Szolnok Megyei Néplap, 1980. június (31. évfolyam, 127-151. szám)
1980-06-22 / 145. szám
12 SZOLNOK MEGYEi NÉPLAP 1980. június 22. Sl2oMf)rM fjRUW)2 Ügy látszik, azért a tanító bácsi is örül egy kicsit — Ezután egész nap veletek lehetünk! Takarítás Táskarádió a divat — Hát ez hajmeresztő — mondtam. — Azt hiszem, csakugyan nem tudlak megérteni benneteket, mai fiatalokat. Amikor én valamikor régen randevúra jártam a mamáddal, mindig találtunk beszédtémát. Egyetlen percig sem unatkoztunk. Hát ti? A ti találkozásaitok legfőbb tartalma: a táskarádió. Csevegés, véleménycsere helyett, órák hosszat hallgatjátok a ti gügye dalocskáitokat. És még azt állítod, hogy ez normális dolog? — Miért ne volna? — csodálkozott Vera lányom. —Emlékezz csak vissza, hogy te miről beszéltél anyával. INo. hát amikor még nem volt az anyám... Amennyire ismerlek titeket, a ti bájcsevegésetek sem lehetett a szellemesség netovábbja... Mérget veszek rá, hogy csupa elcsépelt közhely volt. vagy primitív, se füle se farka duma. A ti fecsegésetekkel egyetlen problémát sem oldottatok meg. De térjünk vissza hozzám meg az én Jóskámhoz. Mi nem fecsegünk a vakvilágba, hanem rádiót hallgatunk. Tájékozottak vagyunk mindenről. ami a popzene világában történik. A közös érdeklődés pedig közelebb hoz minket egymáshoz, mint a ti nyavalygásotok. Bennünket a közös értékek tudatosítása fűz egybe! — Egy szép napon majd nem kaptok elemet — jegyeztem meg gunyoros mosollyal —, és akkor fuccs annak a híres közös érdeklődésieknek. — Tévedsz, apa — ellenkezett nyugodtan Vera. — A popzene: olyan alap, amelyre igazi kapcsolat építhető. Tartós fundamentum. Sőt. mi több. ti belesüppedtek a banalitásba, meg a vulgáris prakti c izmusba, a mi perspektívánk pedig a legró- zsásabb. A régi slágerek idővel persze megfakulnak, de az elcsépelt dalokat újak váltják fel. Az izgalmas zened benyomásoknak se vége, se hossza, s ezért kölcsönös érzelmeink heve sohasem hűl ki! Olyan lelkesen és meggyőződéssel . beszélt, hogy én csak sóhajtottam egyet, és kénytelen-kelletlen beadtam a derekamat. Három héttel beszélgetésünk után Jóska faképnél hagyta Verát. A lányom keservesen zokogott, ez azonban nem gátolta abban, hogy az éter hullámain ne keresgéljen a visszautasított szerelem bánatáról szóló, bús dalocskákat. De volt imádójára mégsem haragudott. — Tel jesen, megértem Jóskát — mondta csüggedten. — hiszen megismerkedett Blankával. .. Neki pedig csodálatos kazetta- és lemezgyűjteménye van. Én semmi ehhez foghatót nem adhattam neki... És bekapcsolta a táskarádiót. Érzéseinek marade kát arra pazarolta, hogy Demis Boussos. a népszerű görög énekes után epekedett. Szegény kislány — gondoltam —, bizony nem alaptalan a régi francia mondás: a legszebb lány sem adhat többéit a férfinak, mint amije van... frta: Miroslav Sv&ndrlik □ szép szőke, kócos, tizennyolcévesen pirospozsgás Angelica Ribaudi, zihálva a négyesével szedett lépcsők miatt, megállt egy pillanatra a fordulónál, hogy kifújja magát, majd szép lassan tette a kulcsot a zárba, óvatosan elfordította, zajtalanul belökite az ajtót, és mint egy tolvaj surrant be a házba. Szeretett volna előbb érkezni, mint anyja, akit az utca végén látott leszállni a villamosról. Nem mintha zavarta volna, hogy későn ér haza a vacsorára, de ha legalább egyszer kevésbé későn érkezik a szokásosnál, könnyen elkerülheti anyja szemrehányásait, keserű szavait, és talán el is hiteti, hogy már jóval korábban érkezett. Még sosem fordult elő, hogy előbb érkezett volna haza anyjánál. Lábujjhegyen futott végig a folyosón. Apja ajtaja előtt egy percre megállt, visszatartva lélegzetét; megnyitotta az ajtót, bekukkantott és föllélegzett: a szobában sötét volt. Apja még nem jött haza. Ami a bátyját illeti, biztos volt benne, hogy hajnal előtt nem térnek haza. A\ házvezet őnő meg mindig a konyhába zárkózva sohasem vette észre, ki jön, ki megy, s hogy mi történik a nagy házban. Angelica bezárkózott a