Szolnok Megyei Néplap, 1980. május (31. évfolyam, 101-126. szám)

1980-05-28 / 123. szám

1980. május 28. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Pásztor Imre: RÉGI IDŐK PARLAMENTJE 8. Panama panamát követ Bethlen István egy választási gyűlésen. — A kép halszélén Gömbös Gyula Nem tudom, Alekszej Tolsztoj fejében megfordul­hatott-e. amikor képzeletét eleresztve 1922-iben papírra vetette fantasztikus regényét ama Mars-béli utazásról, amelynek az Aelita címet adta, hogy amiről 5 olyan merészen álmodozott, az alig néhány évtized múlva már kézzelfogható valóság lesz. Azt azonban igazán nem gondolhatta, hogy a merész­nek hitt álom és a valóság fantasztikus meséjének szemléletes találkozására ép­pen ő szolgáltat majd várat­lanul alkalmat: hétfőn este ugyanis a regényéből készült. Rajnai András rendezte já­ték adásának kellős közepén váltottunk át olyan esemény­re, amelyben már nem az emberi képzelőerő játékát, hanem az emberi tudás szé­dületes szárnyalását csodál­hatták meg. Fantasztikus Nem elmélkedni kívánok a nekünk különösképpen em­lékezetes eseményről — az első magyar a világűrben —, csupán arra hívnám fel a fi­gyelmet így utólag, amire gondolom nemcsak én figyel­tem fel, hogy ez a „találko­zás” a képernyőn, a merőben képzeletinek és a ténylegesen reálisnak a találkozása adott pillanatba sűrítve rendkívül hatásosan dokumentálta azt és szimbolizálta a fejlődést, amit az emberi tudomány az utóbbi időkben elért, sagon- dolattársítjáS, az asszociáció sokféle lehetőségére kínált alkalmat — megtermékenyí­tő hatással. Itt említendő meg. hogy az űrrepülés eseményeinek mé­lyebb megértéséhez igazán ijó előtanulmányokat jelen­tett az a háromrészes film. amelynek képein az űrhajó­sok központjának, a Csillag­városnak munkás hétköz­napjai elevenedtek meg. Vértessy Sándor igazán ele­mében volt. egy gyermek ra­jongó kíváncsiságával nem­csak mindenre rákérdezett, ami érdekesnek tűnhetett, de úgy vette sorra az űrhajózás eszközeit tudós segítőtársai­val, mintha maga is űrsétá­ra készült volna; a lénye­gében ismeretterjesztő filmet szinte egy valóságos készülő­dés belső izgalmai töltötték meg, jártak át. Érdekes t, üzemlátogatásban” lehetett részünk, igen világos és köz­érthető szövegkísérettel, egy válójában fantasztikus biro­dalomban jártunk. ahol azonban mindenben a rendet teremtő tudás az úr. Egyébként az elmúlt hét műsorát nézve furcsa ellent­mondás fogalmazódhatott meg a nézőben, épp a fan­tasztikus fogalmát illetően. Szombaton este ugyanis af­féle kabaréműsorban szóra­koztatásul a nézők úgyneve­zett fantaísztikus ötleteit tá­lalta fel a televízió, azaz a nézők .képtelennek tűnő” ötleteivel játszadoztak el kü­lönböző „humorra felkent” szerzők és hivatásos tréfa- csinálók. s ami a meglepő, hogy mindabban, amit fel­kínáltak, jelenetben, zené­ben és minden egyébben, abban jóformán nyoma sem volt a szertelenül merésznek, az elképesztően rendkívüli­nek. a szokatlanul újnak. Sőt. nem volt abban semmi olyan, amire maguk a tele­vízió humorelőállító és gyár­tó munkásai maguk is nem találhattak volna rá. Akkor pedig mi értelme volt meg­hirdetni s legfőképp eredmé­nyét közreadni — ezt az össznépi ötletvadászatot. Ami A tanácstagi beszámolókon tették szóvá, hogy Jász- iványnak is elkelne már egy. a réginél tágasabb élelmi­szerbolt. A lakók kérése el­jutott a „címzetthez”, és Jászivány az idén egy kor­szerű vegyes élelmiszerbolt­tal gazdagodott. Az új létesítmény egy ré­az említett ellentmondást il­leti. bátorkodom megjegyez­ni: úgy tűnik, ha az ember manapság Valami igazán rendkívülire áhítozik, olyas­mire ami képzeletét felcsigáz­za. a költői képzelet szüle­ményei helyett jobban teszi, ha a tudományhoz fordul, a