Szolnok Megyei Néplap, 1980. április (31. évfolyam, 77-100. szám)
1980-04-26 / 97. szám
Éljen és erősödjék a szocializmust építő népek egysége! Kommentárunk Veszélyes „játék’' A hír váratlanul ért és megdöbbentett mindenkit: az Egyesült Államok kísérletet tatt arra. hogy katonai akcióval szabadítsa ki a Teheránban fogvatartott amerikai túszokat. A Fehér Ház bejelentése a komman- dóakció tényéről — és kudarcáról pénteken hajnalban hangzott el Washingtonban. A közleményből kiderült, és ezt az amerikai elnök tévényilatkozatában megerősítette: az akció megszervezéséért. elindításáért és leállításáért a teljes felelősséget ő maga Carter vállalja, „a kiszabadítási műveletet kizárólag emberiességi megfontolásokból rendelték el, azért, hogy megvédjék az ország nemzeti érdekeit és csökkentsék a nemzetközi feszültséget”. Ha a washingtoni érvelésből csupán az „emberiességi megfontolásokat” ragadjuk ki, akkor is sántít az iráni kommandóakció jogosságának indokolása. A katonai lépéssel ugyanis elsősorban éppen az amerikai túszok életét sodorták veszélybe, mert immár a legdurvább módon tették próbára Irán türelmét. A Fehér Ház s maga Carter is azt magya- rázgatja, hogy „az akciót nem az Iránnal, az iráni néppel való ellenséges érzés vezérelte”. Hát akkor mi? Miért hatoltak be az amerikai katonai gépek a középkeleti ország légterébe, s miért hangsúlyozza a Fehér Ház, hogy az összetűzést az irániakkal elkerülték? Nyilvánvaló, hogy az Egyesült Államok részéről fegyveres provokáció történt Irán ellen, és végkifejlete szinte jóvátehetetlen lenne, ha nem jön közbe a „műszaki hiba”. amiért Carter a fegyveres akciót lefújta. így is van tragikus következménye a kommandóakciónak: nyolc amerikai katona meghalt, több megsebesült. S van más következménye is: a világ ismét meggyőződihetetett Carter elnök felelőtlenségéről. Üjó- lag meggyőződhettek erről az Egyesült Államok szövetségesei is: az NSZK-t éppúgy váratlanul érte a hír, mint Franciaországot. Carter azonban senkire nincs tekintettel, a „határozott elnök és elnökjelölt” szerepében tetszeleg, és veszélyes játékot folytat. K. M. Sikertelen katonai akció a teheráni túszok kiszabadítására Carter amerikai ‘ elnök pénteken, helyi idő szerint reggel, komor hangú tv-beszédben foglalkozott a sikertelen iráni katonai akcióval. A túszok kiszabadítására már röviddel foglyul ejtésük — 1979. novembere — után megkezdődtek az előkészületek, de ,,különböző okokból” eddig vártak a terv megvalósításával — mondotta. Carter szerint tudták ugyan, hogy a feladat „nehéz és veszélyes lesz”, de az ismételt próbák után kitűnő esély volt a sikerre — „az akció megindu lt”, de a helikopterek műszaki hibája miatt kellett leállítani a próbálkozást, mondotta az elnök, megerősítve a korábbi bejelentést: két amerikai gép — már visszavonulás közben — a földön összeütközött, 8 halálos és több sebesült áldozata van. A pontos részleteikről majd „megfelelő időben” tájékoztatásit adnak. Canter szerint az iráni hatóságok „nem tudták vagy nem is akarták” megoldani a túsz-kérdést, ezért köteles, ségének érezte, hogy e lépéshez folyamodjék. Az elnök ismételten azt hangsúlyozta, hogy az akció „nem irányult Irán ellen”, harcra nem került., sor. És továbbra is előnyben részesíti a válság tárgyalások megoldását, az iráni hatóságok „önkéntes” hozzájárulását a túszok mielőbbi szabadon engedéséhez. A fogalmazásból nem derült ki. hogy Carter a kudarc után is fenyegeti-e újabb katonai lépésekkel Iránt, vagy sem. Az elnök vállalta a személyes felelősséget az egység elindításáért és visszahívásáért, végül felhívta a szövetségeseket: támogatásuk a túszok szabadulása érdekében „fontosabb, mint valaha”. A nyugatnémet kormányt