Szolnok Megyei Néplap, 1980. május (31. évfolyam, 101-126. szám)

1980-05-11 / 109. szám

1980. május 11. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 TANÁCSTAGJELÖLTEK Bízunk benne, közülünk való A kisújszállási 15-ös vá­lasztókörzetnek fiatal, új tanácstag jelöl tje van: Hor­váth Ibolya tanítónő. A ma­gas, ápolt, feketehajú lány négy éve a Kossuth úti Ál­talános Iskola alsó tagoza­tos nevelője. — Huszonhárom éves va­gyok, és az érettségi után egy évig dolgoztam, a Gyó­gyászati Segédeszközök Gyá­rában, majd felvettek a jász­berényi Tanítóképző Főis­kola levelező tagozatára. Napközis nevelő lettem, ugyanabba az iskolába tér­tem vissza, amelynek nyolc évig én is diákja voltam. Ta- tavaly diplomát kaptam, és jelenleg délelőtt-délután ta­nítok, mert helyettesítek is. Idevalósi vagyok, tősgyö­keres kisújszállási, ráadásul ezen a környéken nőttem fel, és a lakásom is néhány száz méterre van az iskolá­tól, Szeretem ezt a város­részt, ismerem az erre lakó emberek zömét, de a ta­nácstagi jelölésem mégis vá­ratlanul ért. Megtiszteltetés­nek tartom a bizalmat, és bevallom, ha megválaszta­nak. kezdetben bizonyára se­gítségre szorulok, hiszen még nemhogy tanácstag nem vol­tam, de életkorom miatt szavazni sem szavaztam. Ami ezt a körzetet illeti, sok az idős, nyugdíjas házas­pár, egyedül élő ember, fi­zikai dolgozó. A családláto­gatások során jónéhány he­lyen megfordultam már, és örömmel tapasztaltam: a szülők mint régi ismerőst, környékbelit, mindenhol szí­vesen, kedvesen fogadtak. Ügy érzem, a gyerekek is szeretnek, és abban bízom, hogy tanácstagként is hasz­nosan tudom szolgálni a kör­zetem lakóinak ügyét, legyen az útprobléma, vagy ellá­tási panasz. Azt szokták mondani: a jó tanácstag­nak választópolgárai előtt mindig nyitva áll az ajtaja. Én hozzáteszem: szerintem ez ma már kevés, nemcsak várni kall az embereket, ha­nem felkeresni, meglátogatni őket az otthonukban. El­végre ott talán még őszin­tébbek, nyíltabbak. Horváth Ibolya tanácstagi jelölését a 15-ös körzet je­lölő gyűlésén egyhangúlag elfogadták. A köz vélemé­nyét egy idős, nyugdíjas bá­csi foglalta össze: támogat­juk Ibolya, tanító néni jelö­lését, elvégre ugyanolyan kedves, barátságos most is, mint diák korában. Közü­lünk való. visszatért hoz­zánk, és úgy látszik, nem felejtette el azokat az em­bereket, akik között felnőtt. Nagyobb körzet — nagyobb felelősség Ferenczi Sándort Tiszafü­reden úgyszólván mindenki ismeri, hiszen nyolc éve -a helyi TÜZÉP-telap telepve­zető-helyettese. Az elmúlt választási ciklusban is ta­nácstag volt, akit a válasz­tókörzetének lakói ezúttal másodízben jelöltek tisztére. — A munkahelyem miatt én rendkívül szerencsés hely­zetben vagyok, elvégre a te­lepen bizonyos időközönként szinte valamennyi választó- polgárom megjelenik. Tu­dom, elsősorban vásárolni térnek be hozzánk, de ha gondjuk, problémájuk van, a szólásmondás szerint össze­kötik a kellemest a hasznos­sal. Persze találkozásunk, beszélgetésünk nem szűkül a TÜZÉP-re, mert az elmúlt években bizony rengetegszer kikerekeztem a Malom út, Bernáth út lakóihoz. Az ösz- szevonások következtében az új körzetem nagyobbodik, így ha megválasztanak, min­den bizonnyal több is lesz a munkám. Ezen a részen sok a régi, száz évnél idő­sebb vályogház, és az utcák sem éppen nyílegyenesek. Éppen ezért nagyon örülök annak, hogy ez a modemnek nem nevezhető terület is szé­pült, gyarapodott az elmúlt években valamivel. 