Szolnok Megyei Néplap, 1980. április (31. évfolyam, 77-100. szám)

1980-04-11 / 84. szám

1980. április 11. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Kitüntetések és kinevezések fl jászberényi Bprítőgépgyárban Az SZMT elnökségének kihelyezett ülése Aczél György beszéde Tegnap délelőtt kihelye­zett ülést tartott a Szakszer­vezetek Szolnok megyei Ta­nácsának elnöksége a jászbe­rényi Aprítógépgyárbain. Megvitatták az Aprítógép- gyár takarékossági intézke­déseinek tapasztalatairól, a gyártmányszerkezetről az ex­porttevékenység helyzetéről, a további feladatokról szóló Három, egymást követő évben harmadszor nyerte el az Editorial Ofice díját, az International Award to Ex- port-ot dinamikus exportnö­veléséért a jászberényi Hű­tőgépgyár. Budapest és Pá­rizs után az idén Prágáiban vehetett részt a. március 31-i ünnepélyes díjkiosztá­son a gyár képviselője — ez­úttal Csállik Sándor, sze­mélyzeti és szociális igazga­tó. Maga a díj is különleges, hiszen nem pályázat útján nyerhető el. A nemzeti ke­reskedelmi kamarák adat­szolgáltatása alapján egy spanyol ügynökség számító­géppel értékeli az exportá­ló vállalatok egyéves tevé­kenységét. Az elemzések legfontosabb szempontja nem a darabszám vagy az érték: elsősorban az export- bővülés ütemét veszik figye­lembe. A kelet-nyugati gaz­dasági kapcsolatok is na­gyobb súllyal bírnak a dön­tésnél. A mérlegelés vég­eredményeként felajánlják a díjakat az arra érdemes vál­lalatoknak, amelyek azt reklám, illetve propaganda­költségük terhére vehetik meg. A szobrocskán kívül — amely képünkön is látható — a résztvevők, a díjazot­tak listáját js megjelentetik, — a díjkiosztó ünnepség pe­dig jó alkalom az újabb ke­reskedelmi és személyes kapcsolatok megalapozására. Azon felül, hogy e díj a cég reklámtevékenységében fontos érv lehet, bizonyos erkölcsi sikert is jelent. A Hűtőgépgyár ..mesterhárma­sa” például arra is bizonyí­ték, hogy az exportbővítés Jászberényben nem kam­pányfeladat, egyszeri ered­ménnyel, hanem hosszú tá­vú stratégiai cél. Tavaly, a megelőző évi 18 millióval Az idei ellátás további ki­látásairól Pulai Miklósné a Beik er es k ed e 'm i Minisztéri­um főosztályvezető-helyette­se tájékoztatta az MTI mun­katársát. Mindenekelőtt a családi- ház-építkezésekhez, a tata­rozásokhoz, a toldaléképítke­zésekhez, a lakások rendbe­hozatalához biztosítanak épí­tőanyagokat. Kibővítik az anyagbiztosítási megállapo­dások rendszerét — tavaly a forgalom 27 százalékát bo­nyolították le ily módon —. amelyben az építkezésekhez egyszerre megrendelt anya­gokat a munkafolyamatok sorrendjében, a meghatáro­zott ütemben adják át a megrendelőknek. Erre az évre a központi előirányzat az építőanyag­forgatom 0.2 százalékos nö­vekedésével számol. Ehhez az építőanyagipar 0,4 szá­zalékkal növeli termelését. Cementből 1 millió 850 ezer tonna, i'alicsempéből 4,1 millió négyzetméter, fenyő­jelentésit. Ezután az SZMT 4lá nsa dalomb i ztosí tás i tevé­kenységének főbb tapasztala­tairól volt szó. Tájékoztató hangzott el a kongresszusi és a felszabadulási munkaver- seny eddigi eredményeiről, majd javaslatot tettek az idei SZMT-művészeti díj, vala­mint szakszervezeti kitünte­tések odaítélésére. szemben 23 millió dollár volt a tőkés export — az idén 28 millió dollár lesz a forgalom a tervek szerint. Ez azonban még tovább bő­vülhet: az üzletkötések nin­csenek naptári időponthoz kötve. Csak így érhető el, hogy a Kohó és Gépipari Minisztérium vállalatai közül — amelyekre