Szolnok Megyei Néplap, 1980. április (31. évfolyam, 77-100. szám)
1980-04-04 / 80. szám
1980. április 4. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 KOLLÉGISTÁK Az 1960-as évek elején a társadalmi fejlődés az általános iskolai kollégiumok alapítását követelte meg. Hivatalosan általános iskolai diákotthonnak nevezik, de mindenki tudja: a tanyai emberkék kollégiumáról van szó. Az 1950-es évek végére bizonyossá vált. hogy a tanyát, mint településformát nem lehet, de nem is volna célszerű — gazdaságpolitikai okokból — felszámolni. De mi legyen a tanyai gyerekekkel?. Az osztatlan iskolákban tanulóik behozhatatlanul hátrányba kerülnek városi, falusi társaikkal szemben. Minden dűlőútban viszont nem lehet általános iskolát építeni. A pusztai gyerekek számára tehát sorskérdésként jelentkezett a tanyai lét. Különösen így volt ez a Jászságban, ahol az általános iskolai tanulók csaknem egyötödei!) osztatlan tanyai iskolákban tanult, tanyasi életformában nőtt. Vadvirágok — Elmondhatnám magának, hogy naponta két _és_ fél órát tapostam a sarat, havat, az iskolába jövet, menet. Sokszor majdhogy belevágott a szél a szántásba, némelyik hant nagyobb volt nálam. Minden télen megcsípett valahol a fagy: lábamat, kezemet. fülemet. — amikor bekerültem a kollégiumban és Ortutay Gyula — aki hozzánk látogatott — megkérdezte tőlem: miért jó kollégistának lenni, azt válaszoltam neki ijedtemben, nagy őszintén: mert nem fagy le a fülem, meg az orrom. .. Kemény élet volt. olykor kegyetlen ... mégis ... erősebbek lettünk a többinél, nagyobb akaraterővel élünk. De nem azért volt. — elsődlegesen — nagy ajándék a tanyai gyerekek számára a kollégiumi rendszer, mert kényelmesebbé tette az életüket. hanem mert lehetőséget biztosított a ..starthoz”. Hogy ne hátránnyal induljunk neki az életnek. Bizony még így is . .. Hadd hallgassam el volt kollégiumi kispajtásom nevét, aki jajveszé- kelve rohant ki a fürdőszobából: ..Tanító néni. forró eső jön a falból...” Ha visz- szagondolok én is csupán néhány száz tszó. fogalom ismeretével kerültem be a kollégiumba. nagy fordulat volt ez a lehetőség. A tanyán csak amolyan vadvirágok voltunk, — emlékezik Borbás Sándor- né kertész-szakoktató. I földek vonzásában Sok volt a „vadvirág”. Huszonöt évvel ezelőtt a megye 298 általános iskolájából csak 94 volt az osztott, szak- rendszerű. s 178 iskola működött oev-két tanítóval. 1963-ban érkezett el a rég- várt nap: szeptember 14-én megnyílt Kisújszálláson az első tanyai kollégium. Nagy Ferencné nevelő tanár még az első ..fecskéket” is fogadhatta: — Jöttek a turgocyi kon- tai. sörönevösi tanyavilágból, az első évben ötvenen voltak. ekkor még nagy volt az ellenállás a szülők részéről: azt mondták; „elveszik a gyerekeinket!” Aztán szaporodtak. hatvanam hatvanötén jártak tőlünk a Kossuth úti ide ólába. Évente nvolcan- t íze-' kerültek el tőlünk, nmidhoav egytől egyig továbbtanultak! 