Szolnok Megyei Néplap, 1980. május (31. évfolyam, 101-126. szám)

1980-05-10 / 108. szám

1980- május 10. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 FlWJfGYXCT Apokalipszis most HÉT ANGYAL jelent meg. •megfújták a harsonáikat, s katasztrófákat élt át, aki megmaradt. Ám a hetedik harsonaszó után már az is­ten ítélkezett — a Jelenések könyve szerint. Hétköznapi szóhasználatban viszont ma már „csak” végítéletnek, utolsó ítéletnek tartjuk az apokalipszist. De az Űjtestamentum gon­dolatától lehetetlen elvonat­koztatni Francis Ford Cop­pola filmjét, annak ellenére, hogy nagyon is mai törté­nettel példázza az emberi­ség lehetséges apokalipszi­sét, a bibliai cím Coppola figyelmeztetését erősíti: em­berek, vigyázzatok, önmaga­tok idézitek elő végítéletete­ket! A legrettenetesebb há­borús film a „filmművészet szent szörnyetegének” alko­tása, amelyet valaha is lát­hattunk, de furcsamód még­sem elsődlegesen a háború­ról szól. Talán éppen azért nem. mert mindent megke­res és megtalál a háború szörnyűségei „kelléktárá­ban”; a legkülönbözőbb szí­neket olyan sziszifuszi apró­lékossággal rakja fel a palet­tára, hogy a néző arra gon­dolhat: ez az őrült festő látszólag csupán egy tablót készít számunkra, de elvár­ja. hogy hősei képét tovább rajzoljuk önmagunkban. Ezt tesszük, s Coppola zsenialitá­sát akkor érezzük teljességé­ben, amikor már elkészítet­tük a portrét Kurtz ezredes­ről. Kilgore ezredesről és Willard kapitányról, az Apo­kalipszis most főhőseiről. Ez elől tehetetlen kitérnünk. Az amerikai filmművészet legköltségesebb szerzői film­je — az alapnovellát egyéb­ként Joseph Condrad írta — a valaha is bemutatott leg- őszinté’ob, legnagyobb hatá­sú antiimperialista alkotás, de ugyanakkor szemben áll az egyén imperializmusával is. A rettenetes történés ját­szótere Vietnam, ahol Kil­gore ezredes a régi western hősök lovasrohamát utánoz­va a Walkür zenéjére indít pusztító helikopter támadást, majd az elpusztított emberek tetemei között vízisíéi... Kurtz ezredes, a valaha di­csőített hős nem tesz mást, csak helyzetet téveszt: to­vább folytatja a gyilkolást, túllép a parancson, „meg­hosszabbítja önmagát”, ter­mészetes énjévé válik a gyilkolás. Willard kapitány ennek a kiérdemesült hős­nek megfékezésére indul maroknyi csapatával. de amikorra eljutnak Kurtz fő­hadiszállására, ők maguk is többszörös gyilkosokká vál­nak. nincs különbség a bű­nös és a büntetés végrehaj­tására küldöttek között. De nem nehéz felfedez­nünk egy még ennél is lé­nyegesebb közös tulajdonsá­got: a dzsungelháború ka­tonái egytől egyig félnek. Az ellenségtől? Nem, ez ter­mészetes lenne, hiszen min­den rossz katonában benne van a gyávaság mérg.r — de az Apokalipszis most hő­sei nagyon is jó katonák, egy modern hadsereg elit­jei. önmaguk léikéitől fél­nek, parancsoktól, amelyeket végre kell hajtaniuk. Tud- ; rossz parancsok báb­jai, ez határozza meg cse­lekedeteiket. Gondolkodó emberek — más kérdés: ho­gyan gondolkodnak — akik alkohol és kábítószeres má­moraik szüneteiben vagy azon át nemcsak érzik, de tudják is: aki pusztít, el­pusztul. Coppola filmjében természetesen bonyolultab­ban, sokkal áttételesebben jelenik meg ez az igazság: a gyilkosság eszmerendszeré­ben vizsgálja hőseit. Csak nem gyilkos körülmények között a valóságban is — már