képernyő előtt is. lett légyen az a Delta, vagy épp a Kis- filmek a nagyvilágból, vagy ehhez hasonló. Ott igazán fantasztikus dolgokkal talál­kozhatunk. Azt hiszem, a kérdéses műsor megalkotói túl köny- nyen dobálóznak az alakját tekintve is meglehetősen korcs szavukkal, a fantasz­tikussal. Mert nézzük csak. ugyan mi köze annak a hi­hetetlenhez — egyik lehetsé­ges jelentése a fantasztikus­nak —. hogy például a tehe­tetlen beosztott helyett a fő­nöknek kellene mindenhol elvégeznie a munkát. (Ügy kell neki. miért alkalmazza.) Ez ugyanis nagyon is hihető, sokhelyütt már gyakorlat is van rá. Továbbá: mi abban az elképesztő, hogy nyugdí­jas öregurak újra katonai egyenruhát öltsenek, és nincs abban sem semmi agyafúrt­ság, hogy például a diákot érdemjegy helyett forintok­kal kellene jutalmazni. Az efféle elismerésnek például ha nem is az iskolában, a családi körökben már — saj­nos — eléggé „nagy divatja van”. Egy fantasztikus ötlet­től bizony azt várná az em­ber. hogy legyen akár elbű­völően varázslatos, vagy el­lenkezőleg : akár képtelenül otromba, tűnjék hihetetlenül óriásnak, vagy körmönfontan csavarosnak — mindenkép­pen olyan legyen, amelyben a szellem a „fellegékben jár”, s nem alant vergődik a föl­dön. Ha erre. ennyire a kép­zelőerőből nem telik, akkor felesleges őt csigázni. Röviden Nálunk nem szokás, hogy egy-egy jelentős opera sike­res előadását egyszerűen fel­vételről közvetítse a televí­zió. A mi televíziósaink elő­szeretettel tévésítik a nép­szerűsítésre kiszemelt zene­drámát. Kétségkívül, az él­ménynyújtásnak komolyze­ne esetében ez is egyik for­mája, de hogy a jó muzsika önmagában is, minden egyéb hátast keltő eszköztől elte­kintve mennyire „megél a képernyőn”, azt jól példázta pénteken este a Metropolitan Manón Lescaut-jának sugár­zása felvételről. Elemi erővel szólt a muzsika! Nem tudom, ehhez hasonlóan mért nem lehet hazai zenés színháza­ink eyvegy emlékezetes elő­adását is közkinccsé tenni? Igazán nem érheti vád te­levíziónkat. hogy nem figyel oda a nagyvilágban élő. ha­zánktól elszakadt magyar származású alkotók, művé­szek eredményeire. hogy nem fáradozik azért, hogy velük élőbb kapcsolataink alakuljanak ki. Radványl Dezső szerkesztő és Kígyós Sándor rendező vasárnap' es­te látott filmje a Párizsban élő magyar művészek vilá­gába kalauzolt el. jószeniveT felvillantva az idegenbe sza­kadás okait és motívumait is. Kár ugyanakkor, hogy a lát­ványosságra törekedvén — mintha valamiféle párizsi képeslapot is át akartak vol­na nyújtaná a nézőnek — ke­vesebb idejük maradt egy- egy művész arcvonásainak megrajzolására. munkájuk helyenként túlságosan is vázlatosnak tűnt. gi bolt átalakításával és bő­vítésével épült 300 ezer fo­rint költséggel a Jászapáti és Vidéke Áfész beruházásában és kivitelezésében. A közös tanács 28 ezer forinttal já­rult hozzá létrehozásához, a település lakói több mint 10 ezer forint értékű társadal­mi munkával segítettek. Bronzkori települést tárnak fel a Tiszazugban Világhírű bronzkori lelő­hely feltárását jelölték be Szolnok megye régészeti tér­képén a Damjanich János Múzeum munkatársai. A megye déli részén, a tisza­zugi tájterületen található tiszaugi Kéménytetö határ­rész már a múlt század vé­gén is ismert volt a föld mélyében rejlő értékeiről, némi ásatásokat is folytat­tak, de tényleges hitelesítő feltárásokra nem került sor. A magyar régészeti kutatás nagy adósságát törlésztik az­zal, hogy ezt a területet a Nemzeti Múzeum és az Eöt­vös Lóránd Tudomány Egye­tem régész tanszékének a közreműködésével az idén vallatóra fogják. A már elő­készített lédetmentő ásatások során igyekeznek megálla­pítani a település rétegsorát, belső kronológiáját. Ez a feltárásra kitűzött telep — hasonlóan az ugyancsak vi­lágszerte ismert tószegi bronzkori településhez — 3—3,5 méter vastag réteg­sorból áll, magába foglalja a bronzkor egyes szakaszai­nak fejlődését, a régészek számára valóságos kincses- bányát ígér. Ugyancsak a régészet tér­képére került és az idén kezdődik meg a tiszaugi Kis­ér-part rézkor; településének a feltárása. Ezen a lelőhe­lyen a 'két világháború kö­zött már folytak leletmenté­sek, de a háború viharában a feltárt anyagok és a hoz­zá kapcsolódó dokumentá­ciók jórésze elpusztult. Val­latóra fogják a Tiszaugtól ke­letre közvetlenül a Tisza- panton húzódó Árpád-kori települést is, ahol már az első tudományos vizsgálódá­sok alkalmával* háznyomo­kat, kemencéket, csodálatos kerámia bográcsokat, a- kor­ra jellemző kerámia típuso­kat találtak. A megye ré­gészeti térképén az Árpád­kori település feltárásával újabb fehér foltot tüntetnek el. A megye déli részén a tiszaugi részen folytatott le­letmentésekkel a majdan épülő csongrádi Tisza III. vízlépcső tározója által ve­szélyeztetett területek régé­szeti kincseit mentik meg a jelen és az utókornak. A Dunai Vasmű tánc- együttese nagy sikerrel mu­tatta be „Magyar képes­könyv” című műsorát hét­főn este Szolnokon, a Me­gyei Művelődési és Ifjúsági Központban. A nézők az or­Különös parlamentarizmus uralkodott a Horthy-rendszer világában'. A választójogi törvény és a választások le­bonyolítása garantálta, hogy a mindenkori kormányon lé­vők túlnyomó többségei ren­delkezzenek a parlamentben, amelynek tulajdonképpen semmi szava nem volt, a dolgokat — a kormányzó szándékai és a saját mód­szerei szerint — a kormány tetszése szerint irányította. A panamák évei voltak ezek: a parlamenti botrá­nyok, - az egész ország — né­ha még a külföld — figyel­mét felkeltő szónoki össze­csapások többnyire azokat a szégyentelen, gátlástalan ügyeket tették szóvá, ame­lyekkel a tűzhöz közelállók a saját feneketlen zsebeiket töltötték meg. 1. A híres-hírhedt panamák egyik legismertebbje még 1921. őszén, vagyis az első nemzetgyűlés idején robbant ki. Napvilágra került, hogy Nagyatádi-Szabó István kis­gazdapárti vezér és földmű­velésügyi miniszter titkára ló- és más kiviteli engedé­lyekért busás sápot szedett. Ezeket a pénzeket nagyrészt a párt céljaira használták fel, de amint ilyenkor lenni szokott, jócskán jutott be­lőle magáncélokra is. Eskütt Lajost letartóztatták, s hi­ába magyarázta, bizonyítot­ta, hogy ő csak végrehajtot­ta, amit főnökei parancsol­tak, a vádlottak padjára ke­rült, míg megbízói tovább szónokoltak az ország nyil­vánossága előtt ,,a tiszta erkölcsről és közéletről”. Közben aztán Nagyatádi meghalt, s a sokáig elhúzó­dó per tárgyalásán tanúként megjelent Bethlen István miniszterelnök. Annakidején, amikor a rendőrség lefoglal­ta Eskütt iratait, a minisz­terelnök számos protezsáló levele is köztük volt, Mire az ügy elhagyta az ügyész­séget. valamennyi szőrén- szálán eltűnt. Eskütt, akit pácban hagytak, viszont vál­tig állította a bíróság előtt, hogy ö nemcsak minisztere, hanem a miniszterelnök tud­tával, sőt számos esetben utasítására cselekedett, pa- namázott. Bethlen tanúként persze mindent letagadott, szemé­lyes tekintélyét igyekezett felhasználni, hogy a kor­mány számára még mindig kellemetlen büntetőügyet be­szág legszebb, legjellegzete­sebb táncait láthatták a nagymúltú, kiváló együttes előadásában. A koreográfiá­kat az együttes művészeti vezetője: Péterffy Attila, valamint Molnár István, No- vák Ferenc, Foltin Jolán és fejeztesse. A vallomást kö­vető napon, 1924. november 28-án viszont Friedrich Ist­ván egy Bethlen által írt levelet ismertetett a képvi­selők — és persze, ezzel a nagy nyilvánosság — előtt, amely ellentétben állott a miniszterelnök tanúvallomá­sával. Erre Bethlen zárt ülést kért, de a szociálde­mokrata Györki Imre a nyil­vános ülés újbóli megnyitá­sa után indítványozta, hogy a képviselőház változtassa meg a napirendet és a pa­namavádak tisztázását tűz­ze napirendre. 2. Felszólalása közben tört ki a botrány: ez a nap a Horthy-rendszer parlament­jének legviharosabb napja lett. Györki kijelentette: — Ha pedig figyelmesen elolvassuk a miniszterelnök úr tegnapi vallomását, ame­lyet a bíróság előtt tett és ha figyelembe vesszük azt a levelet, amely ma itt pub- iikáltatott, akkor igenis azt a meggyőződést kell leszűr­nünk, hogy a miniszterelnök úr tegnap a bíróság előtt hamis tanúvallomást tett... Az elnök Györkitől előbb megvonta a szót, aztán ki­vezettette. S még 14 képvi­selőt távolíttatott el erőszak­kal a hatalmas zajban az elnök jelére mindig felugró és így kiutasító kormány- párti többség. Bethlen ikődözben magá­hoz hívta titkárát, s utasí­totta, hogy rendeljék el a tel­jes rendőri készültséget. At­tól tartott, hogy mint an­nakidején, 1912-ben a Tisza­Botos József készítette. A népzene kedvelőinek igazi élményt jelentett az együt­test kísérő zenekar műsora is. Zenei vezető Horváth Dé­nes volt. Felvételünk az előadáson készült. féle erőszakoskodás után, ismét megmozdul a tömeg. Ez azonban nem következett be: az ellenzéki képviselők — akiket egyébként 20—25 napra amúgyis kitiltottak az ülésekről — bár bojkottál- ták egy ideig a képviselőhá­zat, aztán ismét hajlandók voltak részt venni a „tör­vényhozói” munkában. 3. A kormány és a képvise­lőház tagjai között egyéb­ként továbbra is ott ültek azok, akikről az egész or­szág tudta: ingyenrészvé­nyek ajándékozásával és más módokon csupán a Hi­telbank 300 millió koronát osztott ki közöttük, más nagybankok, gyárak hasonló „ajándékairól” nem is be­szélve. Ugyanis egy eszten­dővel azelőtt az egész or­szág zengett a híres „ingyen- részvény-botránytól”. Ez egy jobboldali, fajvédő kép­viselő kortes fogásnak szánt beszéde nyomán támadt. Ulain Ferenc arról szónokolt, hogy a „közéletet meg keli tisztítani a bankokrácia be­folyásától.” És elmondta: a bankok politikusokat, mi­nisztereket és képviselőket vásárolnak meg azzal, hogy részvényeket adnak nekik ajándékba. Ezek után a kor­mány és egy parlamenti bi- bozottság vizsgálatot folyta­tott. És az egészet elkente azzal, hogy a szóban forgó miniszterek és képviselők csupán „közgazdasági tevé­kenységet” folytattak és ezt, bármilyen szép tőzsdei ha­szonhoz jutottak, nem lehet nekik megtiltani. (Folytatjuk) Ismét nagyvásár Debrecenben Több mint húsz évvel ez­előtt volt nagyobb kirakodó- vásár a Hajdúság székhe­lyén : Debreceniben. Részben ez az o-ka annak, hogy a vá­rosi tanács ismét fel kíván­ja eleveníteni a régi vásárok emlékét, hangulatát. Május 31-én és június 1-én, — szombat, vasárnap — kerül sor a rangosnak ígérkező eseményre a Nagyerdő fő­útvonalain : az Ady Endre sugárúton, a Nagyerdei kör­út egy részén, ai. Oláh Gá­bor utcában és a Palagi út egy szakaszán. Az állami és szövetkezeti kereskedelem mellett nép- és iparművészek, kézműve­sek, kisiparosok, magánke­reskedők gondoskodnak a széles áruválasztékról és az udvarias, figyelmes vendég­látásról. A fogyasztási cikke­ket előállító helyiipar is gaz­dagítja a vásárt áruival. Természetesen a szórakoz­tatás is szerepet kap a vá­sáron : a kuTtúrpark és az állatkert mellett a Kölcsey Ferenc Művelődési Központ teremt bemutatkozási lehető­séget az amatőr bűvészek, akrobaták, zsonglőrök, bo­hócok. vásári kikiáltók és képmutogatók számára. Nem hiányoznak a körhinták, cél­lövöldék sem,. V. M. A szolnoki A DUNAI VASMŰ táncszínpadon TÁNCEGYÜTTESE Kérték és adtak is

Next

/
Oldalképek
Tartalom