Szolnok Megyei Néplap, 1980. május (31. évfolyam, 101-126. szám)
1980-05-01 / 101. szám
12 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1980. május 1. Hímzés a ruhán A szép hímzésdíszítés mindig emeli a ruha eleganciáját, hangsúlyozza egyedi jellegét. Amellett előnye az is, hogy nemcsak egy-egy új ruhadarabot díszíthetünk vele. hanem már a meglévő régebbi ruháinkat is újjávarázsolhatjuk. A népművészet kedvelt hímzéstechnikája r— éppen egyszerű leszámolhatósága miatt — a keresztszemes hímzés. Ebből mutatunk be egy csokorravaló különféle csillagmintát, amelyet azután vízszintes, függőleges sormintába kialakítva, jól alkalmazhatunk gallérok, kézelők, ruhakivágás díszítésére. Rajzunkon néhány modell érzékelteti, hogyan, mi módon helyezhetjük el akár új gallér, kézelő formájában a hímzést. A pöfékelés szenvedélye Egy díszesen faragott, mulatozó alakokat ábrázoló fejű tajtékpipa, amely a XIX. század második felében készült A dohányzási módok közül a pipázást tartják a legkevésbé károsnak, aminek számos magyarázata van. Elő- zsör is az, hogy a pipázó nem szívja le a füstöt, hanem csak pöfékeli. Azután a füst hidegebben és a papír égéstermékei nélkül kerül kapcsolatba a szervezettel. Viszont letagadhatatlan tény, hogy az ajak- és gégedaganatok a pipázóknál jóval gyakoribbak, mint másoknál. A pipázásnak hosszú időre visszatekintő kultúrtörténete van. Téves az a hiedelem, hogy Európában csak Amerika felfedezése óta pipáznak. A valóság: egyes népek már a vaskorban ismerték a pipát. A régészek már a kelta települések leletei közt is találtak fedéllel bíró és anélküli, rövid szárral ellátott bronz- és agyagpipákat. A kelták szokásait a rómaiak is átvették, szárított aromatikus füvek, levendulalevél füstjét szívták a pipákból. A múzeumokban látható régi tajték-, gyökérés agyagpipák, a meggyfa- és jázminágszárak, a borostyán, szaru, elefántcsont csutorák, a réz. és ezüstkupakok. a rendszerint koshere bőréből készült, többnyire díszes dohányzacskók. a mesteremberek készítette pi- paszurkáló-remekek adnak ízelítőt abból, milyen komoly kézműipari múltja van a pipázás eszköztárának. A sokat megénekelt „makrapipa” egy Makra nevű pipakészítő mester emlékét őrzi. A nevezetes „hollandi” pipák feje porcelánból készült, melyet ráfestett képekkel díszítettek. Az egykor méregdrága tajtékpipákat égy különleges természetes anyagból, a szerpentin nevű kőzet finoman likacsos málla- dékából állították elő, mígnem ügyes vegyészek kaolinporból, vízüvegből és néhány más anyagból létrehozták a műtajtékot, amit csak a szakavatott pipakészítő tudott megkülönböztetni az eredeti alapanyagtól. Az ábrán elhelyezett számokat cseréljétek meg úgy, hogy a számjegyek ősz- szege a vízszintes és függőleges sorokban, valamint a két átlóban egyaránt 180— 180 legyen! Ünnepi asztalra VOROSBOROS SERTESSÜLT Hozzávalók 8 személy részére: 2,5 kg sertéscomb, 2 gerezd fokhagyma, 2 kávéskanál só, 1 kávéskanál bors, 2 evőkanál félcsípős mustár, 2 evőkanál olaj, 1 evőkanál, finomra reszelt rozmaring, 2 csomag leveszöldség. 4 db paradicsom, 2 evőkanál vaj, fél liter száraz vörösbor, 4 fej vöröshagyma. A sertéscombot folyó víz alatt gyorsan lemossuk és konyharuhával szárazra itatjuk. A fokhagymáit finom szeletekre vágjuk, megsózzuk és késsel összenyomjuk- A fokhagymát borssal, mustárral, olajjal és rozmaringgal összekeverjük és a húst ezzel a keverékkel körbe bekenjük. A vöröshagymát megtisztítjuk és kockákra vágjuk. A leveszöldséget szintén feldaraboljuk. a paradicsomot kis szeletekre vágjuk. Egy serpenyőben vajat forrósítunk, majd a hagymát ebben megpároljuk. Hozzátesszük a paradicsomot, zöldséget és ezekkel együtt tovább pároljuk, míg világosbarna lesz. Ekkor a sertéshúst beletesszük és előmelegített sütőben körülbelül 1 óra hosszat sütjük. Időnként a hús oldalát borral locsolgatjuk. Ha a hús szépen megsült. előmelegített tálra tesszük. 