Szolnok Megyei Néplap, 1980. május (31. évfolyam, 101-126. szám)
1980-05-16 / 113. szám
A VARSÓI SZERZŐDÉS TAGÁLLAMAINAK NYILATKOZATA FELHÍVÁS A Varsói Szerződés tagállamai Politikai Tanácskozó Testületé ülésének résztvevői — áthatva attól a törekvéstől, hogy erősítsék a földkerekség népeinek a békés jövőbe vetett hitét — javasolják: a világ valamennyi térsége államainak vezetői a közeljövőben találkozzanak a legmagasabb szinten. A találkozó résztvevői, összpontosítsák figyelmüket az európai népeket és az egész emberiséget egyaránt élénken foglalkoztató feladatra: a nemzetközi feszültség tűzfészkeinek felszámolására, a háború megakadályozására. Ezen belül szenteljenek megkülönböztetett figyelmet az európai biztonságnak és a kontinens békéje megőrzésének. Ilyen találkozóról meg lehet állapodni államközi konzultációk útján. A mai helyzet, azok az aggodalmak, amelyeket ez a helyzet kivált, és azok a lehetőségek, amelyeket még korántsem merítettek ki, végül pedig a történelem tapasztalatai a Hitler-ellenes koalíciótól napjainkig egyaránt azt tanúsítják, hogy éppen az ilyen találkozók jelentik a legmegbízhatóbb utat a kölcsönös megértéshez és a szilárd békéhez. Todor Zsivkov, a Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára, a Bolgár Népköztársaság Államtanácsának elnöke Gustáv Husák, Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának főtitkára, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság elnöke Edward Gierek, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára Erich Honecker, a Német Szocialista Egységpárt Központi Bizottságának főtitkára, a Német Demokratikus Köztársaság Államtanácsának elnöke Nicolae Ceausescu, a Román Kommunista Párt főtitkára, a Román Szocialista Köztársaság elnöke Leonyid Brezsnyev, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke (Folytatás az 1. oldalról) "ke és biztonság sorsáért érzett közös felelősségükhöz. A szocialista országok kezdeményezésére összehívott európai biztonsági és együttműködési értekezlet a realizmus politikájának és valamennyi résztvevő jóakaratának nagy sikerét, a hidegháború híveinek, az európai és a nemzetközi reakció erőinek vereségét jelentette. A különböző társadalmi rendszerű államok kölcsönös megértésének, együttműködésének és békés egymás mellett élésének a szellemét megtestesítő összeurópai tanácskozás megkoronázása volt, hogy 35 állam vezetői elfogadták a helsinki záróokmányt, az európai béke és biztonság e chartáját, a valamennyi európai nép javát szolgáló együttműködés hosszútávú programját. A szocialista országok és sok más ország erőfeszítéseinek köszönhetően, az imperialista körök, és hadiipari komplexumok elszánt szembenállása ellenére sikerült előrelépni a fegyverkezési verseny korlátozásának néhány területén: betiltották a nukleáris fegyverkísérleteket a légkörben, a világűrben és a víz alatt, hatályban van a nukleáris fegyverek elterjedésének megakadályozásáról szóló szerződés, az államok lemondtak a tömegpusztító fegyverek Föld körüli pályára juttatásáról, továbbá égitesteken, tenger- és óceánfenéken való elhelyezéséről, betiltották és megsemmisítették a bakteriológiai (biológiai) és toxin fegyvereket, tilalmat vezettek be a környezetmódosító eljárások katonai vagy bármely más ellenséges szándékú alkalmazására. A Varsói Szerződés tagállamai mindig a békéért, az enyhülésért és a nemzetközi együttműködésért vívott harc élvonalában haladtak és haladnak, az államközi kapcsolatok bármely területéről is legyen szó. Ebben jut kifejezésre mélyen népi, az emberiség létérdekeinek megfelelő külpolitikájuk szocialista természete. Mindezek mellett, amíg a NATO tömbje létezik, és a katonai fölény megszerzésére törekedve folytatja katonai erejénék növelését, a Varsói Szerződés tagállamai minden szükséges intézkedést megtesznek azért, hogy a kellő szinten tartsák védelmi képességüket. Mindig gondoskodni fognak népeik megbízható biztonságáról. A Varsói Szerződés tagállamai, ezt hangsúlyozva ismetelten kijelentik, hogy soha nem törekedtek katonai