Szolnok Megyei Néplap, 1980. április (31. évfolyam, 77-100. szám)
1980-04-22 / 93. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1980. április 22. (Majdnem) mindent tudtak a Szovjetunióról Harmadik és ötödik helyen végeztek a megyei csapatok A bennfentesek szerint különböző utakon lehet eljutni a Marcibányi téri Ifjúsági Házba, de a leggöröngyösebb akadályokon minden bizonnyal azok a „négyesfogatok” érkeztek ide szombat délelőtt, amelyek a több hónapos „eilőcsatározáSok” eredményeképpen bejutottak a „Ki tud többet a Szovjetunióról” vetélkedő országos döntőjébe. Elismerésre méltó, hogy a legjobb tíz csapat közé megyénkből a szolnoki Vegyipari Finommechanikai és Műszeripari Szakközépiskola versenyzői, valamint a tiszafüredi Kossuth Lajos Gimnázium tizenévesei is bekerültek. Kilenc óna után I. M. Lja- dov, a Szovjetunió című folyóirat főszerkesztő-helyettese üdvözölte a döntő csapatait, ezután a KISZ Központi Művészegyüttes zenészei, táncosai, énekesei adtak rövid műsort. Tíz óra múlt, amikor Déri János tv-riporter vezetésével elkezdődött a vetélkedő. Zökkenőmentesen peregtek egymás után a fordulók gyűltek a pontok. Először tíz különböző eseményt kellett időrendi sorrendbe rakni, amelyeket dominós, kirakós feladat, majd lóugrásos rejtvény követett. Amíg a versenyzők összedugták a fejüket, a közönség is játszott. — Hány centiméter a legkisebb földi Objektum átmérője, amelyet egy műhold még lefényképez? — így szólt a kérdés. — 96 centi — hangzott az ideilló válasz a dübörgő tapsvihar közepette egy olyan érdeklődőtől, aki még éppen látszana a képen. o Akadtak még tréfás feladványok, zenei, sportismereteket igénylő rejtvények — kérdés nem maradt válaszo- latlanul. Persze nemcsak a közönség vizsgázott jól, a csapatok is bámulatos pontossággal oldották meg a nehezebbnél nehezebb zenei. irodalmi, .sportkérdéseket. „Félidőben” Nagykálló, Szolnok, Tiszafüred, Debrecen sorrend alakult ki. Már elmúlt dél, amikor a villám- kérdésekre került sor. A helyes válaszokat nagy ováció fogadta, de a legerősebb taps, mindig a szolnokiakat köszöntötte. Ugyanis ők, ötletes módon szurkolókról is gondoskodtak: néhány nevelő kíséretével a KISZ alapszervezetek leg jobbjain kívül a felkészítésben segítő diákok is eljöhettek tőlük a döntőre. e A tiszafürediek, —1 immáron negyedik alkalommal döntősök — rutinosan, egyenletesen szerepeltek, és az utolsó forduló után a 110 pontos győztes Nagykálló mögött ■ 108—108 ponttal második, harmadik helyen végeztek a debreceni Fazekas Mihály Gimnáziummal. A holtversenyt eldöntő kérdéssorozatnál a fürediék hibáztak először, így ők lettek a „bronzosak”. Üjabb ötös holtverseny után a szolnoki gárda ismét magára talált, és ötödik helyen végzett. A díjak és nyeremények irigylésre méltók: a tiszafürediek nyáron már negyedszer utazhatnak Szocsiba, de még egy televízióval és sátorgamitú- rával is gyarapodott a középiskola. A szolnokiakat a Lvov—Kijev jutalomúttal díjazták. Remek verseny, nagyszerű küzdelem volt, hiszen ezek a tizenéves fiúk-lányok hihetetlenül sokat tudtak a Szovjetunióról. A dobogós helyezés tiszafüredi részesei: Terbe Tünde 3. c, Klu- ka Hajnalika 2. a, Répási Ildikó 2. b és Farkas Zsuzsa 1. a, valamint Dobrosi Gyula és Dobrosi Gyuláné felkészítő tanárok. Az ötödik helyezett szolnoki kollektíva sd- kerkovácsai: Bangó János 4. a, Sonkoly Julianna 4. a, Szemanyei Sándor 3. a és Törőcsik Mária 2. a, illetve Sárközi Károlyné felkészítő tanár. Az eredmény értékét növeli, hogy a több fordulós Ki tud többet a Szovjetunióról vetélkedőn a hat évvel ezelőtti kezdetkor még mindössze 234 középiskola startolt, az idén azonban az induló iskolák száma már 515-re emelkedett. D. Szabó Miklós Pécsett és Harkányban Népek barátsága nyári egyetem A XXII. „Népek barátsága” nyári egyetem az idén is két helyszínen, Pécsett és Harkányban — fogadja a hazai és a külföldi vendégeket. A TIT egymást