évj 6—7 szá­zalékos exportbővülés a jel­lemző — a Hűtőgépgyár évek óta 10—12 százalékos exportnövekedést ért el, minden évben. A siker értékes: hasonló termékek gyárai közül a Hűtőgépgyár az egyetlen Európában, amely ilyen* tró­feát vehetett át. A tavalyi nyolc magyar vállalattal szemben pedig az idén a hazai „versenyzők” közül is egyedül maradtak: Prágában csak a Hűtőgépgyár képvi­selte hazánk iparát. K. I. fűrészáruból 330 ezer köb­méter, azbesztcement lefo- lyócsőből 12 ezer tonna be­szerzéséről gondoskodott a kerekedelem. A többi építő­anyagra is már megkötötték a szállítási szerződéseket a hazai ipari partnerekkel, s ami az importárut illeti, többségében már ugyancsak realizálódtak az államközi megállapodások is. A készletek és a szerző­dések alapján rendelkezésre álló árualapok a tavalyinál .jobb ellátást lesznek lehe­tővé. Tovább javul a burko­lóanyag, az építési faanya­gok kínálata. A választékot bővítik a romhányi új kerá­miagyár különféle bunkoló- anyagai. jugoszláv import- ajtók. ablakok slb„ s — mi­után a hazai ipar nem gyárt elegendőt — az ugyancsak külföldről vásárolt tetőfedő cserép. Kisméretű téglából nem lesz a tavalyinál több, de bővül a korszerű falazó­anyagok mennyisége és vá­lasztéka, s a vasbetontermé­A Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa Papp Ár­pád vezérőrnagyot, a mun­kásőrség országos parancs­nokát — érdemei elismerése mellett — tisztsége alól fel­mentette. és nyugállomány­ba helyezte. A Népköztársaság Elnöki Tanácsa Borbély Sándort vezérőrnaggyá, a Miniszter- tanács pedig a munkásőrség országos parancsnokává ne­vezte ki. Tegnap a munkásőrség országos parancsnokságán Németh Károly, az MSZMP Politikai Bizottságának tag­ja. a Központi Bizottság tit­kára a Központi Bizottság nevében köszönte meg Papp Árpádnak a munkásmozga­lomban és a munkásőrségben végzett több évtizedes ered­ményes munkáját, és át­nyújtotta a Népköztársaság Elnöki Tanácsa által ado­mányozott Vörös Zászló Ér­demrendet. Ezután beiktatták új tisz­tébe Borbély Sándort, a munkásőrség országos pa­rancsnokát. Az ünnepségen részt vett Méhes Lajos, az MSZMP Politikai Bizottságának tag. ja. a Budapesti Pártbizottság első titkára, Borbándi János miniszterelnökhel.yettes. ott voltak a megyei pártbizott­ságok első titkárai, valamint a munkáiSÖrség budapesti és megyei parancsnokai. * * * A kormány Várkonyi Pé­tert, a Minisztertanács Tá­jékoztatási Hivatalának el­nökét e tisztségéből, az El- nökj Tanács államtitkári funkciójából — érdemei el­ismerése mellett, a Népsza­badság főszerkesztőjévé tör­tént kinevezése miatt — fel­mentette. Egyidejűleg Baj­nok Zsoltot a Miniszterta­nács a Tájékoztatási Hiva­tal elnökévé, az Elnöki Ta­nács pedig államtitkárrá ne­vezte ki. * * * A Népköztársaság Elnöki Tanácsa Földes Istvánnak, a Népszabadság főszerkesztő- helyettesének a munkásmoz­galomban kifejtett tübb év­tizedes tevékenysége, kima­gasló munkássága elismeré­seként. 60. születésnapja al­kalmából a Szocialista Ma­gyarországért Érdemrendet adományozta. A kitüntetést csütörtökön a Népszabadság szerkesztő­ségében Övári Miklós, az MSZMP Politikai Bizottsá­gának tagja, a Központi Bi­zottság titkára adta át. kék között növekszik az igen keresett előrefeszített ge­renda aránya. Az ellátást javítják mészhidrát, cement, lefolyócso és hullámpala be­hozatallal is. A szigorúbb faanyaggazdálkodás, s a vele együtt járó gyártási ti­lalom okoz némi gondot, hiszen megszüntették a ko­rábban kedvelt