1967-ben pl. tizenketten. közülük nyolcán érettségizettek. Vizsi Feri műszaki egyetemet végzett. Fekete Jani agráregyetemet. — s el ne felejtsem: többen itt dolgoznak közülük a Mező- génnél. Tudia mit taoas-dal- tam: visszahívta őket a föld. Nem ú"v persze, hogv visz- szatértok a tanyára, hanem mérnökként technikusként, szakmunkásként dolgoznak a mezőgazdaságban. Másik érdekessé'1. így mondom, de több annál: a pedagóguspálya is nagyon vonzotta őket: néhányan közülük — Török Ilona, Hegymegi Margit — éppen itt. Kisújszálláson tanítanak. Mindez azt hiszem motivációk kérdése volt: nyiladozó értelmüket a földek között kapták, majd bekerülve a kollégiumba megható igyekezettel gondoskodtak egymásról. Sokan, nagyon sokan agrárszakemberek és pedagógusok lettek. — %S imost? — Már szélesebb körű az érdeklődésük. Hűség, — több tételben A kisújszállási „nagy” napot újabb jeles dátumok követték: 1964-ben a kis honfoglalók megvetették ágyaikat a karcagi, a jászkiséri, a jászárokszállási, a beseny- szögi kollégiumban. A következő években alapították a jászapáti, a jászberényi, a kétpói, a kunhegyesi, a kunszentmártoni, a mezőtúri, öcsödi, tiszavárkonyi. törökszentmiklósi és túrkevei kollégiumot, összesen tizenötöt. A tanyai iskolák betöltötték — ahogy tudták — feladatukat, megszűntek. — Nekem felejthetetlen emlékeim vannak a 'kisújszállási. a túrkevei kollégiumból, iskolából — mondja — Kis Imre mezőgazdasági mérnök. — Mert hiába volt — az akkori idők szerint — viszonylag jól felszerelt a kollégium, ha tanáraink nem tették volna számunkra otthonná, bizony sokan megszöktünk volna. Na, ígv is... Amikor pipálni kezdtek a földek, amikor már szólt a pacsirta, csak azért nem mondtunk búcsút a kapufélfának, mert restelltek volna nevelőink előtt. De egyszer én mégis. .. Hirdették, hogy a kutyákat vinni kell oltani, mert ha nem „kiirtatik”. Eszembe jutott Bogár, az én drága öreg barátom. Apám Pesten, anyám reggeltől estig a téeszben, gondoltam végig, így hát a Bogár sin- térkézre kerül, nincs aki elvigye oltatni. Jó tizenkét-ti- zenhárom kilométerre volt a tanyánk. Elszöktem a kollégiumból, neki a pusztának gyalog, elvittem a kedves, öreg. korcspulit, az oltóhelyre. Másnap még megnézegettem a kiserdőben, hogy köl- tenek-e már a vadgalambok, nőnek-e a kiscsirkék .. . szóval a negyedik napon mentem vissza. A tanár néni kisírt szemmel fogadott: „hol voltál, Imi fiam. mit csináltál?” Be kellett oltatni a Bogárt. feleltem a világ legtermészetesebb hangján. Jól van. Imikém, jól van. de azért szólhattál volna! Csak ennyi szemrehányást kaptam. Elég is volt. Milyen csodálatos nevelő, aki ígv. eny- nvire ismeri a gyereklelket. — S a Bogár? — Kutya matuzsálemként múlt ki két éve. De most is van kutyám, együtt járjuk a határt. Lassan ő vezeti a GAZ-t, annyira ismeri az utakat. — A \maga , útja is visszakanyarodott ide... — Tudja, hogy van ez: a kiserdülő, a galaburgyi, a kollégium, a régi pajtások .. . Apám szegény — öregemberként érte már a földindulást, és már „vakarék” gyerek vagyok — nem tudta „lenyelni” a haláláig se a tagosítást. Elvették a földemet, ez volt a panasza. Meghalt szegény, mielőtt jobbra fordult volna a világ. Hát... ha így tetszik, én most „visszavettem” a földjét, van egy pár száz hektár a kezem alatt... Egy 1976-ban készült szak- felügyelői jelentésben olvastuk: „A megye általános iskolai Idiákotthonainak ádült gondja a kihasználatlanság..." Ez természetes összefüggésben van az életmód változásával. a közlekedés javulásával stb. De nem azt jelenti. hogy már nincs szükség kollégiumokra. Idézünk tovább a jelentésből, olyan dolgokat, amelyekről a volt kollégisták nem beszélnek: jászapáti diákotthon kis lakóinak '25 százaléka, a hesenyszögieknek 