Szolnok Megyei Néplap, 1980. május (31. évfolyam, 101-126. szám)

1980-05-15 / 112. szám

1980. május 15. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Csáki István kitüntetése Tegnap délután bensőséges ünnepségre került sor Szol­nokon, a megyei pártbizott­ság vb-termében, Baranyai Tibor, az MSZMP KB párt- és tömegszervezetek osztá­lyának vezetője köszöntötte Csáki István nyugdíjast, a megyei pártbizottság volt el­ső titkárát 60. születésnapja alkalmából, és a Központi Bizottság, a megyei pártbi­zottság megbízásából át­adta részére az Elnöki Ta­nács kitüntetését, a Szocia­lista Magyarországért Ér­demrendet. Baranyai Tibor köszöntőjében hangsúlyozta: olyan kommunista. olyan harcostárs veszi át ezt a ki­tüntetést, aki minden ere­jével a szocialista Magyar- országért dolgozott és dolgo­zik még most, nyugdíjas ko­rában is. Jelen volt az ünnepségen Andrikó Miklós, a megyei pártbizottság első titkára, Barta László, a megyei ta­nács elnöke, ott voltak a megyei pártbizottság titká­rai és többen a volt munka­társak közül, akik Csáki Istvánnal hosszabb ideig együtt dolgoztak. ' A kitüntetésért Csáki Ist­ván köszönetét mondott. Választási nagygyűlés Vácott Gáspár Sándor mondott beszédet Választási nagygyűlést tar­tottak tegnap Vácott, a Ma­dách Imre Művelődési Köz­pontban. A jelenlévő több mint 500 Pest megyei válasz­tópolgárt.- a megye állami és társadalmi szerveinek veze­tőit, közöttük Cservenka Fe- rencnét. a Pest megyei Párt- bizottság első titkárát. Mon­dok Pált. a megyei tanács el­nökét. a képviselőjelölteket, valamint dr. Bánk József ér­sek. váci püspököt, a Haza­fias Népfront Országos Taná­csának tagját Weisz György, a városi tanács elnöke kö­szöntötte. A nagygyűlésen Gáspár Sándor, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Szak- szervezetek Országos Taná­csának főtitkára, Pest me­gye 18. számú választókerü­letének képviselőjelöltje mondott beszédet. Beszéde bevezető részében szólt ar­ról. hogy a mostani képvise­lő- és tanácstagválasztás je­lentőségét növeli az a körül­mény. hogv hazánk társadal­mi fejlődésének egy újabb, bonyolult és összetett szaka­szához érkeztünk, majd így folytatta: — Mindig vigyáznunk kell arra. hogy társadalmunkat soha ne ruházzuk fel olvan tulajdonságokkal, amelyekkel még nem rendelkezik, ne tá­masszunk vele szemben olvan követelményeket, ame­lyek kielégítésére még nem képes. Most a fejlett szocia­lizmust építjük, s az elóbb- relépéshez szükséges anvasi- technikai bázist erősítjük. Mai építő munkánk minden egyes eleme nagyon na?v je­lentőséggel bír. jóllehet a változások kevésbé látványo­sak. mint a hatalom meghó­dítása utáni években. — Szocialista társadal­munkban a vezetők és veze­tették viszonyát írott és írat­lan szabályok határozzák meg. Minden vezetőnek kö­telessége — hangoztatta Gás­pár Sándor —. hogy a maga munkaterületén alkotó lég­kört teremtsen, amelyben mindenki szívesen, elégedett emberként dolgozhat. Arra kell törekedni, hogy a veze­tők és vezetettek kölcsönös alkalmazkodásával — meg­tartva a társadalmi együtt­élés szabályait — a közös­ségben rejlő erő egy irány­ban hasson. Nagyon lénveges az is. hogy ki tudjuk hasz­nálni a társadalmi rendsze­rünk adta lehetőségeket, mert még ebben is jelentő^ sek a tartalékaink. Mindig keresni kell a szebbet, a job­bat. az előbbrevivőt; mindig mez kell találnunk a mód­ját annak, hogv lelkesen, jól végezzük a munkánkat. Politikánk egyik legfőbb erőforrása ma a szocialista nemzeti e^sés. Hangsúlyo­san szólnak