Szolnok Megyei Néplap, 1980. június (31. évfolyam, 127-151. szám)
1980-06-29 / 151. szám
6 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1980. június 29. KÜLPO V|KAj * KÖRKÉP KGST űz új tervidőszak küszöbén egy-egy ülésszakának tt KGST munkája önmagában bajosan értékelhető; ennek az a feltétele, hogy beillesszük a közelmúlt esztendők KGST-tevékenységébe. Az elmúlt héten Prágában tartott XXXIV. tanácsülés kapcsán elsőként arra. a jellemző vonásra kell utalnunk, hogy a szocialista gazdasági közösség nemzetközi szervezetének munkája a folyó tervidőszakok derekától kezdve mindinkább a jövőre, a következő tervidőszakban kifejtendő együttműködés előkészítésére, szélesítésére koncentrálódik. Nos, ami 1981—1985-öt illeti, a KGST- országok a megszokottnál jóval korábban kezdték meg a jövőbeni együttműködés megalapozását. Már 1976-ban — mintegy válaszként a világgazdasági kihívásra és korszakváltásra — elhatározták, hogy a gazdasági fejlődés szempontjából életbevágó problémák megoldására hosszú távú közös stratégiát dolgoznak ki. Ennek nyomán született meg — dolgozták ki, majd fogadták el 1978-ban és 1979-ben — a 10— 15 esztendőre, tehát többnyire 1995-ig szóló öt célprogramot, amelyek az alapvető energia-, fűtő- és nyersanyagok gazdaságilag indokolt közös szükségletének, továbbá az élelmiszerek és a közszükségleti iparcikkek ésszerű szükségleteinek kielégítését, a közlekedési-szállítási kapcsolatok fejlesztését és az előbbiek termelő- és szállítóeszköz-igényeihez is kapcsolódva a gépgyártás korszerűsítését hivatottak biztosítani. Az utóbbi két esztendőben a KGST- munka főként arra összpontosult, hogy a közös gazdasági stratégia öt célprogramjának végrehajtása mielőbb, de legalább az új tervidőszakban megkezdődjék. Az említett dokumentumok ugyanis — bár a feladatok, a közös tennivalók konkrétan meghatározzák — mindaddig csak programok, amíg nem alakulnak ót államközi egyezményekké, majd pedig magánjogi szerződésekké. Az öt célprogram összesn 230 intézkedést, fejlesztési feladatot irányoz elő, s ezek közül a prágai ülésszakig bezáróan 82-re aláírták az államközi egyezményeket is. Az ülésszakon is' aláírtak egy jelentős megállapodást, éspedig a mikro-számítás- technika fejlesztésére, a gyártás szakosítására, s annak figyelembe vételével a kölcsönös szállításokra. Az egyezmény az új tervidőszakban 15 milliárd rubel értékű kölcsönös forgalomra ad lehetőséget. A KGST apparátusára, szervezeteire há- i rul az a feladat, hogy a célprogramok megvalósítását, beindítását szolgáló államközi egyezmények rendszerét teljessé tegyék, ami nélkülözhetetlen feltétele annak, hogy a közös fejlesztésben vállalt feladatok beépüljenek a tagországok 1980 utáni, egyebek között az 1981—1985. évi népgazdasági terveibe. A célprogramok és a nemzeti gazdaságfejlesztési tervek kapcsolódását áz is erősíti, hogy 1981—1985-re is kidolgozzák a sokoldalú integrációs intézkedések egyeztetett tervét, amelybe az "együttműködés csomópontjait alkotó fejlesztések, feladatok kerülnek be. A célprogramokkal összefüggő munka mellett a korábbiakhoz hasonlóan — lényegében a mostani tervidőszak derekán— a két és sokoldalú tervegyeztetések is megkezdődtek, s bár - egy-két viszonylatban — pl. Magyarország—NDK, Csehszlovákia— Szovjetunió — már lezárultak, lényegében a befejezés fázisához jutottak. Ám ettől — a közeljövőt érintő munkától eltekintve az együttműködés idő-horizontjának kitágítása minősíthető tipikusnak, s új vonásnak. A célprogramok mellett erre utalnak a gyártásszakosítás és termelési