Szolnok Megyei Néplap, 1980. június (31. évfolyam, 127-151. szám)

1980-06-13 / 137. szám

1980. június 13.

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP

5

Teremtés

Dailos Marínka képei

. Mária

Az Olaszországban élő. magyar származású naiv művész, Dailos Marinka képeiből a Kulturális Kapcsolatok Intézetének kiállítási termében nyílt kiállítás.

Levélféle volt osztályfőnökömnek

Kedves Laci bácsi!

Bizonyos vagyok, azt a június eleji szombatot sohasem felejted el, amikor utoljára hívott órára a karcagi gimnázium kisharangja. Láttak magam előtt, amint naplóval a kezedben sietsz a tanulókhoz. Mindenki tudta, az ünnepélyesen úszó giling-galang ekkor téged köszöntött, teérted szólt. Hatvanéves lettél, és valami visszavonhatatlanul, végérvényesen elmúlt az életedből.

Nem tudom, milyen érzés keríthetett hatalmába az ódon, ismert lépcsőfokokat taposva, vajon miről gondolkozhattál? Foglalkoztatott-e a jövendő hogyan tovább kíváncsisága, elkísértek-e a pártanteremnyi távolságra, a hajdani, kedves diákarcok? Eszedbe jutott-e, amit beszélgetésünkkor váltottál harminchatéves nevelői tevékenységedről: az életed olyan egyszerű volt, mint a Nap járása, és olyan szép mint a Nap járása. Alig tudtam ennél többet kihúzni belőled, hiába faggattalak. Egy nevelő sohase beszétjen magáról, vallottad, hagyja ezt a diákjaira. Ha szerették, akkor szokásai, gesztusai, példája tovább él a tanítványaiban,

ha viszont elfelejtik, ez is vélemény.

Bizonyos vagyok: téged Laci bácsi nem felejtettek és nem felejtenek el, hiszen túl sokat adtál magadból, hogy feledni lehessen. Hozzánőttél az iskolához, a KISZ-hez, a tanulmányi kirándulásokhoz, a nyári táborokhoz, a matematika órákhoz, és egyszerűen hihetetlen: ősztől B. Major László nevelőt hiába keresik a karcagi gimnáziumban.

Kétszer vehetted át az Oktatásügy Kiváló Dolgozója kitüntetést, de igazában egy harmadik elismerésre voltál büszke. Sok nehéz embert sikerült „sínre rakni” mondottad, és az a nevelő maradtál, akikhez az évek múltával egyre erősebben kötődnek hajdani tanítványai. Talán mert már jobban megértik szigorodat, legendás pontosságodat, következetességedet, szakma, és emberszeretete- det. Emlékszem, ott voltál és velünk csákányoztál 1958- ban a tHanságban, az első építőtáborban, de eljöttél megnézni bennünket Polgárra, Tiszaszentimrére, Kunmadarasra, Kunhegyesre, Ti- szaörsre, mit csinálunk a

nyári szünetben, az érettségi előtti hetekben. Húszunk közül tizenhatan diplomát is szereztünk. Ez óriási eredmény, mivel otthonról anyánk, apánk hat elemijén kívül egyéb szellemi segítséget aligha hozhattunk pogy- gyászunkban. Ezt a tantestület, és mint osztályfőnök Te pótoltad. Az sem véletlen, hogy tízen választottuk a pedagógus szakmát, és a hajdani negyedik cések közül mindenki megtalálta a helyét az életben. Valószínű, ehhez egész léteddel Te is hozzájárultál.

Nem egyszer én is arra lettem figyelmes: óráimon és tanórákon kívüli viselkedésemben is önkéntelenül a szokásaidat őrzöm, ismétlem, adom tovább a fiatalabbak- nek. így élsz Te Laci bácsi nem 'egy, de száz és száz, ezer és ezer alakban, formában, emberi tettben.

