Szolnok Megyei Néplap, 1980. május (31. évfolyam, 101-126. szám)

1980-05-11 / 109. szám

1980. május 11. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP IS IIPIZÓ élőn a Á MÁV MTE pontszerzésben bizakodik-Mezőtúron elégedettek a csapattal Javulást várnak Jászberényben SPORT O SPORTOSPORT LABDARÚGÁSRÓL rr Őszinte szó és tenniakarós Hajrájához érkezett a lab­darúgó M3 II, s így érdek- feszítő mérkőzéseik 'várhatók a hátralevő hat fordulóban. Mivel az „alsóházban” rend­kívül tömör a mezőny, és egyik csapat sem szeretne kiesni, ádáz csatákra, kiéle­zett összecsapásokra van kilátás. A második helyre pályázó Szolnoki MÁV MTE is egy kiesés veszélyétől fenyegetett csapathoz utazik: Hejőcsa- bán a Honvéd Papp J. SE vendége lesz. A szolnokiak táborában most nyugodt a légkör. Szerdán a főváros­ban jól ment a játék az Építők ellen — győztek 2:1- re —, Porhanda két sárga lapos eltiltása lejárt és kel­lemes meglepetésként érte a vezetőket — és a szurko­lókat is — Bencsiknek a gyöngyösi csapat ellen nyúj­tott érett játéka. Ráadásul a lábtörést szenvedett kapu­suk, Farkas István, is el­kezdte a kímélő edzéseket, így érthető, hogy a szokott­nál derűsebb a hangulat. Legalább egy pcxnt meg­szerzésének a reményében utaznak mai ellenfelükhöz, amelyet az ősszel nagyszerű játékkal fektették két vállra, 4:0 arányban. A Gyöngyös elleni győztes csapatban annyi változás várható, hogy minden valószínűség szerint helyet kap benne Porhanda. * A mai mérkőzés sorsdön­tő lehet a csabaiak részére. A jobb napokat látott vihar­sarki város csapata veszélyes zónába került, és bizonyára mindent elkövet, hogy pon­tot szerezzen a honvéd együttestől. A mezőtúriak mérlege az utóbbi időben nem éppen jó a TASK-kal szemben, mivel a mezőtúri legénység erejéből csak két döntetlenre futotta, három­szor pedig a csabaiak nyer­tek. A mezőtúri játékosok szorgalmasan készültek a gépgyári lakótelepen épülő házaknál — ahol a Jászsági Építőipari Szövetkezet cső­szerelője — leteszi a szer­számot. Hazamegy vacsoráz­ni, aztán a két fiát és a szomszéd gyereket berakja a Skodába, és indulnak edzés­re. A vezetőedzőnek pontos­nak kell lenni. Derűs nyugalom árad be­lőle. Jámbor, szolid a ter­mészete, akár a hűtőgép- gyári sportcsarnokot is a hátára pakolhatnák. Tűrné, ha értelmét látná. Ha segí­tene vele. De ha nem... Megpróbáltatásokkal ítéli sportkarriert futott be. Meg­járta a mennyországot és a poklot. S ma, harminckilenc évesen is rendíthetetlen ügy­buzgalomtól telítve, tett­vágytól feszítve fáradozik forrón szeretett sportága, a birkózás fellendítésén. Pontosan nem is emlék­szik, talán 25 vagy 26 évvel ezelőtt kezdte a Lehel szí­neiben. Munkácsi András volt a mestere. Akikor még vegyesen, szabad, és kötött­fogásban versenyeztek. Kö­töttfogásban 1959-től 1964-ig válogatott kerettag volt, bir­kózott a lengyelek, a cseh­szlovákok és a jugoszlávok ellen is. És 1960-ban tagja volt a római olimpiára uta­zó keretnek. Biztos utazónak számított. — Végig edzőtáborban vol­tunk, s nem sokkal xuz uta­zás előtt három napra haza­jöhettünk. Ebből egy napot dolgozni kellett a Hűtőgép­gyárban — emlékezett visz- sza. — A pácolóban véstünk, s egy búzaszem nagyságú vasszilánk a bal karomon a bőr alá fúródott. Bevittek a találkozóra, a keretben An­ger bajlódik kisebb sérülés­sel, ám íremélhető, hogy ő is egészséges ilesz. Ha a csa­pat az utóbbi két forduló­ban mutatott játékát nyújt­ja, most sem maradhat el a siker. Bencsik Gyula veze­tőedző mindenesetre óvato­san nyilatkozott: — Csapatomra igen nehéz 90 perc vár. Ezen a találko­zón valamennyi játékosnak tudása legjavát kell nyújta­nia, ha győzjtesen akar le­vonulni a játéktérről. Elé­gedett vagyok az együttes utóbbi két fordulóban elért eredményével és játékával, hiszen a táblázat második és harmadik helyezettjétől szereztünk három pontot, így nem változtatok az el­múlt vasárnapi kereten. Tehát a csapat így kezd: Boros — Heréd i, Dávid Pribék, Mohácsi — Fodor. Cserháti, Szikora — Mar- tinkovics, Papp II., Szilágyi, Kispadon ül: Anger, Her- czeg és Kupcsdk. — sindel — A Lehel SC mai ellenfe­lével eddig kilenc alkalom­mal találkozott és negatív a mérlege. A találkozók so­Kézilabda. NB II. Férfi: Tisza­iföldvári TSZSE—BÁCSÉP SC, Tiszaföldvár 10.30. Megyei baj­nokság, férfi: ijehei SC—Alföl­di Olajbányász II. 10.30, Rákó- czifalva—Kunhegyes 11, Gyulai SE—Túrkeve 10, Mezőtúri AFC— Zagyvar ékas 9. Törökszentmite- lós—Kunszentmárton 9, Jász- szentandrás—Tisza Cipő SE 11. Női: Mezőtúri AFC—Jászladány 11. Törökszentmiklós—Kisújszál­lás 10. Szolnoki Spartacus— ÁFOR SE 10. Túrkevei Mgtsz— Kunszentmárton 10. Kosárlabda. Megyei bajnok­ság. női: Szolnoki MÁV MTE II.—Tiszafüredi Gimnázium 11, Karcagi SZSE—Jászberényi Ta­nítóképző 10. Férfi: Alföldi Olajbányász n.—Tiszafüredi VSZSE 10.30. sebészetre, ahol azt mond­ták semmi az egész, azon­nal kiveszik. Két óra múl­tán a kórházba kerültem, ahol újabb két óra elteltével bekötötték a sebemet, s azzal engedtek útnak: ha betóko- sodik, ki tudják venni. így utazott vissza az edző­táborba, áhol Matura Mi­hály, a válogatott edzője megdorgálta, amiért nem a Sportkórházba ment. Be is küldte azonnal, de egy gyó­gyuló sebet már nem boly­gattak. Hét hónappal ké­sőbb távolították el a szilán­kot a Koltóiban. S közben az olimpia véget ért. A 79 kilogrammos súlycsoportban nem is indult magyar ver­senyző. Tizenkilenc éves volt. Hogy mit érzett, nem lehet leírni. De az eset után hul­lottak a könnyei, s még ma is fátyolos a szeme, havisz- szagondol rá. Meg is állt a fejlődésben. Aztán jött a magas vérnyo­más, a térdficam, s öt évig nem birkózott. Talán egy évet edzősködödtt — mert az edzői papírt megszerezte — de utána kilenc évig nem dolgozott a sportban. Azért, mert száz forint emelést kért. és nem adták meg . . . Végül 1976-ban ismét rá­adta a fejét, s azóta a Le­hel SC szakosztályának ve­zetőedzője. Na és természe­tesen versenyzője is, mert játékengedélyt kapott. S hogy mire képes? öt éve indul a területi, vidéki baj­nokságokon és mindig be- verekszi magát a magyar bajnokság döntőjébe, ahol hetediknél sohasem volt rosszabb. Egyszer tizenhét kilót fogyasztott, hogy a száz kilós súlycsoportban in­Ma: Honvéd Papp Jó­zsef SE—Szolnoki MÄV MTE, Hejőcsaba, 17.30, Barna, Mezőtúri Hon­véd—Békéscsabai TASK, Mezőtúr, 17.30, Jaczina, Lehel SC—Miskolci VSC, Jászberény 17.30, Urban. nán mindössze kétszer volt döntetlen az eredmény, az egyetlen hűtőgépgyári győ­zelem mellé hat MVSC győ­zelem társul. A kék-fehérek győzelmüket 1978. december 10-én aratták Jászberényben, Szívós és Bacher góljával 2:0 arányban. Szerdán a Trencsényi SE ellen ottho­nukban 0:0-da végeztek, s úgy tűnik, hogy továbbra is hullámvölgyben vannák. Egrit és Kisst, a góllövő­lista élén tanyázó két mis­kolci csatárt védőőrizet fo­gadja Jászberényben. A csapat szakvezetője ma győ­zelemre számít, és bízik ab­ban, hogy együttese a ki­esés széléről tavaszi első hazai győzelmével elrugasz­kodik. Hasonló módon véle­kedett dr. Horváth István, a