1975- ben három utcába járdát húztunk, azután két utcában gépi erővel, háromban pe­dig ásóval, lapáttal mélyí­tettük, illetve temettük be a vízvezeték-rendszer árka­it. Volt cél. látszott a mun­ka eredménye, nem sokat kellett agitálni, szívesen jöt­tek az emberek. Ráadásul a Malom utcát még szilárd burkolattal, kohósalakkal is megterítettük. A tanács gé­peket, anyagot biztosított, de a kétkezi munka zömét . a lakosok végezték. Sokszor morfondírozom, megoldódott a járda-, a víz-, az üzletgond, vajon mi kö­vetkezik? Azt hiszem, az élet diktálja a feladatokat. Az én körzetemben is sok a nyug­díjas. Vannak, akiket a messze szakadt gyerekeik gyakran látogatják, de bi­zony élnek olyan idős em­berek is, akikre félévig sem nyitja rá az ajtót a postá­son és a tanácsi dolgozókon kívül senki. Ügy veszem észre, ez nemcsak tiszafü­redi, hovatovább országos gond is. Több törődést ér­demelnének. Ez nagyon szép, de időigényes munka. Ha megválasztanak, a követke?'' évekre ezt tekintem egyik fő tanácstagi feladatomnak, kö­telességemnek. Egyébként Ferenczi Sán­dor 38 éves, nős, családos, hat éve párttag. Tiszaörvé- nyen alapszervezeti titkár, aki munkahelyén egy hat­szoros aranykoszorús szocia­lista brigád tagja. A mar­xista esti egyetemet elvé­gezte, jelenleg a szakosítóra készül. A hogyan jut mind­erre ideje kérdésre röviden válaszolt: okos munkaszer­vezéssel. jó időbeosztással sokminden belefér az ember életébe. D. Szabó Miklós Tiszaföldváriak és dunaújvárosiak Példaadó szerződést kötöttek Akadálypálya és mesterlövész kupa A tiszaföldvári Lenin Ter­melőszövetkezet honvédelmi klubjai és a Dunai Vasmű MHSZ nagyüzemi vezetősé­ge együttműködési szerző­dést kötött a napokban. Ez­zel is elő akarják segíteni a honvédelmi nevelő vmunka, a kiképzés és a honvédelmi sporttevékenység eredménye­sebbé tételét. A gazdasági vezetőkkel egyetértésben olyan közös tevékenységre törekszenek, amely mindkét helyen előse­gíti az MHSZ-klubok. szak­osztályok munkáját, lehető­séget teremt egymás életé­nek, munkájának kölcsönös megismerésére, nevel és moz­gósít a helyi politikai, társa­dalmi és gazdasági célok el­érésére. mind a honvédelmi, mind termelő munkában ak­tívabb részvételre, helytál­lásra serkent. Mindennek érdekében a kiemelkedő társadalmi mun­kát végző aktivisták számá­ra tapasztalatcsere látogatáso­kat szerveznek. Ugyanis az MHSZ-szervék és klubok ve­zetői, társadalmi szakbizott­ságai részére. Minden alkal­mat felhasználnak honvédel­mi témájú szellemi és sport- vetélkedők, filmvetítések és egyéb! rendezvények szerve­zésére. A fiatalok testi nevelése, fizikai felkészítése érdeké­ben ás együttműködnek. E cél érdekében mindkét he­lyen akadálypályát építe­nek, melyeken összetett hon­védelmi versenyeket rendez­nek. Nagy figyelmet fordíta­nak a mesterlövészmozga­lom fejlesztésére, feltételei­nek megteremtésére. Hazánk' felszabadulásának 35. és Dunaújváros alapítá­sának 30. évfordulója tiszte­letére a két szerv „Felszaba­dulási mesterlövész kupát” alapított a mesterlövészek oi- szágos versenyeinek vándor­díjaként. Az említetteken túl min­den egyéb módon — példá­ul közös kiállítások szervezé­sével — törekednek arra a tiszaföldváriak és a dunaúj­városiak, hogy az MHSZ mi­nél jobban betöltse hivatá­sát. Példájuk mindenképpen követésre méltó. Mibe kerül egy kerék? Már több mint két éve vettem egy ébresztőórát ki- lencveneg^néhány forintért. Jól működött az apró vek­ker. de a minap a csörgő- rész felmondta a szolgálatot. Legott elloholtam vele az egyik hírneves városi kis­iparoshoz, aki közölte ve­lem : semmiség az egész, egy kereket ki kell cserélni benne, és egy hét múlva ér­deklődjem. Készen is lett a szerkezet a megadott időpontra és 70 kemény forintot kellett le­szurkolnom a javításért. A mester így