Szolnok Megyei Néplap, 1980. április (31. évfolyam, 77-100. szám)

1980-04-27 / 98. szám

Erősödjék a kommunista és munkáspártok internacionalista szolidaritásai További fejlemények az amerikai kommandóakció után flz áprilisi forradalom évfordulója alkalmából Magyar vezetők üdvözlő távirata Nemzetközi visszhang: tiltakozások, növekvő aggodalom Irán nem tiltakozik hiva­talosan a pénteki, kudarcba fulladt amerikai katonai ak­ció miatt az ENSZ-nél és nem kéri a Biztonsági Ta­nács összehívását, mivel ez semmilyen hasznos célt nem szolgálna, hiszen az Egyesült Államok amúgy is folytatja az Irán belügyeib'e való be­avatkozást jelentette ki pénteken Teheránban Abol Hasszán Baniszadr iráni ál­lamfő. Kurt Waldheim még pén­teken telefonbeszélgetést folytatott Cyrus Vance ame­rikai és Szadeg Ghotbzadeh iráni külügyminiszterrel. Waldheim ismét felajánlot­ta saját szolgálatait és az ENSZ csatornáit a túszügy békés rendezésére. Több iráni városba szállí­tották át az amerikai nagy- követségen fogva tartott tú­szok csoportjait — jelentette be a nagykövetséget hatal­mukban tartó iszlám diákok közleménye. A teheráni rá­dióban szombaton felolva­sott dokumentum szerint a túszokért az illető városok lakossága, illetve az őket eddig őrző iszlám diákok együtt viselnek felelősséget. A közleményben bizonyos „iráni eleméket” is azzal vá­doltak, hogy az Egyesült Államok zsoldjában állva együttműködtek az ameri­kaiakkal a túszok kiszaba­dítására tett sikertelen kí­sérletben. A diákok sürget­ték, hogy erősítsék meg Khomeini ajatollah otthoná­nak védelmét és fokozott biztonsági intézkedéseket fo­ganatosítsanak az iráni fő­város fontosabb pontjainak v-delmére. Mint hangoztat­ták, a túszok elszállítása és ezek a lépések elengedhetet­lenek ahhoz, hogy sikerrel szállhassanak szembe egy esetleg újabb amerikai próbálkozással. Az iráni Országos Mozgó­sítási Főparancsnokság szom­baton felhívást adott ki. amelyben felszólította az ország lakosságát, hogy a haza védelmére önként tö­mörüljenek az ország „húsz­milliós hadseregében”. A fel­hívás kiemeli egy önkéntes biztonsági erő létrehívásának szükségességét az ország ke­leti, Khoraszan tartomány­ban, ott, ahol előző nap a balsikerű amerikai tűsz- mentesítési akcióra érkezett szállítógépek leszálltak. Az elnöki akció kudarcát keserűen és kiábrándultság­gal fogadták a washingtoni politikai körök és a közvéle­mény. Carter TV-beszéde után ugyan a szenátusi ve­zetők több-kevesebb lelke­sedéssel felsorakoztak az ál­lamfő mellett, a külügyi bi­zottság azonban „megfelelő időpontban” vizsgálatot kí­ván indítani az elnök ellen a hadi felhatalmazási, tör­vény megsértése miatt. Egyenlőre teljes homály fedi, hogyan képzelte az amerikai vezetés a túszok kiszabadítását 90 fővel a nagykövetségről, amelyet mintegy 150 fegyveres őriz. Helmut Schmidt nyugat­német kancellár mélységes aggodalmának adott han­got az amerikaiak iráni in­tervenciójával kapcsolatban. A szociáldemokrata kor­mányfő pártja, az SPD el­nökségi ülésén pénteken es­te rámutatott: a Közel-Ke­leten könnyen olyan konf­liktus robbanhat ki, amely átterjedhet Európára is. Aggodalom hatja át a francia sajtó kommentárjait az Irán elleni amerikai