Szolnok Megyei Néplap, 1980. május (31. évfolyam, 101-126. szám)
1980-05-11 / 109. szám
1980. május 11. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 Húszéves a jászberényi Vasas Munkáskórus Boldog, aki énekel Csütörtökön a jászberényi Vasas Munkáskórus jubileumi hangversenyt adott a városi művelődési központ nagytermében. A húszéves vegyeskart a hangverseny megkezdése előtt a Szocialista kultúráért kitüntetésben részesítették; átvehették a megyei tanács vb művelődésügyi osztálya pénzjutalmát, a KÓTA megyei szervezete ajándékát, a Vasas Szakszervezet, a város . politikai, gazdasági szervezetei jókívánságait. — A jubileumi hangverseny első száma: Pitoni Boldog, aki énekel. Előadja a kórus — halljuk a műsorközlőt. — Amolyan szignál-féléje a mi énekkarunknak ez a szám, mindig ezzel kezdjük önálló műsorainkat. Szép is, jó hangulatú is, ez a dal, de kitűnő „bemelegítő” is — mondja Bárdos István nyugdíjas, a kórus titkára. — ön mióta énekel? — Alapító tagja vagyok a kórusnak, de már azelőtt is ... 1934-ben kapcsolódtam be a munkásmozgalomba, szóval már más kórusban is daloltam. — Talán a Vasas jogelődjében? — Nem, de ismerem töviről hegyire az együttes Bárdos István: a kórus két karmestere Bedőné Bakki Katalin és Csirke Béláné irányításával igen szép, gazdag a repertoárunk múltját. Azt hiszem, büszkék lehetünk arra, hogy a hajdani kórusban énekelt Székely Mihály. Persze, még a jogelődben. Mi, tehát a jelenlegi 54 tagú vegyeskar 1960-ban. május elsején léptünk fel először,, s azóta több mint kétszáz előadás van mögöttünk. Be ugyanebben az évben már Szolnokon, a Szigligeti Színház színpadán énekeltünk a november 7-i ünnepségen. Az első önálló hangversenyünket viszont 1966-ban adtuk. — Ha már a nevezetes jellépéseknél tartunk, joly- tassuk... — Már hagyomány, hogy hivatalosak vagyunk — minden második évben rendezik — az országos munkásdalos találkozóra. Szombathelyre. Ezen aranykoszorús munkáskórusok vesznek részt. Nagy esemény számunkra, az idén is oda készülünk. A vegyeskar bázisüzeme az Aprítógépgyár, Gálik András szerkezetlakatos, az üzem dolgozója, négy éve a Vasas „tenorja”. — Tényleg „boldog, aki énekel”, hogy érzi? —• A kórusművészet olyan kollektív műfaj, amelyben lehetetlen nem érezni — a zene felemelő erején kívül —az egy mindenkiért, mindenki egyért gondolatát. Nekem nagyon sok szép élmény forrása az énekkar, s akármilyen fáradt is vagyok néha, a próbán, vagy az előadáson mindig felfrissülök. De nagyon sokat nyújt nekem a repertoár ismerete is. A munkásmozgalommal a forradalmi dalok segítségével ismerkedtem meg. s így kezdtem érdeklődni a munkáshagyományok. a történelem iránt. Az énekkar nem hobbi, sokkal több annál — el sem tudnám már képzelni a mindennapjaimat a kórus nélkül... Gálik András: Generációk énekelnek nálunk együtt. nagyon vigyázunk egymásra Szomszédolás a „hírős” városban NAPKÖZISEK A JÁTSZÓHÁZBAN A gyerekek „meghódították” a művelődési központot A szomszédos Bács-Kiskun megye székhelyén, Kecskeméten öt esztendővel ezelőtt avatták fel az új megyei művelődési központot, amely — akkor — az országban talán a legkorszerűbb művelődési otthon jellegű létesítmény volt. Ami az épület korszerűségét illeti — azóta számos újabb művelődési központ épült az országban ám — „tartalmát” tekintve — a kecskeméti intézmény ma is korszerűnek számít. Sajátosan, s több vonatkozásban példamutatóan alakult ki a művelődési