Szolnok Megyei Néplap, 1980. május (31. évfolyam, 101-126. szám)
1980-05-18 / 115. szám
10 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1980. május 18. Teljesítménybérezés a Szolnok megyei Állami Építőipari Vállalatnál A vállalat V. ötéves tervi bér- és jövedelempolitikája kitűzött célját általában elérte, ugyanis sikeresen hozzájárult a szükséges munkaerő biztosításához, a vállalaton belüli kereseti arányok helyes kialakításához, megvalósította a mennyiségi és minőségi teljesítmény-követelmények szerepének növelését. megfelelően alkalmazkodott a keresetszabályozási rendszerhez. A vállalat teljes munkaidős létszáma az V. ötéves terv során összességében elérte, illetve megközelítette az évenként tervezettet, részben azért, mert mód volt, hogy a vállalat bérpozícióját tartsa a megyében dolgozó vállalatok között. Meg kell azonban jegyezni, hogy az átlagbér a 19 megyei ÁÉV-hez hasonlítva a legalacsonyabbak között van. Megfelelően alakultak a vállalaton belül a kereseti arányok. Ha a segédmunkások átlagbérét 100 százaléknak vesszük, a betanított munkásoké 136 százalék, a szakmunkásoké 162 százalék és ez megközelíti az országos irányelvként ismert 100 —130—160 százalékos differenciálást. A teljes munkaidőben foglalkoztatott létszám átlagbére 4 év alatt 29 százalékkal emelkedett, a tervezettet meghaladva. A fejlesztés 75 százalékát alapbéresítet- ték. A növekedés üteme nem volt egyenletes, mértékét a vállalati eredmény, a szabályozók adta lehetőségek évente másként tették lehetővé, A vállalati átlagbér növekedése ugyanakkor eltérő bérnövekedést takar az egyes egységek!, szakmák között. Ha a bér szerkezetét nézzük, a fizikai foglalkoztatottak bére 3 százalékponttal jobban emelkedett, a központi irányelveknek megfelelően, mint a nem fizikai foglalkoztatottaké. A mozgóbérek aránya a fizikai foglalkoztatottaknál 3 százalék volt, ami nagyon alacsony érték. A vállalatnál a teljesítménybérezés két formáját alkalmazzák, nevezetesen a folyamatnormát és a pré- miumos időbért. A teljesítménybéres órák aránya az összes teljesített órákhoz viszonyítva jónak mondható. Az V. ötéves terv során átlag 79 százalék volt. Az ÉGSZI-vel együttműködve, három évvel ezelőtt vezették be a műszaki akkordnormák helyett a folyamatnormát. Az egyösszegű utalványok alapján kifizetett törzsbér az 5 év során 11 százalékponttal emelkedett 68 százalékra. Ogy a folyamatnorma, mint az egyösszegű utalványozás arányának növekedése kedvezően hatott a termelékenységre, s egyben rendezte a normákat, A vállalati átlagos teljesítményszázalék a felére esett vissza, mely 1979-ben 103 százalék volt. A minőség javítását szolgálta, hogy 1977-től előbb 10, majd újabb 10 szakmára összesen mintegy 1480 dolgozó részére minőséghez kötött teljesítménybérezést vezettek be. A termelőeszközök gazdaságos kihasználására vonatkozó követelmények tekintetében is előrelépés történt. Erre ösztönző teljesítménybérben dolgoznak az építőipari gépek kezelői, a járművek vezetői. Az anyag- és energiatakarékosság szempontjából jelenleg nincs a teljesítménybérezéssel összekapcsolt érdekeltség, de az ide vonatkozó intézkedési tervek az igazolt megtakarításért arányos jutalmat tűznek ki. Szakmánként vizsgáLva az átlagbéreket és az elért teljesítményszázalékokat, a szóródás nemcsak szakmánként, hanem munkaterületenként és egységenként is elég jelentős. A termelést közvetlenül irányító és más irányító munkát végző nem fizikai dolgozók közvetlen teljesítménybérben való foglalkoztatására nincs mód. Teljesítményük mennyiségi, minőségi, ,a 'termelőeszközök gazdaságos kihasználására való ösztönzése a prémiumszabályzaton keresztül biztosított. E téren is korszerűsítettek. A prémiumkeretnek 1980- ban 70 százaléka fűződik közvetlenül az elérendő nyereséghez, a korábbi 30 százalék helyett. Az alkalmazotti mozgóbér 12 százalék. A vállalati jövedelempolitikában a középpontban a teljesítménybérezés jelenlegi problémáinak a megoldása áll. így javítjuk a folyamatnorma