váratlanul érte és megdöbbentette az amerikaiak sikertelen iráni katonai akciója. Mint Bölling kormányszóvivő pénteken sajtóértekezleten közölte: Schmidt kancellár és kormányának tagjai hírügynökségi jelentésekből értesültek a kommandóakció tényéről és a részletekkel még mindig nincsenek tisztán. A teheráni közvélemény fölháborodással értesült az amerikai katonai akcióról. A főváros egyetemétől nagy tüntető menet indult az amerikai nagykövetség épületéhez. Baniszadr iráni államfő a délnyugati Khuzisztán tartományban tett látogatását megszakítva Tabasba utazott, amelynek környékén a két amerikai katonai repülőgép összeütközött. Oleg Poljakovszkij. a TASZSZ tudósítója jelenti: Carter elnök a nemzetközi jog normáit lábbal tiporva olyan katonai kalandot hajtott végre, amely ártatlan emberek ezreinek halálát okozhatta volna és háborús tűzfészek keletkezéséhez vezethetett volna a Perzsa-öböl térségében. Az elnök parancsára „Irán egyik távoli sivatagi térségében” amerikai deszant-alakulat szállt le. amelynek feladata a Teheránban lévő amerikai túszok erőszakkal történő „kiszabadításának előkészítése” lett volna. Mint a Fehér Ház hivatalosan bejelentette, a műveletet „technikai nehézségek” miatt beszüntették. Az elnök sajtószóvivője nem volt hajlandó közölni, hogy mj rejlik e szavak mögött. Ehelyett olyan képtelen magyarázattal szolgált, hogy a provokatív akció — úgymond — „a nemzetközi helyzet enyhítését” célozta. Valójában — mint megfigyelők rámutatnak — az újabb veszélyes kalandra az elnök azért szánta rá magát, hogy „erős, határozott lépésekre kész vezetőként” tüntesse fel magát, menteni próbálva ezzel hanyatló népszerűségét és bármi áron újabb négy évre mezőrizhesse helyét a Fehér Házban. Tisztán önző, szűklátókörű politikai indítékoktól vezettetve Carter olyan műveletre vetemedett, amely tömeges vérontáshoz és azoknak a túszoknak a pusztulásához vezethetett volna. akiknek kiszabadítására az elnök állítólag törekszik. DAMASZKUSZ Szíria és Bulgária szilárd meggyőződése, hogy a mostani bonyolult nemzetközi helyzetben megkülönböztetett jelentőségű az arab haladó és hazafias erők egysége, barátsága és együttműködése a Szovjetunióval és a szo?i- alista közösség más országaival — állapítja meg az a közös közlemény, melyet Todor Zsivkov. a BKP KB első titkára, a Bolgár Államtanács elnöke. Szíriái hivatalos baráti látogatásának befejeztével hoztak nyilvánosságra Damaszkuszban. Az AP amerikai hírügynökség térképe Iránról és az Egyesült Államok kommandóakciójának feltételezett helyéről, a csillaggal jelzett Tabas környékéről (Telefotó — KS) Gromiko sajtóértekezlete Párizsban (Folytatás az 1. oldalról) hogy igaz lehet —, de aztán megerősítették a jelentést. * * * Moszkvában pénteken közös közleményt hoztak nyilvánosságra Andrej Gromikó- nak, az SZKp KB Politikai Bizottsága tagjának, a Szovjetunió külügyminiszterének a francia kormány meghívására április 23—25. között Párizsban tett látogatásáról. Látogatása során Andrej Gromiko tárgyalásokat folytatott Jean Francois-Poncet francia külügyminiszterrel, s fogadta őt Valery Giscard dj’Estaing köztársasági elnök is. E találkozó során a felek nyílt, mélyreható eszmecserét folytattak. Megvizsgálták a gazdasági, valamint tudományos és kulturális téren kialakult szovjet—francia kapcsolatok különböző kérdéseit, s kifejezek azt a kívánságukat, hogy ezek a kapcsolatok tovább fejlődjenek. A szovjet és a francia külügyminiszter áttekintette a jelenlegi nemzetközi helyzetet, s ennek során mindketten kifejtették országaiknak az afganisztáni kérdéssel kapcsolatos álláspontját. Megvizsgálták a madridi találkozó előkészítésével és távlataival kapcsolatos kérdéseket. s hangot adtak