hajópadló gyártását, pótlására mű­anyagborítót. padlószőnyeget javasol a kereskedelem. Nem gyártanak hazai faházat sem. —• Csehszlovákiából to­vábbra is importálnak ugyan, de az korántsem ele­gendő az igények kielégíté­sére. A kedvező kilátások elle­nére gondok is adódnak. Jóllehet jelenleg bőségesen van cement, az utánpótlás ütemezése a második és a harmadik negyedévre ked­vezőtlen. A tavalyi tapaszta­latok alapján fél-, hogy ép­pen a nyári csúcsforgalom­ban a szállítási kapacitás akadályozza a telepek feltöl­tését. Ezért előre fogadnak minden árut. anyagot, amit az ipar és a külkereskede­lem kínál — mondotta a mi n i szt é ni u m /p oszt á l y veze- tő-:helyeUese. Költőre emlékezünk: nem­zetünk világirodalmi rangú művészére. Elveinkben tár­sunkra, aki most, 75 éve­sen, itt ülhetne közöttünk. Nem a megszokás helyezi el koszorúját a költő szobránál. Másról, nagyobb ügyről van itt szó, ugyanarról, amit Pe­tőfire, Adyra, Móriczra em­lékezve képviseltünk. Ezekkel az ünnepeinkkel a bennünket gazdagító jövő­be mutató, maradandó ha­gyományokat vállaljuk, mert el nem évülő szerepük van népünk önismeretének ala­kulásában. József Attila történelmi igazát bizonyítja, hogy most itt, a város egykori pere­mén, a róla elnevezett szín­házban idézhetjük fel mű­vészetét, emberi alakját. S jelkép, hogy az ő születés­napja a költészet napja. Is­kolák, egyetemiek, városré­szek. dalok őrzik emlékét, idézik alakját. Fiatalok mondják verseit, szavalják a mamát, szülők altatják gyermekeiket az ö szavai­val. Vallanak szerelmes versei­vel, gyászolunk a kései sira- tóval. Petőfi és Madách mellett nincs költőnk, akinek annyi sora vált volna szállóigévé. Ha ezek nem pótolhatják is a költészet bensőséges is­meretét, bizonyítják, hogy szavai, gondolatai jelen van­nak mindennapjainkban. Sokszólamú örökség Sokan és sokféleképpen értelmezték és értelmezik ma is életművét. S ez ért­hető: mert sokszólamú ez az örökség. Az utókor új meg új rétegeket tár fel művei­ben. Az íd,ők múltán min­den nemzedék újabb és újabb jelentéseire lesz fogé­kony. Ez a gazdagodó elsa­játítási folyamat maga is a történelem műve. Vannak azonban, akik ki­sajátítani vagy éppen meg­csonkítani igyekeznek alko­tását, s ezáltal önmagunkat is szegényítik. Az igazság az, hogy József Attilához fel kell nőnie a kornak, s fel kell nőni hozzá valamennyi­ünknek. Már életében is voltak írók, kritikusok, szervezett munkások, akik értőn és sze­retettel szóltak róla. De az értők közt is alig volt, aki tudta, hogy közöttünk él a kor legnagyobb költője. Nem csoda, hogy a hiva­talos Magyarország üldözte vagy hallgatott róla, és a haladó polgári irodalom képviselői is többnyire ér­zéketlenek voltak igazi ér­tékeivel szemben. Ami még­is a legfájdalmasabb: hogy kora munkásmozgalma sem ismerte fel időben, életében legnagyobb alkotóját. A felszabadulást követő évek biztató távlatot nyitot­tak. Ugrásszerűen megnőtt olvasóinak tábora, előtűnt művének nagysága. De a dog'matizmus később kétség­be vonta, megsértette embe­ri, művészi teljességét. Munkásságának értő bir­tokba vétele egyritmusú a szocializmus megharcolt ön­ismeretével és forradalmi megújulásával. így csak ak­kor válhatott igazán nép­szerűvé. amikor hibáinkkal leszámoltunk, a tragikus vál­ságokon túljutottunk. Hosz- szú volt hát az út a költő igazi befogadásáig. Az örökséghez való vi­szonyban az utókor mindig megméri önmagát, hisz a je­lent csak az értheti meg. s az hozhatja közelebb a