Életed példázza: ami olyan egyszerű, mint a Nap járása, az olyan világos és szép is, mint a Nap járása. Ehhez a szellemi, emberi kisugárzáshoz kíván tisztelettel a nyugdíjas korszakra csaknem négyezer volt diákod nevében további csendes, munkálkodó éveket, jó egészséget:

D. Szabó Miklós

A kint zsibongó gyerekhad a könyvtárba lépve elcsendesedik. Nesztelenül válogatnak, böngésznek, legfeljebb suttogva váltanak szót egymással. Megszokott kép ez a tószegi könyvtárban, ahol a 12 ezernyi kötet negyedét a gyermekirodalom teszi ki. Évente 23 ezer forintot juttat a tanács új könyvekre, abból a legifjabb nemzedék is kap olvasnivalót

(Fotó Tarpai)

Csetényiéknél festés van. a bútorokat a szobák közepére zsúfolták. Elismerem: a tanárnő váratlan vendég iránt tanúsított háziasszonyi türelme bámulatos. Egy fiók mélyéről pályázatok másod- példányai kerülnek elő. A lakodalmi szokások, tavaly országos második helyezést elért, leírását választom, azt böngészgetem.

Különböző színű, változatos mintájú ruhadarabkák is vannak benne. Régi koszorúslányok és menyasszonyok öltözékének bélyegnyi maradványai. És tömérdek kép, meg a vőfély rigmusai. — két változatban is. Az egyiket. egy régi kiadvány fotókópiái őrzik. A címlapon ez áll: „Vőfélykönyv. írta: Vincze Gábor. Csépa. A kötetet valamikor a Kultúra Nyomda adta ki Szentesen. A mai változatot csak kézirat örökíti.

Százszámra sorakoznak a rigmusok sorai. Valósággal színészi képességgel kell rendelkezni annak, aki felcsap vőfélynek. 0

— Nincs is sok belőlük, mondja a tanárnő. — Csépán hárman vannak, és a környékre is hívják őket.

Sok múlik rajtuk, hiszen az esküvők valóságos forgatókönyv szerint történnek, és a vőfély a karmester. Valamikor ingyen látta el tisztét, ma már ötszáz forint a járandósága.

Csendes beszélgetés közben a jelennel keveredve elevenedik a múlt.

— Régen az idegenből hozott menyasszonyt először a templomhoz vitték, hogy jól jegyezze meg. hol van az. és sohase felejtse.

Akkoriban a szülők perdöntőén beleszóltak a fiatalok párválasztásába. Huszonhatban egy ezért kikosarazott legény rálőtt a választottjára. Nagyobb baj csupán azért nem történt, mert társai lefogták. Persze, manapság is előfordul, hogy a szülők szava meghatározó, — de már nem annyira, mint hajdanán. Az ő dolguk inkább a lakodalom megszervezése.

— Versengés folyik a családok között a lakodalmak idején. Nem annyira az ételek megválasztásában, sokkal inkább a haiigulatteremtés- ben. a társaságszervezésben.

Csépán egy-egy lakodalomban két-háromszáz vendég is van. Ételükről, italukról nem könnyű gondoskodni. Érthető Csetényi Mibályné véleménye :

— Emberfeletti munkát ad a lakodalom.

Borjú,

pántlikával

Régen a vendégek a leves után ludaskását, meg pörköltet kaptak. A legegyszerűbbnek azt tartották, ha erre az alkalomra levágtak egy borjút. Néhányan felpántlikázták a lakodalomra szánt borjút, úgy hajtották végig a falun, — hadd eméssze az irigység a vékőnyipénzűeket. Húst ritkán sütöttek.

— Érthető ez. — magyarázza a tanárnő, — hiszen a sülthús nagyon kapós volt, a vendégek zsebébe is csúszott.

Úgy látszik, szűkös napjaikat ünnepnapkor sem feledték.

Süteményfélékből a húszas évektől kezdve gazdagodott a választék. Addig vacsorazáróul csak szalakárét, zsíros hódat, habcsókot, me- laszos pogácsát, koszorú vagy pörkölt tortát ettek.