szakosztály vezetője, áki szerint a sorsdöntő mérkő­zésen nagy küzdelemben hazai győzelemre van kilá­tás. A csapatban a fiatal Pecha László érkezett szép jubileumhoz, ezúttal 25. al­kalommal lép pályára kék- fehér színekben. Kóczián Antal vezetőedző pályára lépő csapata: László — Ger­gely, Kirchner. Lakatos, Tö­rök — Postás, Fejes, Kuká- csi — Bacher, Váczi, Szabó, T. Tartalékok: Pesti, Pecha, Szabó P., Czigány. Röplabda. NB II. Férfi: Szol­nok^ TITÁSZ'—Hejőcsabai C fa­ment, Szolnok, TlTÁSZ-pálya 11 . Vívás. Körzeti egyéni úttörő- bajnokság: Szolnok, Véső úti tornacsarnok 8. Labdarúgás. Megyei bajnok­ság: Oj szász—Szászberek 17.38, Cziczás, Besenyszög—Szolnoki Vegyiművek 17.30. Szabari. Tt- szabuira—Kunhegyes 17.30. Tóvi- zl. Tisza Cipő SE—Jászjákóhal- ma 17.30 (Csongrád megyéből), Törökszentmiklós—Jászkisér 17.30. Kovács F.. Jászárok- szállás—Abádszalók 17.30 (Heves megyéből). Karcag—Jászberényi vasas 17.30 (Hajdú megyéből), Kunszentmárton—Tűnkévé 17.30. dúlhasson. Tavaly és az idén a plusz 100 kilogrammosok­nál lépett szőnyegre a 110 kilójával, s a legkönnyebb ellenfele 135 kg volt. — Magatartásával példát mutat a fiataloknak. Olyan nagy egyéniség, amilyen nincs több Jászberényben — vélekedett róla Kisádám Ottó, a szakosztály elnöke. Mizsei Jánosnak tulajdo­nítják. hogy fellendült, meg­élénkült a birkózóélet. Szí­vós Tibi, a magyar ifjúsági bajnokságon harmadik volt, aranyjelvényes, Kökény és Magócs ezüstjelvényes ifjú­sági sportoló. Tavaly a szak­osztály 11 olimpiai pontot gyűjtött. • Rendszeresen in­dulnak a másodosztályú csa- csapatbaj ndkságon, ahol jól szerepelnek. Igen, mert a régiek közül mintegy tizen­öten visszamentek. — Látnák csak az „öregek” napját — ékelődött Csányi Károly, Mizsei partnere. — Fél nyolckor érkeznek edzés­re. Ha Mizsei trombitál, ak­kor jönnek mindannyian. Az átlagéletkor 28—30 év. Varázserő lakozik benne? Tavaly harmincöt verse­nyen vett részt mint vezető, vagy induló. Mellékfoglalko­zásban kisipari engedélye van. Háromszoros kiváló dol­gozó, az ezüstkoszorús szo­cialista brigádban tanulófe­lelős. Üjabban olyan kereszt- fogásos szaltót finomított ki. amit hatásosan tanít és al­kalmaz. Mizsei János az idei fel­nőtt magyar bajnokságon a plusz 100 kilogrammos súly­csoportban hatodik lett. és ezzel egy olimpiai pontot szerzett egyesületének. Pataki István Ismerősöm, akinek egyébként sokat adok a véleményére, a követke­zőkkel indokolta, miért nem jár az utóbbi időben lab­darúgó-mérkőzésekre. „Min­dig idegroncsként érek haza, a kilencven perc után. Nem az eredmény miatt vagyok feldúlva, hanem amiatt a lélektelen, nem ritkán kor­rupt, bundát feltételező já­ték miatt, amit látok egy- egy mérkőzésen. És tudom ráadásul, hogy igen tisztes­séges jövedelemért bosszan­tanak fel. Persze tisztában vagyok vele, hogy az élet más területén is találhatók hasonló negatív jelenségek, de azért 93 ezer négyzetkilomé­terre elosztva mégsem olyan bántó, mint egy labdarúgó- pályán összesűrítve. Hát ne­kem ebből elég volt! Kezem­ben egy könyvvel nagyság­rendekkel jobban telik a vasárnap délutánom, mint a nézőtéren.” Hát igen, a labdarúgó- sportágban betelt a pohár. A magyar sportvezetés ezt felismerve új rendszabályo­kat vezet be a népszerűségé­vel nem élő, de visszaélő sportág fellendítésére. Buda István államtitkár az OTSH elnöke a közelmúlt­ban egy szókimondó sajtó- tájékoztatón igazi húsbavágó elemzést adott a jelenlegi tarthatatlan helyzetről. Az edzők szakmai nevelő mun­kájának hiányosságaival