Szolnok Megyei Néplap, 1980. június (31. évfolyam, 127-151. szám)
1980-06-29 / 151. szám
12 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1980. június 29. Boríték formaterv. Mindegy, hogy hová írjuk az irá- nyitószámot Takarékosság Fő az egyensúly Választékbővítés Nem dohányzóknak NÉGYSZEMKÖZT NEMES PÁRBAJ En kezdtem el a dőlgot. Magam sem tudom, mi volt az részemről: tisztesség vagy ravaszság — de ellenfelem sem mardt adós. Akkor arra kértem, hogy repetázzunk. Válaszul ő valamit súgott a föpincér fülébe. Ez kissé meghökkentett, de sebaj, én is kemény legény vagyok! Kétszer egy deci vodkát és cseh sört rendeltem. Ellencsapás következett: bodzapálinka. Ez komoly, de nem fájdalmas húzás. Mert nálam paprikapálinka volt tartalékban. A csiszolt kristálypoháron keresztül figyelmesen mustráltam ellenfelemet. Ő „sztarkát” rendelt. En „kijevi kisüstit”. Ö pedig „vadász-vodkát”. Erre az étterem igazgatójához mentem. Amikor visz- szatértem, az asztalon már egy üveg „rigai balzsam” állt. Nem tudtam lepipálni... Így kénytelen voltam bevetni a nagyágyút: eredeti jereváni töltérü örmény konyakot. Partnerem izgatottan kortyolgatta az ásványvizet. Nos, ha védekezésre tértél át, akkor mi győztünk — gondoltam, és egy üveg tiszta szeszt húztam elő aktatáskámból. Ö szilvapálinkát tett az asztalra. Én bolgár rakiát. ö japán szakét. En erre whiskyt javasoltam. ö pedig legújabb típusú esztergacsavarmenet-vágó- gépet! Erre aztán, úgy emlékszem, arcon csókoltam, kiutalást adtam neki egy vagon cementre, majd eszméletlenül rogytam le. A feladatot elvégeztem — a gyár vezetősége azonban csak holnap értesülhet róla! J. Kólogyijcsuk (Fordította: Gellért György) Földrajz két hossz között — Kellene valahonnan ■kétezer dollárt szerezni. — Kétezer dollárt? Minek az neked? — Nem tudom; csak úgy! A dollár most a legjobb pénz. — Hol? — Hát például Jugóhan csak a dollár, még a márka ér valamit. Sőt, ezért a kettőért mindent lehet kapni. — Melyik márka? — A nyugatnémet. — Aha, igaziad van. — Jó pénz meg a font is. — Az, angol. — De jó a kanadai is. — Az. A levegőben dollár, kelet - és nyugatnémet márka, lej, dinár és egyéb árfolyamok röpködnek igen pontosan, meghagy hol, mikor, mit és mennyiért érdemes vásárolni, netán magyar hoilmit eladni. A beszélgetés széles körű tájékozottságot árul el. Ne gondolja senki, hogy az Ibusz,, netán a Cooptu- rist bőrfoteléiben feszeng a társaság. Bár nem hinném, hogy az említett helyeken pontosabb és gyakorlatiasabb tájékoztatást kaphatnánk a bel- és külföldi fogyasztási és feketepiaci árakról. Az uszoda melegmedencéjében áztatjuk magunkat a reggeli edzés előtt. A beszélgetőpartnerek pedig bízvást megalapíthatnák a tízen aluliak társaságát. — E — Odamondogató Ottó harcias pózba vágja magát, és a vele szemben álló férfi arcába vágja: — Te piszok, korrupt fráter! A leszidott, porig alázott ellenfél arcán egyetlen ránc se moccan. Fagyosan, Oda- mondogatóhoz hasonlóan keskenyre szűkített tekintettel csak néz és szemrebbenés nélkül állja a pocskondíro- zást. Ottó belelendül: — Szemét alak vagy. tu- dod-e? Felnőtt ember létedre, mint valami stréber kisdiák, csúszol-mászol a főnököd előtt, azért a vacak prémiumért! Undorító! „Tessék szíves lenni, kedves osztályvezető kartárs, csak egy pillantást vetni rám, csak egy kicsit észrevenni, milyen jól dolgozom, mert tetszik látni, most