Szolnok Megyei Néplap, 1980. június (31. évfolyam, 127-151. szám)
1980-06-15 / 139. szám
6 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1980. június 15. Gazdaság peremvidékek nélkül: Észtország példája A racionálisan megszervezett gazdaságban az egész mindig több mint részeinek összege, mivel új tulajdonságokkal rendelkezik. E tétel helyességénői meggyőz bennünket egyebek közt Észtország példája. Észtország számára, amely 1940-iben csatlakozott a Szovjetunióhoz, elsősorban a gazdasága előtt megnyílt ama lehetőségek voltak előnyösek, amelyek az ország egységes pópgazdaslági kompllexumáJ hoz tartozó régiók mindegyikének egyidejű mélyülő szakosítása közepette megvalósuló kooperációban rejlettek. Észtország, amely a Szovjetunió területének 0,2 százalékát foglalja el, és lakosságának 0,6 százalékát teszi ki, a Szovjetunió villa- mosenergia-termelésé ben 1,7 százalékkal, olajipari berendezés gyártásában 15,1, villanymotorgyártásában 4,4 papírgyártásban 19, műtrágyagyártásában 1,5, tejtermelésében 1,2, tojástermelésébe11 0,8 százalékkal részesedik. A nem egészen másfél millió lakost számláló Észtország nemzeti jövedelme elérte a csaknem 3 milliárd rubelt (megközelítőleg 4,5 milliárd amerikai dollár). Ezek a tények nem mindig kapnak objektív értékelést. Olykor olyan vélemények hangzanak el, hogy Észtországnak a 'Szovjetunióhoz való csatlakozása előtt is fejlett ipara volt, és önállóan ugyanilyen gazdasági eredményeket ért volna el. Ez a következtetés azonban azon a hírnéven alapul amelyet ez a térség a század elején ért el, amikor valóban az orosz állam egyik iparilag . fejlett körzete volt. De ne feledjük: 1939_re a burzsoá ÉSsztoa-szág csupán 87 százalékát érte él az 1913. évi termelési szintnek. Ugyanekkor az erőfeszítéseiket egyesítő más szovjet köztársaságok (a Balti köztársaságok kivételével, amelyek nem tartoztak a Szovjetunióhoz), nemcsak hogy utolérték, hanem lényegesen . meg is előzték ipari fejlődésben a Baltikumot. Vajon ez azt jelenítette, hogy a Szovjetunióhoz csatlakozott Észtország Litvánia és Lettország szándékosan rosszabb felételék közé került, mint új gazdasági partnerei? Nem, az említett köztársaságok kezdettől -fogva aránytalanul nagyobb részt kaptak az egész Szovjetunió jövedelméből. A Balitakum gazdaságába fektetett beruházások hosszú évek folyamán lényegesen túlszárnyalták egy lakosra számítva az egész Szovjetunióban eszközölt beruházások átlagos volumenét. Ez a megközelítési mód az összes nemzeti köztársaság gazdasági és kulturális fejlettségi színvonalának tervszerű emelését és közelítését célzó általános irányvonalból következett, amelyet a szovjet hatalom első éveiben nyilatkoztattak ki. Az össz-szövetségi erőforrásoknak a gyengék javát szolgáló új raf elosztási mechanizmusa ebben a helyzetben ugyanolyan hatékonyan működött, mint korábban is, amikor végbement Közép-Ázsia, Kazahsztán és más peremvidékek gazdasági felemelkedése. 