szobájába. Nem gyújtott lámpát, gyorsan levetkőzött, felkapta a hálóingét, és sötétben lefeküdt, mert azt akarta, hogy családtagjai, amikor hazajönnek, így találják, és azt gondolják, már régóta otthon van. Közben fülelt, hogy meghallja Ligeti pillanat A halsütő előtt hosszú, türelmes sor. A szakács haja helyén kövér izzadtság- cseppek, a tomboló kánikulában bizony nincs irigylés- reméltó helyzetben. A tepsi fölött megduplázódik a for- róság. Az olaj csábító szagára mind többen állnak be a sorba. Három férfi érkezik, hangulatuk alapján könnyen megállapítható, hogy a sült keszeget már leöblítették, mielőtt megették volna. Egyikük mitsem törődve a hosszú sorban várakozókkal, a halsütőhöz lép: — Hatot kérünk, hatot, jó nagyot és gyorsan! A szakács felpillant, a tekintete fáradt, megviselt, a hangja azonban higgadt: — Türelem, mindenkinek jut... — Az engem nem érdekel, öregem, nekünk azonnal kell, mert meg akarjuk úsztatni a halacskákat. Van nekik miben... A sorból kilép egy termetes asszonyság, és karon ragadja a hőbörgőt: — Hát ezért nem találtalak az ünnepségen! Majd adok én neked hatot, de egyformát! A nagyhangú férfi arca megnyúlik, „ne izélj már anyukám” dörmögi maga elé és eloldálog. Üdítő hűvös fuvallat si- mítjd végig az izzadt arcokat. —dó TRÉFÁK Vakációs terveket sző a család;. „Szeretnék már végre eljutni valahova, ahol régen nem voltam” — mondja a fiú. „Menj a fodrászhoz” — feleli az apja. * Személyzeti főnök az új alkalmazotthoz: — Szeretném, ha a fizetése titokban maradna. Bízhatom benne, hogy nem fog róla beszélni? Az új alkalmazott: — Bízhat bennem, magam is szégyellem. a kulcs fordulását a zárban, belépő anyja lépteit, s hangját. amint a házvezetőnőtől kérdezi: „A kisasszony megjött mái”? „Még nem" — felelné a házvezetőnő, és a mama panaszkodna az ő örökös késései miatt, aztán ott találná őt a szobában, amint alszik. Legalább egyszer: kis visszavágás lett volna. De nem hallatszott semmi nesz. Pantomim A még fiatalos és szemre- való Iride Ribaudi asszpny kissé kócosán és zihálva, mert futva jött föl a lépcsőn, szép lassan tette a kulcsot a zárba, óvatosan elfordította, zajtalanul belökte az ajtót, és mint égy tolvaj surrant be a házba. Előbb akart érkezni, mint a férje, akit megpillantott az utca végén. Lábujjhegyen ment végig a folyosón. Mikor elhaladt a lánya szolbája előtlj, föllélegzett: a szobában sötét volt és csönd, Angelica még nem jött haza. No, nem mintha számot kellene adnia. De bizonyos esetekben feszélyez a gyermekek tanúskodása; S főleg egy ilyen lányé, mint Angelica! Iride asszony bezárkózott a szobájába, villanygyújtás nélkül , gyorsan levetkőzött, felkapta a hálóingét, és sötétben lefeküdt, mert azt akarta, hogy családtagjai, mikor hazajönnek, azt higy- gyék. hogy már régóta otthon van.' Giovanni Ribaudi zihálva, mert futva jött föl a lépcsőn, szép lassan tette a kulcsot a zárba, óvatosan elfordította, zajtalanul belökte az ajtót, és mint egy tolvaj surrant be a házba. Nem akarta, hogy családtagjai észrevegyék, hogy ilyen későn jött haza. Lábujjhegyen ment végig a folyosón, egy pillanatra megállt, s a tökéletes csöndet hallva fellélegzett: a nők alszanak. Kis idő múlva hallotta a felesége hangját, amint a házvezetőnőtől kérdezi: — Az úr megjött? — Nem. asszonyom — mondta a házvezetőnő. — Ki van itthon? — Senki. Giovanni kinézett a szobájából. — De igen, kedvesem — mondta —, már egy órája itt vagyok. Minthogy láttam, hogy alszol, nem akartalak fölébreszteni. — Persze — felelte Iride asszony —. , két órája jöttem, és mivel senki nem volt itthon, hát lepihentem egy kicsit — Sóhajtva hozzátette — Angelica még nem jött meg. Hazug, gondolta Angelica, és sírni szeretett volna dühében. De abban a pillanatban az apa kinyitotta Angelica szobájának ajtaját. — Itt van — kiáltott fel. — Ó — mondta Iride asz- szony —. nem tudtam. Angelica úgy tett. mintha ébredne. — Egyáltalán nem mentem el itthonról — szólt —, egész délután