erről a XII. párt- kongresszus határozatai. Ez a feltétele annak, hogy úrrá le­gyünk gondiainkon és meg tudjuk valósítani terveinket. A nemzeti esvség nem egy­szerűen a párt politikájának a helyeslése, rendkívül lé­nyeges vonása az. hogy a tö­megeik mind nagyobb része — a közösségben és egyéni­leg is — szerepet vállal e po­litika formálásából — hang­súlyozta Gáspár Sándor. Észt vezető szakemberek látogatása Hétfő óta megyénkben tar­tózkodik Axel Pöldroonak, az Észt Meliorációs és Víz­gazdálkodási Állami Bizott­ság elnökének vezetésével az a három tagú küldöttség, amely a Középtiszavidéki Vízügyi Igazgatóság vendé­geként munkatapasztalatokat gyűjt a Közép-Tisza vidé­kén. A küldöttséget tegnap dél­után fogadta a pártszékház­ban Mohácsi Ottó, a megyei pártbizottság titkára, aki tá­jékoztatta az észt vezető szakembereket a megye po­litikai. gazdasági és társa­dalmi életéről. A tájékozta­tó után eszmecsere bontako­zott ki a melioráció, vala­mint a vízgazdálkodás és vízvédelem, s a környezet­védelem témakörében. A fo­gadáson ott volt Hegedűs Lajos, a KÖTIVIZIG igaz­gatója is. II tanácstag javasolta, a tanácsok valóra váltották Az általános választásokat megelőző napokban mégin- kább a figyelem középpont­jában állnak a tanácstagok. Megmérettek, a lakossági fó­rumokon kiritikus szemmel vizsgálták: beváltotta-e mun­kájuk a hozzáfűzött remé­nyeket. Békés megyében a hétéves tanácstagi ciklus alatt a közérdekű lakossági bejelen­tések közül 34 ezret ítéltek jogosnak, terjesztettek a ta­nácsi fórumok elé, s eddig az esetek 80 százalékában megoldást találtak a gon­dokra. Zala megye városaiban, falvaiban több mint tízezer közérdekű javaslat hangzott el a lakossági fórumokon a két tanácsválasztás között eltelt években, nem hiá­nyolhatták tehát a muníciót a tanácsi szócsaták pergőtü­zéhez a tanácstagok. A mezőtúri városi tanács a tanácstagok javaslata alap­ján határozott, hogy az új lakótelep központjában épít­teti meg az óvodák központi konyháját. A konyha műkö­dik, s ugyanitt került tető alá egy modem, 210 gyer­meknek otthont nyújtó óvo­da is. A beruházási költsé­gek több mint a félét, 12 és fél miliő forintot a lakosság teremtette elő társadalmi munkával. A tanácstagok járták ki, hogy a- mélyfek­vésű belvizes lakóterületek mintegy 200 házában lakók otthonát ne áztassa a talaj­ból a falakba szivárgó ned­vesség, mintegy 3 millió fo­rintos költséggel oldották meg a tereprendezés felada­tát. Kiváló a jászladányi Egyetértés Tsz 25 éves a Videoton rádiógyártása Huszonöt évvel ezelőtt, •1955-ben kezdődött Székes- fehérváron a rád'iógyártlás. Az első nyomógombos, elekt­roncsöves készülékekből, a „Jubilate” rádióból 13 ezret készített a Videoton. Az el­múl': negyedszázad alatt 4 millió 700 ezer rádiót gyár­tott a székesfehérvári nagy­üzem, összesen 45 féle tí­pusban, 6,5 milliárd forint értékben. Az elmúlt 25 év alatt nagy fejlődésen ment át a rádió- gyártás, meghonosodott a nyomtatott áramkör, 1973 óta csak tranzisztoros rádiók készülnek és megjelentek a korszerű, modul-rendszerű sztereo készülékek. A szé­kesfehérvári Videotonban jelenleg évente negyedmillió rádió készül, amelynek 60 százaléka exportra kerül. A tavalyi eredményes munkájukkal kiérdemelt or­szágos elismerés, a Kiváló Termelőszövetkezet cím át­vételét ünnepelte tegnap es­te a jászladányi Egyetértés Termelőszövetkezet tagsága. A több mint nyolcezer hektáron gazdálkodó, hat­százötven tagú kollektíva nagy erőfeszítéseket tett 1979-ben mostoha időjárás okozta