ami a film készülését illeti. Majd egy évig forgat­tak Délkelet-Ázsia dzsungel- jeiben, a Willardot alakító Harvey Keitel három hét után „feladta” a „rettenetes játékot”, utóda Martin Sheen, a hőség, a nedvesség, a moszkitók, a kígyók föld­jén szívrohamot kapott, egy tájfun ledöntötte a templom 600 ezer dolláros díszletét, a Pentagon megtagadta a se­gítségnyújtást (haditechnika), a helikopterek pilótái hol „felléptek”, hol nem — vagyis szabotálták a forga­tást; Coppola negyven millió dollárja az utolsó centig „rá­ment” az expedícióra, ő maga húsz kilót fogyott, de még­is; a dzsungelharc 550 ezer méteren celluloid szalagra került. Ha ezt vágás nélkül vetítenék, 336 óráig tartana az előadás. Ebből készült aztán a tavalyi Cannes-i nagydíjas film, amelyet film- forgalmazásunk dicséretes gyorsasága révén már látha­tunk. A BORZALMAK csúcsát akartuk elérni, mondta Cop­pola a Cannes-i bemutató után. A film nézői ennek nem mondhatunk nemet, de hozzátesszük, jóval többet értek el az Apokalipszis most alkotói: fokozódó ak­tív ellenérzést a borzal­mak eszmerendszerében gon­dolkodókkal szemben. Tiszai Lajos Misa mackó testvére Beszélgetés Szajma Sziimer észt grafikussal Misa mackóval, a ’80-as olimpiai játékok talizmán­jával már megismerkedhe­tett az egész világ. Tallinni „testvéréről”, Vigriről azon­ban még kevesebben tud­nak. A Misához hasonlóan kedyes talizmán — az észt fővárosban sorra kerülő olimpiai vízisportversenyek kabalája — egy fóka. Vigri „megteremtője” Szaj­ma Szümer grafikusművész. — Miért esett a választása a fókára? — Kedves, okos állat. A mi tengerpartunkon igen gyakori vendégek. A leg­utóbbi olimpiai regattaverse­nyeken, Kanadában egyéb­ként a hód volt a kabala. Szajma Szümer több ál­latfigurát is készített Vigri előtt. A festők paradicsomá­ban, Szaaréma szigetén sok szép történetet hallott a fó­kákról, szokásaikról, s látta őket sütkérezni a tengerpar­ti köveken. — Hogy kapta Vigri a ne­vét? — Az Észt Televízió pá­lyázatot hirdetett. Több mint ezren próbálkoztak meg a névadással. Végül is a zsű­ri a tallinni Antsz Rooszna- allikot fogadta el „kereszt­apának”. A fóka észtül Vij- ger. A becéző, kedveskedő alakja pedig Vigri. A lapok hasábjain, s a képernyőn azóta már régi ismerőse az olvasóknak, té­vénézőknek a kis kabala fó­ka. Mi több élő társairól számos tudományos filmet is vetítettek. A fókák szoká­sai meglepően hasonlítanák az emberére. Gondosan neve­lik kicsinyeiket, szigorú er­kölcsi normák szerint élnek; egyszóval Vigri „jó család­ból” származik. S minden bizonnyal szerencsét hoz majd a sportolóknak taliz­mánként a neves versen­gésben. A. Rozenstein „Háromperces drámák” a pódiumon Gyurkovics Zsuzsa sanzonestje Szolnokon Bemutatjuk II győri Madách-gyűjtemény Győr nem régi és még nem eléggé ismert nevezetessége a Madách-gyűjtemény. 