Szolnok Megyei Néplap, 1980. május (31. évfolyam, 101-126. szám)
1980-05-25 / 121. szám
12 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1980. május 25. Gyermeknapi meglepetések Komoly ajándék — Sikerttlt minden kívánságát teljesíteni Berki Imre rajzai Vidám történetek Ezermester Egy bizonyos Lógósov kiszámította, hogy ha az egy évben kapott 13 fizetés és 6 havi prémium összegét elosztja a munkaidőben megfejtett . keresztrejtvények számával, akkor mindegyik keresztrejtvény az államnak öt rubeljébe kerül. Lógósov elszégyellte magát e tetemes összeg miatt, és megfogadta, hogy a jövő évben legalább 10 százalékos önköltségcsökkentést ér el. Az állatok világából Bugrisov egészségügyi technikus csodálatos papagájt nevelt fel. A kis madár szótárában ilyen mondatok vannak: „Jó reggelt”. „Hogy érzi magát, milyen hangulatban van?” „Köszönöm, kérem szépen, a legjobbakat kívánom!” „Ugyan kitől szedte fel mindezt ez a madár?” — csodálkozik mindannyiszor a jó önkritikái érzésű egészségügyi technikus. Rendkívüli esemény a kutatóintézetben Múlt hétfőn G. Lapitov tudományos segédmunkatársat tetten érték. .. munka közben. Fordította: Gellért György gy lettem Géza, hogy senki meg nem kérdezte tőlem, kisfiam, mondd, Géza akarsz-e lenni? A szülői önkény áldozataként hordom e nevet, amely ugyan lehetett egy nagy fejedelemé is, de én nem vagyok sem Je fedelem, sem nagy. Csak Géza. Es ahogyan telnek az évek, évtizedek immár, egyre jobban idegesít az a tudat, hogy én, aki nem is Gézának, hanem fiúnak születtem, csak később nyervén el az akkori szokás szerinti ke- resztségben a Géza nevet, úgy is fogok meghalni, hogy Géza. Ez a név, ez a ke- resztnevecske, mint szeplő, vagy púp, végigkíséri az egész életemet. Géza vagyok éjjel, nappal, külhonban, belföldön, dicsérő okiraton, fegyelmi végzésben egyaránt. Hát nem bosszantó? Lehet, hogy ha választhattam volna, pontosan ezt a nevet választom. Lehet. De akkor lett volna választási lehetőségem, végiglapozhattam volt volna a naptárt, ízlelgethettem volna volt, hogyan pászol a vezetéknevemhez egy-egy keresztnév, tűnődhettem volna, próbálhattam volna le- és aláírni kis és nagy mozdulatokkal. elsuttogni, elordítani, hangsúlyozni, elénekelni a nevem. Mert milyen érdekes keresztnevek is vannak, amelyek már soha nem lehetnek az enyémek. Erhard például. Kicsit idegenes hangzású, kétségtelen, de van benne valami előkelő tartás. Olyan szőke- hajú, kék szemű keresztnév ez, és Gyurkó Erhard kétségkívül patinásabban hangzik, mint Gyurkó Géza. Bár kétségtelen, hogy van ebben az Erhardban egy kis pöf- feszkedő gőg, ami teljesen idegen tőlem. Meg azt sem szeretem, ha egy keresztnévben a mély „e”-t a még Keresztnév mélyebb „a” követi. Akkor már inkább maradjon az „é” és az „a”. Mégiscsak változatosabb, nem igaz? De itt van ez a név, hogy Leó. Pápák neve. Gyurkó Leó, Méltóságos keresztnév ez. Nem lehet csak úgy hebehurgyán kiejteni. Aki Leót mond, azt csak lassan, hangsúlyosan, kicsit kenetteljesen mondhatja ki, hogy jól érthetővé váljék az „e" után az „o”. Gyurkó Leó. Hm. Nem rossz. De nem. is jó. Így együtt, most, hogy olvasom, mondom, suttogom, mormolom, van benne valami nevetséges. Az oroszlánt gúnyolják így, még akkor is, ha a pápáról az oroszlán még soha senkinek nem jutott eszébe. Dehát én nem vagyok pápa, s nem szeretném, ha a sörénye vesztett, vén állatkerti oroszlán képe merülne fel mindenkiben, amikor bemutatkozom, hogy: Gyurkó Leó... Márk. Igen, azt hiszem, ez illene hozzám a legjobban. Kellően érdekes, mértéktartóan hűvös, semmire sem kötelező keresztnév ez a Márk, és a benne zengő nyílt, erős „á” messzehang- zóvá tenné a nevemet. Gyurkó Márk... Tessék csak utánam mondani: a mind szűkebben ejthető „u” és „o” után valóságos lélegzet- vétel, boldog, harsány, diadalmas férfiordítás ez az „ó” a Márkban... Igen: Márk leszek. — Gyurkó Márk... Tetszik? Ez lesz az írói álnevem — mondom otthon büszkén, hogy így reája találtam igaz keresztnevemre. — írói álnév? — csodálkozik a feleségem, életem örök érthetetlen társa. — Hol vagy te író? — legyint és a faképnél hagy. Babot főz csülökkel. Babot, sok „a”-val, egy olyan embernek, aki nem író, s így nincs is oka hogy Márk legyen. Keressen egyszerűbb, hétköznapibb, de megbízható, a babhoz jobban illő keresztnevet. Például: Géza. Voltaképpen nem is hangzik olyan rosszul. Szerény, egyszerű, hétköznapi keresztnév, könnyű aláírni is, hogy: Gyurkó Géza James Thurber: Piroska és a farkas Egy nap a sűrű sötét erdőben egy hatalmas farkas várt egy kislányra, akinek — a farkas információi szerint — a megadott ösvényen kellett volna jönnie, és egy elemózsiás kosárkát kellett hoznia a szerény erdei bungalóban élő nagymamájának. A farkas már régen ott ült a bokorban, és végül a türelme elnyerte jutalmát: megpillantotta a kislányt. Pontosan a szürke ordas számításainak megfelelően cselekedett: éppen azon az ösvényen jött, amelyet ö őrzött, és tényleg hozta a karján az elemózsiás kosárkát is. — Ha nem tévedés. Miss — szólt udvariasan a farkas, kilépve a bozótból —, ezt a kis ínycsiklandozó szagokat árasztó kosárkát a nagymamájának viszi? — Igen,, sir — felelte egyszerűen a kislány — pontosan a nagymamának. Hogyan találta ki? A farkas azonban figyelmen kívül hagyta a kérdést. Válasz helyett egy tapasztalt vénróka ügyességével kiszedte beszélgető partneréből az öregasszony pontos címét, és tétovázás nélkül eltűnt az erdő sűrűjében, még a kapott értesüléseket is elfeledvén megköszönni a kislánynak. Amikor a kislány kinyitotta a nagymama bungalójának ajtaját, meg sem fordult a fejében, hogy küldetése nem úgy végződhet, ahogy azt eltervezte. Am a csöppség már a küszöbnél ösztönösen megérezte hogy valami nincs rendjén és épp ezért amint meglátta, hogy — az ismerős hálóköntös és főkötő ellenére — egyáltalán nem a nagymami fekszik az ágyban, óvatosan megállt vagy húsz lábnyira a fekhelyétől. Kitalálni,, hogy a nagyi helyett — akit akkorra már nyilván méígevett — a takaró alatt a kegyetlen szürke gengszter rejtőzik, egy pillanat műve volt, mivel a farkast még a főkötőben és hálóköntösben is aligha lehetett összetéveszteni a drága jó nagymamival. A másodperc tört része alatt döntött a kislány. Villámgyors mozdulattal benyúlt a kiskosárba, kirántotta onnan a biztonságból előrelátóan odakészített coltot, és a fenevadba eresztette az egész tárat, egyetlen lövést sem hibázva el. Tanulság: ahhoz, hogy napjainkban becsapjunk egy pici kislányt, sokkal leleményesebbeknek kell lennünk, mint száz évvel ezelőtt. Juhász László fordítása Kezdődik az idény Mindent az idegenforgalomért Gebines Izsák Jenő karikatúrái J. Zlszkind: Egy csokornyi kettes és egyes — Borja — szólt Jelena Jakovlev na a férjéhez — egy kérésem van hozzád... — Nos — dörmögte Borisz Pavlovics, felpillantva az újságból. — Tudod, holnap szülői értekezlet lesz az iskolában, én meg pont arra az időre vagyok bejelentve az orvoshoz a rendelőintézetbe. Menj el, kérlek, te az iskolába. — Én?! — csodálkozott Borisz Pavlovics. — De hiszen mindig te jártál. — Holnap nem mehetek. Másnap Borisz Pavlovics munkaidő után elment a szülői értekezletre. Bejött az osztályba a tanárnő. Egy karcsú platina- szőke nő, aki inkább hasonlított egy diáklányra,, mintsem osztályfőnökre. Ä szülők körbefogták, és akárcsak a diákok — egymás szavába vágva — kérdésekkel halmozták el. De ő nyugodt és ellentmondást nem tűrő hangon lecsendesítette, és a padokba ültette őket. Aztán beszélni kezdett. Borisz Pavlovics szórakozottan hallgatta, míg egyszer csak a tanárnő e_zt mondta: — .. .Aki a leginkább aggaszt engem, az Szemjonov. Itt van valamelyik szülője? — kérdezte a tanárnő. — Én vagyok! — Borisz Pavlovics fülig pirult, és — miközben felállt — beütötte térdét a padba. — A maguk fia. Szemjonov elvtárs, nagyon nyugtalanít engem. Tavaly tanult, és kielégítően viselkedett, az idén viszont mintha kicserélték volna! A magaviseleté, és a jegyei, és dohányzik is! — Dohányzik? — kiáltott fel csodálkozva Borisz Pavlovics. — Igen, dohányzik! Kérem önöket. Szemjonov elvtárs, hogy a legkomolyabban foglalkozzanak vele! Azt a csokorra való kettest és egyest pedig, amit összegyűjtött, ki kell javítani! Az iskolától erős kocogással futott hazáig Borisz Pavlovics. Az ajtót a mit sem sejtő Valerka nyitotta ki. Még örült is a hazatérő apjának, de az örömét nyomban lehervasztotta a két pofon, amit kapott. — Dohányzás!.. Tűrhetetlen magaviselet!... Egy csokorra való egyes meg kettes. .. — ordította az apa, miközben a harmadik pofont igyekezett lekeverni, de Valerka — aki a bokszszakosztályba jár — egy balra elhajlással -kitért az ütés elől. — Mi történt!? Mi ez a kiabálás? szaladt ki az előszobába Jelena Jakovlevna. — Mi történt! — utánozta a feleségét Borisz Pavlovics. — Ez a gazember cigarettázik, összeszedett egy halom kettest meg egyest és illetlenül viselkedik. — Istenem, te dohányzol?! — hanyatlott le a székre erőtlenül Jelena Jakovlevna. — Nem! — zokogott fel Valerka. — Már leszoktam róla. — És a csokornyi kettes meg egyes? — folytatta a nyomozást az apa. — Nincs énnékem semmilyen csokrom — szipogott Valerka. — Nincs? — kérdezte bizalmatlanul az apa. — Egyesem nem is volt. — És kettesek? — Hát, ha nagyon forszírozzuk. .. Egy volt... De kijavítottam. — Hogy javítottad ki? — Hát, a naplóba húztam egy vonalkát és négyes lett belőle. — Bandita! — ordított Borisz Pavlovics. — A fiam egy bandita. — Nem értem — húzta fel a vállát Jelena Jakovlevna. Egy hete voltam az iskolában, és Olga Nyifco- lajevna majdhogynem dicsérte őt. — Olga Nyikolajevna? — kérdezte Borisz Pavlovics. — Hát persze. Olyan fekete hajú, már nem egészen fiatal, szemüveges nő. — A fészkes fenét! Egy világosszőke nő. A frizurája divatos. És egyáltalán nincs szemüvege. — És hogy hívják? — kérdezte a lassan magához térő Valerka. — Tudja az isten! De nem, várjunk csak, várjunk csak. úgy rémlik, Anna Petrov- nának... Igen. Anna Petrovna! — Éljen! — ordított fel Valerka, és egy szempillantás alatt felszáradtak szeméből a könnyek. — Hát akkor te a negyedik B-ben voltál! Ott is van egy Szemjonov. — És te hányadikba jársz? — kérdezte zavartan Borisz Pavlovics. — Már réges-rég az ötödikbe! — mosolygott lenézően Valerka. — Ötödikbe?! — csodálkozott az apa. — Az ördög vigye el, hát miért nem figyelmeztettél erre előbb?! (Fordította: Juhász László) — Tavaly egy egész év volt — Nem tud beletörődni abba, hogy már kinőtt a gyerekkorból Szöveg nélkül Osztályon felüli