fölényre, és a jövőben sem törekednek erre. változatlanul síkraszállnak azért, hogy a katonai egyensúly mind alacsonyabb szinten valósuljon meg, hogy Európában csökkenjen, és megszűnjön a katonai szembenállás. A szocialista országok védelmi szövetsége, a Varsói Szerződés tagállamainak természetétől id.egen a tömbpolitika. Nemegyszer kifejezték készségüket szövetségük feloszlatására, ha egyidejűleg a NATO-t is megszüntetik. A Varsói Szerződés Szervezetének politikája — a szervezet megalakulásától napjainkig — nem a két szövetség kiszélesítése, tevékenységük űjl tenüfetakjre történő kiterjesztése, hanem Európa katonai-politikai csoportosulásokra való felosztásának felszámolása, a köztük lévő szembenállás csökkentése, a bizalom erősítése valamennyi európai állam kapcsolataiban. Ez lehetővé tenné, hogy mindkét szövetség résztvevői mérsékeljék a katonai kiadások terheit, s teljesen a békés együttműködés feladataira összpontosítsanak. A Varsói Szerződés országai ezt akarják, erre készek, e cél elérése érdékében nemegyszer tettek kezdeményezéseket. Valamennyi nép érdeke azt követeli, hogy a NATO tagországai is konstruktív álláspontot foglaljanak el. A Politikai Tanácskozó Testület ülésén képviselt államok tudatában vannak annak. hogy sok fontos kérdés, amelytől az emberiség békés jövője és haladása függ. még megoldatlan, különösen a fegyverkezési hajsza megszüntetése terén. A tartós béke építése azonban már megkezdődött, s folytatódnia is kell. A Politikai Tanácskozó Testület ülésén képviselt államok a barátságról, az együttműködésről és a kölcsönös segítségnyújtásról) aláírt szerződésük 25. évfordulóján ünnepélyesen megerősítik szilárd elhatározásukat, hogy fáradhatatlanul ebben az irányban tevékenykednek, valamennyi más békeszerető országgal és társadalmi erővel együtt. II. A Politikai Tanácskozó Testület ülésének résztvevői a nemzetközi helyzet alakulása általános összefüggéseinek tükrében áttekintették Európa mai, formálódó állapotát. a biztonság és az együttműködés időszerű kérdéseit az európai földrészen. A tanácskozás résztvevői ezzel kapcsolatban egyrészt megállapították, hogy tovább erősödik a népek, valamennyi haladó és békeszerető erő eltökéltsége, hogy véget vessenek az imperializmus. a gyarmatosítás és az úigyarmatosítás agresszív és elnyomó politikájának, hogy még szélesebben kibontakoztassák a békéért, az enyhülésért. a fegyverkezési hajsza megfékezéséért, a szabadságért és a társadalmi haladásért. a békés egyenjogú nemzetiközi együttműködésért folytatott harcot, a nemzeti függetlenség és a szuverenitás kölcsönös tiszteletben tartása, iá beKigyekbe való be nem avatkozás alapján. A tanácskozás résztvevői másrészt emlékeztettek arra, hogy a moszkvai nyilatkozatban rámutattak az imperializmus és a reakció erőinek újból megnövekedett aktivitására. fokozódó kísérleteire, hogy uralmuk alá rendeljenek független államokat és népeket, arra, hogy ösztönzik a fegyverkezési hajszát, durván beavatkoznak más államok belügyeibe. ami már akkor is veszélyeztette az enyhülési folyamatot, szemben állt a népeknek a békére. a szabadságra, a függetlenségre és a haladásra irányuló törekvésével. Ezért még nagyobb aggodalommal állapítják meg. hogy bonyolultabbá vált a jelenlegi nemzetközi helyzet, jelentősen megnövekedett a békét és az enyhülést fenyegető veszély. Ez az imperialista erőpolitika, a konfrontáció és a hegemonizmus további aktivizálódásának, a megoldatlan nemzetközi kérdések felhalmozódásának a következménye. Különleges veszélyeket rejt magában a NATO döntése az új típusú amerikai középhatótávolságú nukleáris rakéták gyártásáról és Nyugat- Európában történő elhelyezéséről. Ha ezt végrehajtják, súlyosan megromlik a helyzet az európai földrészen, mivel a pusztító potenciál megnövekedése Európában óhatatlanul kihat a kontinens politikai légkörére és népeinek létérdekeire, hatalmas új kiadásokat von maga után, amelyek még nagyobb teherként nehezednek a népek vállára. Az Amerikai Egyesült Államok. miközben félretette a stratégiai