kom­mandóakció kudarcával kapcsolatban. A L’Humanité a Francia KP titkárságának nyilatko­zatát közli, amely rendkívül súlyos cselekedetnek minő­síti az amerikai katonai ex­pedíciót és követeli, hogy a köztársasági elnök és a kor­mány ítélje el az amerikai politikát, hallassa Franciaor­szág hangját — az ellenke­zője, hangsúlyozza a titkár­ság nyilatkozata, bátorítást nyújtana Carternek a Fran­ciaország és az enyhülés számára egyaránt veszélyes kurzusához. Margaret Thatcher brit miniszterelnök volt az egyetlen kormányfő, aki .„mély csodálatáról és ro- konszenvéről” biztosította Carter elnököt, miután kéz­hez vette az amerikai állam­fő üzenetét­Ohira japán kormányfő szombaton délelőtt egy vá­lasztási gyűlésen kijelentet­te, hogy az amerikai lépés „rendkívüli meglepetésként” hatott rá, bár „érzelmileg” megérti az amerikai problé­mát. Ezt megelőzően Okita Szaburo külügyminiszter „súlyos aggodalmát és saj­nálkozását” fejezte ki. Az egyiptomi illetékesek egymástól eltérő módon rea­gáltak arra a hírre, hogy a péntek hajnali iráni akcióra indult amerikai kommandó repülőgépei egyiptomi terü­letről szálltak fel. Khalil miniszterelnök és Szádat ál­lamfő után nyilatkozva Ká­rnál Hasszán Ali hadügymi­niszter határozottan cáfolta az izraeli rádió hírét, mi­szerint a kiindulópont egy egyiptomi bázis lett volna. A szombat reggeli szovjet, lapok ismertették az Irán ellen megkísérelt és kudarc­cal végződött amerikai tá­madás részleteit. Gennagyij Vasziljev, a Pravda szemle­írója. a hírösszefoglalóhoz fűzött kommentárjában hangsúlyozza: az iráni föl­dön lejátszott események azt tanúsítják, hogy a Carter- ,kormány egyre kevésbé cse­lekszik ésszerűen és higgad­tan. Ellenkezőleg: mindin­kább felülkerekedik a meg­gondolatlan, ésszerűtlen cse­lekedetekre való készség. Hova vezet a katonai pro­vokációk és a nemzetközi feszültség fokozásának az Egyesült Államok által a Közel-Keleten folytatott irányzata? — Ezt a kérdést növekvő aggodalommal te­szik fel most sokan egyebek közt a nyugat-európai orszá­gokban is. Az EGK nem­rég véget ért külügyminisz­teri értekezlete Washington erőteljes nyomására határo­zatot hozott az Irán elleni gazdasági és diplomáciai „szankciókról”. A tanácsko­zás egyes résztvevői — írja a lap — a döntés szükséges­ségét azzal indokolták, hogy az „atlanti szolidaritás” de­monstrálása vissza fogja tar­tani az Egyesült Álamokat a veszélyes katonai lépések­től. Az Egyesült Államok kudarcba fulladt deszant- akciója bebizonyította, hogy ezek a számítások nem reá­lisak. A nyugat-európai szö­vetségesek „engedékenysége” következésképpen ellentétes irányban hat — állapítja meg a Pravda szemleírója. Befejezésül hangsúlyozza, hogy a Carter kormányzat felelőtlen játékot folytat, amelynek haladéktalanul vé­get kell vetni. Az Egyesült Államok dip­lomáciai úton igyekszik visz- szakapni halottad Irántól. A csütörtök éjszakai sikertelen túszszabadító műveletben megsebesült négy amerikai katona már hazafelé tart. Az iráni elnök közölte, hogy az elesett nyolc amerikai holttestét „feltétel nélkül” kiadják az Egyesült Álla­moknak. A kommandóakció hírére hatalmas tömeg gyűlt össze a teheráni amerikai nagykövetség előtt és ítélte el az amerikai