Szolnok Megyei Néplap, 1980. május (31. évfolyam, 101-126. szám)
1980-05-01 / 101. szám
XXXI. évf. 101. szóm. 1980. május 1., csütörtök A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA ■■■■■■■•••••••■■■■••••••■■••■■■■■■••■■a aaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa »aa* ■•■■•■•«■■••■■••••••■■I« aa • aaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa aa « • aaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa aaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa aaaaa <aaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa aaaat aaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa aaaa laaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa aaaa a >aaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa •■aaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa at at a aaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa aa .•• ■ aaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa aa tat a aaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa— **»i *- aaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa it a ■aaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa«aaaaaaa aa* aaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa aa> iitti aaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa aa aaaaa «aaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa - —ar* -taaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa a< laaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa ■■tittatataaaaaaaaaaaaaaaaaaaiaaaaaaaaaa Iz „embertelen” Szembesítés gyár 4. oldal 7. ’oldal Kívül a városon Itt van május elseje 5. oldal 10. oldal A munkáról és önmagunkról Ismét a munkát ünnepeljük. Május elseje tele a munka dicséretével, költői szimbólumaival. Alanya, a dolgozó ember maga is jelképpé magasztosul. A munka verejtéke csillogó gyöngyökké nemesedik, az izmok kisimulnak, a tekintet öntudatot sugározva fürkészi a távolságot, és már-,már találni kell egy rendetlen vonást, egy makacskodó asszimmetriát, hogy összetartsa a valóságot a megálmodott ideállal. Makacs- kodhat bennünk is a gondolat, az ellenvetés: majd holnap — az ünnep után — újra megindul a hajnali-reggeli áradat, hogy a „névtelenek” álmos és fáradt tömegként elözönlik a nagy munkahely, a társadalom számukra kijelölt terepét, hogy tegyék azt, ami nélkül nincs hierarchia, nincs státusz, nincs hatalom, nincs pozíció és nincs kultúra sem. Ördögi alku: egy napért majd háromszázat! Am mégis: nincs az a kajánkodás, amely tagadhatná az ünnep jogosságát. Az alkotás öröme, a dolgok feletti uralom szabadságérzete, s a nyomába szegődő tágabb öntudat, amely alapján majd évszázada éppen a maga számára vívta ki a munkás a munka ünneplésének jogát. az ünneplés önkéntessége — megannyi érv. hogy belássuk: a munkával a munka világa ünnepli., becsüli és emeli társadalmi érvényűvé önmagát. Ezt a tartalmat pedig nem lehet sem kívülről ráerőszakolni, sem megtagadni tőle. Belülről nőtt ki. a munka elidegenedett társadalmi világából történelmileg is. „Alulról”, hogy a társadalom úri és hatalmi világára rákényszerítse saját hatalmát és értékrendszerét. Ezért nem tűri meg ma sem az ájtatoskodó, semlegesített, állapotokat konzerváló mechanikus vissza-visszatérés léleknélküliségét és külsődle- gességeit. Ünnepelni csak létező, valóságos eszmei és etikai tartalommal lehet, s ez alól a munka ünnepe sem kivétel. De ugyanez az értékrendszer dacol azokkal az ellentmondásokkal is, amelyek mindmáig kísérik a munka társadalmi világát, és élés kontrasztokat képeznek a munka általános társadalmi és etikai tartalma, valamint konkrét formái között. Hiszen nem felesel-e mindmáig egymással a „munka tette az embert emberré” elv a munkában megrokkantak szomorú látványával, egyes munkafajták butító monotóniájával? A megkövetelt intenzitás az emberformálás mértéket parancsoló visszafogottságával? A specializáltság a sokoldalúság és teljesség eszményével? A „pénzből élünk”-elv nemcsak cinikus, de piacot, üzleteket járó, vagy éppen családi házra várók hétköznapi igazságaként a „munkából élünk” egyenlőtlenségeivel? Vagy éppen a kisebb-nagyobb ügyeskedők kérkedő tehetőssége és kivételezettsége. kihívó pökhen- disége a munkából élők lehetőségének behatároltságával? Egyéni fegyelmezetlenségek, abnormális, „szabályt erősítő” elhajlások felnagyított, rossz hangulatot keltő vagy szándékoló kisiklásairól lenne csupán szó? A társadalomtudomány tagadja ezt. Kategóriái, amelyekből levezeti a valóság tarka jelenségvilágának e negatív oldalát, túl általánosak ahhoz, hogy az egészet a véletlenszerűségek, vagy éppen a szubjektív rosszakarat számlájára írhatnánk. Munkamegosztás a maga tagoló, hierarchiákat eredményező formáival; árutermelés, a maga külsődleges mércét és követelményt támasztó mértéktelenségével. „rossz végtelenjével”, csak egyének és nemzetek vetélkedőiében győztesek és vesztesek, nyerőket és vésztőkét feltételez — ezek azok az alapkategóriák, a munka társadalmilag és történelmileg létező objektív meghatározottságai, amelyekből kinő a társadalmi uralom és egyenlőtlenség minden modern disszonanciája. S amely a munka végleges felszabadítását még ott is egy