jö­vőt, aki érti történelmünket. A szocializmusnak van már keserű tapasztalata ar­ról is, mennyit árt a torz hagyomány kultusz a műnek és az utókornak egyaránt. Amikor azt mondjuk: „Pető­fi — Ady — József Attila", nem rekesztjük ki Csokonait. Vörösmurlyt. Aranyt, Ba- bits-ol, Kosztolányit, Kassá­kot és másokat, köztük azo­kat. akiktől ő is tanult. A marxista gondolat éppen az­zal mutatja fel a forradal­mi magyar művészet termé­keny folytonosságát, hogy örökségéből nem zár ki sem­milyen értéket. József Attila egyetemes költészetét nem kisajátítani, hanem elsajátítani akarjuk, az egészet, a teljes életmű­vet. Egész költészetén végigvo­nul a szerelem, a felszaba­dító egymásratalálás és egy* beolvadás vágya. Tudta: „kettős teher és kettős kincs, / hogy szeretni kell.” Az élet kevés boldog, betelje­sült pillanatot adott számá­ra. Talán valamennyiünknél jobban átélte, milyen, ami­kor „nagyon fáj”, mégis ő fogalmazta meg a legtelje­sebben a „meglett ember” gyötrelmekkel és szép szen­vedélyekkel teli szerelmét. Nincs költő, akinél ennyi­re személyes életté s költé­szetté tisztult volna minden, amit megélt s megérzett korából; akinél oly magától értetődően fonódna össze a politikai és a szerelmi val­lomás : „Ügy kellesz, mint a parasztnak a föld, a csendes eső és a tiszta nap ... Ügy kellesz, mint a dolgos tömegnek munka, szabadság, kenyér s jászának.” Csak aki milliókkal él és érez együtt, tudja önmaga vágyait és szenvedéseit egy­szerre belülről és kívülről is látni, értelmezni. Akinél a magánélet és a közélet nem elválasztható, csak az tudja tragikus magányát a közös iránti hűség­gel viselni. Csak az tud Ady- hoz, Bartókhoz hasonlóan virrasztani. Forradalmár volt. Nemcsak a meglevőt mutatta fel, és nemcsak ígérte azt. ami majd eljön, hanem a múlt, a je­len és a jövő között a tuda­tos emberi cselekvéssel te­remt történelmi folytonossá­got. Átéli a veszedelmet, megéíti az aggodalmakat, de ezekre világtörténelmi igaz­ságának birtokában ad vá­laszt. A törvénykereső ész, a tündöklő gondolat forradal­mára volt, aki a felülkere­kedő embertelenségben azt kiáltotta: „...emberek, nem vadak, elmék vagyunk!” . Nem szövetséget kötött a munkásokkal, egy volt ve­lük. Nyoma sincs a költé­szetében a leereszkedésnek, ő nem helyettük, általuk, ér­tük és velük alkotott. Mert mindenekelőtt költő­je volt a munkásosztálynak. Az első. aki a munkásosz­tály életét, a XX. századi vá­ros peremének világát, az osztály elesettségét — erejét, hamis ábrándjait — igaz álmait, munkáját és gépeit, mozgalmának és ideológiájá­nak kifejezéseit a legmaga- sabbrendű költészet világába vonta. Az utca és a föld fiának tud.ta magát, s költőként azt lejezte ki, amit ma nemzeti egységnek, az internaciona­lizmust is magába foglaló szocialista hazafiságnak ne­vezünk. Kommunista, forradalmár volt A 30-as évek Magyarorszá­gán mindenki másnál telje­sebben és hitelesebben ő fo­galmazta meg a nemzet valódi sorskérdéseit, s adott rájuk máig érvényes költői vá­laszt. Az antifasiszta küzde­lem. a nemzeti felszabadu­lás. magyarság és Európa, nemzeti felelősségtudat és proletár internacionalizmus ügyének marxista szellem" egységében gondolkodott és alkotott. Kommunista volt, minden sérelme, tévedése ellenére is hű maradt világnézetéhez, s a forradalom ügyéhez. Soha nem tévesztette össze a mozgalmat egy-egv emberrel vagy akár embercsoporttal. Természetesen lehet és kell is kutatni József Atti­la és a párt viszonyának tör­ténetét, de az