Szolnok Megyei Néplap, 1980. április (31. évfolyam, 77-100. szám)

1980-04-12 / 85. szám

1980. április 12. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 FltMJÉGYZET Korkedvezmény MAGYAR JÓZSEF meg­határozhatatlan műfajú —­dokumentum? riport? játék? — filmjét a könnyebb látha­tás kedvéért fogjuk fel igen pontos mérlegnek: az egyik oldalon egy ötvenkét éves nagybeteg munkában rok­kant ember, már nyugdíjas, a másik serpenyőben díjak, kitüntetések, a jól végzett munka öröme. Mit mutat a a mérleg? A fi’m erre nem ad közvetlen választ nem is adhat, de azt érezzük: Nagy Sándor nyugdíjas téesz- elnöknek már csak múltja van, jelene, jövője nincs... Keserűen mondja kórházi ágyán: a következő infark­tus engem is elvisz, ahogy a többit. Talán csupán egy legyin­tés lesz az utókor válasza: Nem bírta a ,.szervezete”, beteg lett, — mindennapi eset. De meg is fordíthatjuk ezt. a gondolatmenetet: a Nagy Sándor típusú emberek a mindennapi esetektől me­rülnek ki a végsőkig, viszi el őket a halálos kór. Ezek az „esetek” ugyanis a Nagy Sándorok próbatételei. Magyar József filmjében ez hat epizód köré csoporto­sítható: a begyűjtés évei, ütközés az igazságosság és a rendelet végrehajtása kö­zött; a magánélet és a köz­élet konfliktusai, nem vál­lalja a szerelmét; az 1960- as évek vége, amikor hősünk megfizetetteti a befolyásos emberekkel a korrupt „ajándékok” ellenértékét; néhány évvel később — fel­tehetően az előzőek — vizs­gálatot indíttatnak ellene, hogy miből éoítette a házát, s meghurcoltatják; ellent­mond — az 1970-es évek elején — egy gazda­ságtalan beruházásnak, amelyet szűk csoportérde­kek igyekeztek megvalósí­tani; s végül az utolsó epi­zód a isertéste’.lep üzembe helyezési engedélyének meg­vonása', a felelősség és a felelőtlenség dilemmája. Ezek után már csak egy jöhet: a kórházi ágy. Előbb, vagy utóbb: Nagy Sándor­nál ötvenkét éves korában. Lehetetlen tehát nem arra gondolni, hogy figyelmezte­tés is ez a film, az első in­farktus előtti csengetés: vi­gyázzunk magunkra, vigyáz­zunk egymásra, mert — a jelen és a jövő feladatai megvalósításához egészséges emberekre van szükség. Tegyük hozzá: azok vi­gyázzanak kétszeresen és többszörösen magukra, akik­re a társadalmi munkameg­osztásból sokkal több teher nehezedik, akik áldozatké­szen, éjt nappalá téve dol­goznak a közösségért. Mert sajnos igaz: főleg az ő egészségüket viseli meg a megfeszített munka. De hangsúlyozzuk: minden em­ber egészségét fontosnak tartjuk, ami tény, azok a fák dőlnek ki először, amelyek legtöbb vihart megértek. Nagy Sándor annak a poli­tikának a cselekvő alakítója volt, amely a magyar pa­rasztságot felemelte évszá­zados elmaradottságából, amely új életformát biztosí­tott a falu népének. Vala­melyest a Húsz óra folytatá­sa ez a film, de sajnos mű­vészi megvalósításában jó némely részében annak alat­ta marad. Éppen a színész­játék miatt, vagy még pon­tosabban : a műfajkeveredés buktatóiból következően. Nagy Sándor nyugdíjas té- eszelnök és színész alteregó- ja —í a kitűnő Polgár Géza — ugyanis váltakozva jelen­nek meg a filmen. S milyen furcsa, /milyen szeszélyes a dokumentumfilm; a „civil” Nagy Sándor mellett min­denki más szürke és hamis. Pedig azt mondhatjuk Pol­gár Géza nagyszerű képessé­geinek tisztelői, hogy őt az „isiten is arra teremtette”, hogy a Nagy Sándorok é'e- tét élje a filmvásznon. Így is igaz, de esetünkben amikor az igazi Nagy Sán­dor után az őt