Szolnok Megyei Néplap, 1980. május (31. évfolyam, 101-126. szám)

1980-05-01 / 101. szám

12 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1980. május 1. Hímzés a ruhán A szép hímzésdíszítés mindig emeli a ruha eleganciáját, hangsúlyozza egyedi jellegét. Amellett előnye az is, hogy nem­csak egy-egy új ruhadarabot díszíthetünk vele. hanem már a meglévő régebbi ru­háinkat is újjávarázsolhatjuk. A népművészet kedvelt hímzéstechni­kája r— éppen egyszerű leszámolhatósága miatt — a keresztszemes hímzés. Ebből mutatunk be egy csokorravaló különféle csillagmintát, amelyet azután vízszintes, függőleges sormintába kialakítva, jól al­kalmazhatunk gallérok, kézelők, ruhaki­vágás díszítésére. Rajzunkon néhány mo­dell érzékelteti, hogyan, mi módon helyez­hetjük el akár új gallér, kézelő formájá­ban a hímzést. A pöfékelés szenvedélye Egy díszesen faragott, mulatozó alakokat ábrázoló fejű taj­tékpipa, amely a XIX. század második felében készült A dohányzási módok közül a pipázást tartják a legke­vésbé károsnak, aminek szá­mos magyarázata van. Elő- zsör is az, hogy a pipázó nem szívja le a füstöt, ha­nem csak pöfékeli. Azután a füst hidegebben és a papír égéstermékei nélkül kerül kapcsolatba a szervezettel. Viszont letagadhatatlan tény, hogy az ajak- és gégedaga­natok a pipázóknál jóval gyakoribbak, mint másoknál. A pipázásnak hosszú időre visszatekintő kultúrtörté­nete van. Téves az a hiede­lem, hogy Európában csak Amerika felfedezése óta pi­páznak. A valóság: egyes népek már a vaskorban is­merték a pipát. A régészek már a kelta települések le­letei közt is találtak fedéllel bíró és anélküli, rövid szár­ral ellátott bronz- és agyag­pipákat. A kelták szokásait a rómaiak is átvették, szá­rított aromatikus füvek, le­vendulalevél füstjét szívták a pipákból. A múzeumokban látható régi tajték-, gyökér­és agyagpipák, a meggyfa- és jázminágszárak, a boros­tyán, szaru, elefántcsont csutorák, a réz. és ezüstku­pakok. a rendszerint koshe­re bőréből készült, többnyi­re díszes dohányzacskók. a mesteremberek készítette pi- paszurkáló-remekek adnak ízelítőt abból, milyen komoly kézműipari múltja van a pipázás eszköztárának. A sokat megénekelt „makra­pipa” egy Makra nevű pipa­készítő mester emlékét őrzi. A nevezetes „hollandi” pi­pák feje porcelánból készült, melyet ráfestett képekkel díszítettek. Az egykor mé­regdrága tajtékpipákat égy különleges természetes anyag­ból, a szerpentin nevű kő­zet finoman likacsos málla- dékából állították elő, míg­nem ügyes vegyészek kao­linporból, vízüvegből és né­hány más anyagból létre­hozták a műtajtékot, amit csak a szakavatott pipaké­szítő tudott megkülönböztet­ni az eredeti alapanyagtól. Az ábrán elhelyezett szá­mokat cseréljétek meg úgy, hogy a számjegyek ősz- szege a vízszintes és függő­leges sorokban, valamint a két átlóban egyaránt 180— 180 legyen! Ünnepi asztalra VOROSBOROS SERTESSÜLT Hozzávalók 8 személy részére: 2,5 kg sertéscomb, 2 gerezd fok­hagyma, 2 kávéskanál só, 1 ká­véskanál bors, 2 evőkanál fél­csípős mustár, 2 evőkanál olaj, 1 evőkanál, finomra reszelt roz­maring, 2 csomag leveszöldség. 4 db paradicsom, 2 evőkanál vaj, fél liter száraz vörösbor, 4 fej vöröshagyma. A sertéscombot folyó víz alatt gyorsan lemossuk és konyharu­hával szárazra itatjuk. A fok­hagymáit finom szeletekre vág­juk, megsózzuk és késsel össze­nyomjuk- A fokhagymát bors­sal, mustárral, olajjal és roz­maringgal összekeverjük és a húst ezzel a keverékkel körbe bekenjük. A vöröshagymát meg­tisztítjuk és kockákra vágjuk. A leveszöldséget szintén felda­raboljuk. a paradicsomot kis szeletekre vágjuk. Egy serpe­nyőben vajat forrósítunk, majd a hagymát ebben megpároljuk. Hozzátesszük a paradicsomot, zöldséget és ezekkel együtt to­vább pároljuk, míg világosbar­na lesz. Ekkor a sertéshúst be­letesszük és előmelegített sütő­ben körülbelül 1 óra hosszat sütjük. Időnként a hús oldalát borral locsolgatjuk. Ha a hús szépen megsült. előmelegített tálra tesszük. 