kívánságuknak. hogy a találkozó olyan légkörben menjen végbe, amely lehetővé tenné hasznos eredmények elérését és ezzel biztosítaná a tanácskozás sikerét. Az európai biztonság és leszerelés katonai szempontjainak megvitatása során a felek kifejezték kívánságukat, hogy a madridi találkozón megállapodás szülessen egy e témával kapcsolatos konferencia céljairól, tartalmáról és összehívásának rendjéről. A felek isAndrej Grpmiko szovjet külügyminiszter sajtóértekezletet tartott Párizsban (Telefotó — KS) mételten hangsúlyozták, hogy intézkedéseket kell hozni az általános, hatékony és ellenőrzés mellett megvalósítandó leszerelés érdekében. A szovjet és a francia külügyminiszter megvitatta a közel-keleti, valamint a különböző ázsiai és afrikai térségekben kialakult helyzetet is. A felek véleménye szerint a szovjet külügyminiszter franciaországi látogatása a jelenlegi helyzetben különösen jelentőséggel bír. Hangsúlyozták. hogy mindkét fél érdekelt az országaik közötti kapcsolatok fenntartásában. Andrej Gromiko szovjetunióbeli látogatásra hívta meg Jean Francois-Poncet francia külügyminisztert, aki a meghívást köszönettel elfogadta. A látogatás időpontját később egyeztetik. A francia fővárosból pénteken hazaérkezett Moszkvába Andrej Gromiko szovjet külügyminiszter, aki a francia kormány meghívására látogatott Párizsba. TELEXEN ^érkezett MOSZKVA Pénteken a Progress»—8 teherszállító űrhajót leválasztották a Szaljut—6—Szojuz—35 űrkomplexumról. A szétkapcsolás és az eltávolodás automatikus irányítással végrehajtott műveletét a földi iránvítóközpont szakemberei és az űrállomáson tartózkodó űrhajósok ellenőrizték. * * * Pénteken Mihail Zirnja- nyinnak, az SÍ3KP KB titkárának vezetésével szovjet párt- és kormányküldöttség indult Moszkvából Kabulba. A szovjet delegáció az afgán foradalom második évfordulója alkalmából sorra kerülő ünnepségeken vesz részt. BERLIN Georges Marchais. a Francia Kommunista Párt főtitkára pénteken Eric Honec- kernek. a Német Szocialista Egységpárt Központi Bizottsága főtitkárának meghívására az NDK-ba érkezett. Marchajs kíséretében van Pierre Juquin. az FKP Politikai Bizottságának tagja. OLQJDOSSZIÉ n legendás és rettegett OPEC A nagy monopóliumok még a 60-as évek de- " rekán is úgy vélekedtek, hogy a következő évtizedben változatlanul az olajbőségtől, s nem a hiánytól kell tartani. A gyökeres változásokat, amelyeket a világ olajiparában már ekkor megkezdődtek, csak kevesen ismerték fel. Szerte a világon hirtelen meggyorsult a gazdasági fejlődés, ezzel különösen a 70-es évek elejétől ugrásszerűen megnőtt és állandóan fokozódott az olajkereslet. Egyidejűleg rendkívüli mértékben csökkent a kőszén felhasználása: az ipar az energiahordozók közül az olcsó, folyékony fekete aranyat részesítette előnyben. Időközben a világ első olajtermelő országában. az Egyesült Államokban csökkent a termelés: az „óriás” 1970-ben már szükségletei 28%-át fedezte importból. S történt még valami, amit akkor senki nem vett komolyan, s ami a 70-es években éreztette igazán hatását: 1960. szeptember 9-én megalakult a Kőolajexportáló Országok Szervezete, az OPEC. Manapság hajlamosak vagyunk arra. hogy a kedvezőtlen olajipari fejleményekért a felelősséget egyértelműen az OPEC-re hárítsuk. Bár ennek az utóbbi két-három eszetendőben minden alapja megvan, azért azt is látni kell. hogy amikor a szervezet megalakult, egyértelműen jogos célokat követett. Az alapítók — Irak. Irán. Szaud- Arábia és Kuvait — nemzeti kincsük megóvására szövetkeztek. Szándékaikról a Christian Science Monitor című amerikai lap ezt írta: „Az OPEC fő célja a nyersolajárat olyan szintre emelni, amely a tagállamok szerint igazságos és elfogadható... Az a