43 százaléka. a jászkisérieknek 11 százaléka, a kétpóinak 19 százaléka veszélyeztetett gyermek.” Az adatok az 1976— 77-es tanévre vonatkoztak, de számottevően azóta sem javult a helyzet. A mai tanyavilágban — tisztelet a kivételnek — erős a lumpen- hatás, olyan réteg szorult ki a tanyákra, amely a zárt településeken nem találta meg számítását, elkülönült. A gyerekek — sajnos igen sokan — a családi nevelés hátrányaival kerülnek be a kollégiumokba, iskoláikba. Szinte minden a pedagógusokon múlik... A kezdet kezdetén, a tanyai kollégiumok alapításakor másképpen volt nehéz... A jászárokszállási diákotthon megnyitására pl. mindössze öt kisgyermeket hoztak be a szülők a tanyákról. Találkozó után A néprajztudós nyugdíjas pedagógus, özvegy Faragó Jánosné csak megszokásból tartja kezében tanári noteszát, évtizedek távlatából is emlékszik a kollégium volt lakóira. Pedig már jóval túl vannak a tízéves találkozókon. — Szabó Béla itt a téeszben agrármérnök, Czakó Jóska Nagyrédén, Czakó Zoli ugyancsak agronómus, Ba- róczi Éva is. Molnár Gyula is, Kis Andor is, agráriusok, Ficzek Ági ápolónő, Bobák Ági vegyészmérnök, Csíkos Laci az erősáramú szakközépiskolát végezte. Szerző ,‘sógor” szakmunkás . . . — Megbocsájt... miért „sógor?” — így hívtuk, mert amikor bekerült hozzánk és a nevét kérdeztük, ezt mondta: Szerző sógor. Nyilván az addigi kis világában így szólították az édesapját. Csodálatos kötődés jele volt ez ... — S hol vannak a Hej. regó reftem országos győztesei ... ? — Kasza Zoli geodétának készül, Kasza Tóni, a kis mesélő, szakközépiskolába Jár. Vele történt, hogy amikor Bessenyei Ferenccel közös műsorban léptek fel. odalépett a művész a pöttömnyi gyerekhez: Ugye nem félsz, öcsi, kérdezte tőle jó öblösen. Tóni felnézett rá: „Én- e? Hát mitől félnék”. Ja ... el ne felejtsem. Csíkos Rózsi is hazajött, főiskolát végzett, Bobák Sanyi hatalmas -traktorokat vezet. Bordás Erzsi itt óvónő Pusztamonostoron... — Nem haragszik, akikkel beszéltem a volt kollégisták közül, önt mindenki csak ..Ancika néninek” emlegeti. Megboldogult férjét pedig, csak János bácsinak. Azt hiszem ez a legtöbb\ amit pedagógus elérhet, megkaphat emberi tisztességben. S két évvet ezelőtti, azon a szomorú napon Faragó János koporsóját a volt kollégisták vitték a vállukon. Aznap nem lehetett a környéken virágot kapni... — Higgye el, nincs nagyobb öröm a nevelő számára. mint az. hogy emlékeznek rá, megállítják az utcán. bekopognak a ház ablakán: Anci néni. tessék már segíteni, nem tudom megoldani a matematika példát... De nagyon, nagyon hosszú volt az út idáig, amíg a& 1964-es „honalapítók” meg a többiek felnőttek, s mind becsületes, művelt szakemberek lettek... Bizonv. hosszú volt az út attól a nerctől idáig, amikor S. Sanvdka tévénézés közben szüntelenül azt kérdezgette: „Hun jön be az. ember a dróton ?” S. Sándor most főiskolás. Tiszai Lajos A Szigligeti Színház új Jászai-díjasai PAÁL ISTVÁN ÉS PÁKOZDY JÁNOS Munkája elismeréseként szerdán vette át á Jászai-dí- jat Paál István, a Szigligeti Színház főrendezője, és Pá- kozdy János színművész. Paál István, a Szegedi Szabadtéri Játékok felújításának köszönheti színházi pályafutását- Az akkor harmadikos gimnazista díszletmunkásnak szegődött el a Dóm téren. A nyári munka- vállalásból aztán életre szóló barátság szövődött