is, hogy ÖNNEL beszélek, közben jár a kezem, iktatok, meg minden, szóval és tudom, mi a kötelességem...” Ismerős duma, te féreg?! Bizony, te szoktál ilyeneket mondani^ ha a közeledben van a főnök. Nem gondoltál még arra, hogy az embernek tartása is kell, hogy legyen? TarP recíz Rezső könyvelő, ákit kollégái szemtől szembe a „megtestesült lelki ismeretnek”, a háta mögött „stréber alaknak” neveztek, egy forró augusztusi napon, délután három óraikor lefordult a székéről. — Ö, semmi, semmi, — mondta restelkedve az üzemi orvosinak, amikor magához tért —, csak nyilván öregszem. Azelőtt játszva elvégeztem a szabadságon lévő öt-hat kollégám munkáját ... Igaz, hogy most nyolcán mentek él, de... Már nincs is semmi bajom ... A doktor úr visszamyomta a pamllagra Precíz 'kartársat, és hőmérőt dugott a hóna alá. öt perc múltán megnézte a hőmérőt, és azt mondta: „Hm, hm!” Aztán föltett egy csomó kérdést, kopogott egy sorozatot a hátán, megsóhajtatta néhányszor, majd itiltakozásá- val mit siem törődve, kiírta betegállományba, és rápa- raincsolt: „Ha kedves az élete, három napon keresztül három óránként mlérje meg a hőmérsékletét, jegyezze föl az adatókat, és hozza el nékem”. Precíz Rezső — tekintve, hogy a világért sem akart a bércsalás bűnébe esni — másnap otthon maradt, pontosan három óránként bedugta a hőmérőt a hóna aló, és a leolvasott adatokat a saját kezűleg rubli- kázott ívre lelkiismeretesen följegyezte. Precíz Rezső azonban nemcsak lelkiismeretes könyvelő volt, hanem szó- fogadó férj is, és amikor másnap reggel a felesége elküldte a TÜZÉP-hez, a hőmérőt és a rúblikázott papírt is magával vitte. A tüzelőutalványt, röpke két óra alatt elintézte, és indult hazafelé. Útközben azonban észrevette, hogy közeledik a hőmérőzés pillanata. Megállt, töprengett, tása. önbecsülése hiszen ezzel a modorral azt bizonyítod. alkalmatlan vagy a társas együttélésre. Felfelé simulsz, lefelé pedig taposol. Mintha az erdőben, vadak között élnél, ahol a legkisebb konc megszerzése is létkérdés. De neked megvan a mindennapi betevő falatod, nem is akármekkora! Az isten pénze is kevés? Van kocsid, lakásod, szeretőd, úgy élsz, mint kevesen ebben az országban. Alig múltál negyvenéves, tulajdonképpen mendent elértél, amit a képességeid szerint megérdemelsz, sőt, valid be, annál sokkal többet is. Lehet, hogy amikor a céghez kerültél, motoszkált benned némi tehetség, csipetnyi lelkesedés, piciny munkaszeretet. Ma már azonban a pénzen kívül semmi se érdekel. Most magunk között vagyunk, elismerheted. hogy igazam van... Odamondogató zavartan körülnéz és meggyőződik róla, hogy valóban nincs rajtuk kívül senki a közelben. Rajta és a tükrön kívül.,. — dó — mitévő legyen. Az utcán mégse dugdoshatja hóna alá a hőmérőt. Betért tehát egy eszpresszóba, ahol is a legsötétebb sarokban helyet fog- laJlit, intett a kisasszonynak, és közben mereven figyelte óráját, nehogy elvétse az esedékes pillanatot. — Tetszik? — recsegett rá nemsokára a magasból a kisasszony. — Ho . . . ? — Kezátcsóko- lom — rebegte Precíz — Höemelkedés habba/ ha szabadna kémem egy kávét. A kisasszony mordult és elvonult. Precíz pedig be- gubózott a sarokba, és izgatottan leste az óráját, drukkolt, hogy. időben kapja a kávéját. Az istenek megsegítették, a kisasszony harminckét másodperccel az esedékes terminus előtt, elébe csör- rentette a