Szolnok Megyei Néplap, 1980. június (31. évfolyam, 127-151. szám)
1980-06-20 / 143. szám
1980. június 20. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 X; % ^ .„. J- f ‘ ___---------. ..1....- .* * y |—-■—Konténeres anyagmozgatást alakítottak ki a Vasipari Vállalat kisújszállási épület- bádogos gyártó üzemében. A termelékenység javításával az idén a tavalyi termelést bat százalékkal haladják meg (Fotó: Kőhidi) Növekvő jövedelmezőség a sertéstartásban Beszélgetés Lakatos Tibor mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszterhelyettessel Mi magyarok szeretjük a húst és nálunk a húson elsősorban a sertéshúst értik. Táplálkozásunkban igen sokféleképpen — frissen és különböző módon tartósítva — elkészített húsétel szerepel, összes húsfogyasztásunknak több mint a felét, a tőkehús - fargal ammak pedig a % részét a sertéshús adja. Ez az oka annak, hogy közvéleményünk nagy figyelemmel kíséri a sertéstenyésztés és -hizlalás alakulását. A közelmúltban Gyulán a sertéstartó kisterme-. lók tanácskoztak a kistermelői sertéstartás népgazdaságunkban bei öltött szerepéről, a fejlesztés lehetőségeiről és a kistermelőket érdeklődő kérdésekről. Ez alkalomból a mindannyiunkat érdeklő kérdésekről beszélgettünk Lakatos Tibor mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszterhelyettessel. — Hogyan alakul hazánkban a vágóállat-termelés, s milyen részt vállalnak ebben a sertéstartó kistermelők? — Hazánk Dánia után a második helyen áll a világranglistán az egy főre jutó vágóállat-termelésben. 1979- ben 1 millió 150 ezer tonna volt az ország vágósertés- termelése. Ennek a hatalmas mennyiségnek a megtermelésében jelentős szerepet vállaltak a kistermelők, hiszen az összes vágósertés több mint a felét ők termelik meg. Hazánkban ma mintegy 900 ezer család foglalkozik sertéstartással, s az önellátás mellett csaknem megkétszereztek az állami vállalatok részére történő áruértékesítést. A sertéstartás ösztönzésére az elmúlt időszakban több központi intézkedés is történt, s május 15-től újabb rendeletek léptek életbe a háztáji sertéstartás érdekében. A hússertések átvételi súlyhatárát 10 kg-mal növelték. Egyszerűbbé, érthetővé tették a szerződések szövegét, s csökkent a bürokrácia is: ezentúl nem kell írásban bejelenteni a kistermelőknek a sertések átadási idejét. Az átadási súlyhatár felemelése és az átadási idő bürokratikus kötöttségeinek megszüntetése lehetővé teszi, hogy a kistermelők a számukra legkedvezőbbnek tartott időben és súlyban adják át az állatokat. Nagy jelentőségűnek tartóim. hogy erősítő tápokat hoztak forgalomba. így a ház körüli szemestakarmá- nyokat még gazdaságosabban lehet hasznosítani, otthon belekeverni. A vevők saját zsákban is elvihetik a boltokból a tápot. Az előrecsomagolt táp papírzsákjának ára is — 3 forintra — csökkent. Ezek az intézkedések jelentősen növelik a hizlalás jövedelmezőségét. Elősegítik a kistermelők érdekeinek érvényesülését, amely — és ezt szeretném nagyon hangsúlyozni — teljesen egybeesik a népgazdasági érdekkel. A növekvő jövedelmezőség, a kedvezőbb takarmányhelyzet, valamint az, hogy a húsipar egyre bővülő kapacitásaival meg tud felelni a növekvő vágási és feldolgozási feladatoknak, a sertéstartás bővítését is lehetővé teszi. Folyamatosan termel a Kaposvári Húskombinát új vágóhídja, és megkezdte a termelést Baján a Bácskai Húsipari Közös Vállalat. Mindez naponta mintegy 2500 darabbal több sertés vágását teszi lehetővé, azaz