hosszú és tudatosan végigviendő történelmi folyamattá oldja fel. ahol — mint a szocializmusban — e feladat közvetlen társadalmi célkitűzésként jelenik meg a politikai- társadalmi akarat szintjén. A munkamegosztást és az árutermelést nem lehet rendelettel eltüntetni, sem puszta lelkesedéssel túlhaladni. Ünnepeljünk hát és adjuk meg magunkat? Szocialista társadalmunknak aligha lehet ez a logikája. Igaz, a szocializmust mint a munka társadalmát ma már nem egyszerűen csak harmonikus és problémamentes valóságként idézzük meg a magunk számára, hanem a „munka társadalma” meghatározásába egyre inkább beleértjük a feladatok és követelmények bonyolult és korszakos jellegét is. Nem ígérhetjük a magunk számára, hogy feloldjuk a munka egyoldalú erőfeszítéseket teremtő. ..mértéken felüli” jellegét; de azt igen, hogy ez az erőfeszítés és áldozat az élet minden területén megkapja, és egyre inkább meg kell kapnia a maga társadalmi elismerését és felértékelődését. És ez korántsem kevés. Hiszen ez a munka nem szavakat igényel, hanem maradandó, eredményes — és sokszor a ma még nyerészkedők és privilegizáltak lenézését, olykor ellenállását kiváltó — tetteket. Bátorságot, demokratikus intézményrendszereket, nyilvánosságot és társadalmi részvételt. A mindig újraformálódó társadalmi és történelmi körülményekhez mért társadalmi — politikai és közéleti — hozzáállást; közgazda- sávi számításokat, a munka társadalmi szervezetének állandó módosításait és a teljesítmény mindenkori, bürokráciamentes megbecsülését és a teljesítmény-nélküliség egyértelmű elutasítását. Fejlett, társadalmasult világunk bonyolult és szerteágazó rendszereiben a munka felszabadítása csak e bonyolult rendszerek közvetítőcsatornáin keresztül biztosítható. Ezeken keresztül őrizhetjük meg és teremthetjük újjá a munka társadalmilag olyan fontos és nélkülözhetetlen etikáját, amely egyre kevésbé lehet ma már a közéletből kiszorult — kiszorított egyének életelve. mert egyre inkább e társadalmat magáénak valló, közéleti tudattal és öntudattal rendelkező egyének kötelességtudataként élhet csak tovább. Ünnepeljük hát a munkát! Megidézve teljesítményeit, s a teljesítményeiben megvalósult alkotó embert. De ünnepeljük kritikával és önkritikával is. A már teljesített és még teljesítetlen feladatainkról nem elfeledkezve. Május elseje a fővárosban és a megyében Negyedmillió felvonulót várnak Budapesten — Nagygyűlés Szolnokon, a Kossuth téren A nap hagyományainak szellemében ünnepli meg az ország a nemzetközi munkásosztály ünnepét, május elsejét. Az elmúlt esztendőkhöz hasonlóan most is negyed- millió felvonulóra számítanak a fővárosban. A Felvonulási téren IQ óra előtt né- hény perccel úttörők köszöntik virággal a tribünökön helyet foglaló párt- és állami vezetőket, valamint a meghívottakat, akik között ott találjuk a külföldről érkezett szakszervezeti delegációkat, a munkásmoga- lom veteránjait, a szocialista brigádok, a kiváló dolgozók képviselőit. A tizennégy budapesti kerületből érkezők kilenc oszlopban vonulnak majd fel. Az ünnepi eseményeket a televízió a helyszínről közvetíti. Az utóbbi napokban a mai ünnepre készülődtek országszerte. A nagy gonddal hiányoznak a programból a hazai május elsejék hagyományai közé számító munkás—paraszt találkozók sem. Megyénkben is zászlódíszbe öltöztek az intézmények, az üzemek, a gyárak, a szövetkezetek épületei. Május elsejét megelőzően ünnepségeket tartottak a munkahelyeken, amelyeken a kiváló teljesítményt nyújtó kollektívákat, a jól dolgozókat tüntették ki. Többfelé új létesítményeket is avattak. Szolnokon ma, az ünnep reggelén hat órakor az Olajbányász fúvószenekar ébreszti a város lakóit. Az ünnepi nagygyűlés délelőtt 10 órakor kezdődik a Kossuth téren, ahová több ezer ünneplőt várnak. A nagygyűlés szónoka Barta László, a megyei tanács elnöke lesz. A jászberényieket is zenével ébresztik. Az ünnepség a Béke és barátság ligetben délelőtt 10 órakor kezdődik, amelyen beszédet mond Fehérváry Rudolf, a városi pártbizottság tagja, az Aprítógépgyár igazgatója. Mezőtúron az Erzsébet-li- getben tartják a nagygyűlést. Az ünnepi szónok Papp János, a.városi tanács elnöke lesz. Törökszentmiklóson délelőtt 9 órakor, Kisújszálláson pedig fél tízkor kezdődik a felvonulás, összeállított programok leglátványosabb eseményei idén is a felvonulások. Különösen nagyszabásúnak ígérkezik a debreceni, a győri, a pécsi, a tatabányai, a szegedi, a veszprémi és a zalaegerszegi felvonulás. Nem Túrkeve lakóit a Közlekedésgépészeti Szakiskola fúvószenekara ébreszti, délelőtt kilenc órakor kezdődik a felvonulás, amelyen részt vesznek a város huszonhat üzemének, intézményének, szövetkezetének dolgozóiKarcagon a zenés ébresztőt a munkásőrség zenekara szolgáltatja- A nagygyűlésre délelőtt 10 órakor kerül sor, az előadó Fábián Márton, a helyi Május 1. Termelőszö- * * * Május elseje, a nemzetközi munkásmozgalom nagy ünnepe tiszteletére szerdán délután a Parlament előtti Kossuth téren katonai tiszteletadás közepette felvonták az állami zászlótUgyancsak katonai tiszteletadással vonták fel a magyar nemzeti lobogót és a munkásmozgalom vörös zászlaját a Gellórt-hegyi fel- szabadulási emlékműnél.
