — válaszol a kis majom. — Még azt mondanák rólam, hogy törie. tek! * * * Emlékiratait írja az anyakoca1 , JC „A legkisebbik fiamra korán felfigyeltek az illetékesek. Hamarosan kiemeltéig -újévi malacpecsenyét csináltak belőle. . & * * Panaszkodik a varjú a verébnek: , . . _ Képzeld, mit találtak ki m ár megint az okosok! A legújabb takarékossági intézkedések értelmében le kell adni a szárnyainkat. Elsejétől mi is gyalog járunk! — Tudom, de állítólag a sasé megmarad!!! * ♦ * Kutyamamák beszélgetnek: — Nem tudom, kitől örökölte az én fiam a lustaságot. Egész nap csak legyeket fogdos — mondja az egyik. — Ne panaszkodj ! Az én köly- köm éjjel-nappal a szukák után kosíat! — panaszkodik a másik. — Ez mind semmi! — szol közbe a harmadik mama. — Az én drágalátos íiam az össze- fogdosott legyeket koslatás közben odaajándékozza a szukáknak! * * * — Gyerekek, ma este ünnepi vacsoránk lesz — mondja büszkén a szúanyó a kicsinyeinek. — Délelőtt úi bútorokat hoztak az igazgatói irodába! * * * A vakond feleség korholja a férjét: — Te csak itt lődörögsz egész nap. a kamra üres. télire nincs egv szem ennivalónk! Bezzeg a mókus szorgalmas volt Egész n váron dolgozott, gvüjtött. bekészítette a télirevalót — Rá is fázott! — válaszol gúnyosan a párja. — Most leltároztak nála. Egy csomó anyaggal nem tud elszámolni!!! — Te hogy jössz ki a gazdáddal? — kérdi séta közben a kis pincsi a farkaskutyától. — Nem látod? Már egv félórája itt liheg mellettem a pórázon! Könyvhéti vurstli Közös alkotás Képtelen vagy bármiben is megelőzni a szomszédot! Teljes támogatás