fegyverek korlátozásáról szóló szovjet—amerikai szerződés (a SALT—II) ratifikálását, s némely szövetségesével előidézi, hogy a tárgyalások a fegyverkezési hajsza korlátozásának sok fontos kérdéséről egyhelyben topogjanak, bizonyos kérdésekben pedig meg is szakította ezeket, a nemzetközi bizalom és a feszültség enyhülése érdekei ellen cselekszik, szöges ellentétben az ENSZ-közgyűlés rendkívüli leszerelési ülésének határozataival. A szocialista államok ellen a .hidegháború” szellemében politikai és propagandakampányokat bontakoztatnak ki, az USA kormánya példa nélküli nyomást gyakorol az olimpiai mozgalomra, amelyben az ókortól napjainkig a béke. a népek közötti együttműködés és közeledés szelleme öltött testet. Az ülésen képviselt államok felemelik szavukat minden hasonló lépés és cselekedet ellen, minden olyan kísérlettel szembén, amely arra irányul, hogy aláássa a nemzetközi enyhülést, akadályozza az államok együttműködését. Az ülés résztvevői határozottan fellépnek azért, hogy megakadályozzák az ellenségeskedés és a bizalmatlanság légkörének újjáéledését az európai földrészen. Elengedhetetlenül szükséges, hogy az európai biztonsági és együttműködési értekezleten részt vett államok jelenlegi politikai, gazdasági, műszaki tudományos és más békés kapcsolatai ne szűküljenek, hanem tovább fejlődjenek. Az ülés résztvevőinek meggyőződése, hogy az összeurópai értekezleten részt vevő államok képviselőinek közelgő madridi találkozója fontos szerepet játszhat, és kell is hogy játsszék az európai egyhülés erősítésében, a biztonság megszilárdításában és az együttműködés fejlesztésében. Ügy vélik, a jelenlegi európai helyzet nyomatékosan megköveteli, hogy az összeurópai tanácskozás valamennyi résztvevője kellő figyelmet fordítson a találkozó gondos előkészítésére, és törekedjék a találkozó sikeréhez elengedhetetlen bizalom és együttműködés légkörének megtertem- tésére. A madridi találkozó valamennyi résztvevőjének nagy felelősége, hogy biztosítsa annak konstruktív lezajlását. A problémák között, amelyektől az európai béke megszilárdítása függ, jelen-., leg központi helyet foglal el a földrészen a katonai enyhülés és a leszerelés. Haladást elérni a katonai enyhülés terén Európában — objektív és égető követelmény. Az ülés résztvevői úgy vélik. hogy az európai katonai enyhülés javát szolgáló gyakorlati megoldások felkutatásában nincsenek és nem lehetnek leküzdhetetlen akadályok, ha valamennyi fél a konstruktív hozzájárulás szándékával közelít a feladathoz. Erre példa a Szovjetunió döntése. hogy egyoldalúan meghatározott létszámú csapatokat és fegyverzeteket — köztük páncélos egységeket — von ki Közép-Európából. A Politikai Tanácskozó Testület ülésén képviselt államok felhívják az összeurópai értekezlet valamennyi résztvevőjét, foglaljanak el konstruktív álláspontot az európai katonai enyhüléssel és leszereléssel foglalkozó konferencia kérdésében, hogy a madridi találkozón határozatot hozhassanak annak összehívásáról. A maguk részéről készek figyelmesen tanulmányozni más államok javaslatait a konferencia ügyrendjére és munkájának tartalmára. Az ülés valamennyi résztvevője támogatja a Lengyel Népköztársaság javaslatát, hogy az európai katonai enyhüléssel és leszereléssel foglalkozó konferencia megtartására Varsóban kerüljön sor. abban a városban, amely a második világháború nehéz próbájának éveiben hallatlanul nagy hősiességet és önfeláldozást tanúsított. Az ülésen képviselt államok síkraszállnak azért, hogy az európai katonai enyhülés kérdéseinek vizsgálata során a bizalom erősítését és a leszerelést szolgáló érdemi intézkedések párosuljanak a háború kitörése veszélyének csökkentését, az államok biztonsága szavatolásának erősítését szolgáló politikai és szerződéses-jogi lépésekkel. E célt szolgálja a Varsói Szerződés tagállamainak javaslata: az összeurópai értekezleten részt vett államok kössenek szerződést arról, hogy elsőként sem nukleáris, sem hagyományos fegyvereket nem alkalmaznak egymás ellen. A Politikai Tanácskozó Testület ülésén