Szolnok Megyei Néplap, 1980. május (31. évfolyam, 101-126. szám)
1980-05-11 / 109. szám
I 12 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1980. május 11. Roland: Panaszláda Az áruház igazgatójának a dolgozószobája. Az asztal mögött az igazgató, előtte a vásárló. Az igazgató felpillant a papírról. — Mit óhajt, panasza van? — Nem, csak azt szeretném javasolni, hogy az üzletben. .. — Á, javaslat. Akkor, kérem, írásban fejtse ki javaslatát. és dobja be azt az e célra rendszeresített ládába. Az az eladótérben van. — De úgy gondoltam, hogy... közvetlenül, hogy úgy mondjam... — Sajnos, nálunk az a szokás, hogy a vásárlók minden javaslatukat, vagy panaszukat leírják, és bedobják a panaszládába. — Értem én. de mivel már úgyis itt vagyok, úgy gondolom, hogy egyszerűbb lenne, ha röviden elmondanám. .. — Egyszerűbb, azt mondja? De akkor mi szüksége van énrám? Formalitásból? — Hogyhogy formalitásból? Nem. .. — Pedig ez így van. Ott van az a láda a javaslatok részére, maga meg szóban akarja kifejteni javaslatát. Minek akkor a láda? Formalitásból? És aztán tudja maga, mennyi anyag van abban a ládában? Nem? Na tessék! És még maga beszél! Kell hozzá furnérlemez, legalább tíz deka szög, fekete és sárga festék... — Értem én, de hiszen ha már úgyis itt vagyok. így mi a különbség? — Az a különbség, hogy minden üzletnek ki van adva az ukáz. Tudja maga, mi az az ukáz? No tessék! És még maga azt mondja: szóban! — Na jól van, ha ma bedobom a ládába a javaslatot, mikor tudom meg az eredményt? — Az eredményt, Nem értem, miről beszél? — Hogyhogy miről? Mikor vizsgálják ki a javaslatom? — Á, erről van szó. Sajnos, ezt egyelőre nem tudpm megmondani. Tudja, még nincs olyan emberünk, aki a ládával foglalkozna... Fordította: Juhász László Profilváltozások A KflNYflRFUROTOL A FÜGEFALEVÉLIG A szöttyönfalvi Pamacs * Művek jó húsz éve még a kanya'rfúró gyártására specializálódott, és az ötletes szerszámot mint a cukrot vették a csődbe jutott vállalatok. Gondolva., amit nem lehet egyenesen elintézni, rézsútosan nyílik rá mód. Esetenként nyílt is, de az üzem felett mégis hamarosan a profilváltozás réme lebegett. Dr. Dörzsölt Mór, a zseniális jószágigazgatóból lett vállalati főmunkatárs sugallatára a gyár hamarosan átállt a szagtalan kölni előállítására. Éppen influenzajárvány dühöngött, és a nagyközönség csak 43 nap múlva, a náthaözön elmúltával szagolhatta érdemben, de akkorra már ötmillió-kétszázezer üveg kölni — darabonként 3 forint 50 fillérért — a piacra került. A súlyos felelősségre vonást nem kerülhették el az illetékesek: sőt két gyári főnök még szóbeli ejnye, ejnye figyelmeztetést is kapott. Az üzem és vezetői párórás vegetálás után talpra álltak, és egy sokdioptriás, többdiplomás mérnökházaspár kutatásai eredményeképpen rátértek a Sógor nevű borotvakrém gyártására. A krém előnye az roít, hogy befelé nőtt a szakáll tőle, és le lehetett rágni. Vízkeresztre el is kelt a tubusokból 12 millió. amikor újabb bonyodalom támadt. Ugyanis az emberek állkapcsa, fogai úgy megerősödtek á temérdek rágástól, hogy a fog- szúk pánikszerűen elhagyták a Kárpát-medencét, sőt a fogorvosok nyugdíjkorhatárát 32 évre kellett leszállítani. Újfajta tubust készítettek, de ez nem vált be, mert egyik oldalon befelé, a másikon kifelé nőtt a szőr tőle. Az újabb bukást a cég hamar kiheverte, és Dörzsölt fömunkatárs javaslatára — figyelembe véve a közelgő strandidényt — az üzem borjúnyúzó péntektől átállt a fügefalevél gyártására. A profilváltozást ta- takarékossági intézkedések vezették be: elvonták a takarítónőtől a meleg vizet, így a szerencsétlen asszony huhúkolással emelte a felmosó víz hőfokát. Az energiaspórolás szellemében kikapcsolták a villanyokat, és az egyik hétvégén a gyári kollektíva elment az erdőbe Szentjá- nos bogarakat gyűjteni, össze is gyűli belőlük kétezer-kétszázhúsz darab, de az ellenőrzésnél kiderült, az állatok fele profilváltozás miatt csak János bogár. A felemás sikerű gyűjtés után a portán lévő kutya velős ■csontadagját, a státusát is megvonták. A vállalati ebé- ,det összevonták a reggelivel, amelyet a házirend értelmében vacsorára adtak ki. Mivel egy műszak van, vacsorára nincs szükség, így itt felszabadult 224 ezer forint. Ezért az ősz- szegért a szűkebb vezérkar IBUSZ-túrán vett részt Honoluluban egyféle fügefalevél-tanulmányozás ‘ végett. Sikerült is a prototípus, és az ötcirádás, apró takarószerűséggel a gyár fél év alatt elárasztotta a világot: Grönlandiéi Fokföldig. Később csökkenteni kezdték a cirádák számát ötről négyre, innen kettőre, sőt a hétvégi üzemi divatbemutatón