kooperáció hosszú távú — ugyancsak kidolgozott és elfogadott — kétoldalú programjai. Az időhorizont szélesítése, tágítása kapcsán említhető — s erre a legutóbbi ülésszak záróközleménye is utal — a KGST illetékes bizottsága a tudományos-műszaki együttműködés fő feladatait 1990-ig meghatározta. A KGST-országok az elmúlt esztendőkben rendkívül nagy — minden eddigit felülmúló — erőfeszítéseket tettek, ha úgy tetszik, együttműködésük fejlesztésére, de reálisabb úgy fogalmazni, annak érdekében, hogy együttműködésük kielégítse a követelményeket. Mert anakronizmus lenne azt állítani, feltételezni, hogy amikor a tagországok gazdasági helyzetét a növekedés lassulása, a társadalmi termelés nem kielégítő hatékonysága, s többnyire egyen- . súly-hiány jellemzi, két- és többoldalú együttműködésük és annak mechanizmusa megfelelő, kielégítő. Annál kevésbé állítható ez, mert a növekedés lassulása már az együttműködés szférájára is átterjedt. A XXXIV. ülésszak közleményének í3e- vágó adatai szerint a KGST-országok teljes kereskedelmi forgalma az elmúlt évben 12,7 százalékkal, az egymás közötti forgalom viszont csak 7,7 százalékkal nőtt. Ugyanezt a tendenciát jelzik a magyar vonatkozású adatok is; az 1976—1980. évi tervegyeztetésekre épülő hosszú lejáratú árucsere forgalmi egyezmények KGST-ke- reskedelmünk mintegy 60 százalékos növekedését irányozták elő, s ettől a tényleges árucsere jócskán elmarad. Ügy tűnik, hogy nemcsak a tagországok gazdasága, hanem két- és sokoldalú együttműködésük is problematikus szakaszba jutott, a már lezárut tervegyeztetések is azt valószínűsítik, hogy a következő tervidőszakban még aligha lesznek képesek gyorsan növelni az együttműködést, kölcsönös árucsere forgalmukkal kedvezően befolyásolni egymás gazdasági növekedését, leküzdeni a nehézségeket. — s ezt a magyar Lehetséges küldöttség is szorgalmazta a prágai ülésszakon —, hogy a későbbiek során még további lehetőségek tárulnak fel a szükségletek, az igények jobb, szélesebb körű kielégítésére. Ez jó és fontos lenne, ám az alapvető probléma az —, ami a forgalom- növekedés alacsonyabb ütemében és zavaraiban is tükröződik —, hogy az együttműködésnek minden tagországban és a közösség egészében növelnie kellene a társadalmi termelés hatékonyságát, mert csak ilymódon képződhet pótlólagos erőforrás a nehézségek kiküszöböléséhez, a kielégítő gazdasági növekedéshez. Garamvölgyi István A bolgár „újhullám” „Üj utakon a bolgár népgazdaság”, „Bolgár változat”. Gyakoriak mostanában az ilyen újságcímek, szemléltetvén, hogy a dinamikus változások korát éli Bulgária népgazdasága. S ne higyjük, hogy csak a szocialista országok sajtójában olvashatunk erről. Az új hullám voltaképpen még J97Ő-ban kezdődött, Az ország külkereskedelme abba az évben 11 százalékkal bővült 1977-íhez képest, a kereskedelmi forgalom pedig 16 százalékos emelkedést mutatott. A tavalyi év termelési eredményei ugyancsak figyelemre méltóak. Az ipari termelés 6,6 százalékkal, a mezőgazdasági csaknem 7 százalékkal emelkedett 1978-hoz képest. További pozitívum, hogy az élőmunka termelékenységének növekedése ugyancsak 6,6 százalékot tett ki, következésképpen a többlettermelés csaknem teljes egészében a hatékonyság javulásának tudható be. A tavalyi év gazdaságpolitikai eseményei közül mindenképpen a gazdaságirányítás továbbfejlesztésére irányuló törekvés érdemli meg a legtöbb figyelmet. A bolgár minisztertanács . 