képviselt államok különleges jelentőséget tulajdonítanak az olyan nagy horderejű kérdésnek, mint a középhatótávolságú nukleáris rakétafegyverekkel kapcsolatos megállapodás kidolgozása. A középhatótávolságú nukleáris rakétafegy- verekt'ől lehetségesek a tárgyalások, és az ülés résztvevői támogatják a Szovjetunió ezirányú javaslatait. A tárgyalások megkezdéséhez csak egy kell: vissza kell vonni a NATO döntését az új típusú amerikai nukleáris rakéta fegyverek gyártásáról és Nvugut-Európában történő elhelyezéséről, vagy legalábbis fel kell függeszteni annak végrehajtását. Az ülésen képviselt államok megengedhetetlennek tartják a közép-európai fegyveres erők és fegyverzetek csökkentéséről folyó bécsi tárgyalások további elhúzását. A bécsi tárgyalásokon részt vevő szocialista országok jelentős lépéseket tettek az álláspontok közelítésére. A részt vevő NATO- országok azonban nem segítik elő a tárgyalások sikerét, hanem — a napirenden levő kérdések lényegét tekintve — még inkább visz- szalépnek. A Politikai Tanácskozó Testület ülésén képviselt államok következetesen fellépnek a katonai enyhüléssel kapcsolatos intézkedések megvalósításáért Európa egyéb területein, valamint a Földközi-tenger térségében is. III. Az egyéb nemzetközi kérdésekről folytatott véleménycsere során a Bolgár Népköztársaság, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság, a Lengyel Népköztársaság, a Magyar Népköztársaság. a Német Demokratikus Köztársaság, a Román Szocialista Köztársaság és a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége küldöttségei hangsúlyozták, hogy államaik következetesen sík- raszállmak a világ bármely részén kialakuló kofliktus- helyzetek igazságos és tartós, békés rendezéséért. Nincs olyan globális vagy regionális probléma, amely — megítélésük szerint — ne lenne politikai eszközökkel megoldható. A Közel-Keleten már régen létre jöhetett volna a tartós béke. Ismert az ehhez vezető út, amelyre már az ülésen képviselt államok is nemegyszer rámutattak: ez az átfogó közel-keleti politikai rendezés, valamennyi érdekelt fél közvetlen részvételével — a Palesztin Fel- szabadítási Szervezet révén a Palesztinái arab népet is beleértve, — valamint a Közel-Kelet valamennyi állama és népe, közöttük Izrael törvényes érdekeinek tiszteletben tartásával. Az ülés résztvevői aláhúzták az Afganisztán körül kialakult helyzet politikai rendezésének szükségességét is. Az ilyen rendezésnek megbízhatóan kell szavatolnia, hogy teljesen megszűnik az Afganisztán kormánya és népe ellen irányuló külső beavatkozás mind.en formája, és a későbbiekben sem újul fél. Az Afganisztán kormánya és népe ellen irányuló külső beavatkozás minden formájának teljes megszüntetésével együtt, a Szovjetunió nyilatkozatainak megfelelően, megkezdődik a szovjet csaptok kivonása Afganisztánból. A véleménycsere során az ülés résztvevői támogatásukról biztosították az iráni nép elidegeníthetetlen jogát arra, hogy önállóan, mindenféle külső beavatkozás nélkül döntsön sorsáról, s határozza meg fejlődésének útját. A leghatározottabb módon, és kategorikusan elítélik az Irán területén nemrég lebonyolított amerikai katonai-diverziós akciót, mint különösen durva erőszakot. beavatkozást. egy független állam szuverenitása megsértését. Az ülés résztvevői támogatásukról biztosították az Indiai-óceán államainak javaslatát a térség békeövezetté tételéről, s készségüket fejezték ki az együttműködésre e kérdésben, beleértve az Indiai-óceánnal az ENSZ keretében 1981-ben foglalkozó nemzetközi konferenciát is. Megelégedéssel üdvözlik Zimbabwe függetlenségének kikiáltását, amely megkoronázta az ország népének a gyarmati fajüldöző uralom ellen, a szabad és méltó élet jogáért vívott sokéves hősies küzdelmét. Az ülés résztvevői megerősítették szolidaritásukat Namíbia népének a szabadságért és Eüggetlenségért vívott igazságos harcával, valamint az apartheid-rendszer és a faji megkülönböztetés felszámolásáért küzdő dél-afrikai néppel. Az ülésen részt vevő tagállamok síkraszállnak azért, hogy a nemzetközi