kezdte. Szavai nyomán egy­re erősödött a hallgatókban a meggyőződés, miszerint egy mítosszal keli leszámolni. Nevezetesen azzal, hogy ed­zőink — akik valamikor va­lóban --misszionáriusai voltak a korszerű labdarúgásnak vi­lágszerte —t ma már közel sem csalhatatlan pápák a szakmájukban. Igazolja ezt a sportág alacsony hazai színvonala, de bizonyítja az is, hogy itthon magasan kvalifikált szakemberek igen látványosakat buktak a kö­zelmúltban külföldön. Vala­mi fontosat nem tudunk te­hát a labdarúgásról. Valamit, amit az úszásról sem tu­dunk mind addig, amíg nem jött egy Széchy Tamás. Csak gyanítom, hogy a bölcsek köve a jelenleg végzett ed­zésmunka többszöröse — ha nem is a tréningre fordított időben, de intenzitásban mindenképp. Tekecsarnok onerobol Hogyan is indult egykor a tekepálya gondolata a Beton- és Vasbetonipari Művek szol­noki gyárában? Ahogy Koz­ma Tibor igazgató visszaem­lékezik : — Egy kis, fedett tetejű helyiségre gondoltunk, hogy akkor is lehessen majd ját­szani, ha kinn esik az eső. A tervezést azonban Ádámo- si György volt főmérnök vál­lalta. akinek sportszeretete alaposan megindította a fan­táziáját: a szerény elképze­lést a rajzasztalon egy ko­moly tekecsarnok tervei vál­tották fel. Mindezt ezután már csak a valóságban kel­lett megteremteni, de szeren­csére a tekesport rajongói nincsenek kevesen a BVM szolnoki gyárában. Talán a leglelkesebb közöttük Gom­bás Gábor. — Mozgósítot­tunk minden szocialista bri­gádot. amit lehetett, társadal­mi munkában végeztük el. Például áprilisban, az építés utolsó szakaszában a gyár 22 brigádja összesen 2057 órát dolgozott önként a belső csi­nosításokon. Persze az anyagi támoga­a játékosokkal szembeni vaj- szívűség, ami végül is a labdarúgóuralomhoz vezetett. Ezt a szerteágazó problémát azonban egy-egy jobbra hi­vatott egyesület önmagában képtelen megoldani. Példa rá az MTK egykori neki­buzdulása, amikor félre állí­totta a palötaforradalmat ki­robbantó „kilencéket”. A kárát — az eredményességet illetően — önmaga látta. De Vegyünk közelebbi pél­dát. A szolnoki MTE is meg­égette a száját, amiért túl forrón ette a kását: egy bundaügyben annak idején az egész ország közvélemé­nye szurkolt a szolnokiak­nak — miközben a csalásra felbujtók az NB I-be masí­roztak . .. Vagy milyen er­kölcsi meggondolásból ke­reste meg nemrég élvonal­beli szakosztály az átigazolás igényével a piros-kékek fe- gyelmileg eltiltott kapusát? Hisszük, hogy elmúlt az az idő, amikor azok jártak rosszul, akik megpróbáltak rendet teremteni a portáju­kon. A sportvezetés szűkíteni fogja a jövőben az elsőosz­tályban szereplők — vagy nem szereplők, de a státu­szukból jól élők — körét. A gondolat jó, de a végre­hajtás számos buktatót rejt­het magában. Megszűnik az NB I-es tartalékbajnokság és a 30-as keret 20 főre csappan. Csakhogy ... Ed­dig a futballban mindig pi­ramist építettünk. E látvá­nyos kép kikezdhetetlennek tűnt: széles alapra emelni egy gúlát, melynek a csúcsa a fellegekbe ér. (Más kérdés, hogy e sokat emlegetett pi­ramis soha nem tört az ég­re.) Ezúttal a csúcsát bont­ják. A veszélye? Megvan: élvonalbeli labdarúgók ért­hetően lefelé áramlanak majd. Bár az OTSH elnöke a következőket mondta: „Jó lenne, ha a legjobb csapa­tokból kikerülők nem zu­hannának egy osztállyal le- jebb, hanem az NB I. kö­zépmezőnyét, és az alsóbb régiókba tartozókat erősíte­nék.” Ez rendben is van, de mi lesz a mezőny köze­péről és az alsóbb fertály­ból kiszorulókkal ? Nyilván az NB II-ben igen jó ár­folyamon