vélemény alakult ki, hogy az olajtermelő országok nem részesednek megfelelő arányban az olajipar hasznából. Ügy vélik, hogy az olajtársaságok beruházásaik fejében túlzott profithoz jutnak”. Az OPEC létrehozásának közvetlen előzménye az volt, hogy a szállítást és forgalmazást kezükben tartó monopóliumok önkényesen újabb 10 százalékkal csökkentették a perzsaöbölbeli olaj árát. Már előző lépésük, az 1959 februárjában végrehajtott 18 százalékos csökkentés is 132 millió dolláros veszteséget okozott a térség országainak. Az összefogás tehát elkerülhetetlen volt... Sokan úgy tudják, hogy a szervezet vetette be először az „olajfegyvert”. Valójában már 1956 őszén, a máspdik arab-izraeli háború ideiért éltek vele a hadviselő arab országok: Szaud-Arábia leállította a fekete arany szállítását Franciaországba és Angliába. Szíriában. Katarban és Kuvaitban pedig a hazafiak robbantották fel az olajvezetéket, hogy megakadályozzák a nyugat-európai megrendelések teljesítését. Az OPEC először az 1967-es arab-izraeli háború idején használta ezt a fegyvert, azonban már ekkor megmutatkozott, hogy a radikális és konzervatív tagállamok között nem egy kérdésben alapvetőek az ellentétek. Az embargó Anglia és az USA ellen, a széthúzás miatt, lénvegében eredménytelen volt. Az olaifegwer harmadszori bevetésére 1973 októberében, a negyedik. 18 napos arab-izraeli háború következtében került sor. Az OPEC tagjai majdnem há- romnegyedéves „olaiháború- val” próbálták rábírni az Egyesült Államokat. Izraelt támogató politikájának megváltoztatására. Ez azomban nem sikerült. Kiderült, hogy az 1973-74- es eseményekben, az olajárak megnégyszereződésében jelentős szerepe volt a nagy — amerikai, angol, holland — monopóliumoknak. Erről így írt a Washington Post című lap: „A monopóliumok a mesterségesen előidézett válság heteiben nemegyszer a nyílt tengeren állították meg tankhajóikat, ilyen módon akarván igazolni, hogy a közel-keleti bojkott következtében nem kapják meg a szükséges olajmennyiséget és ezért kell emelniük az árakat. .. A tartályok természetesen mindenütt csurdultig tele voltak, s bár elvben volt olajembargó, az amerikai monopóliumok, továbbá a holland-angol érdekeltségű Shell-társaság is megkapta a hiányzó olajat.. Az olaj fegyver mindenkori bevetésének szembetűnő velejárója volt, hogy az Egyesült Államok politikailag és gazdaságilag erősödött, míg szövetségesei. Nyugat-Euró- pa és Japán nehéz időket élt át. Amerikai politikusok szájából 1973—74-ben hangzott el először hogy végső esetben katonai úton készek biztosítani a Nyugat olajellátását. Akkor a fenyegetéseket azzal indokolták hogy a megnégyszereződött olajárak a szakadék szélére sodoriák a világgazdaságot. Ma ehhez hozzáteszik, hogy „a Szovjetunió meg akarja szerezni az ellenőrzést a Közel-Kelet olajmezői fölött mind növek- vőbib energia-éhsége kielégítésére”. Valójában arról van szó, hogy az Egyesült Államok a világ leggazdagabb olaj térségének fokozott ellenőrzésével sakkban akarja tartani partnereit, s fékezni a Közel- és Közép-Kelet államainak immár nemcsak gazdasági hanem politikai önnállósodási törekvéseit. Az OPEC radikális tagállamai — Algéria. Irak. Líbia. Szíria — világosan látják ézt. a konzervatív országok Szaud-Arábia irányításával viszont ragaszkodnak az „amerikai kapcsolathoz”, bár mindinkább rájönnek. hogy a számukra elfogadható közel-keleti rendezés legfőbb kerékkötője ugyanaz — az USA. A tavalyi 100 százalékos áremelésekkel azonban már nemcsak politikai célokat követnek, hanem nágyonis önös érdekeket szolgálnak és zavart keltenek: az olajtermelők mammutjövedelmeket zsebelnek be. akárcsak a tőkés társaságok. Kocsi Margit (Következik: 3. Milyenek a fogyasztók?)