1974- ben a Xántus János Múze­umban helyezték el a több mint hétezer tételt tartalma­zó együttest: Madách Imre összes műveinek kiadásait, a róla szóló irodalmat; köny­veket. újság- és folyóirat- cikkeket. képzőművészeti al­kotásokat, levéltári doku­mentációkat. A gyűjtemény alapítója és vezetője Szabó József iroda­lomtörténész. — A soproni líceum diák­ja voltam 1914 és 22 között — mondja Szabó József. — Egy kivételes képességű ma­gyartanár, Hollósy Kálmán ébresztette fel bennem az ér­deklődést Madách Imre éle­te és művei iránt. Olvasni, gyűjteni kezdtem, különösen, hogy mint evangélikus püs­pök 25 esztendeig Balassa­gyarmaton szolgáltam, és Nógrádban minden Madách- ról, Mikszátbról beszélt. A hetvenes években nyugdíjba mentem, hogy minden erő­met ennek a munkának szen­telhessem, és felajánlottam Győr városának a gyűjte­ményt. Azóta a Xántus Já­nos Múzeum gondozza. Szin­te és művei iránt. Olvasni, zünk. Sok adományt kapunk magánosoktól. A gyűjtemény a Xántus Múzeum Széchenyi téri fő­épületében kapott helyet. Az anyag két fő részre osztható. Egyrészt Madách Imre mű­vei: Az ember tragédiájának 140 magyar nyelvű (hazai és csehszlovákiai, romániai és amerikai) kiadása, vala­mint Madách összes más mű­ve — és a fordítások. A má­sik részbe az íróról és művei­ről szóló tanulmányok, cik­kek, a vele kapcsolatos doku­mentumok sorolhatók. Itt van Madách valameny- nyi művének és levelének xerox másolata, közte a Tra­gédia kézirata is, amelynek Az Ember tragédiája Zichy Mihály illusztrációjával; ara­nyozott díszalbum eredetijét az Országos Széchenyi Könyvtár páncél- szekrényében őrzik. Eredeti viszont a Tragédia első, 1861- es kiadásának két példánya. Az egyiket Madách dedikálta „Szentiványi Bogomér Úr­nak. földbirtokos könyv­gyűjtőnek”, a másikba az író — a Tragédia második kiadására készülve — beleja­vított: ceruzával átírt soro­kat és kutyanyelveket ra­gasztott be. Így ez a példány szinte másodlagos kézirat. A gyűjtemény egyi k legféltet­tebb kincse a világritkaság­nak számító verseskötet, a Lantvirágok. Madách 17 éves korában írt 26 szerelmes versét tartalmazza. 1840-ben édesanyja adta ki. kereske­delmi forgalomba nem is ke­rült. és má mindössze két példány ismert belőle. (A győri múzeum 12 ezer forin­tért vásárolta meg.) A külföldi fordítások nagy száma azt bizonyítja, hogy sok nemzet érezte Madách töprengéseit, vívódásait a magáénak. Az utóbbi évek­ben egymástól függetlenül is­mét „felfedezték” a Tragédi­át: a franciáknál Jean Rous- selot. a Szovjetunióban Le- onyid Martinov fordította le újra. („Beleszerettem ebbe a drámába, mondta a Minszki Drámai Színház rendezője, a társulat budapesti Tragédia­bemutatója alkalmából.) Csupán németül 15 különbö­ző fordítása van, franciául és oroszul öt, angolul négy. Ta­valy megjelent spanyolul és norvégul és nyomdában van már az első portugál nyelvű fordítás is. A japán fordító. Imaoka Gyuicsiro a két világháború között a budapesti japán követségen dolgozott, magyar —japán szótárt is szerkesz­tett. A Tragédia 1943-ban jelent meg japánul. De a kész példányok egy bombatá­madás alkalmával megsem­misültek. Imaoka 1965-ben emlékezetből és jegyzetei alapján újra átültette japán­ra. és mielőtt meghalt, azt kérte, a koporsójába tegye­nek egy példányt a könyv­ből. A Madáchról és fő művé­ről írt ismertetések, tanul­mányok sora Arany János le­velének fotókópiájától a legújabban megjelent köny­vekig tart. A gyűjtemény érdekessé­gei a Tragédia színpadi éle­tét végigkísérő dokumentu­mok. Az ezernél több ma­gyarországi előadás plakát­jai, műsorfüzetei mellett itt vannak a londoni, berlini, hamburgi, rigai bemutatók emlékei; a bécsi burgthea- ter-beli híres premierről pél­dául Bajcsy-Zsilinszky End­re írt cikket. Itt vannak Paulay