Szolnok Megyei Néplap, 1980. június (31. évfolyam, 127-151. szám)

1980-06-20 / 143. szám

1980. június 20. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 AGYTOL, ASZTALTÓL Sokszor fciem csodál-' kozna az ember, ha ilyen apróhirdetést olvasna: „Elcserélném megkímélt, jól karbantartott, 10 éve kitartóan hűséges, 35 éves feleségemet 20 év körüli, alig használt vagy teljesen új lányért. Jel­ige: — . A gyerekeken megegyezünk!” 1. Azon már senki se cso­dálkozik, ha hetedhét or­szágira szóló lakodalom után két-három évvel, akik örök hűséget esküdtek, valóban boldogok — mással. Az se ritka, ha pici gyerekével egyedül marad az asszony. Elvégre a házasságok nem az égben köttetnek — s egy bantóper jószerével negye­débe se kerül egy lagzinak. Aztán, ha fiatalon tépi szét a babaruhát az ember, nem •kell külön pereskedni, laká­sért, kocsiért, hobbigrt. Mert a fiataloknak rendszerint egy garzonjuk van — álta­lában — vagy az se, s any- nyi a szétválás, mint egy költözés. Ez az én ruhám, az a te gatyád, kész... Valamikor a mi városszéli telepünkön mindenki cso­dálkozott, amikor Jolánka néniről kiderült, hogy azért jár mindig csak a két gye­rekével még a templomba is, mert elhagyta a férje. Azt a legpletykásabb vén­asszonyok is elismerték, apa helyett is jól nevelte őket, helytállt az az asszony. Pe­dig akkor még —; hogy is mondjam, nagy cécók kö­zött lehetett gyerektartás és asszonytartás ügyében bíró­ság .elé menni. És szégyen is volt: milyen asszony az, akit elhagynak, csak úgy . Milyenek a most elhagyott asszonyok, kisgyerekes fia­talasszonyok? Szépek, Csi­nosak, a maguk módján többnyire rendesek is. Nem nézik meg őket az utcán, nem súgnak össze a hátuk mögött a moziban, munka­helyen. Elváltak, kinek mi köze hozzá? És még azért se szólják meg őket, ha vi­gasztalódnak. ahogy tudnak. Legfeljebb akkor éri szó a házuk elejét, ha belegázol­nak egy másik házasságba, ha gyerekes családfők lót- nak-futnak utánuk. Persze elővigyázatosak is. nem mu­tatkoznak társaságban, ut­cán, amíg meg nem érik a dolog annyira, hogy tehetik. Ilyenkor aztán legfeljebb minden csoda három napig tart belenyugvásával fogad­ják a megszólást. az össze- súgást, a kétes megjegyzé­seket. Városon különben ez is ritka, legfeljebb kisváros­ban, faluban ver port az ilyesmi. Mindig voltak unat­kozó emberek, s mindig lesz­nek, akik szívesebben csám­csognak a más baján, ahe­lyett. hogy a magukéba gon­dolnának bele. A kisvárosi nagy gyárba évről évre fiatal kezdő mér­nökök technikusok érkez­nek. Rendszerint albérletben kezdik a kezdők pénztelen, bizonyításra kötelező életét. Szabad idejükkel mit se tudnak kezdeni, hacsak nem Üldögélnek könyvtári olva­sószobában, moziban hét­szám. Dehát a fiatalság nem tűri a magányt. Társ kell, barát és barátkozó lány. Még szerencse, hogy a kisváros­ban nemcsak középiskola, főiskola is van. A sóher kez­dő meghívót kap klubdél­utánra, szalagavatóra, gó­lyabálra — s később már családi ebédre, vacsorára. Mindenki — mint a hentes hajidanán, amikor cpalogat- nia kellett a vevőt — a leg­szebbet, a legjobbat rakja a kirakatba. A lány bájos és tisztességes, a szülők tehe­tősek, és kimondatlanul is észre lehet venni: mindent megtesznek gyerekük bol­dogságáért. Ezelőtt húsz évvel így ke­rült össze Tamás és Kata A szülők segítségével lakáshoz jutottak, nem is akármilyen­hez. Az akkor még élő nagy­mama eladott egy darabka szőlőt, s Tamás kedvére, Pes­ten válogatott bútort. Hét­végeken sose kellett Katá­nak főzni (nem is tudott szegény, világéletében ta­nult, alig volt otthon, any­ja meg kímélte is oktalanul) mentek haza, nagy fa-akták­ra. Tamás élvezte apósa jó­indulatát, aki többször el­mondta a szomszédoknak — elindult már a veje a rang­létrán. fölfelé. Még majd főmérnök úr lesz! Szeren­csés lány