a lökésszerű felkínálás is levezethető. — A háztáji sertéstartás gazdasági feltételei — a nagyüzemekhez hasonlóan — a világpiaci változások következtében szintén megváltoztak. Vannak-e a kistermelésben is tartalékok, ame,. lyek kihasználásával megvalósítható a hatékonyabb gazdálkodás? — Az állattartás legköltségesebb tényezője a takarmányozás. Ebből adódóan a legtöbb megtakarítási lehetőséget ez kínálja. Már a tartásra kiválasztott fajta eldönti, hogy mennyire lesz gazdaságos a hizlalás. A jó takarmányértékesítő, gyorsan növő fehér hússertés 35—40 kg-mal kevesebb takarmánnyal éri el a vágósúlyt, mint a Cornwall fajta. Az öves sertés is 12—Í5 'kg-mal több takarmányt fogyaszt a leadásig a fehér hússertésnél. Az ország egyes részein mégis a színes fajtákat tartják szívesebben. A Bakony környékén á Cornwall, Báes-Kiskun megyében és más tanyavilágban az öves sertések tartásához ragaszkodnak. Pedig nem elhanyagolható az a takaimánymennyiség. amely 10—20 vagy még több sertés tartása esetén a jó takar- mányéa-tékesítiő fajta kiválasztásával megtakarítható. Azt tanácsolom a kistermelőknek, hogy minél több, a ház körül található vagy termelhető olcsó takarmányt etessenek. Ilyen nyáron a fű és a lucerna, télen pedig a takarmányrépa és a burgonya. A tulajdonosok által június 5-ig le nem kaszált füvet bárki ingyen betakaríthatja, tehát a kistermelők ehhez az olcsó takarmányhoz könnyen hozzájuthatnak. A zöldlucernából és a fűfélékből naponta a kocáknak 4—6 kg-ot, .választott malacoknak V2—1 kg-ot, hízósertéseknek 3—5 kg-ot célszerű adni. A zöldek nedvesség- és rosttartalma segíti a takarmány kihasználását, ugyanakkor kedvezőbbé teszi a hústermelés szempontjából nélkülözhetetlen fehérjék arányát. Télen az étkezésre alkalmatlan vagy felesleges burgonyát etessék meg. Felfőzve kocáknak 5—6, hízóknak 2— 5 kg-os napi adagban etethető. 3,5—4 kiló burgonyával mintegy 1 kg szemesabrak takarítható meg. A savó etetése is kedvezően befolyásolja a takarmányok értékesítését. Általában egy rész abrakhoz három rész savót célszerű elkeverni, de itatni is lehet. Természetesen ki-ki a saját háza táján kell, hogy keresse a szakszerű és célravezető megoldásokat. — A folyamatos hústermelés alapvető követelménye a biztonságos takarmányellátás. Hozzájutnak-e a kistermelők a tartáshoz és hizlaláshoz szükséges takarmányokhoz? — Az elmúlt évtizedben a mezőgazdasági nagyüzemek a növénytermesztésben kimagasló eredményeket értek el. Ezék az eredmények lehetővé tették, hogy szilárd takarmánybázisra épüljön az állattenyésztés. A hetvenes években teremtődött meg annak a lehetősége is, hogy a kistermelői állattenyésztésben is elterjedjen a korszerű keveréktakarmá- nyok etetése. A kiskereskedelmi boltokból 1970-ben 460 000 tonna. 1979-ben pedig 1833 ezer tonna takarmányt vásároltak meg a kistermelők. 1980-ban 2 millió tonna körüli a várható értékesítés. A kiskereskedelmi forgalomba kerülő takarmányok mintegy 90 százalékát a gabonaipar, 10 százalékát pedig a mezőgazda- sági nagyüzemek biztosítják. Kiskereskedelmi takarmány- értékesítéssel foglalkozik a Gabona Tröszt, számos boltot üzemeltetnek az áfészek, a zöldért vállalatok, valamint a téeszek és az állami gazdaságok is szervezik a tagok háztáii állományának takammányellátását. A kistermelők takarmány- szükségletük biztosítására, a takarmánybolttal éves vagy több éves megállapodást köthetnek, jelenleg kevesen élnek még ezzel a lehetőséggel. Igaz, a boltok