életmű bizo­nyítja, hogy ő halála percé­ig kommunista forradalmár volt. Költői nyelvünkbe — anyanyelvűnkbe — foglalta az egész szocializmust, an­nak csaknem minden árnya­latával. Öt megmutatni a világnak nemcsak nemzeti büszkeség, de a világirodalom gazdagí­tása is. Művét korhoz kötöttsége emeli korokon átívelő klasz- szikus értékké, hazához kö­töttsége teszi mélyen inter­nacionalistává. Érdemes ezen mindazok­nak elgondolkodniok, akik féltik a költészetet a társa­dalmi tudatosságtól, akik- a művészetet érzik veszélyben, ha azt á valóság' birtokbavé­tele során a munkásmozga­lom, annak tudományos vi­lágnézete ihleti. Nézzünk szembe önma­gunkkal: vajon költészeté­nek minden igazsága áthat­ja-e tetteinket? Ismerjük-e úgy őt és önmagunkat, ahogy ő ismerte korát és önmagát? S vajon mennyire öltött tes­tet a gyakorlatban a mar­xista gondolat, hogy az egyes ember gazdagsága a másik­ból, a közösségből táplálko­zik? S mennyit kell még tennünk azért, hogy minden­ki megértse: „hiába fürösz- töd önmagadban, csak más­ban moshatod meg arcodat”? Milyen feladataink vannak a szabadság és rend harmó­niájának megteremtésében? Hogyan kell küzdenünk a társadalmilag tudatosabb .és tartalmasabb demokráciáért? Nem könnyed válaszokkal, hanem felelős töprengéssel tartozunk önmagunknak. S elsősorban ezzel vagyunk hűek a költőhöz is. „Szükséges, hogy vers írassék” S mi lenne, ha ma élne? — teszik föl a történelmiet­len kérdést. Kapna-e leve­gőt? Igen, de bizonyára elé­gedetlen volna. Ahogy lát­juk mi is, látná ő is azt a vajúdást, ahogy a szabadság a rendet — s a rend a sza­badságot — világra hozza. Talán elégedetlen lenne a dolgozó nép gyülekezetével, mert még nem eléggé oko­sak, de osztozna törekvéseik­ben, hogy azzá legyenek, hogy felnőjenek történelmi felelősségükhöz. Hiszen nyugtalansága, a riuinkás- mozgalom hibáit is bíráló szava saját korában is cse­lekvő foVradalmiságából fa­kad.. Fontos frissen tartani azt a gondolatát is. amelyet munkásoknak szóló szabad- előadásában fogalmazott meg: „nem szükséges, hogy én írjak verset, de úgy lát­szik, szükséges, hogy vers írassék. különben meggör­bülne a világ gyémántten­gelye''. A szocialista építés tapasztalatai is azt bizonyít­ják. hogy a művészet sem­mi mással nem pótolható forrása önismeretünknek, fejlődésünknek, hogy a kul­turális forradalom kibonta­kozása elválaszthatatlan nagy céljaink elérésétől. Klasszikus értelemben „örök” ez az életmű. De kö­rülményeink közt közvetle­nül időszerű a teljessége. Nem engedjük feldarabolni örökségét. Életében, halála után is annyit és annyiszor oktatták s oktatják ember­ségből. magyarságból, költé­szetből és marxizmusból, hogy itt az ideje már ki­mondanunk: nem vizsgázta­tó tanárai, hanem tanítvá­nyai akarunk lenni annak a költőnek, aki ma már való­ban egész népét tanítja, s nem középiskolás fokon. * * * A díszünnepség második részében „mert énvelem a hűség van jelen . .címmel ünnepi műsor következett. József Attila alkotásait és a róla írt műveket neves elő­adóművészek to'mácsolták. A Hűtőgépgyár mesterhármasa kedvező hírek házépítőknek Jobb építőanyag-ellátásra készült fel a kereskedelem I A tavasszal elérkezett az építkezések szezonja is, amelyre az építőanyag-kereskedelem is felkészült. Már március közepéig cementből 14 százalékkal, fala­zó anyagokból 8 százalékkal, csempéből 15 százalék­kal, ajtóból és ablakból 9 százalékkal több fogyott, mint a múlt év azonos időszakában.

Next

/
Oldalképek
Tartalom