alakító mű­vész színrelép, — csak Pol­gár Gézát érezzük. Mindez­zel együtt nagyon becsüle­tes szándékú, mívesen el­készített, nagy hatású a’ko- tásna/k tartjuk Magyar Jó­zsef filmjét, Bánok Tibor remek »operatőri munkájá­val, ám a műfaji kettősség zavarja az összhatást. A KÖVETKEZTETÉST azonban nem: ha nem let­tek vo'lna Nagy Sándorok, ha nem lennének napjaink­nak is Nagy Sándorai, nem csak szerény gazdaságunk­ban lennénk szegényebbek, de emberi példaképekben, a mindennapok névtelen hőse­ivel is- S ez utóbbi is fon­tos, mint kenyér mellé a vaj .... Átadták az ,Alkotó emberért” pályázat dijait A megyében harmadik alkalommal meghirde­tett „Alkotó emberért” pályázat díjkiosztását tegnap délelőtt tartották meg Szolnokon, az SZMT Művelődési Központjá­ban. A pályázatra negyvenegy kis- és középüzem nevezett be, a résztvevők száma huszon­négyezer. Az eredményhir­detésen Sándor József, a művelődési központ igazga­tója értékelte az üzemek közművelődési munkáját. Megállapította, hoigy a pá­lyázat nyomán folyamato­sabbá, pezsgőbbé vált a kul­turális élet. Számos új klub, szakkör, • színházbarátkor alakult meg az üzemekben, növekedett a könyvtárak és a könyvbizományosok for­galma. A további tervekről szólva elmondta, hogy a kedvező tapasztalatok alap­ján a jövőben a nagyüzemek számára is — kivéve ame­lyek művelődési intézmé­nyekkel rendelkeznek — meghirdetik az „Alkotó em­berért” pályázatot. Az értékelés után átadták a díjakat. Az első helyezést a Fékon Ruházati Vállalat kisújszállási üzeme szerezte meg. a második helyen a tiszafüredi Alumíniumáru- gyár végzett, míg a török­szentmiklósi Baromfifeldol­gozó Vállalat kollektívája harmadik lett. A pályázaton egyénileg résztvevő üzemi tisztségvise­lők és aktivisták versenyét Tóth Józsefné, a Fékon Ru­házati Vállalat dolgozója nyerte. A második díjat ketten, a harmadikat pedig hárman vehették át. Ugyancsak díjazták azok­nak a közművelődési intéz­ményeknek a munkatársait is. akik sok segítséget adtak a kis- és nagyüzeméknek. brigádjaiknak a kulturális vállalásaik teljesítéséhez. Az első díjat Gordos Dénes, a kisújszállási művelődési ház igazgatója kapta meg, a má­sodik helyezést ketten, a har­madikat pedig hárman érték el. A különböző szakmai­ágazati különdíjakkal nyolc vállalat, üzem. illetve szö­vetkezet közművelődési munkáját ismerték el. Országos orosz nyelvi verseny Szolnoki és jászberényi diáklány sikere A középiskolai tanulmá­nyi verseny országos fordu­lói orosz nyelvből, a szakosí­tott és a nem szakosított tantervű osztályok számára, április 8-án és 9-én zajlottak Budapesten, a Szovjet Kul­túra és Tudomány Házában. A versenyen az ország me­gyéiből és városaiból össze­sen huszonhét tanuló vett részt. Az országos fordulót iskolai és megyei versenyek előzték meg. Az e’ső (isko­lai) fordulókon a megye gimnáziumaiból százhatvan­hat, a másodikon a legjobb tíz tanuló szerepelt. Az or­szágos versenyre megyénk­ből két tanuló kapott meg­hívást. A szakosított tantervű ta­nulók versenyében Dudás Éva, a jászberényi Lehel Vezér gimnázium III. osz­tályos tanulója az országos .második helyet szerezte meg. Tanárai: Andrása Margit és Palla Lászlóné. Dudás Éva orosz-német, szakos tanárnak készül. A második osztály elvégzése után részt vett a győri orosz nyelvi táborban s az itt rendezett versenyen — számos megye tanulóit megelőzve — az első helyen végzett. A megyei versenyen szintén első volt. Felvétele az