központban a gyermekfog- lalkozásók rendszere. Kezdetben voltak — s ez. az, ami mindenütt adott — az egyes alkalmak, a gyermek- randezvényék, és néhány tartósan működő gyermekközösség. Egy, másfél évvel ezelőtt elhatározták, hogy a legkisebbek számára minden korábbinál gazdagabb „kínálatot” biztosítanak. Ehhez persze önmagában kevés lett volna a művelődési központ munkatársainak elhatározása. Szülők, pedagógusok, óvónők a városban élő művészek is bekapcsolódtak, sőt két iskola oktató-nevelő munkája középpontjába állította a közművelődési intézményekkel való együttműködést — mint módszert. Hosszá volna felsorolni, mi mindent eredményezett ez az összefogás. Ehelyett pillantsunk bele a művelődési központ — immár komplex — gyermekfoglalkoztatási rendszerének egy- egy részletébe. Az óvodás és napközis csoportok foglalkoztatásának hagyományos és elterjedt formáját ötletesen töltötték meg új tartalommal. Hétfőn délelőttönként filmvetítéssel várják a napköziseket, a délutáni csoport pedig játékkészítést tanulhat — szakavatott mester irányításával. Szerdán a művészetek világába (kirándulhatnak a gyerekek — dramatikus és vizuális játékok, rendhagyó énekórák keretében. A csütörtök a „természettudományok napja”; a közlekedési ismeretektől a matematikai logikáig számos érdekes témájú foglalkozáson vehetnek részt. Pénteken népzene, néptánc, népi játékok állnak a napközis foglalkozások középpontjában. A napközisek és az óvodások csoportjait délelőtt 10— 12 és délután 14—17 óra között várják a művelődési központban egy héten tehát nem kevesebb mint húsz órát kitevő programról kell gondoskodni. A művelődési központban dolgozó népmű- veílőkre ez nem akármilyen feladatot ró: az intézmény hét (!) munkatársa — egyéb tennivalók mellett — kisebb-nagyobb részben megosztotta egymás közt a munkát. Rajtuk kívül a gyermekeket kísérő pedagógusok és a foglalkozások vezetői — összesen tízegyné- hányan — alkotják a napközis programok irányító stábját” A végeredmény elismerésre méltó: hetente 4—500 gyerek látogatja az intézményt, köztük több tanyákon. peremvárosrészekben, tehát információszegény környezetben élő gyerekek is. A napközis foglalkozásokról — természetszerűleg — tovább vezet a gyerek útja — a képzőművészeti, díszítőművészeti körbe, a színjátszó vagy bábcsoportba. Megjegyzésre méltó: a föntebb részletezett gyermekprogramok szinte semmibe sem kerülnek — a csoportvezetők, foglalkozásvezetők (köztük a Kodály Intézet tanárai és képzőművészek) „szerelemből” végzik munkájukat. „Vasárnap délelőtt mindig van valami a játszóházban” — ezt sok kecskeméti gyerek (és szülő állítja a művelődési központ teljesen nyitott vasárnap délelőtti foglalkozásairól. amely a „Játszóház” elnevezést kapta. Sokan érkeznek úgy, hogy nem is tudják pontosan, mi lesz a program: biztosak benne, hogy nem fognak csalódni. Ezeknek a vasárnap délelőtti foglalkozásoknak a népszerűsége alighanem a változatosságban ‘rejlik, amely az egy-egy hónapra szóló összeállításokat jellemzi, íme a májusi—júniusi kínálat : tánctanulás, sportvetélkedő, a csalánosi parkerdőben (találkozás a Cölöpvárnál), papírhajtogatás, játék- készítés. 