Szolnok Megyei Néplap, 1980. június (31. évfolyam, 127-151. szám)
1980-06-27 / 149. szám
1980. júniut 27. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 A Pest megyei Galgamácsán a falumúzeumban rendezték meg a már hagyományosnak számító tűzugrást. A helybéli híres népművész, Dudásné Vankó Juli vezetésével működő néptánc együttes mutatta be a közönségnek ezt a népszokást 1982-83-tól Korszerűsített egyetemi, főiskolai felvételi rendszer 1982-től, illetve 1983-tól életbe lép a korszerűsített egyetemi, íőiskblai felvételi rendszer, — erről oktatási miniszteri rendelét jelent meg a Magyar Közlöny idei 40. számában. Az Oktatási Minisztériumban ezzel kapcsolatban az MTI munkátársának elmondották, hogy a rendelkezés szoros összhangban van a középiskolai érettségi vizsgák és a középiskolai oktatás korszerűsítésével. Mint ismeretes, a miniszter már korábban intézkedett arról, hogy a középiskolákban 1981- től ismét kötelező érettségi tárgy lesz a történelem. A felvételi rendszer korszerűsítésének az a célja, hogy segítse elő a felsőoktatási intézményekbe pályázók általános műveltségének emelkedését. Ennek érdekében a jövőben a középiskolai eredmények nemcsak a két felvételi vizsgatárgyból, hanem a középiskolai képzést átfogóbban reprezentáló tantárgycsoportból határozzák meg. Továbbra is megmarad a középiskolai eredményekért és a felvételi vizsga eredményéért számított pontok 50—50%-os aránya. A korszerűsített felvételi rendszert először a szakmunkásképzési célú szakközépiskolákban 1982-ben, a középfokú képzési célú szakközép- iskolákban és a gimnáziumokban pedig 1983-ban vezetik be. Ezt követően tehát a felsőoktatási intézményekbe pályázóknak — függetlenül attól, hogy milyen típusú középiskolában érettségiztek — a magyar nyelv és irodalom, a matematika és a történelem tantárgyakból a középiskola III. és IV. osztályában elért érdemjegye is beszámít a felvételi eredménybe. — Ezenkívül beszámítják a felvételinél a gimnáziumban érettségizetteknél az idegen nyelv, a fizika és egy fakultatív módon tanult tárgy III. és IV. osztályos évvégi érdemjegyét is. A szakközépiskolákban érettségizőknél második tantárgycsoportban a szakközépiskolai képzés szakirányának megfelelő alapvető szakmai tantárgyak és a szakmai gyakorlatok érdemjegyeit veszik számításba. A hozott pontok számát tehát összesen hat tárgy két-két évvégi érdemjegyeinek összege határozza meg, ez legfeljebb 60 pont lehet. A felvételi vizsgák eredményét az új rend szerint a két felvételi tárgyból írásbeli és szóbeli vizsgánként 0—15 ponttal értékelik. így a pályázók a felvételin is maximálisan 60 pontot szerezhetnek, s a középiskolából „hozott” 60 ponttal együtt ösz- szesen 120 pontot gyűjthetnek össze. Az esti és a levelező tagozatokra pályázók pontszámát a felvételi vizsga érdemjegye határozza meg. Mint a minisztériumban elmondották, ez a pontszámítás a nappali tagozatra pályázóknál az érettségi évében és az azt követő évben mindenki számára kötelező. Aki az érettségit követő harmadik és negyedik évben pályázik egyetemre vagy főiskolára, a neki kedvezőbb — vagy a nappali, vagy az esti-levelező — pontszámítást kérheti. Az érettségit követő ötödik évtői csak a felvételi eredményét veszik figyelembe a pályázóknál. Újdonság az is, hogy a szakközépiskolában érettségizők szakirányú továbbtanulása esetén a két felvételi vizsgatárgy közül az egyiket — mind az írásbeli, mind a ■ szóbeli felvételi vizsgán — meghatározott középiskolai szakmai tantárggyal helyettesíthetik. A