alkalmazhatóságát, a bérfejlesztést összekapcsolják a szükséges normarendezéssel, biztosítják a teljesítményektől függő differenciálódást, nemcsak az azonos munkát végzők között, hanem úgy is, hogy az azokért járó kereset arányos legyen a teljesítmény elérésére fordított munkával. Javítják a teljesítménybérezés alkalmazásának ismert szigorú feltételeit és erre alapozva növelik a teljesítménybérben foglalkoztatottak arányát. Változtatnak a fix- és mozgóbérek arányán, figyelemmel arra, hogy az utóbbi csak ott növelhető, ahol egyértelműen mérhető a teljesítmény, illetve annak változása. A bevezetett minőségi teljesítménybérezésnél felülvizsgálják a minőségi átvételi feltételek rendszerét, és gondoskodnak annak maradéktalan végrehajtásáról. A bérpolitikának segíteni keli a szükséges létszám biztosítását, a szorgalmas, minőségi munkát végző törzsgárda növelését. A teljesítménybérezés további minőségi fejlesztésével, differenciált bérezéssel valósíthatók meg a pártunk XII. kongresszusa határozatából adódó fetlladiatok. Schmidt Tibor tervgazdasági osztályvezető Normák és fizetések A szolnoki Építő, Javító és Szolgáltató Vállalatnál a munkanormákon alapuló teljesítménybérezést a rendeleti előírásokon túlmenően szükségessé tették az egyre fokozódó hatékonysági követelmények, a munkaerőhiány, melyet javuló szervezéssel és'ésszerű teljesítménynöveléssel ellensúlyoz az egyenlő munkáért egyenlő bér elvének fokozatos Imegvalósítása, a tervszerű bérfejlesztés és anyagi ösztönzés. A vállalatnál az építőiparra érvényes munkanormákat alkalmazzák. Ezek az átlagos képességű munkavállaló teljesítőképességére és az alkalmazható átlagos technológiára vannak felépítve.. Az ilyen munkanormák a vállalatnál végzett építőipari munkák 80—85 százalékát ölelik fel. A munkanormák helyes kialakításától függ elsősorban a dolgozók ösztönző anyagi érdekeltsége. Ez az alapja a mennyiségre ösztönző teljesítménybérformáinak, melyet összekapcsolunk a minőségjavítással is. A termelési szerkezet évenként kis mértékben változik, mivél a fő profilt a fenntar-. tás, javítás, az épületek állagmegóvása és a lakosság részére végzett szolgáltatások alkotják. A teljesítmény- százalék évről évre fokozatosan növekedett. Ez összefügg a kézi munkagépek számának növekedésével, műszáki fejlődésükkel, a dolgozók szakmai ismereteinek gyarapodásával. A munkateljesítmények növekedésének felülvizsgálata során azonban megállapították, hogy az eddig alkalmazott időértékek már nem elégítik ki a jó norma követelményeit, vagyis nem kellően ösztönzőek. íMegkülönböztetik azonban a kisebb fenntartási és a nagy volumenű átalakítási, beruházási munkákat. Az első esetben a teljesítmények 100 százalék körüliek. míg ugyanazon munkanemben a nagy volumenű beruházási munkák esetén magasak a teljesítmények. Ez utóbbiaknál lazább munka is magasabb bérezést tesz lehetővé, és az azonos munkanemben dolgozóknál bérfeszültséget okozhat. Mivel a munka az építőiparban is brigádokban történik, nincs mód a munkateljesítmények alapján az egyéni teljesítmények közvetlen mérésére,, viszont a dolgozó érdeke és a munka szerinti elosztás elve is megkívánja a brigádtagok közötti kereseteknek az egyéni teljesítménytől függő differenciálását. A bérek ugyanis nem a kollektíva, hanem az egyén szintjén ösztönöznek. Azonos szakmán belül a bér- differenciálás a személyi órabérek alapján történik. így az elosztás a következőképpen történik: az azonos munkán dolgozó brigádtagok a teljesítmény és az azokhoz rendelt bértételek alapján együttesen megkeresnek egy bizonyos összegű munkabért, melynél a bri- gáditag a besorolás szerinti órabére alapján részesül. Az órabérnek tehát ki kell fejeznie a dolgozók közötti különbséget a munka intenzitása és a szakmai tudás, a tapasztalat terén is. A munkával szembeni követelmények növekednek. Nagy figyelmet fordítanak arra. hogy a normaidő csökkenésével ne akozzanak a dolgozóknak keresetkiesést, ezért fokozott figyelemmel kell kialakítani a teljesítményekhez