Szolnok Megyei Néplap, 1980. május (31. évfolyam, 101-126. szám)
1980-05-11 / 109. szám
1980. május 11. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Építők és építtetők ^Szakmunkások kerestetnek Füreden Szocializmus — munka — béke Beszélgetés Molnár Bélával, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának titkárával Tiszafüred dinamikus fejlődése körülbelül a IV. ötéves tervben kezdődött meg. A korábban szinte kizárólag mezőgazdaságii vidéken nőtt az ipar szerepe, a nagyközség korszerű, többszintes lakásokkal és más, a városiasodás kezdetét jelző létesítménnyel gyarapodott. Mi öt-hat évvel ezelőtt még nem voilt semmi baj. A Szolnok megyei Állami Építőipari Vállalatnak az emberei dolgoztak Tiszafüreden. A SZÁÉV készítette el a járási hivatal épületét, megkezdték azalumíndumárugyár és az MHD gyáregységének építését, lakás óikat, áruházát adtak át. Akkor még a helyi Vegyesipari Szövetkezetnek is volt építőipari részlege, és a tanácsi költségvetési üzem is jól töltötte be kiegészítő szerepét. Az V. ötéves terv elejére azonban rövid időre megcsappantak a környék építési igényei — az ÁÉV más munkára szerződött, máshol foglalkoztatta dolgozóit. Az ipari szövetkezet is beA keresgélésnek egy a megyei tanácsnál hozott határozat vetett végett: kötelezték a szolnoki központú Építési és Szerelőipari Vállalatot, hogy a tiszafüredi kapacitáshiány megszüntetésére telepítsen építésvezetőséget a megye északi csücskébe. A szervezés 1978 közepén meg is - kezdődött. Az ÉPSZER biztosította a megfelelő felszerelést, felvett 40 dolgozót, és tavaly már teljes erővel dolgoztak a Magyar Hajó- és Darugyár gyáregységében készülő üzemcsarnok és a községi lakások építésén. A határozatot követő gyors vállalati reagálásra szüksége is volt Tiszafürednek. kellett - a változásokhoz? Természetesen számtalan dolog. A község vezetői néhány év távlatából azonban lei többet az énítőipari kapacitás fontosságáról beszélnek. Nem véletlenül, hiszen néhány évig már-már a további fejlődést tette kérdésessé az új épületek elkészítésére vállalkozók hiánya. zárta építőrészlegét. Füred továbbra is fejlődni akart, a kapacitáshiány miatt azonban veszélybe került az V. ötéves terv lakásépítési elképzeléseinek valóra váltása. A nagyközségi tanácsnál igyekeztek megoldást találni, építésre vállalkozókat kerestek, másik megyében is. Tárgyalásokat kezdtek a Heves megyei tanács Építőipari Vállalatával, de túl drágának találták az egriek ajánlatát. A füredi vezetők a Nagykunsági - Építőipari Szövetkezetnél is próbálkoztak, bár tudták, hogy a karcagiak nem képesek minden, a nagyiközségben jelentkező feladatot megoldani. Ma úgy látszik, az 1979-ben és ’80-ban végzett munkával sikerül pótolni az előző évek lemaradását, kis híján valóra válhat Tiszafüred ötéves lakásépítési terve. Ám a jövő is ad bőven munkát, nem egy-két éves kampány gyors befejezésére költözött a nagyközségbe az ÉPSZER. Tiszafüred iparának bővítése tovább folytatódik, például az MHD gyáregységében is terveznek újabb beruházást, dolgoznak a környék ellátását megoldó új sütőipari üzem tervezésén. A község lakossága gyarapszik, szükség van új lakásokra. Az ÉPSZER-nél úgy számolnák, hogy évente 60—80 új otthon elkészítését rendelik meg tőlük a megye legészakibb járásában. Tilszi'jiifüneden és környékén tehát van és lesz munka bőven. A letelepedéssel nem járt rosszul a vállalat, a fő- építésvezetőség létrehozása azonban a füredieknek jött a legjobbkor. (Ezért is harcoltak érte.) Nem véletlen, hogy a helyi tanács az ÉPSZER-t és Tiszafüredet választó munkásoknak leká- sokat is hajlandó felajánlani, még a szakmunkásképzés megszervezésében is segítene. Már „csak” az emberek hiányoznak Nem véletlen, hogy a munkásakkal törődnek leginkább. Az építésvezetőség ugyanis elegendő jó szakember nélkül nem sokat segíthet. A tiszafüredi tevékenységének első hónapjaiban az ÉPSZER elegendő kőművest és kubikost tudott felvenni. Most azonban — az építkezések befejezése után — hiányoznak a jelentkezők. A szák- és szerelőipari munkákhoz értők, a festők és