Ede. Hevesi Sándor. Németh Antal tanulmányai: Németh Antal két kötetben megírta a Tragédia színpadi történetét: a második, meg nem jelent kötet kéziratát is a győri gyűjtemény őrzi. Három évre előre készült tervük: a következő A Tra­gédia rokonművei és a Ma­dách a világirodalomban cí­mű kiállítás lesz. Gárdonyi Béla A győri Xántus János Múzeumban helyezték el a Madách- gyűjteményt, amelyet Szabó József irodalomtörténész aján­dékozott a városnak „Párizsban kék az ég” cí­mű sanzonestjével nagy si­kerrel szerepelt csütörtökön este Szolnokon, a MÁV cso­móponti művelődési háziban Gyurkovics Zsuzsa. A zsú­folásig megtelt nézőtér ki­törő lelkesedéssel fogadta — „többször vastapssal” jutal­mazta — a halhatatlan fran­cia énekesnő, Edit Piai da­lainak megszólaltatóját, a Győri Kisfaludy Színház előadása óta „magyar Biaf”- kónt ismert Gyurkovics Zsu­zsát. A sanzonokat mély át­éléssel, magas művészi szín­vonalon szólaltatta meg a művésznő, nem csupán dal­lamokat, de két-három perc­be sűrített „drámákat” köz­vetített a közönségnek. Hí­ven a nagy előd, Edit Piaf művészetéhez; a párizsi ut­ca emberének nagy tragédi­áit, apró örömeit, a párizsi élet szépségét, szomorúsá­gát, utánozhatatlan hangula­tát lopta a pódiumra. Gyur­kovics Zsuzsa színésznő, tehát játszott. Nem ke­vesebb művészi odaadás­sal, szakmai felkészültség­gel, lépett a közönség elé sanzonénekésként,. mint pró­zai színészként. (A közönség jóvoltából — a sanzonest végén négy-ötszöri ismét­lést kért a művésznőtől — s mint a székely népballadák kitűnő tolmáesolóját is megismerhettük Gyurkovics Zsuzsát.) Az est második részében Kozma József Aznavour és magyar szerzők sanzonjait hallhattuk az előadásában. A sanzonesten a művésznő egyenrangú partnereként is­merhettük meg Prokopiusz Imre zongoraművészt, aki mint a dalok zenei kísérője, pótolhatatlanul hozzájárult a sanzonést sikeréhez. T. E. A kopogóban Antal Balázsnál Szenvedélye: a szék Azt hiszem, a cím egy kis magyarázatra szorul. Jász- szentandráson és környékén kopogónak nevezték azt az alsó épületet, helyiséget, ahol a parasztember barká­csolt, a ház körül adódó javításokat elvégezte. Jász- szentandráson él Antal Ba­lázs fafaragó-barkácsoló. Az év elején Budapesten az Új Tükör Szabadidő Központ rendezésében a fafaragók or­szágos vásárán ötven induló közül első díjat nyert szé­keivel. Húszéves korában kezdett el bütykölni. Édesapjától leste el a „mesterséget”, aki abban az időben kis széke­ket készített. Telt-múlt az idő, és sokat tanult. A hábo­rú után még koporsókat is kellett csinálnia. Közel tíz éve, hogy nyug­díjba ment. Mostmár több idő jut a faragásra. Elő­ször csak rokonoknak, ba­rátoknak készültek a szép díszített támlás székek.— Tudja —mondta — a szil­vafa a legjobb, ennek van a legszebb erezete és szí­ne. A kivágott fának egy nyáron át kell száradni s csak ezután lehet munkálni. Én magam csináltam a gya- lupadot is, amelyen most dolgozom. Azután, hogy elnyerte az említett díjat, sok megrende­lést kapott. Szépen faragott erős székei megnyerték az igé­nyes vásárlók tetszését. A kopogóba késő este is ki­megy, és fúr, farag, alakít, új formákat állít össze. A közeljövőben lakóhelyén lesz kiállítása majd Egerben cso­dálhatják meg faragott „te­remtményeit”. — tarpai —

Next

/
Oldalképek
Tartalom