kapcsolódó bértételeket és az egyének közötti differenciálást szolgáló besorolás szerinti órabéreket. A vállalat sajátosságainak megfelelő és közgazdasági környezetébe beillő, helyesen kialakított munlkanormák a minőségi követelményekkel együtt alkalmazva az élőmunka felhasználásának, az anyagi ösztönzésnek a leghatásosabb eszközei. A beruházásra fordítható pénzösszegek szűkülése miatt 1980-ban az építőipari termelés népgazdasági szinten tervszerűen csökken. Ez új célokat és követelményeket vet fal a vállalati munkaerő- és bérpolitikában is. így példáin a munkaerőszükséglet pontos tervezése során igen jó eredménnyel és széles körben lehet, sőt kell alkalmazni a megalapozott és karbantartott munkanormákat. A nagy élőmunkaigényű és nehezen gépesíthető fenntartás területén ez elengedhetetlen. Tóth Tstvánné főkönyvelő A hatékonyság és a minőség mérésének dilemmái Hatékonyságon, mint ismeretes. általános érvénnyel az eredmények és a ráfordítások viszonyát, vagyis azt értik, hogy a rendelkezésre álló erőforrásokat együttesen milyen eredményességgel hasznosítják. E fogalmat a legszélesebb .társadalmi-gazdasági szempontból is értelmezhetjük, kiterjesztve a nem termelő tevékenységre is. amikor például az infrastrukturális ellátottságot javítják. A hatékonyság növelésének a követelménye a termelésben a legfontosabb. Az eredmények körülbelül háromnegyed részben azonban fogyasztási javaikban és szolgáltatásokban — használati értékek mennyiségében és minőségében — jelennek meg. melyek emberi szükségleteket elégítenék iki. Emiatt többek véleménye, hogy a hatékonyság legátfog óbban az egy főre jutó fogyasztással mérhető. A hatékonyságvizsgálatoknál nélkülözhetetlen a fogalom különböző szintű minősítése. így a társadalmi hatékonyság magában foglalja a gazdasági-műszaki hatékonyságot és az elosztás során keletkezett anyagi javak felhasználásának módját. A gazdasági hatékonyság a főbb termelési tényezők (létszám, eszköz, beruházás, a föld) mennyiségének, minőségének és hasznosításának az eredményétől függ. A nagyobb közösség érdeke elsődleges Már korábban is felismerték, hogy a különböző termelési tényezők és a termelés népgazdasági ágankénti és egymáshoz viszonyított aránya (vagyis az ágazati struktúra) új termelési tényező. PéldáuL a munkaerő kiteljesedését megnehezíti, ha nincs vagy rosszul van felszerelve termelőeszközökkel és infrastruktúrával. Különösen a területi hatékonyság vizsgálatakor jelentősek a szerkezeti elemzések. Más oldalról megközelítve, a hatékonyság színvonalát és változását népgazdasági és vállalati (szövetkezeti) szemléletben is kifejezik. Nem kell különösen hangsúlyozni, hogy mindig a nagyobb közösség (ország, megye) érdeke az elsődleges. Olykor a túlzott partikuláris, vállalati és szövetkezeti érdekék ellentétesek a társadalmi célokkal. Ha egy üzem saját hibája folytán állami támogatásból tartja fenn magát, ez a népgazdasági érdekekkel ütközik. A gazdasági munka eredményességének mérésekor egész sor információt szoktak alkalmazni. A hogyanok és a miértek egész sokasága felmerül e feladatkörnél, melyek közül csak néhányat említünk. Célszerű együtt szerepeltetni a bruttó és nettó jellegű eredményeket. A bruttó jellegű mutatók ugyanis nemcsak az újonnan létrehozott értéket, hanem az anyagjellegű ráfordításokat és az amortizáicót is tartalmazzák. Márpedig az eredményesség szempontjából az új érték és az állami támogatás nélküli nyereség a lényeges. Magasabb követelményrendszer Egyre jelentősebb szerepet kapnak az értékben kifize- zett mutáltok, így a rentabilitást és gazdaságosságot kifejező önköltségszámítások. Mérsékelni kell azonban a csak természetes mérték- egységben és műszaki paramétereikben történő gondolkodásmódot. Ez azt jelenti, hogy például hiába kiváló minőségű egy cikk (mondjuk mosópor, búza), ha drágán termelik. Fordítva is igaz lehet, mert akkor meg eladhatatlan a termék, A munkás, a mérnök és a közgazdász jól összehangolt munkájára van szükség, mivel érdekük azonos. A