az ő Katája. Az ő Katája szerényen dolgozott, szült egy, kettő, három gyereket húsz év alatt. Nem változott sokat, csupán a sudársága a múlté, meg a jó kedve, bizalma az' életéhez. Tamás ugyanis — feltételezhetően és időnként leplezetlenül. változatlanul — keresett. Mást, igazit. Ki lát bele két ember életébe, miért? A harmadik gyermek meg­születése előtt már úgy volt, hogy most vége min­dennek. Tamás elköltözött, szerelmes volt, mint az ágyú. Szerelme egy alig ti­zennyolc éves sudár lány volt, s talán nem is végző­dött volna gyorsan az ügy, ha a kislány nem kap két egyforma jól irányzott po­font az őt egyedül felnevelő édesanyjától, s nem helyez­teti el gyorsan még a város­ból is a sokat megért, ko­moly asszony egyetlen gye­rekét. Tamás visszaköltözött, s Kata — hiszékenysége tán bűn? — megszülte a harma­dik gyereket. Akkoriban halt meg a nagymama, s a szü­lők gyorsan kocsit vettek Katáéknak a hagyatékból. Hátha... Három év telt el, s épp mostanában kezdődött a'bon­tóperük. Tamás korrekt: nem kér semmit a Lakásból, vállalja a maximális gye­rektartást, csak szabaduljon. Talán a kocsi, az jó lenne, de mindent Kata döntsön, elvégre ő marad ott a há­rom gyerekkel. Tamás tá­vozik. Üj várost keres, új munkahelyet — naivul azt hiszi, megifjítja nemcsak a huszonkét éves új feleség, hanem az újrakezdés, a ranglétrán kapaszkodás is. Szó se róla, nagyon csi­nos az új választott. Majd­nem olyan csinos, mint Ka­ta volt húsz évvel ezelőtt. Félék. Tamás nem szívesen áll mellé, ha tükör előtt nézegeti magát... A gyári lakótelep hetekig másról se beszélt, csak a hirtelen kitört családi botrá­nyokról. Nem egy, kettő tör­tént ugyanis, s nem is össze­függéstelenül. A számlázás­ból a szód. 35 évét bármikor letagadható Miskolcziné csendben összepakolt s el­utazott Bordáccsal, akinek a felesége évekig a legjobb ba­rátnője volt. A konzervatív idősebbek — ők általában ráérnek már, kevés a gond­juk — égnek tárták a kar­jukat: mi lesz a világból? Miskolcziné ugyanis nem kevesebbet, három szép gye­reket hagyott Edének, s a férj sokak szerint mindenre alkalmas volt, csak arra nem, hogy a két, nyolc- és kilenc­éves kisfiú, valamint egy tizenkét éves kislány anyja helyett anyja is legyen. Bor- dácsnéról mindenki azt mond ta, azzal nem lesz sem­mi 'baj, olyan típusú asz- szony, aki a jég hátán is megél. Különben is, ő „csak” egy gyerekkel maradt ma­gára. A mindentudók hetekig suttogták: a hűtlenül elha­gyott apa öngyilkosságon töri a fejét, búskomor, alig akar emberekkel szóba állni. A legjobb barátait is széles ívben elkerülte, amint a gyári munkaideje letelt, sie­tett haza. Az eleinte fel se tűnt, hogy ez a sietés nem egyértelmű. Ede ugyanis ha­talmas szatyrokkal előbb az ABC-áruházba ment. Egy­szer belenéztem a bevásárló kosarába. Volt abban min­den, ami egy háztartásban kell — zsírtól mosóporig, hústól őrölt paprikáig, téj, vaj. Egy hétvégén egy fül­kében utaztunk a közeli vá­rosba. Ede könnyedén a cso­magtartóba dobott egy nagy műanyagszatyrot, amiből — ahogy a vonat zötyögött — időnként kisebbek hulltak a kupé padlójára. — Bevásárlás lesz — pró­báltam beszélgetni. Csodál­kozva hallgattam az őszinte szóáradatot, ami ezután kö­vetkezett. — Két hétig felváltva az anyám, meg a húgom eljárt esténként, hogy magamra maradtam a gyerekekkel. Ügyetlen vagyok, vagy vol­tam. mit tudom én már, de figyeltem, mit csinálnak, hogy főznek, megtanultam ágyneműt keményíteni, mű­anyagruhákkal bánni. Még tán takarítani js, mert ko­rábban legfeljebb a porszí­vózást bízták rám. Már ott tartok, hogy minden este friss vacsorát főzök a gye­rekeknek. Hétvégéken közö­sen takarítunk, mosunk. A nagylányom gyönyörűen va­sal, s 6 a felelős a gombo­kért, az elszakadt cipőfűző­kért, a kis nadrágok újra- gumizásáért. Kialakult a