másik felvételi vizsgatárgyból is differenciáltan, a gimnáziumi és a szakközépiskolai tantervek eltéréseinek figyelembevételével határozzák meg a felvételi vizsgák követelményeit. A közös írásbeli érettségifelvételi vizsgatárgyak a matematikán, a fizikán és a biológián kívül a jövőben a kémiára is kiterjednek. Az Oktatási Minisztériumban felhívták a figyelmet arra, hogy az egyetemekre, a főiskolákra pályázók az idén, az ezekben a napokban megkezdődött felvételiken, és még jövőre is az eddigi gyakorlat szerint méretnek meg. A középiskolások és a pedagógusok egyébként a következő tanév elején részletes tájékoztatást kapnak a korszerűsített felvételi rendszerről. ti zene minden, örömöm, bánatom, az emberek lehetnek hozzám rosszak, bánthatnak, a zene nemi LEGNAGYOBB ÉLMÉNYEM n tn nm wV mBKM ÄF JBF VI wW Arad mellett születtem, egy külvárosi részen, Szent- leányfalván. Most már ösz- szeépült Araddal. Mondjuk annyira lehetett akkor a várostól, mint ide a fatelephez a Seftsik-telep vagy a Vosz- tok út. Gyerekkoromban nagyon szerettem a hegedűt. Ha hallottam a cigányokat a kormában játszani, odamentem az ablakpárkányhoz, onnan néztem őket. Repdesett a lelkem, jaj, de szépen szól a hegedű! De a szüleim nem taníttathattak. Bár az iskolában nagyon jó tanuló voltam, tiszta ' egyessel végeztem a hat elemit. Tán még megvan most is a bizonyítványom. Ez csak arra volt elég, hogy inasnak álljak az aradi vasúti műhelybe, géplakatos szakmában. Mikor felszabadultam, az első fizetésemből vettem egy tízforintos hegedűt. Úgy, magamtól kezdtem, „natúrból” hegedültem. Tizenkilenc - március 22-én megjelent a plakát Aradon, hogy Budapesten kikiáltották a Tanácsköztársaságot. Vöröskatona lettem, a 9-es üzemi században. Békéscsaba, Gerendás, Budapest, Szombathely, Szolnok következett. Rákosrendezőn estünk román fogságba. De ez már egy má- •sik történet. Hazakerültem Aradra, be akartak sorozni, de abba a hadseregbe nem rukkoltam be. Kértem hat nap szabadságot nősülésre, így úsztam meg a kitoloncolást. Elmentem Marikámhoz, a kovácsmester lányához. — Marika, jössz-e? Nem tudóm hová, a semmibe, a bizonytalanba. Azt mondta: — Megyek. Békéscsabán megalakítottuk a dalárdát, Such János lett a karmester. A feleségemnek is nagyon jó hallása van. fiatal korunkban sokat műkedvelőztünk. ö volt a primadonna, én meg a bon- viván. A dalárdába jelentkezésekor magam elé engedtem a rozettás, aranygalléros vasutasokat, tiszteket, állomás- főnök-helyetteseket, a vasalt embereket. Meglök az egyilí mozdonyvezető, akivel lenn a műhelyben énekeltünk, viccelődtünk. — Karcsi, menj már be te is, te tenorista vagy! Bemegyek, a karnagy úr ott ül a zongoránál, megnyomja az alsó á-t, én meg elkezdem: la-la-la. Egészen föl cisz-ig. Akkor föláll, megölel, azt mondja: — Uraim, van egy vezető tenorunk! Ez a karmester nagyon szépen hegedűit. Az első háború idején a szentpétervári színháznak volt a koncertmestere, mint hadifogoly. Mikor hegedülni hallottam, nyitva maradt a szemem, szám, de legjobban a fülem. Mondom: — Karnagy úr, én is hegedülök, de csak amúgy, natúrból. — Jöjjön hozzám! Jártam hozzá sokáig, szívesen adta át a tudását. Hónapokon keresztül magyarázta a kottát, vittem a hegedűt. Megmutatta, hogy kell behangolni, meg mindent. De én akkor éjjel-nappal hegedültem, hogyha megyek órára, mind tudjam a leckét. Közben a városban hegedűtanárhoz is jártam, egy pengőt fizettem neki óránként — a húszas években. Így lettem kottista hegedűs.' * * * Kilencszázhuszonnyolcban — ha jól emlékszem —* országos vasutas dalostalálkozót rendeztek Szolnokon. Másodikok lettünk a békéscsabai dalárdával. Nekem volt egy szólóm, nagyszerűen sikerült. A teljes szívemet beleadtam.' Mikor leénekeltem — nagy meleg volt —, gondoltam kimegyek a Tisza Szálló felőli kijáratnál. Ha arra járok, mindig eszembejut. Odajön egy jó öltözékű úriember, bemutatkozik: Gál- csiki Jenő, országgyűlési képviselő. Azt mondja nekem: — Ide hallgass fiam! Nem volna" kedved ide Szolnokra jönni, a Milleneumba?. — Kérem — mondom , nem tudok én olyan könnyen mozdulni, háromcsaládos apa vagyok. Már akkor volt egy udvari lakásunk Békéscsabán. — Ne törődj vele! Jössz vagy nem? — Hát jövök. Fiatalember voltam, tele ambícióval, jóakarattal. Gondoltam, nagyváros (Szolnok, majd csak elleszük valahogy. * » » Kapok egyszer egy ajánlott levelet, benne a kérvény, beleírta, hogy én neki az unokaöccse vagyok. Dehogy voltam az unokaöccse, csak ez volt az alap, hogy elengedjenek. Igen ám, de be volt írva a fejlapomba, hogy 133 nap hiányom van a vasútnál: Vöröskatona volt! Nem lehetett letagadni. A főnök — olyan nagyhangú ember volt — felállt az íróasztaltól: — Mit akar maga? Maga innen el nem megy! Vette a telefont: — Halló, állomásfőnök.' Ceglédi Károly el akar menni. Nem lehet, nem engedjük! Gálcsiki csak elintézte, hogy elengedjenek, méghozzá szolgálati áthelyezéssel. így kaptam egy havi fizetés jcöl- tözködési átalányt. A műhelyben dolgoztam, géplakatos voltam, meg kazánhegesztő. Amikor azt a nehéz munkát letettem,, a szimfonikus zenekarban játszottam. De nem mertem a prímhegedűsök közé ülni, hanem mivel ismertem a brácsakulcsot, a c-kulcsot, — ezt is a Such karnagy úrtól tanultam — inkább a brácsahegedűt választottam. A lányomat — akkor végezte a Zeneművészeti Főiskolát —• bevittem prímhegedűre. A fiamat meg a szekundra ültettem, őt én tanítottam. Hárman egy családból éjjel- nappál a Milleneumban játszottunk. Így lettem én hegedűs. úgyhogy most már nem is tudok tőle szabadulni. Ezért a „Tóth János hegedűért” most ajánlott 15 ezer forintot egy pesti, ember. Nem mertem, nem bírtam odaadni. Gondoltam, ha neki megér tizenöt ezret, akkor nekem húszat ér. Sokáig ezt vittem lakodalomba, de mostmár nem merem, mert férek, hogy valami baleset éri. A múltkori lakodalom nagyon jól sikerült: a fél Kengyel ott volt. Körülöttem forgott a nép, a vendégeket elkísértük az utcán. Van egy négytagú zenekarom — részben tanítványaim — jó barátok vagyunk. Mikor visz- szaértünk a lányos házhoz, az utcán kinn állt az egész falu. Ott a sok ifjú, mind olyan szép ma az ifjúság. Nekem már unokáim vannak, meg dédunokáim. Gyönyörködöm bennük, mentül jobban vénülök. * * * Játszok én mindent; tangót, 'csárdást, amit kérnek. Meg tanítok is hegedűt, harmonikát. Ceglédi Károly tanítványai mindig ötöst kapnak a zeneiskolában. Egri Sándor Sz. T. Kaljanov, a moszkvai Csajkovszkij Konzervatórium rektorhelyettesének vezetésével az ország gordonkatanárainak és növendékeinek hatnapos továbbképzése folyik Jászberényben. Az 54 résztvevő koncerteken mutatkozott be, bemutató tanításokon, konzultációkon gyarapította művészi ismereteit. Képünkön Hutay Ágnes debreceni növendéket tanítja a neves szovjet zenepedagógus konzervgyárban a szerelők egy kis cigarettaszünetre jöttek össze. Ilyenkor G. A., a mindig valami újjal előhozakodó lakatos viszi a prímet. Most épp egy nagy ötletéről beszél. A konzervspe- cialitásról. Nem ismerik? Elmeséli. — Ha jól emlékszem, a tavalyelőtti