Szolnok Megyei Néplap, 1980. június (31. évfolyam, 127-151. szám)
1980-06-28 / 150. szám
1980. június 28. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP S Kibővített ülés az SZMT-nél Tegnap kibővített ülést tartott a Szakszervezetek Szolnok megyei Tanácsa. Előtte zárt ülésen döntöttek arról, hogy szeptember 6-ra összehívják az SZMT-t újjáválasztó küldöttértekezletet, majd jóváhagyták a küldött- értekezlet munkabizottságainak elnökeire és tagjaira tett javaslatot. Ezután a testület kibővített ülésén megvitatta, és elA varázslatok hol sikerülnek, hol nem. Robert Ste- vensoné nem „jött be”. A film első félórája után már minden néző tudja, hogy igazi művészet helyett valamiféle álabszurd képsorokba erőszakolt gondolati halandzsát lát. A főszereplő a bogárhátú Volkswagen gépkocsi, „aki” dalrakel, s egyéb furcsa dolgok történnek vele. De nem ez a bajunk a „bogárhátú” filmjével, a képtelen v, Jetből nagyon jó filmvígjáték is születhetett volna. Nem a mi fantáziánkkal van tehát baj, hanem a rendezőével, mi nézők mindent megbo- csájtóan fogadunk, s esküszünk, semmin se csoúuiko- zunk: azon se, ha azt halljuk, hogy Robert Stevenson és a Volkswagen Művek nem is hallottak egymásról soha, semmit, nemhogy ismernék egymást!!) de azon se lepődtünk meg, hogy a moziból kifelé jövet egy néző így sóhajtott: mit kaphatott ezért a Testes kötet, név és számoszlopokkal, dátumokkal. Teljes címe: A szolnoki Szigligeti Színház adattára és bibliográfiája 1951—1978. Hézagpótló, fontos kiadványt jelentetett meg — közösen — a Magyar Színházi Intézet és a Verseghy Ferenc megyei könyvtár, amely egyúttal egy fiatal könyvtáros — Kosa Károly, a megyei könyvtár munkatársa — első nagyobb szabású bibliográfiai jelentkezése is. Sikeres jelentkezés — bár gyakrabban adhatnánk hírt hasonlókról. Pedig jelentős „bibliografizálni” való téma volna elég. Egy meglehetősen száraznak tűnő, címeket, adatokat rendszerbe foglaló kiadványról talán meglepőnek hat azt állítani: érdekfeszítő lapoz- gatnivaló, értékes szellemi táplálék. Pedig így van, mert ez az adattár és bibliográfia nemcsak a Szigligeti Színház huszonhét évadának legfon- tosabb adatait, a színház tevékenységét méltató cikkek címleírásait tartalmazza, de lehetőséget ad következtetések levonására, tanulságos összevetésekre is. A kötetet Cenner Mihály Fejezetek a szolnoki színészet történetéből című írása vezeti be, amely a színház történetének vázlatos áttekintése. Az adattár első nagy egysége a színház bemutatóinak időrendi felsorolása, majd az 1336 tételt tartalmazó cikkbibliográfia következik. Ez a színházról megjelent újság és folyóiratcikkek, kritikák, méltatások, riportok címleírásait foglalja magába. A címleírások megbízhatóságához kétség sem férhet: mindegyik a cikk kézbevételével készült. A könyv értékes részét képezik a mutatók, amelyek tartalmazzák a tárgyidőszak összes bemutatójának .»alkotója, közreműködője nevét. Tehát írók, zeneszerzők, fordítók, rendezők, díszlet- és jelmeztervezők, koreográfusok, színészek nevét. Az utalások rendszeréfogadta az SZMT elmúlt ötesztendei tevékenységéről szóló beszámolót, és meghallgatta a tájékoztatót a két ülés között végzett munkáról. A szakszervezetek megyei tanácsának ülésén részt vett és felszólalt Duschek Lajos- né, az MSZMP KB tagja, a SZOT titkára, valamint Szabó István, a megyei pártbizottság osztályvezetője. filmért a rendező a Volkswagen cégtől! Legfeljebb azon húzzuk össze egy kicsit szemöldökünket, hogy a magyar filmforgalmazás nem Trabant-reklámfilmet vásárolt meg, hanem olyan komcsiét, amelyet nálunk nem lehet megvásárolni a szalonból. (Igaz, a Trabantot sem!) Végül is nem az a kifogásunk, hogy a „Volszi” a film hőse, hanem az, hogy nagyon rossz film főszereplője a kitűnő autó. Annyira lapos, s unalmas ez a film, hogy a reklám hatása — ha van ilyen célzatosság — megfordítva érvényesül: nem az autót népszerűsíti a film, hanem a világszerte elismert autómárka ad rangot Robert Stevenson igen gyengén „megcsinált” — a kifejezés tudatos — filmecskéjének. Dehát a filmek élvezhetősé- gét nem kizárólagosan a sztárok nagysága dönti el. Ez a szabály úgy látszik akkor is igaz, ha a főszereplő . autó-világsztár. nek segítségével — egyebek mellett — pontosan nyomon lehet követni a társulat személyi változásait, sőt egy-egy művész pályarajzát is. Tegyük fel, ha valaki arra kíváncsi, hogy Upor Péter hány Shakespeare darabban játszott Szolnokon — pilla- ' natok alatt megtudhatja, csakúgy, mint azt — például —, hogy melyik újság, melyik számában írtak Mensá- ros László szolnoki alakításairól. Talán e két példa is kellőképp érzékeltette: nemcsak színháztörténészek, művészek, kritikusok forgathatják haszonnal Kosa Károly munkáját, hanem mindenki, aki szereti a színházat. — sz. j. — A Megyei Művelődési és Ifjúsági Központ „Tapsról- tapsra” sorozatában — csütörtökön este — Rodolfó és Gálvölgyi János színművész zenés show műsorát láthatta a szolnoki közönség. A műsorban fellépett Tamási Eszter, a televízió népszerű bemondónője is. A „varázslatok” estjén, mert az volt, — és nem csupán Rodolfó bűvészmutatványai tették azzá, — ismét kiderült; Gálvölgyi János is képes a „csodákra”. Mint ahogy Rodolfó a szemünk láttára „csalt”, ugyanúgy csalogatta elő önmagából Sálvölgyi János ismert művészeink hangját, gesztusait, karakterét. Az ember — miközben jól szórakozott — azt hihette, ők vannak jelen, pedig a pódiumon mindvégig Sálvölgyi állt; maszk nélkül, smink nélkül, és mégis tökéletesen a mások bőrébe bújva, mint ahogy a siker, a hatás is tökéletes volt. S nyilván siker lett volna akkor A szünidőben „Nyári játékok háza” Szolnokon „Nyári játékok háza” — ezzel a címmel indította útjára Szolnokon a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központ nyári szünidei gyermekprogramját, amely augusztus 28-ig minden hétfőn, szerdán és csütörtökön délelőtt 10 órától várja *a vakációzó diákokat. Hétfőnként „titokles”-re invitálják a gyerekeket, akik betekinthetnek a játékok, a bábok birodalmába, irodalmi és képzőművészeti ismereteket szerezhetnek, sőt némi főzési tudományra is szert tehetnek a csoportos foglalkozásokon. Szerdánként a „tapsterem”, azaz színészek, bűvészek, énekesek gyermekműsorai várják a gyerekekét, csütörtökönként pedig filmvetítéseket tartanak számukra. A programot, — amelyet az úttörő elnökséggel közösen rendez a művelődési központ — már eddig is nagy érdeklődés kísért, a tanév végéig több mint hatszáz szolnoki általános iskolás váltott bérletet a „titoklesen” és a „mini-mozi” foglalkozásaira, illetve előadásaira. A „tapsterem” műsoraira a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központ pénztáránál válthatnak jegyet a diákok. Az idén Kőszegen Három ország történészei találkoznak Ausztria, Jugoszlávia és Magyarország egymással szomszédos területein — Burgerlandban, Stájerországban, illetve Szlovéniában és Horvátországban, valamint hazánk nyugati megyéiben hosszabb ideje gyümölcsöző együttműködés alakult ki a kultúra munkásai között. A történészek 1969 óta évenként megvitatják kutatásaik kölcsönös érdeklődésre számot tartó eredményeit. Tavaly Mogersdorfban adtak találkozót egymásnak, az idén pedig június 30-tól július 4-ig Vas megyében tanácskoznak. A vendégfogadó város Kőszeg lesz. Az idei szimpozion témája: különböző kulturális törekvések a Pannon térségben a két világháború