mázolok, a bunkó- lók és a csőszerelők nélkül az évek óta várakozók nem költözhetnek lakásukba. Pedig a hiányzó szakemberekből helyben is van elegendő. Heves megye két építőipari vállalatához legalább 150—200-an járnak naponta busszal. Régen, amikor otthon senki nem vette fel őket munkára, vállalták az utazással meghosszabbított munkanapot. A mezőigazdasági " üzemek építőbrigádjaiban is vannak szakmunkások, akiik az ÉPSZER és a gazdaság között kiépített alkalmas kapcsolat esetén hatékonyabban is dolgozhatnának. Lakóhelyűik hasznára tehetnének — ha minél előbb megtudnák, hogy tartós munkát kínálnak nekik. VSZJ Vállalkozótól vállalkozóig Munka ma és holnap Konstruktőr Karcagon Hagyományok nélkül is lehet A megyei műszaki hetek egyik rendezvényén láttuk a SZIM karcagi gyárának újdonságát. á rezgőbélyeges másoló-, és koárdánáitavágó- gépet — a BNV-n is bemutatkozik majd. Dorka Imre gyártmányfejlesztő mérnök a gép konstruktőre volt — vele veszélgettünk a masina születéséről. — Egy ekkora szerszámgép tervezése legalább három mérnököt igényelne. Hogyan vágott bele egyedül? — Rögtön, a miskolci diplomavédés után. 1976-ban a SZIM-be jöttem —. bár törökszentmiklósi vagyok. Ügy éreztem, ebben a gyárban van meg az a perspektíva, amelyre egy kezdő mériiök- nek feltétlenül szüksége van. Nem is csalatkoztam. — a tanulóhónapok után, 1977 első napjaiban rögtön ezzel — a világpiacon is fiatalnak számító—gépnek a szerkesz- • tésével engem bíztak meg. Nem volt séta: 19 hónapig dolgoztam csak a rajzok, a dokumentáció elkészítésén. Az első évben, amikor még feleségem és a most négy és' fél éves iker fiaim, Donát és Krisztián nem itt éltek, az estéket is végigdolgoztam. Aztán a szerszámkészítők és a termelőcsoportok munkájával összeállt a gép. és a piac máris keresi. Az Ikarus például a prototípust is megvette volna, de mások is érdeklődtek. — Mit tud a vágógép? — Alapvetően az egyedi (ás a kis sorozatú gyártás igényeihez igazodik. A három-öt milliméteres lémezek alakos vágásához, alakításához általában már matricaszerű szerszám szükséges, és ezt — esetleg egy darab formálása után — el lőhet dobni. Pedig esetenként rengeteg időt és munkát jelent az elkészítésük. • Az én gépem ezen segít. Az alakos kivágást csak 1:1 méretarányban, egy sablonon kell elvégezni, erről a gép már lemásolja a munkadarabot. A lyukasztás és a nibbelés (az összeérő lyuksorozat készítésének művelete) az alapfunkciói, de domborításra, lépcsőzésre, bordá- zásra, kopoltyúzásra is képes — ez a szakembereknek mondhat sokat. Racionális, mert néhány alapszerszámmal — olcsó, egyszerű eszközökkel — a legbonyolultabb lyukképet is kivágja. Hajlékonyam, rövid idő alatt igazodik emiatt a gyártás változásaihoz, és gazdaságossága is szembetűnő. Ára — ez nem ígéret! — negyedrésze lesz a hasonló célú kül- födi gyártmányoknak. Ez a technika a lemezmegmunká-. lásban van akkora lépés, mint a forgácsolásban az egyetemes eszterga volt. Egy példa: a McDonéll—Dougles egy marógéppel és CNC vezérléssel kiegészítve repülőgépek alkatrészeit is ezzel készíti. Az én következő feladatom is ez lesz: az automatikus vezérlés megtervezése — úgy tervezem, négyéves munka. — A munkán kívül hogyan találta meg a helyét Karcagon? — Egyéni véleményemet mondom: még sehogy. Nemcsak a gyár, a B kategóriájú szállodáknak megfelelő munkásszállás — a műhelymunkát jól segítő összezártságával — és a szolgálati lakások rekedtek kívül a Karcagot jelentő várostáblán: mi is. Munkából hazamenet én nem találkozom véletlenül velem azonos gondolko- dásúakkal, mint a városban lakók. A gyerekeket sincs kire hagynunk — nemigen van kapcsolatom a városi értelmiséggel. Legfeljebb a Gépipari Tudományos Egyesület ad erre módot. Egyetemista koromban mozgalmas életet éltem: filmklub, képzőművészeti kör. — Erről itt, most, le kell mondanom. Amíg ez változhat, tanulok — a gazdasági mérnökit végzem — olvasgatok, várom a lakást. Amit már régen kifizetett a vállalat, de csak épülget. sorban kicsúszva a határidőkből. Pedig — ha ez a város valóban meg akarja teremteni a műszaki