érvelt: ebből 30 forint a kerék ára, a többi a munkadíj. Nem hagyott nyugodni a kétely, ezért egy másik órástól is érdeklőd­tem : hány kerék is ketyeg egy ébresztő órában? Ez sokmindentől függ, szólt a válasz, de 10—12 biztosan. Megköszöntem a felvilágosí­tást és kalkulálni kezdtem. Hű, az áldóját! Micsoda po­tom pénzért vettem az órát! Mert a tizenkét kerék az ugyebár a 30 forintos dara­bonkénti árban 360 forint, meg a számlap, meg a fa­keret. Summa summárum: eszerint négyszáz—négyszáz­ötven forintot érhet a szerkezet. Már pedig a fel­emelt üzleti ára is csak 170 forint. Nem csoda, hogy er­re a boltra alaposan ráfi­zetett az állam is, meg én is. Ezek után már nem cso­dálkozom, hogy újságnyel­ven szólva mindketten jelen­leg is pénzügyi egyensúlyun­kat keressük. D. Sz. M. Község a város környékén A 4-es számú főút beton- csíkja szeli ketté a közsé­get, ahogy a helybeliek mondják, az öreg Szajolt és az újtelepet. A Tisza egyik holt ága a határa a település ősi magjának, amelytől más­fél kilométerrel odébb. a főút túloldalán ötven évvel ezelőtt építették meg házai­kat az első letelepülők. Ma már korszerű családi házak között kanyarognak az utcái. Körülötte — ma még falusi környezetben szokatlan — szabályos kis ipám egyed fejlődött ki. — Itt telepedett le az Áfornak kettő, a Nagykun­sági Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaságnak egy üzeme, az Állami Tenmékgazdálkodási Igazgatóságnak a közraktá­ra. a göngyölegellátó válla­latnak egy gyáregysége, a TIGÁZ-nak egy telepe, a Tejipari Vállalatnak a sajt- érlelő üzeme. Itt alakult ki a vasúti teherszállításnak egyik forgalmas csomópont­ja, — sorolta Czakó Sándor, a községi tanács vb-titkára. — És akkor még nem is em­lítettem a Rákóczi Mezőgaz­dasági Termelőszövetkezetet és a Felszabadulás Halászati Tsz-t. Megannyi üzem, meg­annyi munkalehetőség. így az ezerötszáz úgymond aktív keresőnek több mint kéthar­mada a falujában tud dol­gozni. De tulajdonképpen, annak a néhány száz szajo- linak, akinek Szolnokon van a munkahelye. hovatovább olyan, mintha itthon lenne. Nem kell több 10—15 perc­nél, hogy a megyeszékhelyen legyenek. 1975 óta Szolnok városkörnyéki községe va­gyunk, így hát félig-meddig oda is tartozunk. — ön 27 éve vb-titkár eb­ben a 4 ezer százegynéhány lakosú községben. Van ösz- szehasonlítási alapja. Véle­ménye szerint mit jelent a városhoz tartozás, jó-e a szajoliaknak, hogy városkör­nyéki községben élnek? — Jó bizony, de mennyi­re jó. Ez a falu véleménye is. A jelölő gyűlésen sokan el is mondták. Meglepődtem, amikor tőlük hallottam hogy amióta Szolnok városkör­nyéki községe vagyunk nincs közlekedési gondunk. Na­ponta ötvenkét buszjárat jön a faluba, és 62 vonat áll meg. Két éve jár iskola­busz a község két része kö­zött. És azt mondom, hogy talán még ma sem lenne kész az ABC-áruházunk, ha a szolnoki kollégák nem se­gítenek. — Így igaz. Én 1974-ben lettem tanácselnök, — vette át a szót Szabó Zsigmond, — már akkor terítéken volt az ABC ügye. Mi biztosítot­tuk a területet, de a többi nem akart összejönni. Á Szolnok és Vidéke Áfész építtette volna, de nem ta­lált kivitelezőt. Azt követő­en, hogy városkörnyéki köz­ség lettünk, gondjaink eny­hítésében is egyre többet tudott segíteni a szolnoki tanács, vállalta a kivitele­zők koordinálását. Az áru­ház alapozását a szolnoki tanács útfenntartó üzeme végezte. A többit a két vá­ros (Törökszentmíklós és Szol. nők) tanácselnökének meg­állapodása alapján a török­szentmiklósi tanács költség- vetési üzeme. Lényeg az, hogy végre tavaly az ABC-t felavathattuk. De órákig tud­nám sorolni, hogy az