lépést Az Afganisztáni Demokra­tikus Köztársaság nemzeti ünnepe, a forradalom győ- ze'mének 2. évfordulója al­kalmából Kádár János, a Magyar Szocialista Munkás­párt Központi Bizottságának első titikára, Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke és Lázár György, a Miniszterta­nács elnöke táviratban üdvö­zölte Babrak Karmait, az Afganisztáni Népi Demokra­tikus Párt Központi Bizott­ságának főtitkárát, az Afga­nisztáni Demokratikus Köz­társaság Forradalmi Tar.ár csának elnökét, miniszterel­nököt. Szocialista vezetttk Kabulban Ünnepi ülésen emlékeztek meg tegnap Kabulban az afgán forradalom második évfordulójáról. Az ünnepsé­gen, amelyen jelen voltak az afgán párt- és állami élet, a társadalmi szervezetek ve­zetői, részt vettek a testvér­országokból érkezett párt- és kormányküldöttségek. Az ünnepi ülésen Babrak Karmai, az Afganisztáni Egy­séges Népi Demokratikus Párt KB főtitkára, az Afga­nisztáni Demokratikus Köz­társaság Államtanácsának és Minisztertanácsának elnöke mondott beszédet. Felszólalt Mihail Zimjanyin, az SZKP KB titkára. Az afgán forradalom má­sodik évfordulójának ün­nepségeire pénteken Mihail Zimjanyin vezetésével Ka­bulba érkezett szovjet párt- és kormányküldöttséget teg­nap fogadta Babrak Karmai. A dr. Romány Pál, a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának tag­ja, mezőgazdasági és élel­mezési miniszter vezette párt- és kormánydelegációt fogadta Babrak Karmai, az Afganisztáni Egységes Népi Demokratikus Párt Közpon­ti Bizottságának főtitkára, a forradalmi tanács elnöke. A szívélyes, baráti légkörű ta­lálkozón Romány Pál átadta a Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottsá­ga, valamint a Miniszterta­nács üdvözletét és jókíván­ságait az áprilisi forradalom 2. évfordulója alkalmából. TELEXEN BEJRÜT \ Ghotbzadeh iráni külügy- niszter tegnap öt arab or­szágot átfogó kőrútjának el­ső állomására, Damaszkusz­ba érkezett. Szíriái látogatá­sát követően Libanonba, Ku- vaitba, az Egyesült Arab Emirátusokba és Bahreinbe utazik. MOSZKVA Leonyi4 Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára, a Szov­jetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke és Alek- szej Koszigin, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke táviratban üdvözölte Babrak Karmait a jubileum alkal­mából. VARSÓ A magyar—lengyel okta­tási együttműködés kérdései­ről. a Lengyelországban, va­lamint Magyarországon ki­állított, az iskolai végzettsé­get. tudományos fokozatot ta­núsító okiratok kölcsönös el­ismeréséről szóló megállapo­dást írtak alá Varsóban. MONROVIA Libériában a hatalom új birtokosai pénteken hatá­lyon kívül helyezték az or­szág 133 éves alkotmányát és rögtönítélő bíráskodást rendeltek el. BERLIN Koszorúzáson és nagygyű­lésen emlékeztek meg teg­nap az NDK-beli Branden­burgban a politikai foglyok egykori fegyháza felszabadu­lásának 35. évfordulójáról. LONDON A Luxemburgban vasár­megnyíló EGK-csúestalálko- zó előkészítéséről, nemzet­közi kérdésekről, s végül, de nem utolsósorban, az Irán­ban kudarcot vallott ameri­kai „túszmentő akcióról” tár­gyalt pénteken Londonban Francesco Cossiga olasz és Margaret Thatcher brit mi­niszterelnök. QLQJDOSSZIÉ Milyenek a