15 percig pihenni hagyjuk, és csak a pihentetés után vágjuk fel. A tepsiben maradt vörösboros szaftot kevés vízzel felöntjük és végül a húsra öntjük. Megfejtés: fZ 801 CO t 8 09 9£ ZL El 96 A bűvös négyzet Mese a felnőtteknek r KÖTELESSÉG A Icoca boldog, friss anyagának felemelő mámorában sem feledkezett meg szülői kötelességéről. Így oktatta újszülött malacait: — Ez a hely, ahova nagy- nagy örömömre most ilyen szép számban kerültetek, illatos fenyődeszkából, szépen muzsikáló ajtóból és egy öblös vájúból áll, amelyből soha sem fogy ki a korpa. Mi illedelmes sertések vagyunk, de sajnos — sóhajtott fel szomorúan — rajtunk kívül élnek itt disznók is. ök a vályú túlsó oldalán laknak és szintén korpát esznek. Ezért vigyázzatok; soha ne keveredjetek a korpa közé, mert akkor megesznek a disznók. Szegény kocának eszébe sem jutott, hogy az ő kicsinyei közül is kerülhet ki disznó. ÁBRÁND Elaludt a kos a réten. Azt álmodta, hogy kullanccsá változott. — Most mindenért bosszút állok a vezéren — határozta el boldogan, de erre felébredt. A vezér csengője már a patak túlsó partjáról szólt, a nap azonban még magasan állt az égen. A kos — bár gyomra korgott az éhségtől — lassan ballagott a nyájrágta, kopár tarlón, s arról ábrándozott, miért nem válnak valóra az álmok. Legalább a szépek! Szenk Sándor Mai szerelem? Zsúfolt délutáni, hétközepi, Szolnokról induló, tiszafüredi busz. Az egyik ülésen ápolt, szép diáklány, mellette bárhonnan jöhetett kinézésű partner. Szájukban rágógumi némán ücsörögnek. A fiú keze a leányzó térdén, jelezve az összetartozás tényét. A hölgy nem reagál a kedveskedésre. sőt olyannyira semleges, akár Svájc. Járnák az állkapcsok, hang egy fia sem. Szajol után fordul a kocka, a hölgy bújik a lovaghoz, aki most a rideg szobor pozíciójában tetszeleg. TörökszentmiMós, megszólal a szebbik nem. ^ — Miizújs? — Állma — zárja le a te- referét a fiú. Fegyvernek után a srác kezdeményez. — A suliban? Dőli mólókból fizikából. Rossz. Vége a diskurzusnak. A lány leszálláshoz készülődik, a fiú utazik tovább. A hölgy áradozik. — Nagyot dumáltunk, állati klassz volt. Majd holnap folytatjuk. Ugyanezzel jössz? A srác álmosan bólint és egy sziát pusziihoz ki a fogai közül. Tekintetében az örök férfiú aggály: minek a sok szöveg, ha az ember már mindent elmesélt? — d. sz. m. — A magyar karikatúra 35 éve címmel nyílt kiállítás Budapesten, a Bartók Béla úti Galériában Minden marad a régiben SZERETETT BARÁTAINK ÚJULT ERŐVEL KÉSZÜLNÉK AZ ÜJ ÉVRE. A tárlat slágere — Drágám, én azt hiszem, hogy te jobban szereted a ruháidat, mint engem! — Ez természetes, drágám. Nélküled akárhol megjelenhetek, de ruha nélkül nem. * * * — Egy középkorú férfi csenget a kapunál és megkérdezi a megjelenő házigazdát: — Maguk ígértek jutalmat annak, aki megtalálja az elveszett kutyájukat? — Igen — válaszol a házigazda, — és megtalálta? — Nem találtam meg, de meg akarom találni és ezért előleget szeretnék kérni. * * * — Hova mennek nyaralni, szomszéd? — A Tátrába. — Na, az fog egy kis pénzt jelenteni! — Már megbocsásson, én oda pihenni megyek, nem pedig keresni! Humorszolgálat Házastársak beszélgetnek: — Ez borzasztó, hogy te mennyit költesz cigarettára! — Akkor ezentúl te vedd nekem a cigarettát drágám! * * * — Két diák jön ki az írásbeli vizsgáról. — Egy betűt se tudtam, üres papírt adtam be — mondja az egyik. — Én is — mondja szomorúan a másik. — Te jó Isten — még azt hiszik, hogy rólam másoltad le! * * * A férj mondja a feleségének: — Nagy lépésre szántam magam .. . életbiztosítást kötöttem a te javadra, drágám . . . — Hát ez kedves tőled .. . Ez akkor azt jelenti, ha beteg leszel, nem is kell orvost hívnom? — A kertkapun egy tábla van, ezzel a felirattal: „Vigyázat, ezt írja a táblára: „Ne rágalmazzák ezt a békés állatot!” * * * — Pétiké, miért hallgatsz többször a mamára, mint a papára? — kérdezi a nagymama az unokát. — Mert a mama többet beszél. * * * — Ezt a vesepecsenyét te csináltad? — kérdezi a fiatal férj ebéd közben. Pontosan úgy készíted, ahogy a mama... — Ennek 1örülök. — A vesepecsenye volt az egyik fő oka anak, hogy a papa elvált a mamától! * * * — Rendőr bácsi kérem, gyorsan tessék velem jönni... — Mi történt? — A tanárunk szabálytalanul parkol.