aludtam. Csöndben vacsoráztak. Achille Campanile Bongó Beáta fordítása .. Uram. nekem az első -gazdám egy pedagógus volt. Egyenest a bankból ikerültem hozzá. Ott csillogtam- villogtam a többi ötszázas bankó között: tetszetős voltam, friss, ropogós, állítom a legszebb bankjegy a fizetési borítékban. Tudja, a tanár úr bútort akart venni. Egy szép szekrénysort ülő- garnitúrával'. Járta az üzleteket. érdeklődött de a válasz mindenütt az volt: elfogyott. nézzen be holnap. Aztán valaki azt tanácsolta, dugjon egy ötszázast az eladó zsebébe, mert rendelet ide. előjegyzés oda. ezek az elárusítók nem olvasnak újságot. közlönyt, csak a markukat tartják a csúszópénzért, fütyülnek arra, hogy mit mond a miniszter a tévében. Elhiheti, majdnem sírtam, amikor a tanár úr i-rúlva píréivá becsúsztatott az elárusító hölgy köpenyébe. Lancsalicsnénál — így hívták az eladónőt —. nem sokáig maradtam. Alighogy bezárt az üzlet, szaladtunk az SZTK-ba, a fogorvoshoz, aki csinált egy alsó meg egy felső hidat az asszonyságnak. Igaz, hogy az államtól vette kölcsön az alapanyagot, a műszereket — de mivel' Krisztus fogsorát, illetve koporsóját sem őrizték ingyen —, a doktor úr négy darab százast kapottMásnap egy autójavító üzemben ébredtem. Ekkor már csak háromszáz forint maradt belőlem. Ennyit adottá a fogorvos a szerelőnek, amiért soron kívül megcsinálta a kocsiját. A mester boldogan sietett velem haza. de a felesége percek alatt rámtenyerelt. ..Jó. hogy hoztál egy kis pénzt! — mondta a férjének. — Kicserélték a gázbojlert meg a konvektort . Valamivel honorálni kell a jó munkát!” Uraságod téved, ha azt hiszi. hogy a gázszerelő engem. a kétszáz forintot hazavitt. Munka után betértünk névnapot ünnepelni egy kisvendéglőbe. Máir csak' egy százas maradt belőlem, amikor behúztak a prímás vonójába. Másnap délétót.t a prímás lányát hazahozták a szülőot- honból. A boldog nagypapa egy ötvenest nvomott a pilóta markába, fgy kerültem a taxisékhoz . Gondolhatja, milyen lelkiállapotban! Három nap alatt ötszázból lesoványodtam ötven forintra, és ráadásul előkelő neveim — hálapénz, csúszópénz — lekoptak rólam, itt már csak jatt voltam, mák meg korpa. Másnap a pilóta két fuvar közt beszaladt a húselosztóba. a pult alól kapott májat, pacalt, vesevelőt, így hát én — szegény 'kis húsz- forintos. oldalamon egy fém- tizessel — a hentes zsebébe vándoroltam. Munka után új gazdám sétálni vitte a kisfiát, és félóra múlva egy fagylaltauto- mata perselyében találtam magam Kétforintos lett belőlem. A fagylaütos kislány spórolós fruska volt. mert amikor elszámolt a pénzzel, engem meg még vagy huszonnégy társamat — szóval egy ötvenest — kiemelt a többi közül és zsebre vágott. Aztán száz forintra felhizlalt, és úgy adott tovább egy tévészerelőnek. Tele voltam optimizmussal, amikor ismét kétszáz forint lett belőlem egy feketefuvart bonyolító sofőr far- zsebében. Háromszáz forintos 'koromban szállodai szobához juttattam a pilótát a szeretőjével. Igaz, apró öröm. de ebben a rohanó világban ez is valami! Négyszáz lettem, amikor a hotelportás a kocsijához 'kitűnő, de se- lejtként számlázott alkatrészeket szerzett segítségemmel a bontótelepen,. Aztán nagy "öröm ért. Tisztességes ötszáz forintosként visszakerültem a bankba, mert a telepvezető adót fizetett velem. És most megint fizetési borítékba dugtak. így kerültem önhöz. Ne szóljon közbe, látom, miben sánitiká'l! Uraságod is bútort akar venni! Tudom, tudom, maga álllami alkalmazott. üldözi a korrupciót, a tisztességtelen hasznot, jövedelmet. Legyen erős! Csúszópénz nélkül maga sem tud bútort szerezni, hahaha! Hal- gasson rám! Menjünk visz- sza a bútorüzletbe, én már tudom a járást! Hogy mi léc-?: a tisztességgel, a becsülettel? Majd egy értekezleten kipanaszkodja magát és kész. Engém pedig csúsztasson csak be maga is a hölgy zsebébe’. .. Most mit meditál... Tud jobbat?!? Kiss György Mihály BERKI IMRE RAJZAI: Felesleges holmik Biztosítás Besegítés A PÉNZ BESZÉL