között. is, ha a három szereplő kü- lön-külön és nem egy műsorban találkozik közönségével. Hisz Rodolfó neve az elmúlt évtizedekben szinte „fogalommá” vált; a műfaj legjobb művelőjét tisztelhetik benne kicsik, nagyok. Szereti a közönség, mert ö is szereti közönségét. — Nincs rossz közönség, csak rossz művész — mondja az előadás után. Felléptem már Londontól, Párizsig, Budapesttől Nyíregyházáig a legkülönbözőbb helyeken; én mindenhol „sokat beszélek, és mindig csalok”, de csalódást úgy vélem még soha nem okoztam azoknak, akik megtiszteltek azzal, hogy eljöttek előadásaimra. Ebben a műsorban nagyon szívesen szerepelek Sálvölgyi Jánossal együtt, s úgy gondolom a közönségnek is kellemes, szórakoztató az a másfél óra, amit velünk tölthet. Tamási Esztert elsősorban a tévé képernyőjéről ismeri az ország. Ünneplők és emlékezők Újszászon Ma hajnalban disznót ölnek, a konyhai személyzet kitesz magáért: lesz minden finomság, amit a kétszázhúsz idős ember kíván. Ez nagy munka ám, mert ha kocsonyát főznek, négyfajtát tesznek a hidegre. Van aki füstölt hússal, mások sózottal, megint mások a frissen vágott sertés fülével, körmével szeretik, — s a legidősebbek, •meg a diétások az üres kocsonyát is a régi jó ízekre emlékeztetve eszegetik. Dehát ez csak egy kicsinység abból, amit ma Űjszászon a maguk köreben, csendesen megünnepelnek a szociális otthon lakói, s á velük foglalkozó, értük munkálkodó nyolcvannégy dolgozó. Az otthon neve különben öt éve hivatalosan így írandó: Szolnok megyei Szociális Gondozási Központ, Űjszász. — Azt jelenti, hogy az igazgató, meg felelős beosztású munkatársai nemcsak a helyben élőkre viselnek gondot, a megyében lévő szociális otthonok lakóit is jól ismerik, szakmai, egyéb felügyeletet látnak el. Pedig „otthon” is van dolguk elég. Az idős emberek közül pontosan száztíz fekvőbeteg, s az összlétszám hetvenegy százaléka hetvenöt éven felüli. Nemek szerint: nyolcvan férfi, száznegyven nő. Van néhány szellemi fogyatékos, és sokan — különösen a nők — nehezen szokták meg a közösséget, időnként keseregnek ezért, azért. A két kunhegyesi nővér szobájában virágcsokor pompázik az ablakban. Mindketten nyolcvanon felül vannak, s szemmel láthatólag jól érzik magukat. Mesélnek, mondják: azért addig volt jó az életük, amíg dolgozni tudtak. — Mert drágám, — mondja az idősebb — mi világéletünkben dolgoztunk. — Kicsit távolabb jóval fiatalabb asszony fordul felénk. Ágyban fekszik, hozzá tálcával viszik a gyógyszereket, s előre felszívják a fecskendőbe az injekciókat. A folyosón fiatal lány csoszog tétován, szemében kis örömfény vi- láglik, köszön az igazgatónak, Bajnai Lászlónak, öreg bácsika emeli kalapját a folyosó végén. Az új épület előtt a tarka napern.yős teraszon a fényképezés se zavarja a nagyobb társaságot: jól artikulálva, hangosan, a Különös házasságot olvassa nekik egy társuk. A konyhában hatalmas elektromos üstökben fő az ebéd. Saját termésű karalá— A televízió és a rádió történetében számtalan „bakit” feljegyeztek már — mondja. — Éppen ezekből gyűjtöttem össze egy csokorra valót, a közönség nem kis derültségéré. Egyébként nagyon örülök, hogy személyesen is találkozhatok azokkal, akikhez naponta szólok a televízió képernyőjéről. A személyes találkozás, mintegy kontrollja lehet a munkámnak, ha szívesen fogad a közönség, ez azt is jelzi, hogy A saját sorsomat látom bennük — Bajnai László igazgató bé, friss répa, gyökér ízesíti a levest. Az otthon sok mindenben önellátó. Saját hizlaldájában maguknak gondozzák a malacokat, hizlalják a disznókat. A kertben magukat jól bíró öreg emberek ka- pálgatnak tempósan. A legújabb örömük: az újszászi áfész egy kis boltot nyitott az otthon