8—10 esemény a gyermeknapon, városi bábcsoportok nyilvános bemutatója, számháború (találkozás a Cölöpvámál...) és így tovább. Mintegy 200— 300 fős „törzsközönsége” van a „Játszőháznak”. A művelődési központ hálózati-módszertani központként is jól tudja hasznosítani a „saját” eredményeket. Amikor egy-egy forma, módszer kikristályosodik, egy-egy ötlet beválik, gyorsain „elviszik” a megye nagyobb intézményeibe továbbképzések, bemutató foglalkozások, tapasztalatcserék keretében. Következésképp a belső munkában fontos szempont: lehetőleg más környezetbe is átplántálható formák, módszerek jöjjenek létre. Egyszóval: az alapos műhelymunka a hálózatra is kedvezően hat. ♦ * » Kecskeméten, a szomszédos megye székhelyén a gyerekeké a művelődési központ. És nem valamiféle rövidlejáratú jelszó keretében. hanem a jövendő hangverseny, színház, tárlat látogatóinak, kultúrára fogékony embereinek nevelése érdekében. Szolnok megyei intézményekben is valószínűleg sokat lehetne hasznosítani a kecskeméti tapasztalatokból — kisebb-nagyobb intézményekben egyaránt. Szabó János fl közösség és a nevelés szolpálatáüan Szakszervezeti munka a karcagi Győrffy István Általános Iskolában kapják, akik a legjobban rászorulnak. Sokat javultak a pedagógusok munkakörülményei is. Korszerűsítették a világítást, a fűtést, s november 7-én felavatták a sportudvart. A szakszervezeti bizottság titkára több mint egy évtizedig Nagy Erzsébet volt. Nem mintha nem választották volna meg örömmel újra, ő köszönt le. Jövőre nyugdíjba megy. — Minden egyes szál él- szakítása a távolodásomat jelenti — érzékenyül el. — Már aktív pedagógusként , nem tudnék végigvinni egy újabb ciklust, ezért döntöttem így. Vigasztal, hogy jo kezekbe került a „stafétabot”. most. Az utóbbi öt évben megnövekedett feladatoknak kell eleget tenniük. Sorra „belépnek” az új oktatási-nevelési tervek, van munkánk bőven. ' — Hogyan segítheti a szakszervezet az iskola tartalmi munkáját? — Továbbképzéseken, munkaközösségi foglalkozásokon vitattuk meg az új dokumen. tumok bevezetésével kapcsolatos feladatainkat. A fokozottabb önképzésre ösztönöztük nevelőinket, s ehhez biztosítottunk kézikönyveket, szakfolyóiratokat. Felléptünk a tanóra védelmében, az iskolai rendtartás betartásában. — Főiskolás koromban azt hallottam a szakszervezetről, hogy csupa formalitás az egész, az ember fizeti a bélyeget, elmegy a gyűlésre — szakszervezet pedig mindent jóváhagy, amit az iskolavezetés kigondol. Mondhatom, a gyakorlat megcáfolta ezeket. a véleményeket. Alig egyéves munkaviszony tapasztalatát összegezte így Rusóiné Szabó Magdolna, a karcagi Győrffy István Általános Iskola fiatal testnevelés-orosz szakos tanárnője. Már „kész emberként” fogadták. noha az utolsó évet levelezőn járja az egri főiskolán: az államvizsgájára készül. — Nekem eszembe sem jutott volna, hogy tanulmányaim elvégzéséhez anyagi segítséget kérjek — folytatja gondolatait. — A választási értekezleten egy nyugdíjas pedagógus emelt szót az érdekemben. A munkámmal kapcsolatban nagyon sok segítséget kaptam a néhány hónap alatt, s magánjellegű gondjaim megoldásában is számíthattam a szakszervezetre. Hálás vágyóik volt tanáraimnak — itt voltam kisdiák — mert sikerélményekhez juttattak, megköny- nyítették számomra a pályakezdést, a beilleszkedést. Az utóbbi öt év munkáját értékelik, meghatároznák a további feladatokat, megválasztják a tisztségviselőket választási értekezleteiken a pedagógus szakszervezet bizottságai. A karcagi iskolában sok dicsérő szó hangzott el a szakszervezet munkájáról. A tantestületben senkinek sincsenek lakásgondjai, az 1977-es bérrendezés után pár hónapijai már mindenki elérte a bérszint alsó