összefut a számban a nyál, amikor Csetényiné a mái lakodalmak étrendjét sorolja:

— Csigalaves a vendégek által összehordott tyúkokból. Utána birkapörkölt saját vágásból. bográcsban a helyszínen főzve. Főtt burgonyát és savanyúságot tálalnak hozzá. Tortát mindenki visz magának. Éjfélkor sülthúst tálalnak, ritkán fasirtot. Előfordul. hogy nem birka-, hanem sertéspörköltet főznek, de akkor hurkát, kolbászt is készítenek.

A hagyományok őrzése mellett a boldogító „igen”

kimondásával járó ceremóniában igen nagy a változás. Tasi Jenőné anyakönyvvezető azt mondja erről:

— A házasságkötések

nyolcvan százaléka társadalmi esküvő.

Nagy szó éz. márcsak azért is. mert az emberi élet nem minden fontos mozzanatára érvényes még a szokásváltozás. — legalábbis ez tűnik ki az anyakönyvvezető szavaiból :

— Társadalmi temetést évente ha kettőt tartunk. Pedig kórust, szónokot és még zenekart is tudunk biztosítani a kunszenti TÜSZI útján.

Gyarapodik viszont a névadók száma.

— Villanyorgona is van. Pataki György énektanár játszik rajta. Más az élő zene. mint a magnó.

No. de visszatérve a lakodalmi szokásokra, csalós az a nyolcvan százalékos társadalmi esküvő. Igazat kell adni az anyakönyvvezetőnek:

— Akik másodszor, vagy ki tudja hányadszor esküsznek. azok nem mennek a templomba.

Csépán tavaly 18 esküvő volt. tavalyelőtt 26. Évente ugyanakkor nyolc-tíz pár bontja fel a „holt.omiglan- holtodiglan” szerződést. Volt olyan, aki négyszer ment férjhez. A tanácsnál nem csinálnak ebből ügyet.

— A pezsgés köszöntő minden házasulandónak kijár.

A fiataloknak és az öregeknek egyaránt. Mert öregek is járulnak az anyakönyvvezető elé. Megtörtént, hogy az új pár mindkét tag- . ja túl volt a hetvenen. Ügy látszik, a vállalkozó kedv sosem fogy ki az emberekből.

„Protekciós”

esküvő

A községi KISZ-bizottság nem régen alakult. Titkára Cseh Lászlóné. a tanács egyik dolgozója lett. Megbízatásának kezdete lényegében egybeesik házasságkötésével. Derű és harmónia sugárzik róla:

— „Protekciós” voltam, engem két anyakönyvvezető esketett.

Belémbújik a kajánkodás ördöge;

— Miért kettő? Egy nem vállalta a felelősséget? A fiatalasszony érti a tréfát.

— Azért kettő, mert én is a tanácsnál dolgozom, és így ünnepélyesebb volt. A járási KISZ-bizottság képviselője is köszöntött. És elhangzott az a vers is. amit én szoktam szavalni a társadalmi esküvőkön.

— Melyik verset?

— Mindig társat keres az ember. — így kezdődik. A költő nevét nem jegyeztem meg, mert esküvőkön sohasem mondtuk.

Lakodalmi vacsorájukon több mint kétszázan vettek részt. Meghatározott ülésrend szerint foglaltak helyet.

— Menyasszonyi csokromat feltették a falra. Az jelezte. hogy lakodalom van. nem akármilyen vacsora.

A községi művelődési házban tálaltak a vendégeknek.

— A vőfély úgy köszöntött be bennünket oda. mintha az otthonunkba mentünk volna. Az ajtóban egy néni várt bennünket kenyérrel. Meg kellett szegni a kenyeret és enni belőle, hogy hamar legyen gyerek, és levágni a szelet héját, hogy göndör legyen. Mi csak a héját vágtuk le. de nem ettünk belőle, mert még nem akarunk gyereket.

— Mit csinál manapság egv vőfély?