munkamegosztásunk. Higgye el, csak szervezés kérdése az egész. Ennek jó tizenöt éve már, ha nem több. Eide fölnevelte a három gyereket. Közben eltemette a sokáig nála be­tegeskedő anyját — a falusi orvos szerint példás beteg­ápoló volt —■, a nagylány kirepült, s a főiskola után vissza se jött, férjhez ment, a fiúk szákmát tanultak, egyikük tán éppen most ka­tona. Edével sokáig nem talál­koztam. Ha valaki beszélt róla, nekem mindig az a vo­naton elmondott pár szavas vallomása tetszett vissza. Mindig tisztelettel gondol­tam rá. Egy apa, aki meg­marad tisztán, aki állja, amit az élet rámért. Tudtam azt is, soha de soha nem jött vissza, még látogatóba se, a gyerekekhez a volt fe­lesége. Ede mégse keresett új asszonyt, aki esetleg le­vette volna válláról a sok gondot. A múlt héten összefutot­tunk. A gyári lakótelepen, karonfogva csinos, korához illő nő társaságában volt. Kérdeztem közös ismerősö­ket. Mondták, ahogy kire­pültek a srácok, csak akkor nősült meg. Szomorú sorsú, elhagyott asszonyt választott. Jól megvannak. 2. Részlet egy huszonöt éves • fiatalasszony apjához írt le­veléből : „Elgondolkoztatott, hogy írtál, megkerestél, s hogy látni szeretnéd az unokádat. Ne haragudj, egyáltalán nem örülök neki. Te énrám nem voltál kíváncsi kétéves ko­romtól hétéves koromig, csak egyszer. Aztán tizennégy évesen bámultunk anyuval, hogy egy egész hónapra hívsz, vakációzni. Hogy oda­értem, rájöttem, azért kel­lek, mert a kis féltestvérem óvodáját egy hónapig be­zárták, s nincs, aki a gye­rekre vigyázzon. Akkor — ha emlékszel — én tíz nap múlva hazajöttem, nem kér­tem a kenyeredből tovább. Te nem jöttél el a ballagá­somra. a diplomakiosztómra se — de gyorsan beadtad a kérelmet a bírósághoz, hogy a havi 400 forintos tartásdíj- kötelezettségedet szüntesse meg ítéletéivel. Hát ezért nem hívtalak meg az eskü­vőmre — talán felesleges is lett volna, hiszen az ilyes­mi pénzbe kerül. Eteért nem várlak boldogan, hogy már ,két éve üzengetsz, látni sze­retnéd a gyerekemet. Nincs - hozzá közöd, semmi az ég- ”világon, érted? Különben nem akartalak megbántani. Mégis az apám vagy. A nevedtől azért a há­zasságkötéssel gyorsan meg­szabadultam. Nem kell. Anyámat se féltem rég. Vigasztalódott ahogy tudott, bár 6 masában, masának öregszik Szóval nem félte­lek benneteket, egy szétválót se. Nem is kell. ugye? De a gyereket, az utódot mindig!” A Fővárosi Művelődési Házban Hódmezővásárhelyi kerámi­ák címmel nagysikerű kiállítás nyilt Szolnokon lépőit föl az EAST együttes Szolnok dzsesszkedvelő 'kö­zönségének szerdán este mu­tatkozott be a Megyei Műve­lődési és ifjúsági Központban az EAST együttes. A zenekar Utazás és álmok című szvit­jét adta elő — tisztes siker­rel). Móczán Pétert a zenekar vezetőjét törekvéseikről, a közeljövő terveiről kérdez­tük. — A zenekar még nem te­kint vissza hosszú múltra, 1975 óta játszunk együtt, je­lenlegi arculatunk azonban csak 1977-től kezdett kiala­kulni — mondja. — Ellőtte hagyományos dzsessz zenét játszottunk. A lengyel SBB zenekar egyik koncertjének hatására kezdtünk új zenei kifejezésmódokat keresni. Így alakult ki stílusunk, amely sajátos ötvözete a rock és dzsessz különböző irány­zatainak. — A zenekar nevének je­lentése; kelet. Volt-e valami tudatosság a névválasztás­ban? — Zenében — főleg a ko­szélyesebb időjárás sem szól belé, akkor a Budapesti Nemzeti Szánház vendégjáté­kával ma este nyitja nyári szezonját a Gyulai Várszín­ház. Szabó Majgda Az a szép fényes nap című kétrészes történelmi játéka kerül a közönség elé. A téma ismert, a X. századiban., államalapí­tásunk előtt, a kereszténység felvételének előestéjén ját­szódik a cselekmény, — ez a mű drámai konfliktusának alapja. A Marton Endre ren­dezte előadásban Géza szere­rábbi szerzeményekben — érezhetőek a keleti, elsősor­ban