egyetemre orosz nyelvből — így már vizsga nélkül is biztosított. Ugyancsak szépen szere­pelt az országos versenyen Kánnár Nóra, a szolnoki Varga Katalin Gimnázium IV. osztályos tanulója, aki 12. lett. Tanára: Petuhova Nyina. Tiszai Lajos „Elfogynak” a diákok Kuncsorba leendő elsősei Alig húsz kisgyermek üli körül az asztalokat. Elmé- lyülten rajzolják az utcát,, az otthont és az óvodát. — Én már egyedül járok az óvodába — mutat büsz­kén Szarnák Aranka a rö-. vidszotonyás kislányra a raj­zán. — Én meg már voltam az iskolában is — dicsekszik Harka Ödön. — Voltunk mi is — szól­nak rá kórusban a többiek. — S hogy tetszett az isko­la? — Nekem az tetszett, hogy délután nem kell aludni — így Ödön. — Nekem meg az, hogy tanulni kell. Az elsősök már danak. Mindannyian szóhoz akarnak jutni. Gergely Anna vezető óvónő elégedetten hal- gatja nagycsoportosait. —• Valamennyien iskola­érettek — jegyzi meg. A tizenkét óvodást szeptem­berben már a csengő hívja a kuncsorbai általános iskolá­ba. — Minden ötévest felvet­tünk, noha elég zsúfolt az óvodánk. Jó tíz éve hagyo­mány már, hogy nem kell a községben iskolaelőkészítő tanfolyamot szervezni — mondja nem kis büszkeség­gel a vezető óvónő. Könnyű nekik — véleked­nének sokan — hiszen csak tizenhét ötévesük van. Igaz. Minden ötéves kisgyereket felvettek az óvodába annyi verset, éneket tudnak — vélekedik Ács Emese. — Az óvodában is tanulta­tok éneket, verset. — Meg számolni is — egészíti ki Aranka. Bizonyításképpen számol­nak. énekelnek, verset mon­a gyerekek közül néhányan a tanyákról járnak be a köz­ségbe, mégis jobban szem előtt tarthatják a leendő el­sősöket a kisebb települése­ken, mint a városokban. Kun­csorbán nem „csap magas­ra” a demográfiai hullám. Jelenleg tizenkét elsős van, szeptemberben öttel, jövőre pedig héttel lesz több. Után- na megint csökken. — Ez a mi nagy gondunk — panaszkodik Galántai Fe- renené. az iskola igazgatónő­je. — Az alsó tagozatban a létszám miatt összevont osz­tályokban tanulnak a kisdiá­kok. Az óvodáztatás persze így is érezteti hatását. Tíz évvel ezelőtt még olyan el­sőseink is voltak, akik nem ismerték a színeket.' alig le­hetett szóra bírni őkét. Kumcsorbán alig egy év­tizede nyitotta meg kapuit az óvoda. Azóta a tankötelezett­ségi törvény a közösségben már az ötévesekre is „vonatt- kozik”. A diákok továbbta­nulási statisztikáját lapozgat­va szembetűnő. hogy az utóbbi években minden nyol­cadikos továbbtanult. — Az idén hárman nem jelentkeztek sehova sem. Csa­ládi körülményeik miatt itt­hon maradnak. Sajnos, mi nem tudunk segíteni nekik. Egyikük például beteg édes­anyja s a kistestvérek miatt nem vállalhatja a tovább­tanulást. Legalábbis nappali tagozaton — mondja az igaz­gatónő. — S hova pályáznak a többiek? — Ketten gimnáziumba, heten szakközépiskolába, ha­tan szakmunkásképző inté­zetbe jelentkeztek. Általában ugyanilyen arányban válasz­tottak szákmát, iskolát koráb­ban is diákjaink. Reméljük, majd örményesen „sem hoz­nak szégyent ránk” a kun­csorbai tanulók; szeptember­től ugyanis összevonják a két iskolát. Sajnos, nincs „egy iskolára való” gyerekünk Kuncsorbán. — tg — Dicséretes zenei vállalkozás Bartók—Kodály emlék- hangverseny Szolnokon Nagyszabású zenei vállal­kozás színhelye volt szerdán este a Megyei Művelődési Központ színházterme. Bar­tók és Kodály tiszteletére rendezett emlékhangverseny figyelemre méltó esemény volt már csak azért is. mert a szólisták kivételével kizárólag helyi együttesek szerepeltek a műsorban. Közreműködött a Kassai úti Általános Iúkola kama­rakórusa — karvezető: Ro- honczy Andrea —, a MÁV Járműjavító férfikara —> karvezető: Buday Péter —. a szolnoki Tisza Táncegyüttes, »koreográfus: Várhelyi Lajos, a szolnoki Bartók Béla Ze­neiskola tanáraiból alakult kisegyüttes és nem utolsó sorban a szolnoki Bartók Béla kamaraikórus, valamint a szolnöki szimfonikus ze­nekar, Vájná Katalin illetve Báli József vezényletével. Az utóbbi két együttes fő­szereplője volt a nagy ze­nei programnak. További szereplők még Kodály Háry János című daljátékának keresztmetszetében fellépő szólisták, Zeke László szín­művész — mesélő. Jász Klári — Örzse. Bordás György — Háry. Domahidi László — Marci, operaéne­keseik és Fábián Márta cim­balomművész. A koncert első felében jólismert Bartók és Kodály kórusműveket hallottunk a szolnoki Bartók Béla Kama­rakórus előadásában. Vájná Katalin vezényletével. Bar­tók ismert a Cappella női karra írt művei újszerűén hatottak a megszokott elő­adásmódtól eltérő hangszer- kíséretes megoldásban, me­lyet a szolnoki zeneiskola tanáraiból alakult kisegyüt­tessel adott elő. Ha a dina­mikai egyensúly megmarad, akkor általában előnyére is válhat ez a megoldás a pro­dukciónak. Közönségsikerét tekintve így talán érdeke­sebb, de minden esetre lát­ványosabb Külön említést érdemlő Bartók Huszámóta és a Cipósütés című művei­nek szép, színes előadása. Eleven, vérbő muzsika Bartók Magyar képek című zenekari kompozíciója, mely­ből az első, harmadik és az ötödik hangzott el illetve e tételeket hallottuk-láttuk a szimfonikus zenékar és a Tisza Táncegyüttes közös előadásában. Várhelyi Lajos koreográfiájával. Bartók Este a székelyeknél című művének megoldását érez­tem a legsikerültebbnek, mert a zene és tánc kifeje­zően, pontosan együtt volt. Igen robbanékony, kitűnő népi eredetű muzsika az ötödik darab, az Ürögi ka- násztánc, melyet a zenekar igen nehéz, ritmusban kifo­gástalanul megoldani a tánc- karral. Ebből adódott is né­mi pontatlanság, és a pro­dukció ezáltal nem érte el azt a sikert. eredményt melyre mindkét együttes egyébként képes. A műsor második részé­ben Kodály Háry János cí­mű dalművének keresztmet­szetét adták elő. Garai Já­nos Obsitosának meséjéből Harsányi Zsolt és Paulini Béla készített szövegkönyvet Kodály számára. Háry cso­dálatos kalandjaiban a nép- költészet világa elevenedik meg. Zeke László kitűnő előadónak bizonyult. Ro- konszenvet ébresztve beszélt a darab főhőseiről. Háryról, örzséről, Marci bácsiról, sok szeretettel rajzolta meg, varázsolta elénk a mese fi­guráit. Előadásában az ösx- szekötő szöveg a daljáték keresztmetszetének tartópil­lére volt. A Háry keresztmetszet mind zenei, mind technikai szempontból a hangverseny, a karmester, Báli József és az előadók legsikerültebb, közös nagy teljesítménye volt. A tisztán, érthetően, igen muzikálisan éneklő, ját­szó szólisták Jász Klári, Bordás György, Domahidi László, Fábián Márta mel­lett felszabadultan muzsikált a zenekar, énékelt a közre­működő Kassai úti Általá­nos Iskola kamarakórusa, a MÁV Járműjavító férfikara és színvonalasan táncolt a Tisza Táncegyüttes. Mindenképpen elismerést érdemlő e nagy és szép fel­adatot. kitűző vállalkozás, mely a jövőben bizonyára még nagyobb sikerrel éri el célját. Egyed Ferenc Anyasors Fotó: Köhidi Imre Képünkön: a Kodály kamarakórus

Next

/
Oldalképek
Tartalom