Regöl, és mindent csinál. A menyasszony veszi neki a bokrétás szalagot, a kendőt, meg a mirtuszvirág-kitűzőt. A vőlegény házától borral telt kulacsot és kalácsot kap. A kulacs persze szájról szájra jár.

Gyermekkorom falusi esküvői elevenednek képzeletemben. amikor Csehné meséli:

— A fiús háztól zenélős menettel jöttek hozzánk.

Általában rézfúvósokat fogadtak. Csapnak is olyan zenebonát, hogy minden épkézláb ember kitódul az utcára. Ilyenkor a legfőbb téma a menyasszony ruhája.

— Előzőleg még a szülőknek sem szabad meglátni, nehogy már az esküvő előtt közszájon forogjon,' hogy milyen ruhában esküszik] a menyasszony.

Érme

a harisnyában

Nem a szülői háznál, hanem a szomszédban öltözik a menyasszony. Csehné elmereng:

— Tükröt se láttam, úgy öltöztettek, ahogy akartak. A talpam alá. a harisnyába egy fémtizest tettek, hogy mindig legyen pénzem. Hajnalig nem vöhettem ki. pedig már csillagokat láttam.

El tudom képzelni, mit érezhetett.

— A tanácsházig — vagy három kilométert — gyalog kellett menni. Nem volt szabad visszafordulnom, megnéznem. hogy milyen hosszú a sor. mert a visszanézés boldogtalanságot jelent Belém- plántálták azt is. hogy figyeljem. milyen az idő. amikor megyünk az esküvőre, mert olyan lesz az életünk. Nekünk szép időnk volt. végig sütött a nap...

— A tanácsházától visszafelé nem mehettünk ugyanazon az úton, mint odamenet, hogy többen lássák a menyasszonyit. meg aztán az új asszony már nem járhat azon az úton. mint lánykorában.

— Amíg fényképészked- tünk. a helyiek hazamentek átöltözni és megetetni a jószágokat. Vacsorára visszajöttek. Tyúkleves volt csiga- tésztával. meg bi.rikapörkölt krumplival, uborkával. Éjfélkor sült csirke. És sóik sütemény. Éjfélig a menyasszony a menyasszony, csak aztán lesz új asszony. Éjfélkor átöltöztünk. Pöttyes ruhát, fehér kötényt, buggyos ujjú pruszlikot vettem fel. A hajam le volt engedve. Egy kicsit parasztos volt. a régi hagyomány szerint. A vőfély várt az ajtóban. Csárdást játszottak, és mindenki — a nők és a gyerekek is —1 megpörgetett. Ez a menyecsike- tánc más mint a régi menyasszonytánc, amikor pénzt dobtak a rostába. Most a pénzt és az ajándékot előre odaadják a vendégek.

Ikreket

akarok

A menyecsketánc után folytatódott a lakodalom reggelig.

— Mit kaptak ajándékba?

— Családonként egy tyúkot és egy-két üveg lakodalomba való beszállót. Kaptunk körülbelül húszezer forint értékű ajándékot és ötvenkétezer forint készpénzt.

— És mibe került a lakodalom?

— Körülbelül harmincezer forintba. Amit otthon fogyasztottak, azt nem számolva.

— Mi került terítékre?

— Hét birka, húsz tyúk, harmincöt csirke, nyolc liter pálinka, negyvenöt láda sör, harmincöt láda üdítő ital. két kiló kávé és annyi házi bor, amennyi fogyott. Zsákszámra vettük a lisztet, a cukrot, kifosztottuk a boltot.

— Hogy kezdték az életet?

— Új lakásba költöztünk. Most már az is szokás Csépán. hogy a fiús ház építi a lakást, a lányos ház meg bebútorozza. Van egy négyszáz négyszögöles telkünk. Nászút helyett azt kapáltuk, meg a lakást súroltuk.

— A családtervezés?

— Két gyereket tervezünk. Én ikreket szeretnék.

Simon Béla

Öltöztetés

Minden estére