csaknem 14 millió fo­rintos terméskiesés pótlására. A terméshozamok növelésé­vel, az állattenyésztési ter­vek túlteljesítésével, a taka­rékos gazdálkodással végül is a tervezettnél és az előző évi­nél is 15 millióval nagyobb, azaz 220 millió forint árbe­vételt értek el. Nagy része volt ebben a szocialista munkaversenyben részt vevő tizenhét szocialis­ta brigád háromszáz főnyi tagságának, a kongresszusi munkaversenyben tett válla­lásaik túlteljesítése ugyanis több. mint 13 millió forint többletbevételhez juttatta a közös gazdaságot. A tavalyi jó eredményekre alapozva 1980-ban a növénytermeszté­si ifőágazatban nyolcszázalé­kos, az állattenyésztésben öt- százalékos termelésnövelést terveztek. A sikeres gazdálkodással kiérdemelt Kiváló címet do­kumentáló oklevél átadásá­val esvidöben a tegnapi ün­nepségen vette át a MÉM és a TOT elismerését, a Szakma Kiváló Brigádja kitüntető címet a termelőszövetkezet kertészekből álló Zója Szo­cialista Brigádja is. ÁRDOSSZIÉ Stabilizációtól az árreformig " ; I árpolitikai II mai gondolkodás------------------J és gyakorlat k ialakulásának megértésé­hez szükséges a történelmi visszatekintés. 1946. augusztus 1-én a fo­rint bevezetésekor a hábo­rút megelőző utolsó békeév, az 1938. esztendő fogyasz­tási árualapjának mintegy 40—50 százaléka állt az or­szág rendelkezésére. A ter­melés ugyan már elérte a 60 százalékot, de jelentős anya­gi eszközöket kötött le a jó­vátétel és az újjáépítés, s az elosztható fogyasztási alapokhoz kellett igazítani a reálbéreket az 1938. évi szint 50 százalékban, az alkalma­zotti fizetéseket körülbelül 35 százalékában határozták meg. A fogyasztói árakat az élelmiszereknél és az ener­giahordozóknál 3,5, a lakbé­reknél és a közszolgáltatá­soknál 1,3 körüli, a ruhá­zati termékeknél pedig 6,6 körüli szorzók alkalmazásá­val alakították ki az 1938. évi árakból. Az áruhiányt mestersége­sen teremtett forintszűkével igyekeztek áthidalni. Az el­ső nap ötmillió forintot ka­pott a Mezőgazdasági Sző-' vetkezeti Központ termény- felvásárlásra, és ötmilliót kaptak a bankok arany- és valuta felvásárlásra. „Ezen kívül csak kétféle módon lehet forinthoz jutni: a bankoknál elhelyezett össze­geiket vehetik fel a bérfi­zető vállalatok és az állam fizeti meg adósságait. A forint nem ömlik': a forint­tal fukarul gazdálkodnak. És az államot követi a ta­karékosságban a dolgozó, akinek kezébe kerül a fo­rint. Az értékálló pénz jó lesz holnap is, az áru nem kevesebb, hanem több lesz, s ráérünk várni.” (Szabad Nép 1946. augusztus 2.) Az 1946. évi stabilizáció­val kialakított fogyasztói árak lényegesen eltértek az akkori ráfordítási viszo­nyoktól. A későbbi árválto­zások, különösen az 1951. december 2-.i általános ár­rendezés, tovább mélyítették a termelői és a fogyasztói árak közötti szakadékot. A gazdaság minden erő­forrása az ország erőltetett ütemű iparosítását szolgál­ta. A lakosság fogyasztási alapjai nem bővültek. A mezőgazdaság az iparfej­lesztés forrásává vált. Nö­velték a beadási kötelezett­ségeket, s a begyűjtési árak a termelés költségeit sem fedezték. A magángazdasá­gok fejlődését nem segítet­ték, mert ez — a korabeli felfogás szerint — a kapi­talista fejlődés veszélyével járt volna. Az élelmiszerek fogyasztói árát 1951-ben je­lentősen tovább emelték, éppen az alacsony termelői érdekeltség és a növekvő exportterhek miatt. árszín­vonalat az élel­miszereknél csak a ruhá­zati cikkeké haladta meg nagyobb mértékben. A közszolgáltatások, a fű­tés, a világítás árát, a