együtt­működésnek máris milyen sokat köszönhetünk. Pedig még csak a kezdet kezdetén tartunk. Nem­csak a tanácsi apparátus, hanem az intézményeinek segítségére is számíthatunk. Czakó Sándor rögtön pél­dákkal bizonyít. — Itt van az utak, járdák építése, fel­újítása, karbantartása. Amíg nem volt ez a közigazgatási átszervezés, ha nem írtam évente húsz levelet, kér­vényt, megrendelést a kü­lönböző cégeknek. hogy ugyan vállalják már el ennyi és ennyi útnak a fel­újítását. a betonozását, ak­kor egyet sem. Sokszor ki­csi, 50—60 ezer forintos ér­tékű munkáról volt szó. Persze, senki nem vállalta. Előfordult, hogy hiába ter­veztünk valamit, nem tud­tuk megcsináltatni. . Most más a helyzet. A városi ta­nács útfenntartó üzeme a mi igényeinkkel is számol. Vagy mást mondok: a rendszeres lomtalanítást nálunk is el­végezi a Városgazdálkodási Vállalat. Mi több, azt fon­tolgatják, hogyan lehetne a szervezett szemétszállításba Szajolt is bekapcsolni. An­nak pedig se vége, se hossza nem lenne, ha elsorolnám, mennyi bosszantó, apró- cseprő utánajárástól kímél meg bennünket a városhoz tartozás. Nevetségesnek hangzik, de azért, hogy le­gyen táppénzes papírunk, SZTK-vényünk, valamelyik tanácsi dolgozónknak egy év­ben isten tudja hányszor kellett Pestre utaznia és a Nyomtatványellátó Vállalat­tal vitatkozni. Kis tétel kel­lett nekünk, volt amikor szóba se álltak velünk. Az orvosi műszerek beszerzésé­ről már nem is beszélek. Ez már a múlt. A szolnoki Egyesített Egészségügyi In­tézménytől mindig mindent pontosan és rendszeresen megkapunk. Még a körzeti orvosaink helyettesítéséről is gondoskodnak. Napok kér­dése és megkezdődik az Új­telepen az iskola bővítése 4 tanteremmel. Hogy a több mint 4 és fél millió forintos beruházásnak viszonylag gyorsan lett kivitelezője, eb­ben is része volt a szolnoki tanács műszaki osztályának. A szajoli tanács tisztség- viselőitől hallottak alapján úgy véltem, hogy az együtt­működés Szolnok és Szajol között gyümölcsözőbbé, tar­talmasabbá vált annál, mint amit a tanácstörvény a vá­rosok, s a hozzájuk tartozó városkörnyéki községek kap­csolatára előír dr. Tóth Évá­nak a szolnoki Városi Ta­nács vb-titkárának azonban más volt a véleménye. — Sokkal több lehetőség van ebben az együttműkö­désben, mint amennyit ed­dig felfedeztünk mint amennyivel eddig éltünk. Hogy milyen formákat, meg­oldásokat keresünk az együtt­működésre, a szellemi, anya­gi erők koncentrálására, ésszerű, gazdaságos kihasz­nálására, a törvény ránk bízza. A jogszabály tulajdon­képpen a városi tanácsot járási hivatali hatáskörrel ruházta fel, a városkörnyéki községek tekintetében. (Szolnokhoz három város- környéki községi tanács és négy település tartozik.) A mi szakigazgatási szerveink irányítják a községek úgy­mond ágazati tevékenységét, döntenek egyes elsőfokú ha­tósági ügyekben (pjéldául iparengedélyek kiadásában), ellátják a másodfokú ható­sági feladatokat és a közsé­gi tanácsi testületek tevé­kenységének törvényességi felügyeletét. Jogunk van ar­ra is. hogy a városkörnyéki települések ellátásáért fele­lős nem tanácsi szervektől számon kérjük, hogyan tel­jesítették a községben a kö­telességüket. Ezeken a tele­püléseken csak az alapellá­tást kell biztosítani. Minden ezt meghaladó igény kielégí­tése Szolnok feladata. A vá­ros fejlesztésénél, legyen az szolgáltatás. kereskedelem, oktatás, közművelődés, egész­ségügy. be kell kalkulálni a községek igényét. K. K. A zsúfolt és korszerűtlen kis vegyesbolt már a múlté. Tavaly nyár óta tágas, modern ABC áruházban vásárolhatnak a szajoliak %

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom