Szolnok Megyei Néplap, 1980. április (31. évfolyam, 77-100. szám)
1980-04-11 / 84. szám
1980. április 11. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 SIKER ÉS HÁTTÉR Észrevételek a békéscsabai színjátszónapok után fl költészet napján Megemlékezések József Attiláról A buchenwaldi eskü Az újszászi Gimnázium és Szakközépiskola diákszínjátszói Beckett Godotra várva című darabjával ezüstdiplomát nyertek. Képünkön (középen) Sléder Éva tanárnő, az együttes vezetője Az elmúlt hét végén rendezték — sorrendben harmadszor — a békéscsabai színjátszónapokat. A minősítő versenyen három megye — Csongrádi Szolnok és a házigazda Békés — színjátszói, diákszínpadjai vettek részt, összesen tizenkilenc együttes. Sok ez vagy kevés? Ez esetben a kérdés megkerülésének árnyéka nélkül is úgy vélekedhetünk: attól függ, honnan nézzük. Megyénket két diákegyüttes — a jászberényi Lehel vezér Gimnázium és az Újszászi Gimnázium és Szak- középiskola színjátszócso- port’a képviselte, míg a szomszédos két megye tizenhét együttesen osztozott, megközelítően fele-fele arányban. A két együttesünk szereplésével tulajdonképpen elégedettek lehetünk, de rögtön kínálkozik a kérdés: miért nem több a jó? Ám ha arra gondolunk, hogy a Békés megyeiek nagy számú résztvevő csoportjaik ellenére még nálunk is szerényebb eredményt értek el, feleslegesnek tűnik a hibák keresgélése. De nem is kell azokat keresnünk, csak éppen a másik megye, Csong- rád, színjátszóinak sikerét kell idéznünk. Jöttek, játszottak. győztek. Rajtuk kívül nem is jutott másoknak aranydiploma. A szegedi orvosegyetemisták „Medicus” színpada, a Tiszaparti Gimnázium diákszínpada, a hódmezővásárhelyi Bethlen Gimnázium diákszínjátszói és az — ugyancsak szegedi — ifjúsági ház irodalmi színpadának színvonalas — helyenként művészi tónusú —műsora után a résztvevő együttesek közül bármelyik is feleslegesen reménykedett — ha tette egyáltalán — hogy eléri, hogy túlszárnyalja a Csongrád, megyeiek teljesítményét. Nem tartjuk véletlennek a Tisza-partiak és a hódmezővásárhelyiek kiugró sikerét, sokkal inkább a csoportokkal való egységes és szakszerű törődést hangsúlyozzuk. Amennyire nem véletlen megyénkben a kórusmozgalom kiemelkedő színvonala — úgy természetes a Csongrád megyei színjátszó siker. Hiába érvelünk ugyanis azzal, hogy nekünk is van jó néhány aranydip- lomával minősült színjátszó- csoportunk, diákszínpadunk — ezek nem most „minősültek”. Az amatőrmozgalom egyik jellemzője ugyanis a folytonos változás. Mégpedig kétszeresen: egyrészt a csoportokon belül, másrészt a változó körülményekhez igazodva. A „tegnapi" aranydiploma fénye mára bizony már megfakulhat, sőt jó néhány olyan hajdanvolt jeles csoportról tudunk, amelyik feloszlását csak „szemérmességből" nem mondták ki. Az id.ei versenyre viszont csak két diákegyüttesünk utazott: műsorukra az újszá- sziak ezüst-, a jászberényiek aranydiplomát kaptak. Nem hisszük, hogy ez az eredmény fémjelezné a megye amatőr színjátszásának színvonalát, ám ideje lenne már Csipkerózsika álmából felébreszteni az érdemekkel, hagyományokkal bíró többi élvonalbeli csoportot is. A tényleges helyzet ugyanis mégiscsak jobb az elég vigasztalan — nem jászberényi és újszászi együttesre célzunk — látszatnál. De az viszont ténykérdés. hogy amíg Csongrád és Békés megyéből tizenhét csoport kívánta .minősíttetni” műsorát — tőlünk mindössze kettő. Figyelmeztet ez bizonyos kereteken belül arra is, hogy mennyire leszűkültek nálunk a színjáitszómozgalom bázisai, támogatásuk menynyire hézagos és esetleges, olykor szakszerűtlen. Pedig a színjátszómozgalom nálunk is új reneszánszát élhetné. A Színház iránti igény magasan a lehetőségek fölé nőtt. Nemcsak a kisvárosok, de a falvak lakói is hozzászoktak az évtizedek során a rendszeres, avagy alkalmi színházi előadásokhoz. A Déryné Színház megszűnése, a különböző tájelőadások minimálisra zsugorodása viszont új helyzetet teremtett. A méregdrága „haknikat” a művelődési házak nem bírják megfizetni. Világért , sem akarjuk az amatőr színjátszómozgalmat a színházművészettel egyenrangúnak feltüntetni, valamiféle pótszerként sem javasoljuk, de tudomásul kell venni a valós helyzetet: az értően vezetett, nem a „művészkedés” igényével működő színjátszó együttesekre konjunkturális idők várnak, sokat tehetnek a művelődés, a szórakoztatás érdekében. A Békéscsabán sikerrel fellépett csongrádi együttesek bármelyike már most megfelel nemes küldetésének, s azt gyakorolják is. Jobbára ezért sajnáljuk, hogy megyénket csak két együttes képviselte ezen a fesztiválon — tehát nem „presztízs okokból” — hiszen a számszerűségében szolid, részvétel mégiscsak mutatója valamelyest a mozgalom megyei helyzetének. Tiszai Lajos Fiatalok „gazda” nélkül Egy este Tiszapüspökiben Tiszapüspöki, délután. A megszokott falusi kép fogadja a látogatót. Az asszonyok a bolt előtt tereferélnek, a bisztrót messziről felismerni a sok kerékpárról. A gyerekek a mindennapos egészséges lármával tódulnak ki az iskola kapuján, csoportba verődve indulnak haza. A művelődési ház csönde- des. csupán a könyvtár ajtaja nyikordul meg néha. Főként diákok adják egymásnak a kilincset. — A felnőttek a ház körüli munka miatt ritkán jutnak el a könyvtárba, ezért a gyerekék viszik a könyveket a szülőknek is — mondja Akáb Istvánné. az intézmény vezetője. — Segítek választani, bár általában megüzenik, mit szeretnének. — Sokan olvasnak? — A község lakosságának közel egynegyede rendszeresen kölcsönöz. Van, aki gyakran beül böngészgetni, mások ritkán jönnek, s többet választanak. A középiskolások nagy része kollégista vagy bejáró, ők Szolnokon, Törökszentmiklóson is tagjai a könyvtárnak. — A faluban minimális a • munkalehetőség, csak a szolgáltatásban alkalmazottak dolgoznak „Püspökiben”. Az „eljárók” vállalatai és a Tiszatáj Tsz anyagilag tá- mogatja-e a művelődési házat? — Sajnos, nem. A helyi gazdaság az egyesülés előtt rendszeresen segítette az intézmény „pénztárcáját", de négy éve ez megszűnt, pedig most is nagy szükség lenne rá. Lassan fél esztendeje, hogy a művelődési háznak nincs főállású igazgatója. A könyvtár mellett négy órában végzem ezt a feladatot is, de az egész embert kíván. Meghirdették az állást, szolgálati lakással, azonban eddig még nem akadt jelentkező. A művelődési ház volt vezetője fogta össze az ifjúsági klubban a fiatalokat. Távozásával az addig jól összeszokott csapat is felbomlott. Az igazi „klubosok” azonban — unalomból vagy nosztalgiából — még ma is bebenéznek esténként a régi klubterembe. Nyolc óra felé már többen ácsorognak a pingpongasztal körül, türelmetlenül várva sorukra. A kevésbé mozogni vágyók a sakkasztalt választják, míg valaki meg nem szólal: „Gyerünk át egy körre a bisztróba!”. Társai megadó- an követik. Negyedóra alatt vissza is érnek. Közel a kocsma. — A többi fiatal mit csinál ilyenkor? — kérdezem a nyolc-tíz fiúból álló társaságtól. — Ha itthon van, akkor tanul, tévét néz, unatkozik, vagy a bisztróban ül — hangzik a frappáns válasz. — Amíg volt klub, hetente kétszer rendszeresen összejöttünk, beszélgettünk, játszottunk. Legrosszabb esetben is harmincán, negyvenen vettünk részt egy-egy programon. Tavasztól együtt mentünk a Tisza-partra kirándulni, szalonnát sütni. Szép volt, de ennek már fél éve. — Most miért nincs klub? — Nincs aki összefogja a csapatot. A régi vezetők elköltöztek „Püspökiből”, vagy megházasodtak. Magunk között még nem találtunk — de nem is találunk — erre alkalmas egyént. Mindenki csak addig tudja, hogy mit kell csinálni, amíg rá nem kerül a sor. Ezen a ponton megáll a dolog. — A gimnazisták még hétvégén sem jönnek el, inkább otthon ücsörögnék — toldja meg egy melegítős fiajtalember. — Tapasztalt, felnőtt klubvezetőt szeretnénk, akire mindenki hallgat, jó ötletei vannak. Igaz, hogy még vagy tízen összejárunk alkalmanként, de szinte minden cél nélkül. Előbb-utóbb ez is abbamarad. A nem túl optimistán csengő mondattal fülűnkben, búcsúztunk el a fiúktól. A művelődési ház ajtajából még az egyik utánunk kiált. — Kocsival vagytok? — Igen. — A kocsmáig elvihetnétek! — v. fekete — A költészet napja — április 11-e — József Attila emlékét idézi. 1905-ben. ezen a napon született a költő, ha élne, az idén lenne 75 éves. Öcsödön — József Attila gyermekkorának egyik színhelyén — délelőtt 10 órától koszorúzási ünnepséget tartanak az általános iskola falán elhelyezett emléktáblánál. A költő megzenésített verseit a kunszentmártoni Áfész kamarakórusa adja elő, József Attila Levegőt című versét Jeney István, a szolnoki Szigligeti Színház művésze mondja el. Ünnepi megemlékezést Szűcs Gábor, az öcsödi általános iskola igazgatója tart. Ezt követően emlékkiállítás nyílik a művelődési házban, amely eredeti dokumentumok, fotók segítségével mutatja be József Attila életét, munkásságát. A kiállítás megnyitója után irodalmi műsor várja az érdeklődőket a művelődési házban. A kunszentmártoni gimnázium diákjai délután fél 1-től emlékeznek az intézmény névadójára, a József Attila szobornál koszorúzási ünnepséget tartanak, majd megtekintik a költő születésének 75. évfordulójára készült irodalmi emlékműsort. A művelődési központban délután 1 órakor kezdődik az úttörők- és. kisdobosok járási vers- és prózamondó versenye. Kisújszálláson, Tiszafüreden Törökszentmiklóson és Mezőtúron irodalmi estet. Jászberényben pedig József Attila műveiből vetélkedőt rendeznek a költészet napján. Kubai est a televízióban Az első latin-amerikai szocialista ország jelenét, művészetét csaknem 6 órás programban bemutató kubai estet rendez április 17-én, csütörtökön a Magyar Televízió. Elsőként az ellenforradalmi zsoldosok elleni, 1961. áprilisi harcokat felelevenítő, másfél órás do- taumentumfäknet vetítik, „Száz óra a hosszú parton” címmel. Az est főműsoraként az 1967-ben készült, s több nemzetközi fesztiválon díjat nyert alkotást, a „Juan kalandjai” című játékfilmet mutatja be a televízió. A nemzeti est befejezéseként Adam: „Giselle” című balettjéből félórás összeállítást sugároz a televízió. „... ESKÜSZÜNK, hogy harcunkat mindaddig folytatjuk, ameddig az utolsó bűnös is a népek í tél ős zeke elé kerül... Gyökerestül kiirtani a fasizmust — ez a mi jelszavunk! A béke és a szabadság új világának felépítése — ez a mi jelszavunk!” Az idézet a buchenwaldi esküből való, abból az ünnepélyes fogadalomból, amelyet a náci haláltábor életben maradt foglyai tettek szabaddá' válásuk után. Buchenwald csak egy volt a hitleri Németország koncentrációs táborai közül. Nem is a legnagyobb — gondoljunk csupán Auschwitziéi. Nem is a legelső, hiszen Dachauba például már 1933-ban deportálták a német munkásmozgalom résztvevőit Csak egy volt abból a háromszázból, ahova a második világháború végéig 18 millió embert hurcoltak 32 országból — köztük majd 500 ezer magyart. Ahol meggyilkoltak 56 ezer mártírt, megölték Ernst Thälmannt, a német proletariátus vezetőjét. Csak egy, ahol az embertelenség, a gonoszság tombolt. Ahol éheztetéssel, gázkamrákkal, golyóval, kényszermunkával, akasztással, orvosi kísérletezgetéssel gyilkoltak le 11 millió ártatlan áldozatot. Ahol éveken keresztül füstölt a krematóriumok kéménye. De Buchenwald felszabadulása mégis különbözik a többi táborétól: foglyaik maguk indultak rohamra őreik ellen. 1945. április 11- én a láger illegális ellenállási bizottságának vezetői megadták a jelet a felkelésre, s mire az amerikai hadsereg csapatai elértek hozzájuk, már megrohamozták az SS-őrség lőtomyait, áttörték a drótkerítéseket. Hősiességükre, szenvedésükre, s minden sorstársukra emlékezünk a mai évfordulón: április 11-ét az Ellenállók Szövetségének kezdeményezésére a náci koncentrációs táborok felszabadításának nemzetközi napjává nyilvánították. Mert az emlékezésre szükség van —i nagyobb, mint valaha. Halványodnak a viA buchenwaldi emlékmű — Fritz Cremer szobrászművész alkotása lágégés rémségei; egyre kevesebbet tudnak a múltról a fiatalabb generációk. Világméretű tiltakozás tudta csak megakadályozná', hogy az NSZK- ban elfogadják a háborús bűnök elévüléséről szóló törvényt. Pedig nem szabad feledni: a fasizmus tanulsága a mának, s a holnapnak is szól. AHOGY a buchenwaldi áldozatok emlékművének avatásakor, a hajdani eskü felelevenítéseként hirdették: „.... fogadjuk, hogy hívek maradunk az antifasiszta harc hagyományaihoz; fogadjuk, ugyanazzal a hősiességgel, amellyel baj társaink küzdöttek, harcolunk mindazok e'ilen, akik egy harmadik világháborút készítenek elő; fogadjuk, hogy együtt minden békeszerető emberrel, minden erőnkkel azon leszünk, hegy a világot megszabadítsuk az atomháború nyomasztó veszedelmétől .. Ma is, mi is hozzá kell, hogy tegyük: esküszünk! (szegő) Véget ért a tavaszi szünet Befejeződött az ünnepekkel együtt hatnapos tavaszi szünet: egymillió 128 ezer általános iskolás és 199 ezer középiskolás diák újra benépesítette az osztálytermeket. A rövid pihenő után mintegy két hónapig tart még az iskolaév. Az általános iskolákban és a gyógypedagógiai intézményekben ugyanis június 13-ig tart a tanítás, azokban az isko'ákiban pedig, ahol a kötelező tanítási napok és a tantárgyak éves óraszámát előbb teljesítik, június 10-től kötetlen sportnapokat, kirándulásokat szerveznek. Azokban az általános iskolákban, ahol az előírt 192 tanítási napot június 13-ig nem tudják teljesíteni, legfeljebb június 20- ig tanítanak. A középiskolák alsó évfolyamain június 7-e illetve a 11 napos munkarend szerinti iskolákban június 13-a lesz az utolsó tanítási nap. Szolnokon a Papírgyár szociális épületében a Tiszament'í Vegyiművek amatőr képzőművészeinek alkotásaiból nyílt kiállítás. Nyolc amatőr mintegy 50 képzőművészeti alkotással mutatkozott be. A kiállítás április 14-ig, 10—15 óráig tekinthető meg