Nemzetközi Konzervipari Delikátész Szekciójának elnökségében voltam egészen rendkívüli és meghatalmazott nagykövet, amikor felállt az egyik hozzászóló, a Szaliciliai Maffia és Raffia Konszern (avagy ahogyan arrafelé mondják SzaMaRaK) vezér- igazgatója Halvarez Lopez (ha nem veszik észre) szóval azt mondja ez a jóvágású (ma is látszik a sebhelye) üzletember. „Uraim és G. elvtárs!” Felkaptam a fejem, mintha darázs csípettt volna meg. Ö folytatta. „Most, hogy a Nemzetközi Konzerv- konferencia valamennyi résztvevője és G. elvtárs is itt van, a Vikokuki (Világ Konzervipari Kutató Központi Intézete) ezennel meghirdeti az egész Glóbuszra kiterjedő különlegességi pályázatot. Aki a legeredetibb ízeket, a • legtökéletesebb készítményeket nyújtja be pályamunkaként, elnyeri a Vikokuki Arany Málna díját, a vele járó húszmillió dollár váltságdíjjal együtt. G. sokat mesélők biztonságával tekintett körbe a zárógépsor szerelőin. Várta a biztatást. — Vigyázz, mert elsül a fejed, a tűzszerészek meg szabadnaposak — vetette közbe egy munkatársa. — Na jó, hát akkor be is fejezem, s önök ebben a jószagú életben soha meg nem tudják ki nyerte a külön- díjat. Jó, rendben én abba is hagytam. — Ugyan már, ki sem bírod! — Na, nem bánom, ha olyan nagyon akarják az urak, ám legyen — Specialitás mondta, s azzal kényelembe helyezkedve folytatta. — Nos, a dolog úgy alakult, hogy éppen nem vittem magammal abból a kis hegyes mihály- telki „kétszercsípősből”, amit tüdőbaj és patkány ellen szoktam a halászlébe tenni, így aztán azt fontolgattam, hogy konzervgyárunkat sajnos senki nem képviseli a rangos Delikát bajnokságon. Hej, pedig ha én megkevertem volna nekik a „Rá- kóczifalvi anyósijesztőt”, vagy a „Széksóstói penészest” hozzá meg a Besenyszögi cuppogóst! Így viszont úgy néztem ki, mint az 1/1-es ecetesuborka, s mondtam is Nátrium Alek- szandrovics Glutaminátnak, az Afroázsiai Konzervszervezet ’ (rövidebb nevén Konzervezet) fősterilizátorának: hej möszjő Glutaminát teraz bugyet Ungarisch fuccs. Ö persze értett a szóból, és együttérzése jeléül átnyújtott egy lezáratlan pléhdobozt. Ferpléh! Letörten forgatom, miközben a világ legnagyobb konzervgyárainak készítményeit vonultatják fel fantasztikusabbnál fantasztikusabb ízekben és anyagösszeállításban, naranccsal töltött aktív széntől a nyasz- szaföldi struccmájkrémkávéig, nad- ragulyás levestől a Csikóstöttösig, gyöngyvirágtól lombhullásig. S már a végét járja a nemes verseny és a zsűri, mikor gondolok nagyot, s merészet. Daragije dzsentlemen! — mondom. Hungary, specialitás! Ebből mindjárt értettek a nagy művelt kormányfők és más konzervipari szakemberek, és az utolsó pillanatban adtak egy nevezési lapot. ín meg ráírtam: „Valódi magyar elefántormány”, azzal a sebtében lezárt konzervdobozt benyújtottam a bí- rálóbizotságnak. Bíztam kiterjedt földrajzi ismereteikben, s tudtam, hogy lesz aki már hallott a magyar elefántokról... Nem szaporítom a szót, utolsókból lesznek az elsők megnyertem az Arany Málna díjat a magyar elefánt- ormány-konzervvel, fanfárok, himnusz, taps, arany, uncia, miegyéb. Jön a gálaest, gálavacsora — gáll a bál. Bontják a konzerveket, esznek. Na, most jön a Magyar Elefántormány! Felnyitják, ínyenc kíváncsisággal rábuknak, egyesek tunkolni nyújtják a kenyérdarabkájukat, amikor a zsürielnök rámripakodik. — De G. elvtárs from Hungary! — ez én voltam. — Ez a doboz üres! Hát hol itt az elefántormány?! — Sajnálom, uraim — mondtam hidegvérrel — önöknek pont a lyuk jutott. Igriczi Zsigmond
