Szolnok Megyei Néplap, 1980. április (31. évfolyam, 77-100. szám)
1980-04-04 / 80. szám
12 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1980. április 4. csflutoQllHONgflBflD idő Szeszmentes húsvét Jönnek a locsolkodók a régi, kedves szokás szerint. Jönnek a gyerekek, esetleg apuka hozza őket kocsival. Ne adjunk nekik alkoholt! Nyugodtan kínálhatjuk őket szeszmentes italokkal, s hogy ne csak a Márkák és egy boltban kapható üdítők álljanak rendelkezésre az ünnepen, ajánlunk mást is. VEGYES GYÜMÖLCSBÓLÉ Otthon eltett vagy boltban vásárolt különböző befőttekből (összevagdalt őszibarack. birsalma, körte, kimagozott cseresznye, meggy stb., ami van) azonos meny- nyiséget kevés cukorral (Glukonnal) leszórunk és kb. két órán át állni hagyjuk. Azután összekeverjük, öntünk rá a befőttek levéből fél-fél decit, ráfacsarunk egy-két kubai narancsot. (Ez a lédús, édes déligyümölcs kapható az üzletekben, d,e külsőre nem mutatós, ezért kevesen kedvelik, pedig magas vitamintartalmú. étvágygerjesztő tulajdonságai miatt fogyasztása igen előnyös.) Segíts megkeresni! A nagy sietségben leesett a kosár, a tojások szétgurultak, Nyúlanyónak mostanáig sem sikerült összeszednie. Segíts neki te is, keresd nieg mind a tizenötöt! NÉ ÉS ÉN Pátkai Tivadar: Az első lecke ez az ÍRÁS átabota csupa ága csupa boga a Róka-betű cikornya az A pedig templom tornya nem ismersz a hosszú l-re dülöngél mint részeg ipse a Sö-betű kissé kövér nincsen rajta ösztövér-es? Macskaportré N em a szójáték kedvéért, hanem egy nagyon tiszteletreméltó társadalmi tendencia csendes ünneplésére választottam ezt a címet, arrfely a női másod- rendűség több évszázados asszonynév-használatát, azt a bizonyos „né”-t állítja szembe a személyiséget őrző és hirdető, öntudatos „én” szóval. Felesleges jogtörténeti visszaemlékezésekkel tölteni itt az időt, és pazarolni a helyet, céltalan a római házassági szertartásra utalni, ahol a menyasszony ezekkel a szavakkal fogadta férjéül a vőlegényt: „Ubi tu Caius, ibi ego Caia” — „Ahol te Caius vagy, Caia leszek én ott”, elég az, ha tudjuk, hogy a magyar polgári világban csak a művészek, esetleg az orvosok tartották meg leánynevüket, a többi pedig volt X-né, Y-né. S így adódott néha az a bizarr helyzet, hogy egy kiváló asszony férjét nem egyszer úgy emlegették, hogy „a Z-né férje”. Hát nem lett volna logi- kusabb és tisztességesebb a becsületes leánynevét emlegetni? Pedig, ha még régebbi időkbe térünk vissza, ott a férfiközpontú társadalmi be- rendezkedettség ellenére is több becsületét találjuk a nőknek. A történelemből ismert nevezetes magyar aszszonyokat bizony így emlegetjük: Zrínyi Ilona (nem pedig Thököly Imréné), Szé- chy Mária (nem pedig Wesselényi Ferencné), S akkoriban még középrendű csalá- dainknál is szokás volt a férj neve után tenni azasz- szony leánynevét. És ez a szokás, ez a nagyon dicsérendő szokás mostanában — az anyakönyvek tanúsága szerint — lassan- lassan kezd visszatérni a közhasználatba. No persze, nem megy ez könnyen. A mai fiatalasszonyok nagy része még csak így íratja be asszonynevét a nagy könyvbe: „Szabóné Kovács Mária”, ám már ez is valami. És egyre többen vannak, akik férjezett létükre is kitartanak puszta leánynevük mellett, vállalva az ostoba és elavult „megszokást”, a terhességükkel kapcsolatos „félreértést”, felemelt fővel vállalva saját magukat, nem alávetettként, hanem egyenrangú társként, felestársként, feleségként. Nagy rokonszenvvel nézem az önmagukat vállaló, a „né” helyett az ..