legvitatottabb kérdés a ráfordítások elbírálása. A közvetlen termelési folyamatban a nyereségérdekelt-^ ség • révén az anyag-, az~ energia- és a munkaerőköltségek, az amortizáció vagyis az élő- és holtmunika- ráfordítások a lényegesek. Ezek alapján számítjuk a költségszintet, a bér- és eszközarányos nyereséget, egyes termékek önköltségét. Ugyanakkor a termelő üzemek beruháznak, termelő berendezéseket üzemeltetnék, a termeléshez készleteket tárolnak, munkabért és egyéb jövedelmet fizetnek ki. A tervező, szervező, termelő és piaci tevékenység így a -termelési tényezők „lekötésével” jár. Társadalmi szempontból elsődleges, hogy a lekötés a legoptimálisabb legyen. így normatív ráfordítással számolnak, úgy hogy a befejezetlen beruházásnak, a nettó állóeszközértéknek és a készletek értékének egytizedéhez hozzáadják a munkaibérek és egyéb személyi jövedelmek másfélszeresét. E normatív ráfordításban kifejezésre jut többek között a munkaerőtől történő magas elvárás, de az is, hogy a fejlesztések gyorsan befejeződnek és a készletek indokolatlanul ne növekedjenek. Az ipari, építőipari vállalatok, szövetkezetek, mező- gazdasági nagyüzemek tevékenységénél, jövedelmezőségük mellett mindinkább e ráfordítások eredményességéből célszerű kiindulni. így a már említett népgazdasági szemléletű hatékonyságnál eredményként a nettó termelést vagy tiszta jövedelmet, a vállati szemléletűnél pedig a nyereséget veszik figyelembe. Korábbi számítás szerint a vállalatok egy része a hasonló tevékenységet folytató. az ország más részeiben található vállalatoknál hatékonyabban dolgozott. A legutóbbi három év tapasztalatai szerint a vállalati érdekeltségű hatékonyság összességében sokkal nagyobb mértékben javult, mint a népgazdasági szemléletű. Ennek okai rendkívül összetettek és termelőegységenként eltérőek voltak. Ilyen volt például a kiharcolt állami támogatás az exportértékesítéshez, az árak kompenzálásához. A hatékonyságot más kifejezései szokták teljes termelékenységnek is nevezni. Az élőmunka (létszám, munkaidő) termelékenységének a mérése a jövőben veszít a jelentőségéből. Ennek oka, hogy a munkaidőalap aligha növelhető, és a technikai korszerűsödés, a gépesítési színvonal növelése révén emelkedik a termelékenység. A legutóbbi évek tapasztalatai alapján azonban kimondható. hogy az eszközök hatékonysága — vagyis a holt- munlka eredményessége — romlott, és ez az eszközgazdálkodás, valamint 'elhasználás hiányosságaira utal. A termelési és emberi tényezők A termelőberendezéseket, gépeket az ember termelékenyebb munkájának, ä munkavégzés könnyítésének az érdekében hozták létre és nem fordítva, (vagyis a technokrata vonás a szocialista gazdaságtól távol áll). Ezt is figyelembe véve. a termelés- növekedés forrásaként szokásos termelékenység-növekedésre jutó hányad megjelölés már egyre kevesebbet mond, hanem a hatékonyság szerepét kellene hangsúlyozni. Ez az utóbbi években a megyei székhelyű iparban a termelés növekedésének csak körülbelül fele arányban volt forrása. Ezen belül az élőmunka termelékenysége a termelésnél jobban nőtt, de a lekötött eszközök (vagyis a holtmunka, mely korábban élőmunka volt) hatékonysága romlott. A hatékonyságjavuló képesség tehát elsősorban a jobb gépi- kihasználásban keresendő. A gazdasági fejlődés emberi feltételeinek a megítélésekor a munkaerő struktúráját, szakmai színvonalát, a lakosság innovációs készségét, mint minőségi tényezőt veszik figyelembe. Ez utóbbinál megemlíthető, hogy a munkaidőalap mérséklődik, és a növekvő szabad időt egyre inkább felhasználják a szakmai ismeretek bővítésére. művelődésre. (V. Z.) összeállította: Végső Zoltán Az Épületasztalos és Faipari Vállalat zuglói gyárában az idén hatszázezer ajtót készítenek. Azért, hogy a szigorúbb minőségi követelményeknek eleget tudjanak tenni, ia jobb munkát, ösztönző bérezéssel és önmeózással segítik. A korábbi évek rekonstrukciója nyomán elérték, hogy az idén csaknem kétszázezer festett, üvegezett ajtó is elhagyhatja a gyárat.