enyhülés folyamata kiterjedjen a világ minden térségére. Az ülés résztvevői méltatták a jelenlegi nemzetközi politika jelentős pozitív tényezőjének, az el nem kötelezett mozgalomnak a megnövekedett szerepét a bonyolult nemzetközi problémák megoldásában. Ennek szellemében értékelik az el nem kötelezett országok állam- és kormányfői 1979- ben Havannában megtartott VI. konferenciájának eredményeit. Támogatják a konferencia határozatait, amelyek a nemzetközi béke és biztonság megszilárdítására, a leszerelés megvalósítására, békeövezetek létrehozására, az idegen területeken elhelyezett külföldi katonai támaszpontok felszámolására, az államok belügyeibe való bármilyen külső beavatkozás megakadályozására irányulnak. IV. A Varsói Szerződés tagállamai, amelyek szövetségük fennállásának 25. évfordulóján gyűltek össze a Politikai Tanácskozó Testület ülésére, felhívják valameny- nyi európai ország, a földkerekség minden országának figyelmét a jövőért való felelősségre. amelyben a világ- események jelenlegi alakulása kapcsán valamennyi állam osztozik. Az államok vezetőinek, a kormányoknak, parlamenteknek, valamennyi társadalmi erőnek a saját és a világ népeivel szemben felelőssége tudatában minden erőfeszítést meg kell tennie annak érdekében, hogy kizárják egy új háború kirobbanásának lehetőségét, s áthatolhatatlan gátat emeljenek útjába. A jelenlegi helyzet elemzése parancsoló szükségessége teszi, hogy ezeket az erőfeszítéseket mindenekelőtt az alábbi irányokra összpontosítsák : ELŐSZÖR: A jóakarat közös megnyilvánulásaként állapodjanak meg abban, hogy egy meghatározott, egyeztetett időponttól kezdve Európában egyetlen állam, egyetlen államcsoport sem növeli fegyveres erőinek létszámát az európai biztonsági és együttműködési értekezlet záróokmányában meghatározott térségben. Ez hozzájárulna a kedvező európai eredmények megszilárdításához és fontos lépés lenne a stabilitás és a bizalom megszilárdítása terén Európában. MÁSODSZOR: Hiánytalanul betartják az európai biztonsági és együttműködési értekezlet záróokmányának valamennyi nendelke- zését. amelyet öt esztendővel ezelőtt Helsinkiben 35 állam legfelső szintű képviselői írtak alá ünnepélyesen. Ez mindenekelőtt azokra az elvekre vonatkozik, amelyek megtartására az összeurópai értekezleten részt vevő államok kapcsolataikban kötelezettséget vállaltak. HARMADSZOR: Az 1980as esztendő végére tervezett madridi találkozó sikeres megtartása érdekében tegyék intenzívebbé, és mélyítsék él az eszmecseréket két- és többoldalú alaoon. hogy még a találkozó előtt alapvetően közös egyetértés alakuljon ki azokban a kérdésekben. amelyekben a találkozón megállapodásra lehet jutni a záróokmány még teljesebb megvalósításiához vezető gyakorlati lépésekről. NEGYEDSZER: Meg kell gyorsítani az európai katonai enyhülés és leszerelés kérdéseivel foglalkozó konferencia összehívásának előkészítését, erősíteni kell a kétoldalú véleménycserét az előkészítés konkrét kérdéseiről. A konferencián részt vevő államok képviselői tartsanak sokoldalú előkészítő konzultációkat azzal a céllal, hogy a madridi találkozón gyakorlati döntések szülessenek a konferencia feladatairól, idejéről, helyéről, munkarendiéről, többek között az első szakasz napirendjéről, úgy hogy annak munkája a bizalomerősítő intézkedésekre összpontosuljon. ÖTÖDSZÖR: Erőfeszítéseket kell tenni abból' a célból, hogy a fegyverkezési verseny, korlátozásénak és megszüntetésének különböző kérdéseiről folyó tárgyalásokon mielőbb megállapodások szülessenek. Haladéktalanul fel kell újítani azokat a tárgyalásokat. amelyeket szüneteltetnek vagy megszakítottak. A fegyverkezési hajsza megszüntetését szolgáló gyakorlati intézkedések terén a lesközvetlen eíbb feladatnak kell tekinteni a hadászati fegyverzetek korlátozásáról szóló szovjet—amerikai szerződés. a SALT—II életbe léptetése mellett azt. hogy mielőbb sikeresen befejeződjenek a tárgyalások: — a nukleáris fegyverkísérletek általános és teljes betiltásáról; — a sugárfegyverek betiltásáról : (Folytatás a 3. oldalon.)