területén. A bolt amolyan víkendházban működik, teraszán jól elférnek a várakozók — a kisebbik helyiségben ugyanis gyorskezű borbélylány dolgozik. A kerten túl mindenfelé rengeteg virág, széles derekú fák. Hja, húsz év alatt a fa is terebélyesedik. — Húsz évvel ezelőtt itt egy fa nem volt. Pusztaság volt a kastélyrom és környéke — mondja Bajnai László, aki 1957-ben négy gyerekével érkezett az egykori Orczy kastélyba, hogy elkezdje a munkát, szociális otthont alakítson ki, ahol otthont talál sok olyan ember, akinek nincs családja, vagy akit nem tud gondozni a családja. Idő kellett a munkához: 1960. június 22-én fogadták az első lakókat. Akkor száz ágyuk volt, s összesen tizenkilenc dolgozójuk. Négy év múlva szívesen látnak a képernyőn is. Szó sincs arról, hogy Tamási Eszter új műfajjal, az előadóművészettel próbálkozna, a pódiumon is megmarad a televízió bemondónőjének, csupán kissé visszájára fordítja a dolgokat. Megmutatja, hogy a komoly munka sem nélkülözheti a humort, a derűt, sőt ezek nélkül szegényebb lenne életünk. TE Fotó: TZ építkezés kezdődött, nemcsak a régi, bárói maradék toldása. Az ágyak szaporodtak, s már tíz éve kétszázhúsz helyük van. Üresedés szinte soha nincs, — szomorú, de ehhez az otthonhoz halottasház is tartozik, — amint „távozik” valaki, jön a váltás. És nincs látogatási idő! — Az ugyan hivatalosan kint van a bejáraton, mikor jöhetnek a hozzátartozók, de én azt mondtam eddig minden érdeklődőnek; jöjjön, az a fontos! Egy testvér, egy gyerek, egy unoka látogatása szinte csodát varázsol. Sajnos, sokszor csak mi készülünk születésnapi köszöntőkre, tortával, kis ajándékkal, meg névnapokra. — Az utódok elég feledékenyek. Bár az is sűrűn megtörténik, hogy a nyugdíjkifizetés után jönnek szinte menetrendszerűen a gyerekek. — Bajnai László inkább szomorú emiatt, mint vádoló. A véleménye ugyanis — s ezt elmondta már sok hivatalos helyen, nagy vitákban is: — A mostani beteg, magatehetetlen öregek gondját, gondozását senki másnak, csak a társadalomnak kell vállalnia. Kérdezem én, mi az élete annak a családos asszonynak, aki nap mint nap munkába indulás előtt hajnalok hajnalán kel, előkészít mindent a férjének, a gyerekeinek, s megfőz a beteg öregnek, odakészít ágyához vizet, gyógyszert, ami kell? Milyen nyugodtan dolgozik a munkahelyén, s hogyan rohan utána bevásárolni, s mire ér, érhet haza? Nézze, én a gondozottakban a saját sorsomat látom. Ügy is törődünk velük valamennyien. A húszéves ünnepségen — amit mi összekötünk az orvosegészségügyi dolgozók napjával — nyolcán leszünk húszéves törzsgárdatagok, öten tizenöt évesek. Ez a régi mag alakít, formál. — Talán mégis a családi kört a legnehezebb pótolni, ha van. — Igen, — . mondja —, de az utóbbi időben hozzánk érkezők egyre leromlottabb állapotban jönnek. * * * Ahogy mondani szokták, Űjszászon ma nagy kanállal esznek, külön köszöntik azt a négy-öt gondozottat, aki esetleg emlékezhetne még, honnan indultak húsz évvel ezelőtt. A törzsgárdistákat kitüntetik, a betegek ágyához, szobájába visznek néhány szál maguk vigyázta gyönyörű rózsát. Hányán éltek itt, s hányán mentek el örökre a húsz év alatt? Ez az ünnep az élőké, a kétszázhúsz öregé, a velük, róluk gondoskodóké. Talán ezen a napon annak is örülnek, hogy szeptembertől harmincöttel többen lesznek, lehetnek. A társadalom — szerény lehetőségei között is — egyre többet vállal. Értük, akik értünk dolgoztak, amíg bírták erővel, egészséggel. Sóskúti Júlia Fotó: Pósa Tibor _ FimjEGYZET Kicsi a kicsi, Ke erős A teljesség igényével Megjelent a Szigligeti Színház adattára és bibliográfiája A tarka napernyős teraszon jó hangosan regényt olvas egy ' gondozott n „varázslatok” estie