lakbéreket eleve viszonylag alacsonyan szabták meg, úgy, hogy azok nem fedez­ték a fenntartás, a fejlesz­tés költségeit. Igaz. ebben az időben lakásépítésre, ta­tarozásra, közműfej lesz tés- tésre gyakorlatilag nagyon Keveset költöttek. Az 1950. évi szárazság, a rossz mezőgazdasági ter­més, az állatállomány levá­gásához, a jegyrendszer be­vezetéséhez vezetett. A kö­vetkező esztendő jó termése lehetővé tette a jegyrend­szer eltörlését, az élelmisze­rek és iparcikkek szabad kereskedelmi forgalmának helyreállítását, de csak je­lentős, átlagosan mintegy 40 százalékos hatósági ár­színvonal-emelés árán. Az 1951. december 2-i áreme­lést degresszív 15—21 száza­lékos béremelésekkel és más jövedelemkiegészítő intéz­kedésekkel a munkás és al­kalmazotti rétegeknél rész­ben ellensúlyozták. A vá­sárlóerő és az árualap tart­hatatlan ellentmondásán te­hát jottányit sem oldott a minden cikkre kiterjedő ha­tósági ár alkalmazása, s így elkerülhetetlenné vált a vásárlóerő "jelentős leértéke­lése. Nemcsak az áruellátást, hanem a korabeli politikai viszonyokat is jellemzi a következő idézet: „Szépen kerestem eddig is, 1600— 1800 forint körül — így nyi­latkozik a diósgyőri Csohány Ferenc, a tudósítás állítása szerint az ország legjobb olvasztára, 1951. december 4-én a Szabad Nép első ol­dalán. — De ugyancsak fej­törést okozott, mire költsem el ezt a sok pénzt. Nem vá­sárolhattunk szükség szerint. Legutóbb például téli meleg alsóneműre akartuk fordíta­ni keresetünket, de kényte­lenek voltunk olyasmit ven­ni, amire igazán nem volt a legégetőbben szükségünk. Egyszerűen nem juthatunk hozzá téli meleg holmihoz. Mindketten dolgozunk, s mi­re az üzletekbe értünk, es­ténként a spekulánsok hada felvásárolta előlünk a fla­nelt, a vásznat, a szövetet." Az 50-es évek végétől a gazdaságpolitika gyökeres változásokat visz az áruel­látásba és az életviszonyok­ba. Az árrendszer ellent­mondásai mind élesebben kerültek felszínre. Az 1968- as gazdasági reform tehát jelentős változásokat hozott az árpolitikában, minde­nekelőtt a termelői szférá­ban. Megszűnt a központi termelőeszköz- és anyagel­osztás. A devizaszorzók ré­vén összekapcsolták a bel­földi és a külpiaci árakat. Az árrendszer rugalmasabbá vált, az árakban — legaláb­bis részlegesen — kifeje­ződhettek a vásárlói érték­ítéletek. cikkek körében, bár sze­rény , mértékben, de bővült a szabadáras cikkek köre. Megfogalmazódott a ráfor­dításokat tükröző fogyasz­tód árarányok kialakítá­sának határozott igénye, s ennek elérését 2—3 ötéves terv feladatául szab­ták. S bár több hatósági ár­emelés is szolgálta e cél el­érését, 1979 júliusáig még­sem csökkent, hanem növe­kedett a termelői és a fo­gyasztói árak közötti távol­ság. Kovács József Bz 1938. évi fl fogyasztási Anyarozs 200 hektáron A vegyszerek kezelése Juhász Sándor dolga Űj vállalkozásba fogott a jászszentandrási Haladás Tsz. Szerződést kötött a szé­kesfehérvári Gorsium Áfész- szel, amelynek értelmében 200 hektárnyi területen anyarozst termel. A rozs gombás fertőzéséhez szük­séges vegyszereket a Kő­bányai Gyógyszerárugyár biztosítja a szövetkezetnek. A szentand.rásiak bizakodó­ak, hisz az egyébként gyen­ge termést adó homokos te­rületeket is hasznosíthatják. A rozsból keletkező értékes gyógyszer alapanyag révén, kedvező esetben a 45 mázsás hektáronkénti búza termés­nek megfelelő értéket is kaphatnak. Felvételeink a rozs vegyszeres fertőzése so­rán készültek. Ellenőrzés: jól működnek-e a szórófejek? \

Next

/
Oldalképek
Tartalom