hagyományokat. áldoznia kell rá. Ha a mi lakásaink már készen lennének, a mi helyünkre már újabb műszakiak jöhettek volna. Szükség van rájuk, mert a műszakiak a termelés „infrastruktúrája” — és én sem akarok mindig egyedül dolgozni. A munkában megleltem azt. ami a tervező és a gyakorlati munkát egyesíti — most a társak megtalálása a cél. Kőhidi Imre Politikailag pezsgő, mozgalmas hónapokat élünk. Alig másfél hónapja, hogy lezajlott az MSZMP XII. kongresszusa, s máris újabb, nagy politikai-társadalmi eseményre, a választásokra készülünk. Erről beszélgettünk Molnár Bélával, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának titkárával. — A legnagyobb tömegeket átfogó társadalmi mozgalom, a Hazafias Népfront vezetői hogyan vonják meg sommásan a kongresszus mérlegét? — Tényleg csak sommásan, így: szocializmus — munka — béke. örvendetes, hogy hazánkban az emberek mind nagyobb arányban tekintik e hármat összetarto- zónak, elszakíthatatlannak. Ez az oka annak, hogy a kommunisták kongresszusa — az egész nép kongresz- szusává 'vált. — Hogy érti ezt? — Úgy is, hogy előkészítésében — az irányelvek vitájában — nemcsak a 800 ezer kommunista vett részt, hanem a pártonkívüliek tömegei, sőt — éppen a népfront közvetítésével — a hivök, és az egyházi vezetők is. Aztán úgy is, hogy a kongresszus határozatai az egész nép, a nemzet érdekeit fejezték ki. Ügy is, hogy ez a kongresszus, ez a politika elnyerte a dolgozók egyetértését, támogatását, összegezve: a kongresszussal a nép vállalta a jelent értékeivel. eredményeivel, gondjaival és nehéz feladataival együtt. A jelen vállalása pedig egyszersmind kifejezi a jövő iránti felelősséget is. — Mi most —véleményem szerint — egy nagyfontosságú folyamatban veszünk részt, am't nem túlzás a párt és a nép kölcsönös és mindig megújuló bizalma folyamatának nevezni. E folyamat lényege abban van, hogy a párt nem tud és nem is alkar a nép nélkül vezetni; s hogy maga a nemzet sem tud és nem is akar a párt. a munkásosztály vezetése nélkül boldogulni. — Hol a helye ebben a folyamatban a Hazafias Népfrontnak? — Mondjam azt. hogy a „sűrűjében?” A népfront- mozgalom alkotó mód.on vesz részt ebben a folyamatban. Részint, mint a párt szövet-, ségi politikájának széles kerete, részint, mint a nemzet minden tagja, a társadalom minden alkotó eleme előtt nyitott mozgalom, és részint mint a szocialista nemzeti egység szüntelen megújulásának és megújításának színtere. — Eljutottunk a szocialista nemzeti egység fogalmához, illetve tényéhez. Beszélne erről? — Már a kongresszusi irányelvek vitája, majd a határozatok szelleme, végül pedig az országgyűlési képviselő-, és a tanácstagi választások politikai előkészületei egyaránt bizonyították, hogy népünk politikailag egységes és kész arra, ho£y tettekkel támogassa szocialista céljaink megvalósítását. Országunk polgárait több mint két évtized tényei győzték meg az MSZMP P' litikájának nemzeti jellegéről; meggyőzték a magyar nyelvűeket és a nem magyar anyanyelvűeket; a materialistákat és a hivőket. Ezért érzi magát jól, itthon ebben az országban tíz és fél millió magyar állampolgár. Ha pedig elégedetlen, akkor is azért, mert otthonát —ezt az országot — szeretné szebbnek, gazdagabbnak látni, Jó dolog ez a tulajdonosi szemlélet. — Mit tehet — illetve tesz — a Hazafias Népfront a nemzeti egység erősítéséért? — Sokat teszünk, hiszen minden tevékenységünk ezl a célt szolgálja, a közsét várospolitikától az Oly népért mozgalomig, a településfejlesztési tervek társadalmi támogatására való mozgósítástól a környezetvédelemig. Mozgalmunk tevékenysége közismerten sokrétű. de a jelen időszakban fő meghatározója az a törekvés, hogy részese legyen a XII. kongresszuson elfogadott politikai célok, nemzeti programunk megvalósításának. Április 17-én közzétett választási felhívásunkban ezért arra szólítottuk fel az állampolgárokat, hogy szavazatukkal — újabb öt évre — erősítsék, meg ezt a politikát, ezt a programot. — A választások előkészítése, lebonyolítása egyike, gondolom, a Hazafias Népfront legfontosabb politikai