kelnek majd el, és félő, hogy egy edző szíveseb­ben igazol kész, leszálló ág­ban lévő játékost, mint ígé­retes fiatalt, aki esetleg csak évek múlva lehet „adu” tást sem volt csekély, a szak- szervezettől 1 millió 300 ezer forintot kaptak vásárlásokra, és éhhez természetesen még hozzáadandó mindaz a gyár kerítésen belüli anyag és fel­szerelés, amit építés közben bocsátottak rendelkezésünk­re. Tavaly ősszel már lábon állt a tekecsarnok, egyelőre durván, belső „cicoma” nél­kül. így az első üzemi baj­nokság még meszeletlen fa­lak között zajlott le. De ki figyelt oda a száznyolcvan résztvevőből álló 14 férfi és fi hői csapat versengésén? Sőt a tekéző BVM-es lányok, asszonyok annyira kedvet kaptak a sportághoz, hogy a munkahelyi spartakiádra is beneveztek. Aki mer, az az együttesében. Ha nem vigyázunk, megtorpanhat a tehetséges fiatalok felfelé jutása az ellenáradatban. Ugyancsak vegyes érzel­meket váltott ki a területi bajnokság megszervezése. Három-négy megye néhány csapata jut majd e mezőny­be. Utazgatnak is jókorát, egyszóval a labdarúgás többe kerül, mint ma. No de; ott, ahol jelenleg már a megyei­ben való szerepléshez is szinte fillérenként guberál­ták össze a pénzt a focira, vajon nem egy-egy többet ígérő sportág rovására száll­nak harcba a mindenképp rangot adó területi bajnok­ságban való szereplés jogá­nak megszerzéséért? Különös hangsúlyt kapott az állásfoglalásban az után­pótlás nevelésének égető és sarkalatos gondja. Hogy át­szervezik az ifjúsági bajnok­ságot és az ifik az NB I-es felnőttekkel szerepelnek, ré­gi igény a közönség körében. A fiatalok nevelése ugyan­is a perifériára szorult. Szükség van hát rá, hogy reflektor fénybe kerüljön a holnap — ha kell a ma ro­vására is. És ezen a téren megyénkben is van bőven tennivaló. A mezőtúri váro­si tanács végrehajtó bizott­sága éppen a napokban ma­rasztalta el a Szabó Lajos SE labdarúgó-szakosztályát, az utánpótlás gyengeségéért, de érhetné ugyanilyen elma­rasztaló szó a Lehel SC és a MÁV MTE szakosztályát. A szolnokiak például kiörege­dett játékosokkal próbálják betömni a réseket — más kérdés, hogy még e szakve­zetői megalkuvás sem hoz sikert. A sportvezetők önkritikusan állapították még, hogy az eddigi jó szán­dékú határozataink végre­hajtásában következetlenek voltak. Tegyük hozzá, hogy ez nem csak az ő bűnük. Egy-egy sportág sorsa a me­gyében sőt az egyesületek­nél dől el. Már pedig min­den elképzelés annyit ér amennyit megvalósítanak belőle. Az OTSH és az MLSZ vezérkarának állás- foglalása a segítők egész tá­borát feltételezi. Az előrelé­péshez tehát a Labdarúgó Szakszövetség megyei vezér­karát is meg kell erősíteni a labdarúgó-sportágban. Palágyi Béla nyer: csapatuk első helyet szerzett! Most. hogy a szemnek is kellemes látványt nyújt be­lül a tekecsarnok, jöhetnek a nagy gyári viadalok soro­zatában, a sportszervezők már javában dolgoznak. Mi­vel a pályák szabályos mé­retűek. hamarosan hitelesít­tetni fogják, hiszen a leg- megszállottabbak már a ver­senyszerű tekézésre gondol­nak. Kívánjuk, ennek is jöj­jön el egyszer az ideje, mint ahogy, az elképzelésekben szereplő automata tekeberen­dezés felállításának. A BVM- esek ezúton keresnek megyei építőipari vállalatokat és szö­vetkezeteket partnernek kö­zös tekecsatáikra is, Bartha. Járási sportnap és szakmai bemutató: Tiszaföldvár 9. „Ha Mizsei trombitál, akkor jönnek" Délután fél ötikior a hűtő­— hoffer — Események Ugyanilyen gátló tényező

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom