Szolnok Megyei Néplap, 1980. május (31. évfolyam, 101-126. szám)

1980-05-04 / 102. szám

Ára: 1,20 forint SZOLNOK MEGYEI VILÁG PROLETÁRJAI,EGYESÜLJETEK! XXXI. évf. 102. szám, 1980. május 4., vasárnap A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA M619ísass»s •■•••■■••■■a ••••■■■■■■aa aaaaaaa aaaaaaaaa a a ii «• aa a • > a* aa a a* a* aa a aa .ai aa Aranygyűrű, jutalom a legjobbaknak A„pofozógép dilemmája aaaaaaaaaa aaaaaaaaaa aaa aa aa* ■ aa na* iá a j# a. •» «•• a iaaai -------------­a aaaa «aaaaaa *-ar- -vaai— a* iaai ■•■•a****aaiaaai aaaaa aaaaa aaaaa aaaaaaa aaaaaaaaaaaaaaa aaaaaaaaaaaaaaa aaaaaaaaaaaaaaa aaaaaaaaaaaaaaa asaaaaaaaaaaa aaaaaaaaaaaaaaa aaaaaaaaaaaaaaa 4. .oldal Előadóművészét felső fokon A hagyományok újjáteremtöje 5. oldal Anyák napjára Május első vasárnapján a legdrágábbakat, az édesanyá­kat köszöntjük a tavasz leg­szebb virágaival- Meglettko- rú férfiak, fiatalok, gye­rekek állnak meghatottan, hálatelt szívvel édesanyjuk elé, és hasonló hálával kö­szönti őket az egész ország. Meleg családi ünnep anyák napja, és egész társadalmunk ünnepe. Van-e bensősége­sebb, emberi kapcsolat az anya és gyermeke együvé- tartozásánál? És van-e mé­lyebb tisztelet, forróbb el­ismerés a társadalom fő­hajtásánál, amellyel május első vasárnapján az édes­anyákat köszönti. Társadalmunk, erejéhez képest, minden támogatást megad az édesanyáknak ah­hoz, hogy gyermekeiket rendszerünkhöz méltó kö­rülmények között hozzák a világra, és nevelhessék dol­gozó emberré. De nem volt még társadalom, amely any- nyit kért volna tőlük, mint a miénk. Ott állnak a dol­gozók derékhadában, több mint egymillió anya neveli gyermekét úgy, hogy a férfi­akkal egy sorban áll a gé­pek mellett, az építkezésen, az iskola katedráin, az orvo­si rendelőkben, s az élet minden más fontos őrhelyén- A népgazdaság nem mond­hat le ügyes kezükről, ki­tartó munkájukról, hitükről, alkotó gondolataikról. S ők maguk is a munka árán vál­tak és válnak a haza min­denkivel egyenrangú, meg­becsült polgáraivá. S a napi nyolc órát kö­vetelő, egész embert kívánó tevékenységen kívül övék a főszerep a családi élet meg­teremtésében, az új társa­dalomi újtípusú emberének nevelésében is. Jó közérze­tünknek, az új nemzedék­nek gazdag érzésvilágának forrása, bázisa a család.- Az édesanya bűvkörében biz­tonságra, szilárd alapra, tisztességre, becsületre, szor­galomra nevelt ember ma­gabiztosan, határozottan, becsületesen áll helyt a tár­sadalomban, a politikai élet­ben, a termelő munkában is. Jól számít tehát társa­dalmunk, amikor a gondos­kodás, támogatás fejében az anyák fokozott felelősségét hangoztatja, a kiegyensú­lyozott családi légkör meg­teremtésében, a társadalom számára korszerű szocialis­ta szellemű fiatalok nevelé­sében. Nincs szebb hivatás az édesanyáénál, s e hivatás­ban való helytállás önmagá­ban hordja jutalmát, hiszen az ő számára legszebb öröm és jutalom, ha gyer­mekéből egész embert nevel, és azt boldogulni látja. Ezt a belső megszolgált örömet teszi még gazdagabbá a tár­sadalom hálája és elismeré­se. De teljessé csak a gyer­mekek személyes tisztelete és megbecsülése teheti. Meleg emberség, tisztelet, hála és gondoskodás övezi az édesanyákat -a mi társa­dalmunkban. A fiatalos nagymamákat, a dédmamá- kat is, akik az életkor ör­vendetes meghosszabbodása folytán miind nagyobb szám­ban élnek és dolgoznak csa­ládjukért. Az öregség gond­jai, a békéért való aggódás helyett ez a kitágult fia­talság és mindannyiunk kö­szöneté legyen dolgos, áldo­zatos életük jutalma­Május elsején Erőt, bizakodást sugárzó seregszemlék a fővárosban ós a megyében Küzdelem az enyhülésért, a békéért KÁDÁR JÁNOS NYILATKOZATA I Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottságának első titkára a fővárosi dolgozók május 1-i felvonulásán nyilatkozatot adott: — Nagy élmény a Magyar Népköztársaság fővárosának, Budapest dolgozóinak május 1-i felvonulása, amelyen kö­rülbelül negyedmillió em­ber vesz részt: nők és fér­fiak, idősek, fiatalok és gye­rekek. Sok külföldi vendé­gük is van, összesen 33 or­szágból jöttek el barátaink. A rádió és televízió jóvol­tából — itthon és külföldön — milliók kísérhetik figye­lemmel seregszemlénket. Aki itt van, az érzi, aki nézi, láthatja, hogy ez a felvo­nulás lelkes, egységes, jó hangulatú, mondhatnám, csa­ládias. — Mi érződik ezen a fel­vonuláson? Mindenekelőtt az idei tavasz nagy politikai programsorozata. Pártunk, a Magyar Szocialista Mun­káspárt megtartotta XII. kongresszusát, népünk meg­ünnepelte április 4-ét az új­világ születésének 35. évfor­dulóját. a kiválóan dolgozó vállalatok átvették megérde­melt kitüntetéseiket, s meg­kezdődtek a képviselő- és tanácstagválasztások előké­születei. — Most május 1-t ünne­peljük. Érződik: pártunk és népünk egységes céljaiban bizakodó, tudatában van an­nak, hogy ha a munkát ..megfogjuk”, ha sorainkat szorosabbra zárjuk, akkor eredményesen megoldjuk a szocialista társadalom építé­sének soron következő fel­adatait. Meggyőző bizonyí­téka ennek ez a felvonulás is, s hiszem, hogy hazánk más városaiban, falvaiban is ugyanilyen hangulatban ünnepelnek. — Május elseje hagyo­mányosan a nemzetközi munkásosztály szolidari­tásának napja. Most már a földkerekség egynegyedén a szocializmust építik; má­jus elseje ma már a népek barátságának ünnepe is. Má­jus elsejének természetesen mindig volt, most is van központi harci célja. Ez az idén világszerte: küzdelem az enyhülésért, a békéért, hiszen az élet, a társadalmi haladás, a nemzetek szabad­ságtörekvéseinek legelemibb feltétele a béke, az, hogy megakadályozzuk egy új vi­lágháború kirobbanását. hogy tért hódítson az eny­hülés folyamata. — Mi, magyar dolgozók itt is a békéért, az enyhülé­sért emeljük fel szavunkat, ugyanúgy, mint barátaink, küzdőtársaink világszerte. A közelmúltban Párizsban 22 európai kommunista és munkáspárt megbeszélést tartott, amelynek egyetlen témája volt: valamennyi bé­keszerető erő fogjon össze, és küzdjön az enyhülésért, a béke és a biztonság meg­szilárdításáért Európában és az egész világon. Mi, ma­gyar kommunisták — egész dolgozó népünk — e tanács­kozás szellemében teszünk meg mindent az európai bé­ke és biztonság megszilár­dításáért. a világbékéért. E célt szolgálja pártunk a ma­ga mozgalmi munkájával, szocialista államunk a kül­politika eszközeivel. Tükrö­ződik ez a felvonuláson lát­ható-hallható jelszavakban is. Én is ezekkel az érzé­sekkel, gondolatokkal kö­szöntőm munkásosztályun­kat, népünket e nagy napon, május elsején. S köszöntjük innen barátainkat, a szocia­lizmust építő népeket, a ha­ladásért és a békéért közdő valamennyi embert a vilá­gon. Húszezer