még sok helyen korszerűtlenek, raktárterük kicsi, azonban a takairmányellátás folyamatos, elsősorban mennyiségben és a lehetőségek szerint választékban is igazodik a kereslethez. D. Szekeres Ágnes Hétköznapi beszédtémák A SZEMLÉLET DIOPTRIÁI A sok kicsi, a kicsi sok Növelhető a termés- biztonság Tanácskozás és bemutató Rákóczifalván A mezőgazdasági nagyüzemekben még az idei ke- nyémekvaló betakarításához készülődnek, de a Gabona és Iparinövények Termelési Rendszere — jó gazda módjára — már megkezdte a partnerigazdaságok szakembereinek az őszi vetési munkákat megelőző szakmai tájékoztatását. E célból rendeztek tegnap — a Mező- gazdasági és Agrártudományi Egyesület megyei szakosztályával és a TESZÖV- vel közösein — gabonatermesztési tanácskozást és fajtabemutatót a rendszer gesztorgazdaságában, a rá- kóczifalvi Rákóczi Tsz-ben. A megjelent gabonatermesztési szakembereket dr. Szabó Miklós kandidátus az Országos Mezőgazdasági Fajtanemesítő Intézet osztályvezetője tájékoztatta a kalászosok fajtakutatásának helyzetéről, a várható választékról, a fajtahasználattal kapcsolatos feladatokról. Az 1980—81. évi búzavetésszerkezet kialakításához — részint a hazai nemesítők munkájának eredményeként, részint pedig külföldi beszerzésből — mintegy 18— 20 féle búzafajtával szá- - mólnak a mezőgazdasági nagyüzemek. Ezek 80 százaléka jó télálló tulajdonságokkal rendelkezik Bár a megfelelő fajtakialakítás meghatározó a ter- melésfejlesZtésben a vetőmagvak genetikai adottságainak maximális kihasználása komplex agrotechnikai feladat. A termelő üzemek a területi adottságaikhoz legjobban alkalmazkodó fajták kiválasztásán túl — öt-hat fajtánál többnek a termesztése egy üzemben nem indokolt — az optimális vetés- idő betartásával. szakszerűbb tápanyag-visszlapótlás- sal, a vetési mélység helyes megválasztásával fokozhatják többek között egy-egy búzafajta télállóságát, szárazságtűrő tulajdonságát, gabonabetegségekkel szembeni ellenálló képességét. Bár a tanácskozás idejére kialakult esős időjárás nem tette lehetővé a tervezett gyakorlati bemutató megtartását, a résztvevők megtudhatták, hogy a GITR rá- kóczafalvi kísérleti tábláin, mintegy nyolcvan hektáron huszonnégy búzafajtával végez kísérleteket. A termelési rendszer iiymódon is igyekszik megfelelő fajtaválasztékot biztosítani a kelet- magyarországi működési területén, csaknem 160 ezer hektáron kenyérgabonát termesztő partnergazdaságók- nak. Könnyű nekik, egy-két milliót észre sem vesznek, mondta az egyik megyei kisüzem vezetője, nálunk még tíz-tízen ötezer forintot is nehéz előteremteni arra, hogy egy-egy gyerek óvodáztatásához hozzájáruljunk. Kik azok a „nekik”? Ismerősöm a szomszédos nagyvállalatra célzott sóhajtozva. Nézőpont kérdése, hogy ebben a megjegyzésben mi a fontos. Az-e, hogy a milli- árdoikkal gazdálkodó vállalat nem érez meg néhány milliós ki áriáén, vagy. hogy érzéketlenné válik az egy-két milliós tételek iránt, ha a költségei között „matat”? A fontos — az utóbbi része a kérdésnek. Miért? Azért, mert minden forint, amellyel egy- egy üzem gazdálkodik — közvagyon. Ám valóban tapasztal ható, hogy a milliókat A szomszédos kisvárosban úgy építettek fel egy tizenhat tantermes iskolát, hogy az állami hozzájárulás mindösz- sze 2,8 millió farimtot tett 3d. A hiányzó tetemes pénzt az üzemek munkásai és a lakosság összefogva teremtette elő. Megint nézőpont kérdése, hogy ebben a vállalkozásban miit tartanak a legérdekesebbnek. Feltétlen