az arab és hindu népze­nei hatosok ás. Innen ered a zenekar elnevezése. A nép­zene mellett azonban a • ko­moly zenét is kedveljük, fő­leg a romantikus muzsika elemeit építjük be szerzemé­nyeinkbe, amelyek általában az együttes tagjainak közös munkájából születnek. —• A közönség hol láthatja, hallhatja a zenekari? — Budapesten főleg főis­kolai. egyetemi klubokban lépünk fel, ezenkívül csak­nem minden vidék; nagyvá­rosban adtunk már koncer­tet. Az Állami Ifjúsági Bi­zottság felkérésére a nyár folyamán a KISZ építőtábo- raiban is bemutatkozunk. A közelmúltban ikéi rádiófelvé­telünk is elkészült, az egyik; a Valóság hangja című, több újság slágerlistájára is felke­rült, ennek rendkívül örü­lünk. pében Sinkovits Imrét, Vajk­ként Szersén Gyulát láthatja a közönség. Az „Az a szép fé­nyes nap” négyszer kerül színre Gyulán, ma, holnap, vasárnap és hétfőn este fél 9 órai kezdettel. A jövő héten keddtől újra „próbál” a vár- színpad, a lovagteremben pe­dig június 27-én Illyés Gyula, június 28-án Simonyi Imre, június 29-én Vedres Sándor előadóestjét rendezik meg. A várszínpad második be­mutatójára július 4-én kerül sor. Székely János Hugenot­ták című drámája Szinetár Miklós rendezi. Nemcsak szószólók A tanácstagok mandátu­mának hitelesítésével megye- szerte megalakultak a taná­csok. Kezdődhet, pontosab­ban szólva folytatódhat az érdemi munka. Azok számá­rai akik régóta töltenek be ilyen közéleti tisztséget. is­merősek a feladatok. Az új tanácstagok is rövidesen az élet sűrűjébe kerülnek. Tisz­tában lesznek azzal, mi vár a testület egészére, és személy­re szólóan rájuk. Ez az ismeretszerzés nél­külözhetetlen, már csak azért is, mert igen nagy számban kerültek be a testületekbe, új tanácstagok. Túnkevén pél­dául a létszám jó féle ..újon­cokból” tevődik össze. Jó út- kezdésükhöz nélkülözhetet­len a tanácstörvény, a XII. pártkongresszus, a megyei és a helyi pártértekezlet hatá­rozataiból adódó feladatok ismerete. Ez az ismeretszerzés ki­munkált, írott forrásból le­hetséges. A válaisztópolgárok érdekeinek képviselete azon­ban többet követel ennél. A költségvetési és á fejlesztési alapból rendelkezésre álló összeg ugyanis nem elég ar­ra, hogy gyógyírt jelentsen minden égető 'gondra. Min­den városunkban, községünk­ben van azonban egy szinte kimeríthetetlen tartalék; a választópolgárok önzetlen segítőkészsége. Ennek tanú- bizonyságát többször adták miár és újólag is sok helven kifejtették segítőkészségüket. A mezőtúri Városi Tanács ajakuíó ülésén például a KONTAKTA helyi gyárának főmérnöke hangsúlyozta: úgy fosnak dolgozni, hogy az a város szemponfiából is hasz­nos legyen. A túrkevei ta­nácsülésen a Vörös Csillag Tsz elnöke nyílvánította ki együttműködési készségét. ‘ Ilyen példák sokaságát le­hetne említeni annak bizo­nyítására, hogy a dolgozó kollektívák nemcsak szószó­lóknak tekintik a tanácstago­kat. Sakkal inkább olyan szervezőknek, akik ismerik körzetük gondjait, és tudják azt is; kiknek önzetlen segít­ségét kérhetik. Egyszóval olyanoknak tekintik őket, akliik érdemi és élő kapcsola­tot tudnak teremteni a tanács és a lakosság között. Nemcsak az vár tehát az • új tanácstagra, hogy testüle­ti üléseken szót emeljenek körzetük érdekében, — bár ez is nélkülözhetetlen, — vagy egyetértsenek a szak­emberek által kidolgozott ja­vaslatokkal. Sokkal inkább az, hogy öntevékenyen. Kez- deményezően olyan politikai légkört teremtsen,, melyben a közért végzett önzetlen munka természetes. TE Ma Gyulán Az a szép fényes nap Ha a szeszélyesnél is sze­A Magyar Televízió Szegedi Körzeti Stúdiója ..Lámsza király szivárványországa’' címmel mesejátékot forgat, Tamási Áron .Ördögölő Józsiás” mesejáték részleteinek /elhasználásával. Képünkön: jelenet, felvétel közben Sóskúti Júlia

Next

/
Oldalképek
Tartalom