15 percig pihenni hagyjuk, és csak a pihentetés után vágjuk fel. A tepsiben maradt vörösboros szaftot ke­vés vízzel felöntjük és végül a húsra öntjük. Megfejtés: fZ 801 CO t 8 09 9£ ZL El 96 A bűvös négyzet Mese a felnőtteknek r KÖTELESSÉG A Icoca boldog, friss anyagának felemelő má­morában sem feledkezett meg szülői kötelességéről. Így oktatta újszülött malacait: — Ez a hely, ahova nagy- nagy örömömre most ilyen szép számban kerültetek, il­latos fenyődeszkából, szépen muzsikáló ajtóból és egy öb­lös vájúból áll, amelyből so­ha sem fogy ki a korpa. Mi illedelmes sertések vagyunk, de sajnos — sóhajtott fel szomorúan — rajtunk kí­vül élnek itt disznók is. ök a vályú túlsó oldalán lak­nak és szintén korpát esz­nek. Ezért vigyázzatok; soha ne keveredjetek a korpa közé, mert akkor megesznek a disznók. Szegény kocának eszébe sem jutott, hogy az ő kicsi­nyei közül is kerülhet ki disznó. ÁBRÁND Elaludt a kos a réten. Azt álmodta, hogy kullanccsá vál­tozott. — Most mindenért bosszút állok a vezéren — határozta el boldogan, de erre feléb­redt. A vezér csengője már a patak túlsó partjáról szólt, a nap azonban még magasan állt az égen. A kos — bár gyomra korgott az éhségtől — lassan ballagott a nyáj­rágta, kopár tarlón, s arról ábrándozott, miért nem vál­nak valóra az álmok. Legalább a szépek! Szenk Sándor Mai szerelem? Zsúfolt délutáni, hétközepi, Szolnokról induló, tiszafüre­di busz. Az egyik ülésen ápolt, szép diáklány, mellette bárhonnan jöhetett kinézésű partner. Szájukban rágógu­mi némán ücsörögnek. A fiú keze a leányzó térdén, jelez­ve az összetartozás tényét. A hölgy nem reagál a kedves­kedésre. sőt olyannyira sem­leges, akár Svájc. Járnák az állkapcsok, hang egy fia sem. Szajol után fordul a kocka, a hölgy bújik a lovaghoz, aki most a rideg szobor pozíció­jában tetszeleg. TörökszentmiMós, megszólal a szebbik nem. ^ — Miizújs? — Állma — zárja le a te- referét a fiú. Fegyvernek után a srác kezdeményez. — A suliban? Dőli mólókból fiziká­ból. Rossz. Vége a diskurzusnak. A lány leszálláshoz készülődik, a fiú utazik tovább. A hölgy áradozik. — Nagyot dumáltunk, ál­lati klassz volt. Majd holnap folytatjuk. Ugyanezzel jössz? A srác álmosan bólint és egy sziát pusziihoz ki a fogai közül. Tekintetében az örök férfiú aggály: minek a sok szöveg, ha az ember már mindent elmesélt? — d. sz. m. — A magyar karikatúra 35 éve címmel nyílt kiállítás Budapesten, a Bartók Béla úti Galériában Minden marad a régiben SZERETETT BARÁTAINK ÚJULT ERŐVEL KÉ­SZÜLNÉK AZ ÜJ ÉVRE. A tárlat slágere — Drágám, én azt hiszem, hogy te jobban szereted a ruháidat, mint engem! — Ez természetes, drágám. Nélküled akárhol megjelen­hetek, de ruha nélkül nem. * * * — Egy középkorú férfi csenget a kapunál és meg­kérdezi a megjelenő házi­gazdát: — Maguk ígértek jutal­mat annak, aki megtalálja az elveszett kutyájukat? — Igen — válaszol a há­zigazda, — és megtalálta? — Nem találtam meg, de meg akarom találni és ezért előleget szeretnék kérni. * * * — Hova mennek nyaralni, szomszéd? — A Tátrába. — Na, az fog egy kis pénzt jelenteni! — Már megbocsásson, én oda pihenni megyek, nem pedig keresni! Humorszolgálat Házastársak beszélgetnek: — Ez borzasztó, hogy te mennyit költesz cigarettára! — Akkor ezentúl te vedd nekem a cigarettát drágám! * * * — Két diák jön ki az írásbeli vizsgáról. — Egy betűt se tudtam, üres papírt adtam be — mondja az egyik. — Én is — mondja szo­morúan a másik. — Te jó Isten — még azt hiszik, hogy rólam másoltad le! * * * A férj mondja a feleségé­nek: — Nagy lépésre szántam magam .. . életbiztosítást kö­töttem a te javadra, drá­gám . . . — Hát ez kedves tőled .. . Ez akkor azt jelenti, ha be­teg leszel, nem is kell or­vost hívnom? — A kertkapun egy tábla van, ezzel a felirattal: „Vi­gyázat, ezt írja a táblára: „Ne rágalmazzák ezt a bé­kés állatot!” * * * — Pétiké, miért hallgatsz többször a mamára, mint a papára? — kérdezi a nagy­mama az unokát. — Mert a mama többet beszél. * * * — Ezt a vesepecsenyét te csináltad? — kérdezi a fia­tal férj ebéd közben. Pon­tosan úgy készíted, ahogy a mama... — Ennek 1örülök. — A vesepecsenye volt az egyik fő oka anak, hogy a papa elvált a mamától! * * * — Rendőr bácsi kérem, gyorsan tessék velem jönni... — Mi történt? — A tanárunk szabályta­lanul parkol.

Next

/
Oldalképek
Tartalom