1945-ben a Szovjetunió költségvetéséből Észtországnak közvetlenül több mint 300 millió rubelt utaltak ki, ami fele akkora összeg volt, mint saját költségvetése. Nem teljes adatok szerint az Észt SZSZK 1945 és 1948 között több mint 2,6 milliárd rubel összegben kapott ipari berendezést, nyersanyagolt, anyagokat, közszükségleti cikkeket. S ez abban az időben történt, amikor az egész ország a háború ütötte sebeket gyógyította. Így nyújtották azt a közvetlen segítséget, amely lehetővé tette az elmaradottság és a pusztítás legrövidebb időn belül való leküzdését. A későbbi években Észtország dinamikus gazdasági fejlődésének fő tényezője lett a köztársaság részvétele az össz-szövetségi munka- megosztásban. Észtország a kooperáció folytán megkezdte nagy specializált ágazatok megteremtését, ami növelte népgazdaságának hatékonyságát. Emellett a köztársaság előtt megnyíltak a Szovjetunió óriási műszaki-tudományos potenciálja felhasználásának lehetőségei. Gyakor- korlatilag Észtország minden nagy vállalatának technológiáját a Moszkvában, Lenin- gráidban, Kijevben'és más városokban, levő vezető, tervező és tudományos kutató szervezetek dolgozták ki és készítették elő. Jelenleg a köztársaságban két energetikai óriás működik: az észtországi és a baltikumi regionális erőmű, 3,2 millió kilowatt együttes kapacitással. Ezek az erőművek a kalóriaszegény helyi fűtőanyagokkal működnek, mégis a legolcsóbb áramot termelik a Szovjetunióban. Észtország az egy lakosra számított villamosenergiatermelés tekintetében (ez körülbelül 13 000 kilowattóra) megelőzött olyan országokat, mint az Egyesült Államok, az NSZK, Japán. A szövetséges köztársaságok közötti munkamegosztás lehetővé tette Észtország számára, az ország feltételeinek és hagyományainak megfelelő ágazatok — a gépgyártás, a palaipar, a pamutszövet- a fafeldolgozó, a vegyipar, a könnyű- és élelmiszeripar, a mezőgazdaság fejlesztését. Ugyanekkor számos esetben a Szovjetunió más körzeteiből szállítják Észtországba a nyersanyagot. Példának okáért Észtország közép-ázsiai gyapottal dolgozik, ugyanekkor a pamutszövet gyártásbah ' a harmadik helyet foglalja el a szövetségi köztársaságok között, egy lakosra számítva pedig- az, elsőt. Tekintélyes szakemberek tanúsága szerint a szállítási költségek busásan megtérülnek az előállított termék minősége révén, ami az észtországi káderek magas kvalifikációjával és tapasztalatával magyarázható. Mindez hozzájárult Észtország gazdasági arculatának gyökeres megváltoztatásához. Míg a burzsoá uralom éveiben Észtország ipara csupán ötödrészéit adta a bruttó nemzeti terméknek, addig most kétharmad részét adja. A köztársaság bruttó ipari termelése az 1940—1977. években 43-szo- rosára emelkedett. Most napirenden van a már létrehozott termelési potenciál hozamának következetes növelése. E probléma időszerűségét elsősorban az gdja meg hogy kevés a munkaerő. Észtországban a munkaképes lakosság 95 százaléka dolgozik vagy a termelő- munka megszakításéval tar riul, ámi a Szovjetunióban és európai viszonylatban a legmagasabb mutató. Ezzel kapcsolatban elsődleges figyelmet fordítanak a munkatermelékenység növelésére. Az előirányzát szerint a köztársaság társadalmi termelése növekményének mintegy 90 százalékát a munkatermelékenység növelésével kell elérni a hetvenes évek második feliében. Nyikolaj Hitajlenko az APN közgazdasági szemleírója Lesz-e a Mekong ismét a béke folyama ? Odaát, a Mekong túlsó partján már Thaiföld. Évekkel ezelőtt még rendszeresen átjárt a komp, s a túloldalról látták el a Vienti- ané-i piacot. Akkoriban azonban sok laoszi értelmiségi, műszaki szakember hagyta el az országot, hitelt adva az ellenséges propagandának. 