1979- ben egész ágazatokat érintő határozatokat hozott; január 1-től a mezőgazdaságban, június 1-től "pedig a külkereskedelemben, valamint az iparban módosulnak a szabályozórendszer elemei. Az új irányítási rendszerben bővülnek a gazdálkodó szervezetek jogai (és természetesen kötelességei), a kötelező tervmutatók száma jelentősen csökken, a vállala-. tok nyereségüket, önköltségüket, termelékenységüket maguk tervezhetik. A pénzügyi szabályozás új vonása, hogy megszűnik a költségvetésből a vállalatoknak nyújtott dotációk rendszere. A gazdasági tisztánlátást segíti elő a BKP Központi Bizottsága és a bolgár Minisztertanács tavaly november 10-i, a fogyasztói ár- és bérintézkedéseikről hozott közös határozata. Ennek ugyancsak az volt a mozgatórugója, hogy a dotációk csökkentésével az árakat a valóságos termelési ráfordításoknak megfelelően alakítsa és ilyen módon a termékek fogyasztását is befolyásolja. A béremeléseket nem lehet csupán egyszerű „kompenzációnak” felfogni. A november 10-i határozat kapcsán vezették be Bulgáriában az egységes szakmai béirítjöblázatot. Ennek érdekében az azonos képzettségű és azonos bonyolultságú munkát végző dolgozók alapfizetése azonos lesz, dolgozzanak az ország bármilyen vállalatánál. A bruttó jö- vedielem azonban már eltérő lehet, függően az egyes vállalatok termelékenységétől, nyereségességétől, az egyén munkájától. A gazdaságirányítás rendszerét tökéletesítő intézkedések már eddig is hoztak kedvező eredményeket. Ezekről adott számot Todor Zsivkov, a BKP KB első titkára, államfő, a nemzet- gyűlés tizedik ülésszakán elmondott beszédében. Hangsúlyozta azonban, hogy a gazdasági programban meghatározott feladatok további erőfeszítéseket követelnek. A cél ugyanis az, hogy az anyagi ráfordításokat évente átlagosan 5 százalékkal. továbbá a termelési állóeszközök kihasználását körülbelül 10 százalékkal javítva a nemzeti jövedelmet az előirányzottnál nagyobb mértékben növeljék. Seres Attila 0ébAfrlka INOG R BÁSTYA Kezdődik a rendőrroham a tüntetők ellen A Dél-afrikai Köztársaságban harminc esztendeje, 1950. június 26-án robbant ki az első országos sztrájk. A fajüldöző rezsim elleni tiltakozás jegyében öt évvel később az Afrikai Nemzeti Kongresszus, s a többi demokratikus szervezet 'képviselői h— felfegyverzett rendőrök gyűrűjében — elfogadták a Szabadság Chartát. /Ebben a történelmi jelentőségű dokumentumban kimondták: „Mi, Dél-Afrika népei, egész országunk és az egész világ színe előtt kinyilvánítjuk: Dél-Afrika mindaz oké, akik itt élnek, feketéké és fehéreké”. Ez az álom mindmáig nem vált valóra, de június 26-a azóta minden esztendőben a dél-afrikai nép szabadságünnepe szerte a világon. A mostani évfordulót különösen reményteljessé teszik a hírek, hogy a Föld sokáig legszilárdabb fajüldöző, rendszerét az utóbbi időben gyakran érik megrázkódtatások. Néhány hete nyugati diplomaták azt jósolták Pretoriában; elég egy elhamarkodott lövés, és« Dél-Afrika ismét lángba borul... Soweto kísértete A lövés, azóta sok lövés, edördült. A brutalitásukról hírhedt dél-afrikai rendőrök elősizör két tizenéves fliút lőttek agyon, további hat fiatalt megsebesítettek, több mint ezer személyt letartóztattak, hogy így fölemlítsék meg az elégedetlenkedőket. Az április közepén kezdődött iskolabojkott, amellyel az igazságtalan oktatási rendszer felszámolását követelte!^ ö amelyhez rövidesen minden nemfehér oktatási intézmény, több mint százezer diák, tanár csatlakozott, a gyilkosságokkal országos politikai mozgalommá fejlődött. Hasonló demonstráció-sorozatra nem is olyan régen volt példa Dél-Afrikában. 