fogyasztók? * * * 3 Az olajárak tavaji megkétszerezésével * nyugati számítások szerint az OPEC az idén 110-120 milliárd dolláros ak­tívummal zárja mérlegét, szemben az 1979-es 50 mil- liárddal. Igaz, ez most az inf­láció miatt nem ér többet 90 —100 milliárdnál, a fekete arany piaca pillanatnyilag viszonylag nyugodtnak minő­síthető, de ahogy közeledik az OPEC júniusi miniszteri értekezlete, úgy nő a fo­gyasztók riadalma. Ez annál aggasztóbb, mert ma már bizonyos, hogy az 1979-es „olajválságban” a döntő sze­repet nem a gazdasági folya­matok, még csak nem is az iráni eseményekkel összefüg­gő termeléskiesés, hanem a tőkés olajpiacon eluralkodott pánik és a spekulációs, kész­letező vásárlás játszotta. Az OPEC tagjai a monopóliu­mok példáját követve ki­használták ezt a helyzetet, s ma 26—37 dolláros áron kí­nálják olajukat a fogyasz­tóknak. A pánikhangulat kialakí­tásában komoly szerepük volt a fejlett tőkésországok­nak. Hirtelen felvásárlásaik­kal négymilliárd hordóra nö­velték tartalékaikat és ezzel legalább 80 napra fedezték magukat egy igazi olajvál­ság esetére, miközben mono­póliumaik a készletek visz- szatartásával hajtották fel az árakat. Ennek ellenére szem­rebbenés nélkül állítják, hogy az olaj árának fékte­len emelése a felelős a vi­lágméretű inflációért. a munkanélküliségért, a gaz­dasági növekedés lelassulá­sáért. Lambsdorff nyugatné­met gazdasági miniszter egy nyilatkozatában így festette le a jövőt az NSZK. a Nyu­gat számára: „Az olajterme­lő ország dk a következő 10— 15 évben éppen annyi ola­jat adnak majd el. ami nem tesz teljesen tönkre bennün­ket. Az olajálfamok a romlás szélén fognak tartani min­ket. de tönkre tenni nem en­gednek, mert a mi depresszi­ónk — őíket is érintené”. Mi az igazság Lambsdorff szavai körül? Az a tény. hogy a 70-es évek elején — nem kis részben az árrob­banás hatására — a szak­emberek drámainak minősí­tették Nyugat-Európa olaj- helyzetét. mert termelése fo­gyasztáshoz képiest kevés volt. Azóta azonban belép­tek az Északi-tenger mélyén feltárt lelőhelyek, amelyek elsősorban Nagy-Britanniát és Norvégiát juttatták elő­nyös pozíciókhoz. Az Északi- tenger Norvégiához tartozó talapzatában 1—2 milliárd tonna olajat sejtenek, s a brit felségvizeken is jelen-, tősek a készletek: együtte­sen mintegy kétharmadát te­szik ki Nyugat-Európa fekete arany-kincsének. Francia- ország — bizonyíték erre discard d’Estaing elnök nemrégi körútja a Perzsa­öbölben — különleges vi­szonyt igyekszik kialakítani az arab országokkal. Hason­ló törekvés figyelhető meg az NSZK részéről, amely ko­molyan aggódik saját oiaj- iövője miatt. Nehéz helyzet­ben van Japán, amely leg­inkább függ a közép- és kö­zel-keleti olajtól. Az Egye­sült Államok ma is kőolaj­nagyhatalom. bár a Szovjet­unió mögött a második hely­re szorult a világranglistán: becsült tartaléka 4,7 milliárd tonna és ennek tekintélyes része. 