Marcipán Micike — a házimaneken — olyan szerelésben aratott tapsvihart, ahol az Évakosztüm felett wiár nem volt falevél, csak füge. Azt pedig a bájos Mancika ökölbeszorított kézzel, kibökött hüvelykujjal imitálta: Az ötlet óriási taps- orkánt, és egy apró idézést vont maga után. Az üzemet szeméremsértés miatt beperelték. Dörzsölt Mór egyetértett az elmarasztaló ítélettel, és a tárgyalás után összehívta a szűkebb vezérkart egy rövid eszmecserére arról, hogy újabb profilváltás következik: a gyár könyvkiadásra tér át. Legelőször is megírják a fügefalevél divatbemutató történetét 30 színes és 17 fekete fehér képpel illusztrálva. Lapzártáig érkezett: az érdeklődés óriási, eddig a könyvire 1 millió 27 ezer előjegyzés érkezett. Az sem véletlen, hogy a vásárolni kívánkozók 95 százaléka férfi... D. Szabó Miklós Szöveg é> valéiág TRÉFÁK Két feleség beszélget: — Amikor a férjem hazajön a kocsmából, elég, ha sokatmondóan rápillantok az órára... — Nekem inkább a naptárra kell sokatmondóan ránéznem! * Két emberevő, apa és fia, az őserdőben haladva egy tisztásra ér, ahol egy szép lány napozik. A gyerek örömmel mondja! — Papa, menjünk odahozza és együk meg! — Ne butáskodj — válaszol a papa — odamegyünk hozzá, hazavisszük és otthon a mamát esszük meg. * — Mennyi szenet tudtak megtakarítani az elmúlt hónapban? — kérdezi a riporter. — Tizenöt mázsát — válaszol a fűtő. — És mit csináltak ezzel a szt inéi? — Kivittük a főnök ví- kendházába. Csalódásaim Csendes provokáció Ez a legbiztosabb módszer. Az ember fölszáll a villamosra a végállomáson, leül, s kibámul az ablakon. Két megálló sem telik bele. s már ott toporog előtte a néni és szól: „Hej-hej, ezek a mai fiatalok, ezektől az ember akár föl is fordulhat!” — Jaj, bocsánat! — pattanok ruganyosán, fölriadva „nagy elmélyülésemből”, gyengéden segítem a nénit, hogy leüljön, s várom a szózatot, amely körülbelül így hangzik: „Köszönöm, fiam. Igazán jólesik, hogy ilyen fiatalok is vannak. mint maga.” A minap is így történt. Olajozottan gördült a jól „rendezett” jelenetem, csak a néni módosította némileg a szokvány szöveget. Eképp: — Szégvellje magát, fiam! — mondta a szemben ülő ifjúnak, majd rám mutatott. — Hagyja, hogy fölálljon ez az idős férfi! Nyílt provokáció Bemegyek a sportüzletbe, egy olyan most d.ivatos — úgynevezett — edzőcipőt szeretnék vásárolni. A kedves eladó kislány elém rak néhány párat, de az én méretem csak világoskék színben van. — Hm, hm! — csóválom a fejem, és bókra éhesen így provokálom: — Nem való ez a szín a magamfajta idős embernek. — Ugyan már! — mosolyog kedvesen a kislány, én kezdek ragyogni a boldogságtól, s várom a folytatást, amely jön is; — Ma délelőtt ugyanezt a színt adtam el egy illetőnek. Pedig az még magánál is öregebb volt. Spontán bók \ Az önkiszolgáló áruházban pizsamát vásárolok. Alig' kezdek turkálni a kirakott holmik között, amikor odalép hozzám egy nagyon csinos elad,ónő. Az első pillanatban azt hiszem, gyanúsnak talált, de csakhamar hallom megnyugtató, kedves szavait. — Talán segítek, jó — s a fülembe súgja: — Ezt 'a világért se vegye, mert úgy összemegy a mosásban, hogy. Inkább próbálja meg ezt, vagy ezt... Tessék csak egész nyugodtan megpróbálni! Készségesen lesegíti a zakómat, kigombolja a pizsamakabátot. rám adja, a tükör elé állít. — Igazán ritka szívélyes kiszolgálás, nagyon jólesik — mondom könnyekig meghatódva. — Hát azt. aki szimpatikus nekem, így szolgálom ki — mondja a csinos eladónő. — Tehát nem mindenkit? — kérdezem fölcsillanó szemmel. .< leintem újságírói öntudatomat, amely a kijelentésen föl akar háborodni. — Mit gond.ol, mi lenne belőlem estére, ha mindenkit így körülugrálnék? — kacsint rám cinkosan, s nekem már semmiféle öntudatom nincs, én tökéletesen igazat adok neki: Valóban, nem szabad mindenkit így körülugrálni! — És minek köszönhetem a szimpátiáját? — búgom begerjedve. — Tudja, amikor belépett az ajtón, s megláttam... Megperdülök a tengelyem körül a lötyögő pizsamakabátban, s csöpp híja. hogy nem rikoltok föl a boldogságtól. — Vállbán is pont jó, tökéletesen fekszik — állapítja meg a nagyon csinos eladónő. — Tehát, amikor beléptem az ajtón.. ? — nézek a szeme közé. — Ja! — hunyorít édesen — akkor azt hittem, hogy ő jött be. Annyira hasonlít hozzá. Egy kicsit lehervadok, d.e nem soká, elvégre... Ez a nő maximum huszonöt éves, a fiúja maximum harminc, tehát annyinak néz. — Szakasztott az a termet, még a járása is, mint a keresztapámé. Sólyom László » Tendencia Figyelem A lemaradás pótlása Felkészülés Mostanában több időt tölt tanulással Berki Imre rajzai Kilátás