1976. június 16-án Johannesburg egyik külvárosában, Sowetóban 600 tüntetőt gyilkoltak meg, több mint kétezret sebesítettek meg a fajüldöző hatóságok. A vérengzés 4. évfordulóján a 20 milliós fekete és színesbőrű lakosság csendes gyásszal emlékezett az áldozatokra. A bátrabbak kivonultak az utcákra, rájuk ismét rendőr- sortűz zúdult: csak Sowetóban és környékén hetvenen vesztették életüket, több mint kétszázan sebesültek meg a rendőrtámadások • következtében. Fehér könyörtelenség tf ■/ Louis Le Grange dél-afrikai rendőrminiszter egy év eleji nyilatkozatában így fenyegetőzött: „ ... mindazokkal szemben, akik erőszakos eszközökkel kívánják meg- dönteni a kormányt, könyörtelenek leszünk”. A pretoriai rezsim a kontinens legnagyobb, legkorszerűbben felszerelt hadseregét, rendőrségét és besúgó hálózatát használja a lázadó tömegek leverésére. A katonai célokra fordított kiadások idén 2,25 milliárd dollárt tesznek ki, egyharmaddal többet, mint négy évvel ezelőtt. A „fehér urak” egyidejűleg — különösen Zimbabwe megszületése után — látszatreformokkal is megpróbálják kozmetikázni elnyomó rendszerüket, nemcsak a világ becsapására, hanem a belső politikai erjedés megállítására is. A fajüldözők helyzetét évtizedek óta megkönnyíti, hogy a félelmetes elnyomó apparátus mellett a kontinens legmodernebb iparával, ásványkincsekben leggazdagabb vidékével, legtermékenyebb földterületeivel rendelkeznek. Mindez a stratégiai okokon túl a tőkésországok egy részét, mindenekelőtt az Egyesült Államokat a rezsim burkolt támogatására ösztönzi. Pretoria úgy próbálja a térség haladó szellemű államait, népeit megtörni, a dél-afrikai, s a namíbiai hazafiak támogatásától elriasztani, hogy rendszeresen agresszív katonai támadásokat intéz, többek között Angola és Mozambik ellen, Namíbia törvénytelen megszállásához pedig minden nemzetközi tiltakozás, határozat ellenére ragaszkodik. Újarcú ellenállás Desmond Tutu püspök, a dél-afrikai egyházak tanácsának főtitkára a minap így figyelmeztette a fajüldöző fehéreket: „Az országiban élő 4,4 millió fehér becsapja önmagát. ha azt hiszi, hogy a színesbőrű többség, különösen a fiatalok, elfogadják az alávetettséget. Hamarosan eljön az idő,. amikor az elkeseredett fiatalok elsöprik a jelenlegi mérsékelt, békés változást javasló vezetőiket”. A fajüldözőket mostanában Sokkhatásként érő változások másik jele, hogy az Afrikai Nemzeti Kongresszust (ANC) tagjai nemrég felgyújtották. több fontos olajtárolót, legalább hétmillió dollár kárt okozva a rezsimnek. Megfigyelők szerint ez volt az ANC legjelentősebb és legsikeresebb akciója a 60- as évek óta, amikor ezt az ellenállási, szervezetet betiltották. A mozgalom megítélése szerint Dél-Afrika a forradalmi háború állapotába lépett. Ezt a véleményt támasztják alá a hetek óta tartó megmozdulások, a diákok” tüntetései, a^bányászok munkabeszüntetései, a "sowetoi megemlékezések, amelyek immár nem a vak. elkeseredettség szülöttei, hanem az eltökéltségé: Dél-Afrika elnyomottal készek arra, hogy sorsukon változtassanak. Ehhez "az új arcú ellenálláshoz ad bátorítást a tömegeknek Zimbabwe létrejötte, s az ENSZ Biztonsági Tanácsának a fajüldöző rendszert elítélő újabb határozata. Az Afrikai Egységszervezet Miniszteri Tanácsának minapi nyilatkozatában a földrész 50 országának képviselője szögezte le: „Miután nyilvánvalóvá vált, hogy a fajüldöző rendszer makacsul megtagadja az alapvető emberi és politikai jogokat a lakosság többségét kitevő feketebőrűektől, nincs más választásuk, mint az, hogy fegyverrel harcolják ki szabadságukat”. Kocsi Margit Osszeállitotta: Há jós László Olajtároló — lángokba#