résztvevő a szolnoki nagygyűlésen A szocialista építés 35 éves eredményeivel megala­pozott erőt és bizakodást su­gárzó, vidámságot árasztó seregszemlével köszöntötte Budapest dolgozó népe má­jus elsejét, a proletár nem­zetköziség és szolidaritás nagy ünnepét. A zászlódísz­parenseket. májusfákat ma­gasba emelve a budapestiek. A főváros 14 kerületének dolgozóit, lakosságát képvi­selők menetének élén a ki­váló címmel és oklevéllel kitüntetett gyárak, brigádok képviselői, valamint a vá­rosrészek párt-, állami és A Felvonulási tér díszemelvényéről a párt és a kormány vezetői üdvözliik a felvonulókat. A képen: Losonczi Pál, Kádár János és lázár György A neves közéleti személyi­ségeket, valamint a világ négy tájáról a munkásosz­tály nemzetközi ünnepére hazánkba érkezett külföldi szakszervezeti delegációkat, a munkásmozgalom veteránjait több száz budapesti úttörő köszöntötte virágcsokrokkal. Pontosan 10 órakor harsan- tak fel az ünnepség kezde­tét jelző fanfárok érces hangjai, s a tér közepén megelevenedett, elindult a nemzetköziség gondolatát szimbolizáló zászlósor. — A színpompás élőkép után ken­dőket és a tavasz virágait lengető lányok köszöntötték az ünnepet. Aztán a régi nagy harcokat idéző mun­kásmozgalmi indulók patto­gó hangjára 9 oszlopban in­dultak el zászlókat, transz­SxoJnokon, a Kossuth té­ren tartották május elsején az ünnepi nagygyűlést. A vállalatok, üzemek, intézetek olyan sok dolgozója, és diák­ja jelent meg, hogy kicsinek bizonyult a máskor tágasnak tűnő tér. A kitüntető jelvé­nyeket. zászlóerdőt és transz­parenseket vivő felvonulók be öltözött városrészekből már a kora reggeli órákban megindult a demonstrációra készülődök folyama; kilenc órára tízezrek népesítették be a Városligettel szomszé­dos utcákat. A Magyar Népköztársaság címerével ékesített márvány burkolatú díszemelvényen néhány perccel 10 óra előtt foglalták el helyüket a párt­ós a kormány vezetői: Ká­dár János, a Magyar Szocia­lista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, Losonczi Pál, az Elnöki Ta­nács elnöke, Lázár György, a Minisztertanács elnöke, Aczél György. Benke Valé­ria, Gáspár Sándor, Korom Mihály, Maróthy László, Mé­hes Lajos, Németh Károly, Övári Miklós és Sarlós Ist­ván, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, Brutyó János, a Központi Ellenőrző Bizottság elnöke, Gyenes András, a Központi Bizott­ság titkára, továbbá a fővá­ros párt. és tanácsi vezetői, a társadalmi és tömegszer­vezetek képviselői, a mun­kásmozgalom veterán harco­sai, a kitüntetett szocialista brigádok, és termelésben élen járó munkáskollektívák kép­viselői. társadalmi vezetői haladtak. A budapesti dolgozók or­szág-világ színe előtt zajló felvonulását — amelyet a televízió, s a rádió is egye­nesben közvetített, a Vörös Csillag Érdemrenddel kitün­tetett Magyar Honvédelmi Sportszövetség egységeinek menete követte. Majd a sportolók következtek, ezután mintegy kétezer leány és fiú vette birtokba a teret, színes zászlócskákkal hajladozva, szaladva formáztak élőképet a moszkvai olimpia tisztele­tére. Végül a zárókép raj­zolódott ki: „Éljen a párt!”, s az ünnepség az Intema- cionálé hangjaival ért véget. igen népes csoportja maradt így a környező utcákban. Mintegy húszezer ember vett (Folytatás a 3. oldalon)

Next

/
Oldalképek
Tartalom