1,4 milliárd tonna Alaszkában található. Ennek ellenére az USA 1973 óta 42,5 százalékkal növelte behoza­talát. s ma a nyugati világ fogyasztásának mintegy fe­lét emészti fel. A helyzet tehát nem lenne olyan rossz, figyelembe véve a gazdasági erőt is, ha a fej­lett tőkésországok ésszerű együttműködést alakítanának ki az energetika terén: ha „beletörődnének” abba, h,ogy vége a bőséges, olcsó, pazar­ló olajkorszaknak, hogy az olajtermelők szuverén üzlet­felek. akik ma már a tőkés piac törvényei szerint játsza­nak. Nyugat-Európa és Ja­pán — beszédes példa erre Irán esete — riadtan figye­li az egyre agresszívebbé váló amerikai lépéseket a Perzsa-öbölben, ahol Wa­shington felelőiensége miattt bezárulhatnak előttük az „olajikapuk”. Az OPEC szeszélyesen ön­állósult árpolitikája elsősor­ban a fejlődő országokat sújtja. Ezekben az államok­A SZOCIALISTA ORSZÁGOK KŐOLAJTERMELÉSE, 1979 (ezer tonna) I ban él a Föld lakosságának 70 százaléka, összesen mint­egy hárommilliárd ember, akik csupán 22 százalékkal részesednek a világ energia- fogyasztásából. Vannak kö­zöttük országok (Banglades, Csád. Szudán, stb.), amelye­ket már valóságos „energia- éhhalál” fenyeget. A fejlődő világ olajkiadásai 1972-ben összesen mintegy négymilli- árd dollárt tettek ki. 1979- ben viszont már 44 milliár- dot. Ahogy az országcsoport el­nevezése is kifejezi, előreha­ladásukhoz egvre több ener­giahordozóra lenne szüksé­gük. amit az egykori gyar­mattartók, a fejlett tőkés- országok önző pazarlásuk­kal. az igazságtalan világgaz­dasági rendszer tartósításá­val tagadnak meg tőlük, s amit az „újgazdag” OPEC- országok könyöradományok- kal vélnek megadni nekik. S végül röviden a szocia­lista országok olajhelyzeté­ről. így hazánkéról is. A Szovjetunión kívül világvi­szonylatban egyetlen szocia­lista ország olajtermelése sem számottevő. Ebből kö­vetkezik. hogy szovjet segít­ség nélkül a szocialista or­szágok energiaproblémája megoldhatatlan lenne. A szovjet energetikai miniszter a Szovjetunió olajforrásainak kiapadását jósló nyugati vé­leményekre válaszul nemrég kijelentette: sem hazáját, sem a KGST többi tagálla­mát nem fenyegeti energia- válság. de a szacialista or­szágok sem mentesek az energiaproblémáktól. Az erő­teljes gazdasági fejlődés, s a motorizációs robbanás nyo­mán itt Is megnőtt a kőolaj- igény. Az idén a Szovjetunió 620-640 millió tonna fekete aranyat termel. aminek mintegy harmadát exportál­ja. Az európai" KGST-tagál- lamok szükségleteinek 70-90 százalékát elégíti ki. (Ma­gyarország a tavalyinál 400 ezer tonnával többet, össze­sen 8,1 millió tonna szovjet olajat vásárol 1980-ban.) A Szovjetunió olajtartalékai nagyók, meghaladják a tíz- milliárd tonnát, a világ leg- remény teljesebb szénhidro­gén-területét a geológusok Szibériában sejtik, ahol a ki­termelés a növekvő olajárak mellett gazdaságossá vált. A világ jelenleg kiaknázható olajkincse (milliárd tonna) Közel- és Közép-Kelet 52,0 Szocialista országok 14,7 Észak- és Dél-Amerika 11,7 Afrika 9,2 Nyugat-Európa 3,6 Távol-Kelet és Ausztrália 3,0 A KGST-országokban ki­egyensúlyozott ellátásra szá­mítanak az idén. de bármi­lyen nagyok is a szocialista gazdasági közösség készletei szénből, kőolajból, földgáz­ból. az ésszerű energiahordo­zó-hasznosítás nálunk is el­kerülhetetlen. A jelenleg is­mert olajkincsekből 14,7 mil­liárd tonna jut a szocialista országok területére, ami ugyan a következő évtize­dekre biztonságot ad. de nem lehet ok a pazarlásra. Kocsi Margit — Vége —

Next

/
Oldalképek
Tartalom