én”-t választó fiatalasszonyokat, mert elhatározásuk nem csupán formális bástyadöngetés, hanem a teljes nőemancipáció alapkövei közül az egyik fontos darab lerakása. Kényes kérdések Ha valaki jólnevelt — ki tehet róla, a család vagy az iskola? * Köteles-e a tűzoltó a munka lázában égni? * Orvoshoz kell-e fordulnia annak, aki a sikertől megszédül? * Köteles-e tovább szeretni volt főnökét az, aki megválik állásától? * Hová tűntek azok a lányok. akik mindjárt szégyenlősen elbújtak, ha valaki mégkérte a kezüket? * Lehet-e illúziókat féltékenység talajára építeni? * Hogyan fizetik a sziszifuszi munkát — akkordban vagy kollektív szerződés szerint? * Lehetséges-e, hogy valaki az asztalnál ülve kiálljon az igazság mellett? * Mielőtt leiszod magad a sárga földig — gondpld meg... nem lesz-e ott túl kemény? * Semmi közös nem volt köztük. A hat gyermek 'kivételével. * (A Fityeraturnaja Gazétából. fordította: Gellert György.) r <c Í NYÁRI IDŐSZÁMÍTÁS! emrég jártam a N Dévaványai Tájvédelmi Körzetben. A téli álmában szundikáló pusztán már éppen belefeledkeztem a darvak és a gatyásölyvek megfigyelésébe, amikor valaki belecsípett a fenekembe. Ijedten hátranéztem, a megpillantottam egy hatalmas túzok kakast, amint felháborodottan .tátongva rám öltögette a nyelvét. — Nem látta a táblát? — rikácsolta. — Idegeneknek belépni tilos! — De láttam — rebegtem. — Egyébként Laci vagyok. — Engem Gazsinak hívnak — csípett újra felém. — Ne olyan hevesen, Gazsi úr! — próbáltam megnyugtatni. — Keresek magának egy mezei egeret vagy esetleg egy savanyú cukrot!... — Én csak kemény tojást és salátát eszem — sziszegte Gazsi. — Akkor igazán jól él itt az állam jóvoltából, s nincs oka, hogy csipkedjen engem, becsületes adófizetőt! — De igenis van okom! — szökellt felém fenyegetően a túzok nagyvezír. — Vegye tudomásul, hogy ebben a tájvédelmi körzetben él az ország túzokállományának kétharmada, de sosincs nyugtunk, mert mindenféle tudósformájú alak jön ide, és belenéznek még a tojásunkba is, pedig egy túzoktojás annyit ér, mint egy használt /kocsi! .— Na és, miért nehezményezi Gazsi úr, ha a kívánVeszekedés Gazsival csiskodók meglátogatják önöket? — Azért, mert ilyen sok látogató közepette az ember már nem tud nyugodtan dürrögni se! — Vagyis kitiltaná innen a látogatókat? — Ügy bizony! — lelkesedett a főtúzok. — Márpedig, szerintem ez nem lenne helyes. Mert ha az állam kiad egy csomó pénzt a természetvédelmi területekre és a tájvédelmi körzetekre, akkor az állampolgárok szeretnék meg is nézni az ott védett élővilágot ... — Az állampolgárok lopnak és rongálnak! — borult vérbe Gazsi szeme. — És be ne tegye ide senki a lábát, aki rosszban sántikál, mert jaj neki! — Igen, igen, Gazsi úr! — igyekeztem jobb belátásra bírni. — De az azért mégsem helyes, hogy a természetvédelmi területeink úgy el vannak zárva a külvilágtól, hogy csak magánéletet élnek, semmi közélet vagy például egy műsoros rendezvény! — Micsoda, hogy műsoros rendezvény?! — csípett saját magába túzok ismerősöm, mert nem tudta, hogy ébren van-e, vagy álmodik. — Az bizony! Képzelje csak el! A száz és száz kíváncsi látogató helyet foglal egy emelvényen, maguk pedig a darvakkal együtt díszmenetben elvonulnak előttük, aztán egy kicsit dür- rögnek is ... — Hagyja abba, azonnal takarodjon innen! — rikoltott Gazsi, majd a nyomaték kedvéért a tájvédelmi körzet széléig kergetett csőrével. Hogy manapság milyen goromba túzokok vannak, és még nekik akarjon jót az ember!? Tormái László HÚSVÉTI PILLANATKÉPEK (kemény) Ünnepi alkalmakra a Magyar Divatintézet tavaszi ajánlatából — Most vesztettem egy órát, vagy nyertem? — Akklimatizálódnom kell