1975, az amerikai agresszió feletti győzelem és a Laoszi Népi Demokratikus Köztársaság kikiáltása óta pihen a komp... Odaát , a tháiföldi parton kötötték ki, gyakorlatilag elvágva Laoszt a külvilágtól. A hegyes-dombos országnak ugyanis betonútja alig, vasútja pedig egyáltalán nincs. A feszült nemzetközi helyzetben, a szinte mindennapos kínai határincidensek közepette, jelentős belső ellenálláson felülkerekedve, éhei, elcsigázott emberek kezdtek tavaly a hároméves terv megvalósításához. A szocialista országok segítségének eredményeként, ma már 500 kisebb-nagyobb üzem működik, és felépült 70 ezer lakóház. Ami a legfontosabb : sorban épülnek a várost a faluval összekötő utak, az öntözőcsatornák. Jórészt ennek köszönhető, hogy az ország déli részén Rizsaratás egy dél-laoszi állami gazdaságban tavaly kétszer arattak a rizsföldeken. A Laoszi Népi Demokratikus Párt legfontosabb agrár pirog ramjáként gyors ütemben alakulnak a termelő- szövetkezetek. Eddig 1600 közös gazdaságot hoztak lét- , re, bennük a parasztcsaládok 16 százaléka. Aratáskor azonban azok is összefognak, akik ma még idegenkednek a termelőszövetkezettől. Legutóbb tízezer önkéntes csoport dolgozott a földeken. A gazdaság szocialista átalakításával nem marad el a város sem. Államosították a nagyipart és a magán bankokat. A külkereskede' lem is állami monopólium lett. A gazdaság jelentős része azonban ma még magántulajdonban van, bár itt is erős az állami ellenőrzés. A békés építőmunkát hátráltatja Kína nagyhatalmi, soviniszta, terjeszkedő. külpolitikája. Az amúgy is sok gonddal küzdő ország jelentős erőforrásokat kénytelen önvédelmére fordítani. Pedig — mint Keyson Phomwihan laoszi miniszterelnök nemrégiben a Pravda tudósítójának elmondta szeretnénk a Mekong folyót újra a béke folyamává változtatni. (seres) Olasz voksok tanulsága Egy rekord megdőlt a június 8—9-én rendezett olasz tartományi választásokon: soha még a köztársaság fennállása óta ilyen sokan nem maradtak távol. Illetve nem dobtak ennyien érvénytelen szavazólapot az urnákba, mint most. Tavaly júniusban, az általános választásokon a választásra jogosultak 13,4, most 17 százaléka vonta meg a bizalmát valamennyi párttól, sőt magától a választások intézményétől is. Különben rtem sok változást hoztak a voksok. Pontosabban.: semmiképpen nem eredményezték a kereszténydemokrácia látványos előretörését és a kommunisták súlyos kudarcát. Rómában pedig á viharom korteshadjárat ' hangzavarából sokan jelentős erőeltolódásra következtettek. Érzékeny jobbra tolódás Aldo Moro meggyilkolása ■óta,, az elmúlt két évben az Olasz Kereszténydemokrata Pártban érzékeny jobbráto- lódás következett be. A jelenség nem függetleníthető a nemzetközi helyzet alakulásától, ‘ ami kétségkívül Képek kőt ország határáról Nagyszabású iközös (bolgár—román ipari vállalkozás kezdődött. A Duna két partján nehézgépipari gyárat alapítanak, különleges és egyedi gépek gyártására. A gyárkomplexum a bulgáriai Rusze és a vele szemközti parton, Romániában, Giurgiu városéban lesz. A bolgár parton megkezdődött az üzemcsarnokok falának felhúzása A romániai gyárakban már a gépeket szerelik Ez az óriás eszterga, a KGST-program keretében a Csepel Művekben készült kedvezett a relatív többségi olasz kormányzó párt új irányvonalának. 1979-ben az általános választások igazolták a Democrazia Cristiana Centrista és mérsékelt jobboldali vezetőit: a visszaesés korábbi irányzata megváltozott, s a DC 38,1 százalékot szerzett. Most azzal a nem titkolt céllal indult Harcba, hogy a tartományok. illetve a megyék és a városok vezetőségében is visszaszerzi elvesztett pozícióit. Törekvését nem koronáz.