Tháliá- val. Ki ne emlékezne a szegedi Egyetemi Színpadra, amely Paál István vezetésével üstökösként tűnt fel az amatőrszínjátszásban. s a határokon túl is megismerhette a közönség. A Színházművészeti Főiskola azonban mégsem méltányolta a kellőképpen a fiatal egyetemet végzett „rendező” munkáját. A felvételi bizottság döntésére azóta alaposan rácáfolt az idő. Paál István volt súgó, ügyelő, rendező asszisztens — nincs olyan területe a színházi életnek, amelyben ne szerzett volna jártasságot. A kulisszák mögött eltöltött tizenegynéhány év jelenti számára a „főiskolát”. A „vizsgái” jelesre sikerültek, még az Egyetemi Színpadon vitte színre Déry Tibor Az óriáscsecsemő című művét, Sarkadi Kőmíves Kelemenjét. Mindkettő egy csapásra ismertté tette nevét. A Pécsi Nemzeti Színházban eltöltött két évadból kiemelkedik Camus Caligulájának és Jarry Übü királyának megrendezése, valamint a László Lajos Uránbányászok című könyve alapján színre vitt dokumentum játék. 1977-től Paál István a szolnoki színházban rendez. A színházlátogató közönség jól emlékezhet Bulgakov álszentjeinek összeesküvésére, amellyel a rendező debütált. A bemutatkozást újabb sikerek követték: Dürrenmatt Az öreg hölgy látogatása, Albee Nem félünk a farkastól. és Mrozek Tangója után az új évadban láthattuk Begkett A játszma szín- revitelét és a pécsi Übü után Szolnokon „A láncra vert Übüt” rendezte meg Paál István. Jarry mindkét alkotása magyarországi ősbemutató volt. Márciusban Paál Isvánt kinevezték a Szigligeti főrendezőjének; új minőségében nem a személyes álmok beteljesülését sorolja az első helyre, hanem alárendeli vágyait a színház érdekeinek. * * * Ugyancsak a színházban szerezte meg „diplomáját” Pákozdy János, a Szigligeti egyik vezető színésze is. Kóristaként kezdte a pályát Miskolcon több mint két évtizede. Miskolc után Békéscsabán, majd öt évadon keresztül Pécsett játszott. Drámában, zenés játékban, operettben csillogtatta tehetségét. Szolnokra két éve szerződött, a rövid idő is elég volt ahhoz, hogy megkedvelje a Tisza-parti közönség. Nagy sikerű alakítása volt többek között a Tangóban, a Macbetben. a Tolsztoj elbeszéléséből készült Legenda a lóról című előadásban. a Láncravert Übüben (Pécsett is szerepelt az Übü királyban), a Platonov szerelmeiben, láthattuk a Ljubimov rendezte Cserében, Verebes István Üzenetében, s szilveszterkor pedig a Bál a Savoyban főpincéreként. Jelenleg még nincs vége számára az évadnak Reginald Rose Tizenkét dühös ember című drámájában alakítja majd a harmadik esküdtet, tehát a darab egyik főszereplője. Pákozdy János — noha a színésznek nemigen van kora — a társulat „idősebb” művészeihez tartozik. Csupa fiatal veszi körül, akikkel szívesen dolgozik. Mint „rangidős”, s mint a színház párttitkára is emberi kötelességének tartja, hogy nevelje, segítse őket pályájukon. S természetesen „nevelni”, alakítani szeretné a közönséget is. A színészek elsőrendű feladatának tekinti. hogy elsősorban — a szobaszínházi újszerű törekvések mellett — a város és a megye közönségének játsszanak. A színház a városé és a megyéé legyen, a jó előadások híre minél több embert csábítson a nézőtérre. Vallja: a jót és- olcsóbban elvét azt. hogy jobban keli gazdálkodni a forintokkal. a színészek tehetségével. munkabíró képességével. Feladatait aligha fogalmazhatná meg