a végeredményt: az új iskolát. Am azt hiszem, ezzel egyenrangú társadalmi érték, hogy a lakosság „legyőzte önmagát”, hogy szabiul idejének egy részét hosszú hónapokon át önzetlen áldozta, noha bizonyára ki-ki tudott volna magának éppen más programot nyereségként becsülő, a mil- liárdokról magáitól értetődő rutinnal beszámoló, tájékoztatót tantó vezetők egyiké- hez-másikához az „aprócska’' milliók már fel sem érnek, a 'költségek között úgy eltűnnek a szemük előli mint tű a szénakazalban. Vagy tán a szemléletük hibádák néhány dioptriával? Am ugyanők nyomban „takarékossá” válnak, ha társadalmi célokat ikell támogatni, s akkor már nem a tényleges lehetőségekből indulnak ki, hanem a vállalat „nehézségeiből”, „dolgozóik érdekeiből” számítják ki: annyi nincs, annyit 'kémek a cégtől. Egyszóval: bizonyítják, hogy náluk sem könnyű az élét, minden fillért meg keli nézniök. Lám, milyen érdekesen változik a nézőpont?! is csinálni. Ennek az új iskolának a falaiba sok száz ember építette be erkölcsi felfogásának tégláit is. Szinte a semmiből teremtettek a város lakói közvagyont, akik életükben nem számoltak még egy-két millióval, milliándokkal pedig soha, és nem is f ognak. A munkájukat sem ők vették számba, ők csak a jó tetteik, a nemes cselekedet fölötti örömben osztoztok a pedagógusokkal gyerekekkel. Elszámolásuk így fest: egy gonddal kevesebbje van mindannyiunknak, hozzáláthatunk a következő megoldáshoz. Haszon, de milyen? Egyik mezőgazdasági üzem feladlta a baromfi tenyésztésit, mondván, nem elég jö- vedelmező a számukra. A teleltet kiadták ibérbe, évi 480 ezer forintért — ez tiszta haszon, még dolgozni sem kell érte. Sőt. úgy vélik, még jót is tettek a bérlő kereskedelmi vállalattal, hiszen a bútorait nem tudita hol tárolni. Az érdekek egybevágtak, létrejött a kölcsönösein előnyös üzlet. Mármint a saját nézőpontjuk szerinti előnyök alapján. Csakhogy, van egy harmadik dimenzió is: vajon a társadalmi érdek alapján is helyeselhető ez a magatartás? Nem. Először is azért, mert a telepek építéséhez azért adott az állam tetemes támogatást, hogy baromfit tenyésszenek bennük és ne raktárnak használják. Továbbá: egyértelmű, hogy a baromfihúsra hosszú távon szüksége van a népgazdaságnak, tehát a tenyésztésről nem lehet lemondani még olyan helyzetiben sem, amikor a jövedelmezősége megcsappan, vagy átmenetileg értékesítési gondok vannak. Ilyenkor kell igazán a hosv- szabb távon feltétlen helyes cél érdekében kockázatot vállalni. S végül: úgy is liehet javítani a jövedélmezőséget, hogy olcsóbban termelnek, azaz csökkentik az önköltséget, javítják a minőséget — s mindehhez megteremtik a feltételieket. Ez a nehezebb, de a helyes út. A ikönnyébb, a „garantáltan olcsó” megoldás, minden anyagi-szellemi befektetés nélkül fix haszonra szert tenni. Ellenvetésként felhozható az is,, közérdek, hogy a bútor ne menjen tönkre. miért volna hiba, hogy bérbe adnak egy kihasználatlan épületet? Azért elfogadhatatlan ez az álláspont, mert mem engedhető meg, 'hogy a közvagyon — jelen esetben barom fitenyészt 5 telepek, melyek állami támogatással épültek — rendeltetésével ellentétes, tehát a népgazdasági érdeket sértő felhasználásából származzon bárhol nyereség. Fábián Péter Akik másképpen számolnak I Az üzemekből a felhasználókhoz szállított gáz minőségét rendszeresen ellenőrzik. Képünkön Tóth Istvánná, a Nagyalföldi Kőolaj- és Földgáztermelő Vállalat dolgozója mintát vesz a déli gázvezetékből