- ta siker. Igaz ugyan, hogy az 1975-ben tartott tartományi választásokhoz képest valamelyest több vok- sot szerzett (akkor 35,3, most 36,8 százalékot), ezzel azonban nem volt képes' eltüntetni a tartományok és városok éléről a kommunista, iletve baloldali többségű tanácsokat, a’helyi ön- kormányzat szerveit." ■ Igaz, az Olasz Kommunista Párt szavazóinak bizonyos hányada ezúttal másfelé orientálódott: talán a szocialistákat, netán a szélsőbaloldali csoportosulásokat tüntette ki bizalmával. de az is lehet, hogy a tartózkodók, az • érvénytelen szavazók számát gyarapította. Akik azonban földcsuszamlásról ábrándoztak, s az OKP látványos vereségét jósolták, alaposan tévedtek. Marad a vörös szín Bár a tartományi. tanácsok megalakulása még hosszabb időt vesz igénybe, annyi szinte bizonyos, hogy a korábbi hat kommunista irányítású tartománya közül legalább három — netán négy — megőrizte vörös színét S az is eldőlt néhány órával a végleges adatok nyilvánosságra hozatala után, hogy Itália jelentős nagyvárosai közül Rómában, Bolognában, Firenzében és Velencében — hogy csak néhányat említsünk — változatlanul a kommunista párt listájára adták le a legtöbb szavazatot. Olaszországban már régóta az erők polarizálódásának vagyunk a tanúi. A két nagy párt: a kereszténydemokrata és a kommunista a voksok csaknem hetven százalékával rendelkezik. A mérleg nyelve rendszerint valamelyik kisebb párt. Most leginkább a szociális- ták tarthatnak igényt erre a szerepre. Annál is inkább, mert berkeikben valóságos győzelmi mámor uralkodik: míg a hetvenes években tekintélyük alaposan megté- pázódott, most végre jelentős sikerként könyvelhették eL, hogy 12,7 százalékukkal mind 1975-höz képest (12 százalék), mind a múlt évi általános választásokhoz viszonyítva (9,8 százalék) nőtt a táboruk. Ebben kétségtelenül az is, közrejátszott, hogy a szocialisták részt vesznek a hárompárti koalícióban. A kabinet sorsa Sokan azt mérlegelték a választások után. Hogy vajon az eredmények miként befolyásolják Francesco Cössiga. kabinetjének sorsát? Nos, a koalíció — miként azt "Flaminio Piccoli, a kereszténydemokraták elnöke . első nyilatkozatában kifejtette ' — megerősödve’ került Hi az erőpróbából. Cossigának szüksége is volt arra, hogy helyzetét megszilárdítsa. Az utóbbi hetekben kipattant Donat Cattin-ügy' miatt némileg megrendült iránta a bizalom. (A kereszténydemokraták azóta lemondott főtitkár-helyettesének a fia, Marco ellen alapos a gyanú, hogy az egyik hírhedt temorszervezet tagja. Szökésének háttere tisztázatlan, s Cossiga gyanúba keveredett, hogy mint korábbi belügyminiszter, netán figyelmeztette Donat Cattint: fiát körözik.) Ugyanakkor Itália szövetségesei előtt bizonyítani szerette volna, hogy: 1) kormánya stabil, 2) a kommunisták korábbi térhódítását elreteszelték, 3) az ország jobbratolódá- sával a választók nagy többsége egyetért. A voksok azonban mást tanúsítanak. Bármily éles és helyenként a hidegháborús esztendőkre emlékeztető kommunistaellenesség jegyében folytatott hecckom- pány jellemezte is a választási hadjáratot, a frontáttörés nem sikerült. Itália térképéről nem tűntek el a vörös foltok, legföljebb itt-ott kissé összezsugorodtak. Az OKP, a szocialisták és a különböző más baloldali csoportosulások együttesen olyan erőt képviselnek, amelyet nemcsak a tizenöt érintett tartományban, hanem az országos politikában sem lehet figyelmen kívül hagyni. Gyapay Dénes