lényeglátób- ban. — tg — Építészek tártata Szerdán Kecskeméten a Tudomány és Technika Házában megnyitották az „Építettük ’79-ben” című kiállítást, amelyen a múlt évben készült épületek fotói láthatók. Képünkön: a kiállítás egyik részlete — a Hortobágyi Nemzeti Park „fogadó-kapuját" — amely Tiszafüred határában épült fel — a SZOLNOKTERV építészei — Pár Nándor és Nagy István — tervezték Fotó: Danka A kunmadarasi Kossuth Termelőszövetkezet nyolc éve alakult MSZBT-tagcso- portja észt testvérkapcsolattal is rendelkezik. — A Pulva nevű kolhozzal alakítottunk ki baráti, szakmai kapcsolatokat, és barátságunkat évenként kölcsönös látogatásokkal, tapasztalatcserékkel erősítjük, — tájékoztat Vincze János, a termelőszövetkezet MSZBT- tagcsoportjának elnöke, majd így folytatja: — Azt is be kell vallanom, ebből a jószomszédságból mi profitálunk többet. Különösen az állattenyésztés területén akad temérdek tanul- nivaló. A Pulva .kolhoz tehenei évente négy és fél ezer literes tejátlagot „produkálnak”, de követendő az a szakszerűség is, ahogyan összeválogatják, továbbtenyésztik a szakosított sertéstelepük fajtiszta állományát, ök viszont különösen a lucernaszárító üzemünket figyelték árgus szemmel, de érdekelte őket a kukorica-, cukorrépa- és búzatermesztési rendszerünk is. — Azt se feledjük el — veszi át a szót Szálai Imre, — mekkora fegyelem, rend van észt barátainknál. Látogatásunkkal megyényi területeket bejártunk, de fel- szántatlan, gazos tanyaromot, a gépműhelyek körül dudvafészkeket, elhagyott boronát, kinn felejtett vetőgépet semerre sem láttunk. Annak ellenére, hogy a mi termelőszövetkezetünk honi berkekben a jobbak közé tartozik, nem szégyel- tünk és szégyellünk tanulni északi rokonainktól. A kunmadarasiak néhány esztendeje egy háromméteres tölgyfát ültettek el Észtországban, az egyik járási székhely parkjában. A közelmúltban levél érkezett: az ifjú tölgy azóta sudár fává terebélyesedett. * * * A tiszafüredi Kossuth Lajos Gimnáziumban november 7-én lesz ötéves az MSZBT-tagcsoport. Ezt a kollektívát az országos elnökség tavaly aranykoszorús emlékplakettel jutalmazta. — Ezt az elismerést főleg a Ki tud többet a Szovjetunióról vetélkedőn elért, két, országos második helyézésünkért kaptuk, —•. indokolja Kluka Hajnalka, másodikos tanuló. — Külön örül"1' annak, hogy már a tavalyi csapatban is versenyeztem, és jutalmul megláthattam Szocsit, a Fekete-tenger környékét. Egyébként talán a verseny eredménye is. hogy középiskolai tanulmányaim befejezése után magyar— orosz szakos tanár szeretnék lenni. — Én az idén kerültem a csapatba — mondja Terbe Tünde, — és a Szovjetunióval kapcsolatos társadalmi, politikai kérdésekre kell felkészülnöm. Bizonyára hasznát veszem a Szovjetunió, a Fáklya, az Ország-Világ című folyóiratokból, hetilapokból tallózott ismereteimnek. Egyébként jogásznak készülök. Az elsős Farkas Zsuzsa a csapat legfiatalabbja. — Meglepett, milyen szervezett, . magas színvonalú volt a házi verseny. Valamennyi osztály és KISZ- alapszervezet indított csapatot. Répási Ildivel együtt tanulunk, és nagyon készülünk rá, hogy ne a területi döntőn legyen a „végállomás”. • » * Két MSZBT-tagcsoport — sokszínű, érdekes munka. Népeink barátságának erősítését szolgálja. D. Szabó Miklós II jószomszédság országúfián A kunmadarasiak tölgyfája Észtországban