kávéját, és amikor elment, Precíz előhalászta a hőmérőt, majd a rubnikázott papírt és a ceruzáját, hogy feljegyezze a higanyszál állását. A hőmérő már-már a hóna alatt volt, amikor asztalánál termett egy éltes, platinahajú hölgy, és miközben tekintetét a rubrikás papírra düllesztette, így szólt gerlebúgással: — Tisztelt uram, elnézését kérjük, a kisasszony tévedett. Precíz riadtan tátogott, de mire szóhoz jutott volna, a platinahajú elragadta előle a kávét, és mély hajlongás- sal hátrálva, eltűnt az asztalok között. Nézőpont A csupakéz, csupaláb bak- fis szakkörre készül. Természetesen a legegyszerűbb szerelésben — lévén őskori Ízlésű a tanárnő — tehát az aranycsatos alkalmi lábbelimben. négyszázhuszonhét soros gyöngyfűzérrel a nyakán, apja csíkos bokafixé- ben neki térdzokninak is megteszi) és gyanúsan dugig gyömöszölt zsebekkel. Egy enyhe pillanatban az utóbbi helyről előkerül: úgymint, egy csomag tépett dobozú Kossuth, a szülinapomra kapott szemfestékkihúzóval, egy pár alkalmi füldísz, a napok óta keresett muszlin- kendőm és az atya aranykeretes szemüvege. Ugyanis áZr most a menő. A lányka tehát indul, de előbb trükkös mozdulattal feneketlen ■ zsebébe rejti élénkpiros rúzsomat, mert mit lehet tudni... Könnyed mozdulattal csukja be az ajtót, csak épp’ az előszoba plafonjáról zúdul le egy kósza négyzetméternyi vakolat. A folyosón visszafogott hangon szólítja osztálytársát: — JocóU! Passzirozd ki magad a kégliből, indulás! Az imént nevezett kamasz félkész állapotban vágtat a leány után. Az atya — nem titkolom — elfogult, és szemüveg hiányában rózsaszínben látja a viágot. Elmereng: — Milyen egyszerűek, szűkszavúak ezek a mai gyerekek! Tudod — ezt nekem szánja — most már bevallom, mi 1946-ban hatásos fordulatokkal próbáltuk elcsenni szüléink jobb ruha- darabjait... és néha még egykét fillért is kunyeráltunk irkára. Pedig azt mindig el- fagylaltoztuk.,. — tsze — A könyvelő értetlenül utána bámult, majd észbe kapva az órájára pillantott. Döbbenten vette észre, hogy- jó fél perccel elmúlt a hőmérőzés ideje. Rövid ideig töprengett, majd gyors elhatározással! elindult a mosdó felé, hogy majd ott tegyen eleget az orvosi előírásnak. Keze már éppen ama helyiség kilincsén volt, amikor lihegve elébe penderíti t a platinahajú hölgy: — Elnézését kérjük, tisztelt uram, épp most takarítják. Ha szíveskedne két perc türelemmel lenni. Precíz zavartan mosolygott, és igyekezett vissiza az asztaliéhoz, a kiterített rub- likás papírhoz, és az adatokba mélyedt. Ám a kisasszony éppen ott tevékenykedett. Ahogy jobban megnézte, mintha átöltözött volna közben ripegős-ropo- gós köténybe, fehér blúzba és keményített bóbitáiba. Asztalkájára csipkés térítőt tett, arra helyezte herendi készletben a kávéját, mellé ezüstben a cukrot és a tejszínhabot. Egyidejűleg bű- völően mosolygott, és nyugtatta őt, hogy mindez felár nélkül van, és ne sértse meg a borravalóval. R ezső könnyekig meghatódott, s elgyengülve, gyermeki őszinteséggel mindent elmesélt az orvosi utasításról, mutatta a ruiblikás papírt, és a hőmérőt. A platinahajú érdeklődéssel hallgatta, szaporán bólogatott, majd huncutkás mosollyal így' szólt: — Tetszik tudni, én nem tegnap óta vagyok a szakmában, volt már dolgom jó néhány ellenőrrel, de ilyen kis hamissal, mint maga, még nem. No, igya meg szépen a kávéját, mert kihűl. Sólyom László Izsák Jenő