tennivalóinak. — Így van, hiszen minden választás újabb megnyilvánulása a szocialista nemzeti egységnek. — Milyenek a tapasztalatok? — Április 30-ig lezajlottak a jelölő gyűlések, vagyis befejeződött a választási kampány első szakasza. Szám szerint is sók, összesen 60 ezer találkozásra került sor a választóikkal, ebből 352 országgyűlési képviselő választókerületben, a többi tanácstagi választókörzetekben. Elenyészően kevés kivételtől eltekintve, mindenütt jelen voltak a képviselőjelöltek. A képviselői jelölő gyűléseken az átlagos megjelenés 500 körül volt, a tanácstagi jelöléseken általában 30—35 állampolgár vett részt. — Ezek a számok a lakosság milyen arányát jelentik? — Tapasztalataink szerint a városokban, a megjelenési arány alacsonyabb, a községekben magasabb. Bács-Kis- kun és Szolnok megyében például a választásra jogosultak 70—80 százaléka vett részt a jelölő gyűléseken. Országosan mintegy 2—2,5 millió ember mozdult meg; elégtelen megjelenés miatt a rendezvények alig 0,5 százalékát kellett elhalasztani. — Milyen volt az aktivitás? — Szám szerint is jó — az országgyűlési jelölő gyűléseken átlag négyen-öten, a tanácstagi jelöléseken heten- nyolcan szólaltak fel —, tartalmilag pedig különösen: a felszólalók többsége közérdekű problémákkal foglalkozott. — Hallhatnánk valamit a jelölések demokratizmusáról? — Az országgyűlési képviselőjelölő gyűléseken kivétel nélkül a Hazafias Népfront javaslatait fogadták el. a tanácstagi jelöléseken jórészt a mj javaslatunk nyert megerősítést, de voltak körzetek, ahol a résztvevők javasolták jelölteket. A tanácstagi körzetek 2,3— 2,4 százalékában kettős, illetve többes jelölés történt. Még csak annyit a témához! hogy májusban választási gyűléseken folytatódik a Párbeszéd, — mostmár a különböző társadalmi rétegek- gel. Ezekre mindenkit tisztelettel hívunk és várunk. Ny. É. GAZDÁLKODÁS-ANKÉT Véleménycsere mezőgazdasági kérdésekről Romany Pál mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter, a folyóirat szerkesztőbizottságának elnöke tartott vitaindítót A Gazdálkodás című mezőgazdasági, üzemszervezési és agrárközgazdasági . folyóirat szerzőinek, szerkesztőinek és olvasóinak találkozóját tartották meg tegnap délelőtt • Szolnokon, a TE- SZÖV székházában. Az íróolvasó találkozón részt vett és vitaindítót tartott Ro- mány Pál mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter, a folyóirat szerkesztő bizottságának elnöke. Jelen volt Andrikó Miklós, a megyei pártbizottság első titkára Mohácsi Ottó. a megyei párt- bizottság titkára, dr. Csete László, a Gazdálkodás -fő- szerkesztője. Bereczki Lajos, a megyei tanács általános elnökhelyettese. a szerk esztőbi zot t - ság tagja köszöntötte a megjelenteket. A szerkesztő bizottság tagjainak bemutatása után vitaindítójában Romany Pál többek között a 24. évfolyamát élő lap tartalmi színvonala további fejlesztésének. az olvasói érdeklődés fokozásának, a terjesztésben még meglevő gondok felszámolásának lehetőségeiről beszélt. Elmondta, hogy a Kö- zép-Tisza-vidéken az utóbbi években végbement műszaki előrehaladásban és az azt jól követő ökonómiai fejlődésben számos olyan kezdeményezés látott napvilágot, amelynek publikálása eddig is, és remélhetőleg a jövőben is eredményesen segíti a szakmai sajtó olvasóinak széleskörű tájékoztatását. A mezőgazdasági nagyüzemek. a mezőgazdasági termeléshez kapcsolódó intézmények. vállalatok jelenlevő szakemberei sokan elmondták véleményüket a Gazdálkodás tartalmi színvonaláról, hasznos javaslatokat tettek arra. hogyan és mivel tudná a lap még jobban kielégíteni az agrárpolitikai, üzemgazdasági és agrárközgazdasági kérdések iránt érdeklődők igényeit. Az olvasók felvetéseire reagáló Csete László főszerkesztő, és a vitát követően hozzászóló Romány Pál miniszter is kifejtette: a szolnoki ankéton elhangzottakat hasznosítva a Gazdálkodás című . fcílyóirat a jövőben bizonyára még nagyabb .segítséget tud majd adni a szakemberek gyakorlati munkájának segítéséhez, a vezetői döntések megalapozásához az élelmiszer-termelési munka minden területén,