határát. A szak- szervezeti bizottság vezetői — mondják — három éjjel három nap dolgoztak a bérek kialakításán. Közmegelégedésre döntöttek. senki sem méltatlankodott a jól megalapozott differenciálás miatt. A különböző segélyek sem váltanak ki ellenségeskedést a tantestületben, hiszen minden esetben azok — Mi a jó szakszervezeti munka titka ? — Nem látványos, sem a titkár, sem a tisztségviselők munkája. Csak akkor veszik észre, ha nem dolgoznak. Véleményem szerint a jó szakszervezeti munka kulcsa az állami vezetéssel való szoros együttműködés. — Bizonyára előfordult, hogy meg kellett védeni a pedagógusok, oktatásügyi dolgozók érdekeit... ? A tizenkét év alatt háromszor változott az iskolavezetés, de egysZer sem fordult elő. hogy ne kérték volna a szakszervezet véleményét, vagy elutasították volna kéréseinket, javaslatainkat. A legnagyobb gondunk mindig az üdültetés volt. A pedagógusok csak nyáron üdülhetnek, vagy legfeljebb a téli szünetben — attól függően, hány napos. Az üdülőjegyek szama kevés, az igénylőké sok. — Hányszor üdült a tizenkét év alatt a szakszervezeti titkár? — Egy alkalommal, mivel senki nem kérte az önköltséges külföldi üdülőjegyet. A pihenés igazán ráférne a pedagógusokra. Különösen Az iskolában az utóbbi két tanévben egyetlen diák sem bukott meg osztályismétlésre. Persze könnyű nekik — vélik a karcagiak — hiszen a város „elit” iskolája. — Valóban igaz. hogy általában felkészültebb, kedvezőbb indíttatású kisdiákok kezdik még tanulmányaikat nálunk, de úgy gondolom, hogy ez óriási felelősséget is ró a tantestületünkre. A Győrffy István Általános Iskola gyakran vendégül látta a város pedagógusait bemutató óráikon, s utána megvitatták a pedagógiai módszereket. Soós Erzsébet, a városi szakszervezeti bizottság titkára szól a többi oktatási intézmény munkahelyi bizottságainak tevékenységéről is. Bár néha előfordulnak hiányosságok. Éppen ezért szerepel a feladataik között első helyen a munkaerkölcs javítása. Anyagi gondjaikat pedig — köztudott milyen kevés összegből gazdálkodnak a pedagógus szak- szervezeti bizottságok — úgy igyekeznek megoldani, hogy minden eddigi kihasználatlan lehetőséget is megragadnak az élet. és munka- körülmények további javítására. T. G. Szabó László és ifj. Szabó László kiállítása Hétfőn nyílik a Szolnoki Cukorgyár művelődési házában Zenei tábor az idén is Az idén is megszervezik a fertődi Eszterházy kastélyban az országos ifjúsági zenei tábort. A június 30-án megnyíló és július 9tón záruló tábor lakói több hang-- vensenyt tartanak és neves zeneművészékkel találkoznak. Zenei ismereteik gyarapodásán túl sportolnak, kirándulnak, s közös daltanulásokon is részt vesznek. Szabó László, a Szolnoki Művésztelepen élő szobrászművész — számos munkás- témájú mű alkotója — jó ideje rendszeresen találkozik a Szolnoki Cukorgyár munkásaival. a szocialista brigádok tagjaival egy-egy beszélgetés vagy műteremlátogatás keretében. A művész és a munkások kapcsolata most jelentős állomáshoz érkezett: hétfőn délután két órakor a cukorgyár művelődési házában Szabó László és fia. ifj. Szabó László alkotásaiból álló tárlat nyílik. A két művész gazdag anyaggal mutatkozik be: Szabó László huszonhét szoborral----köztük újabb m űveivel — fia pedig tizennégy szép éremmel szerepel a kiállításon. Közel 16 ezer kötet, 27 féle folyóirat közül válogathat a jászjákóhalmi községi könyvtárban a mintegy 700 beiratkozott olvasó