követően két kurzust indít július 24. és augusztus 4. között a mecsekaljai városban, augusztus 5. és 16. között pedig a dél-baranyai fürdőhelyen. Az Országos Béketanács ólta] kitüntetett „Népek barátsága” univerzitás az egyetlen politikai jellegű nyári egyetem az országban, amely — nevének megfelelően — a békét és a barátságot, a népek közötti megértést és közeledést szolgálja. A program során sokoldalúan, tárgyszerűen mutatja be hallgatóinak hazánk gazdasági, társadalmi és politikai életét, s kapcsolatainkat más országokkal. A nyári egyetem keretén belül több speciális programot is szerveznek. Pécsett első alkalommal kerül sor a kisplanetáriumi vezetők első európai találkozójára. Harkányban agrár tagozat nyílik, s magyar—finn találkozót rendeznek a múlt évben Finnországban tartott eszmecsere viszonzásául. Szentendrei alkotások Vásárhelyen Hódmezővásárhelyen a Tornyai János Múzeumban vasárnap szentendrei képzőművészek alkotásaiból nyílt kiállítás. Amos Imre, Barcsay Jenő, Czóbel Béla, Kántor Andor, Kmetty János, Szántó Piroska és más jelentős festők 41 művét a Hódmezővásárhely és Szentendre városok közötti kulturális együttműködés keretében mutatják be. A kiállítást május 18-ig tekinthetik meg az érdeklődők. A foszforeszkáló plakáttól a „vasemberig” n művelődési otthonok propagandatevékenységéről hullámhosszán Vasárnap délelőtt Jó bornak nem kell cégér — a hajdani szólás-mondás korunkban lassan-lassan érvényét veszti. Ami pedig a kulturális termékek, produkciók „eladását”, ajánlását illeti: az ellenkezője igaz; a legjobb, a legrangosabb művészeti esemény sem nélkülözheti a propagandát. Sőt, nem kis mértékben ezen áll, vagy bukik a siker. A művelődési otthonok esetében a jó vagy rossz propaganda, az ajánló, tájékoztató tevékenység, a — csúnya szó, de nincs jobb helyette — közönségszervezés érzékenyen befolyásolja az intézmények látogatottságát, következésképp működésük színvonalát is. írásban és szóban Adatszerűén — sokrétű és szerteágazó volta miatt — nem lehet kifejezni, hogyan változott az ellmúlit esztendőkben megyénk művelődési otthoni hálózatának propagandatevékenysége. Egy bizonyos: egyre több — és jobb kivitelű — meghívót, programfüzetet. plakátot, táblát látni. S ez így természetes: több az esemény — növekszik a propaganda. Mindez persze korántsem jellemző egyértelműen a megye mindegyik településére. A nagyobb — nagyközségi, járási városi — létesítmények kétségkívül előnyösebb helyzetben vannak, mint „kisebb társaik”. Az előnyös helyzet annyit jelent: ezek az intézmények éves költségvetésükben tervezhetnek néhány- ezer forintot nyomda- és dekorációs költségekre, önmagában ez is nagyon kevés — a többi a népművelők leleményességén múlik. Jászűadányban például nincs nyomtatott havi programja a művelődési háznak, van viszont az épület előtt egy jól kihasznált reklámfal — foszforeszkáló betűkkel — plakátokkal, fotókkal. Emellett hangos híradója van a művelődési háznak, továbbá az igazgató. Kalmár István saját gépkocsijába szerelt erősítőt, hangszórót, aminek segítségével egy óra leforgása alatt értesíthető a falu népe bármilyen kulturális eseményről. Részben ennek a gyors és pontos propagandának az eredménye, hogy Jászladányban a hatalmas színházteremben rendszerint telt ház előtt zajlanak az események. Kunhegyesen: névre és szívhez szólóan A kunhegyesi művelődési központ „közönségcsalogató” módszerei sokban különböznek a jászladányitól. Mielőtt a részleteibe bepillantanánk, érdemes áttekinteni, hogyan alakult az intézmény költségvetése az elmúlt esztendőben, Az állami támogatás 1978-ban 430 ezer forint volt. a következő évben 475 ezer, az idén pedig 508 ezer szerepel a tervekben. A gazdasági szervek — Vízgép vállalat, áfész, BHG. Kunság népe Tsz, ipari szövetkezet — támogatása tavalyelőtt 90, tavaly 75 ezer forint volt. az idei terv 97 ezer forintot ígér. „De ez az összeg ebben az évben aligha jön be” — mondja Rendek Sándor, a művelődési központ igazgatója. A költségvetés csak a legszükségesebbekre elegendő. Mi jut propagandára? Minden hónapban nyomdai úton készül egy ízléses programfüzet. — Ez szinte ingyen van — a tsz segítségével — mondja az igazgató. — Nincs ingyen viszont a szétküldése. Havonta 600 forint a postai költség. Kunhegyesen háromszáz személynek érkezik minden hónapban a lakására, a munkahelyére a programfüzet. A névre szóló posta — szívhez is szól, az udvarias gesztus, hatásos reklám is. Az intézmény és a lakosság személyes kapcsolatának — és a hatókör bővítésének — más módját is kitalálták Kunhegyesen. A közelmúltban 800 (!), Kunhegyeshez közeli településeken élő. autótulajdonosnak küldött a művelődési központ kérdőívet, programajánlásokat. A kérdőívek tíz százaléka érkezett vissza — szinte mindegyik azzal a megjegyzéssel, hogy érdeklik a programok (különösképp a színházi előadások) és a továbbiakban is várják a művelődési központ műsorfüzeteit. — Ki lehet számítani, mennyit fordít egy évben propagandára az intézmény? — Megközélítőleg is nehezen, hiszen több „költség- helyről” jön össze. A postai költségekről már beszéltünk: ez havonta — a külön meghívókkal együtt — ezer—ezerkétszáz forint, az áfész dekorációs műhelye hat-nyolc táblát készít havonta, darabonként százötven—kétszáz forint. A dekoratőrt a „bér” rovatból, tiszteletdíjjal fizetjük. És még egy csomó dolog: a szórólapokhoz való papír, a stencilpapír, a gépelés költségei. Használunk esetenként hangos híradót is: magnószalagok, lemezek, elektromos energia — minden pénzbe kerül. Mindegy, hogy hogyan S ahol nem futja propagandára a pénzből? Például a megye kisközségeinek művelődési házaiban. klubkönyvtáraiban, amelyek havi néhány száz forintos ellátmányból gazdálkodhatnak. Propagandára ott is szükség van — hogyan hát? Mindegy, hogy hogyan: a programokat ajánlani kell. a kis csoportoknak önálló .menetrendjük” van, a discóra. a műsoros estekre „csalogatni” kell a népet. Ezekből az intézményekből még ma sem tűnt el az idejét betűrajzolással, meghívógépeléssel, pia-, kátfestéssel töltő (pazarló) népművelő. Hajnal Imrét, Tiszaörs-Tiszaigar-Nagy- iván közös községek közmű- lődési igazgatóhelyettesét arról kérdeztük, hogy a tanácsi összevonás e tekintetben segített-e valamit? — Pénzt, külön propagandára, nem tudunk biztosítani így sem.de havonta—időben — meg tudunk jelentetni egy, a három község rendezvényeit tartalmazó sten- cilezett programfüzetet. Sőt, évente egy-két alkalommal — például a könyvhéten — nyomdai eljárással készített meghívót is ki tudunk adni. Képzett, leleményes népművelők és könyvtárosok dolgoznak a községekben, szaporodnak a rendezvények, előbb-utóbb valami jobb, erőteljesebb propagandát kell ,jkitalálnunk”. Távlati elképzeléseink között szerepel az intézmények közös gondnokságának létrehozása — ez a propaganda hatékonyságán is sokat segíthet. Szitanyomat, linómetszet Takarékos időket élünk— a közművelődésben is alaposan meg kell nézni minden fillér helyét. Mindazonáltal a színvonalas propagandáról nem kell (nem szabad) lemondani. Olcsó, ötletes megoldásokat kell találni, ahogy több helyütt találtak is már. A Jászság egy-ikét településén a gyermek képzőművészeti körök linómetszeteivel díszített meghívókkal hívják az embereket a rendezvényekre. A karcagi művelődési központ szitanyomó-gépen számos művészi színvonalú plakátot, meghívót, katalógust készített — rövid idő alatt alighanem bőségesen megtérült a szerkezet ára. Másutt diaflexes vétítéssel kísérleteztek, s van ahol az újabb korok falusi kisbíró- ját. a tanácsházáról működtetett hangosító rendszert, (vasember, rocska. recsegő névre is „hallgat”) használják hatásosan közművelődési események propagálására. S az effajta lehetőségek — alighanem — kimeríthetetle- nek, mint ahogy az emberi kapcsolatteremtés változatai is végtelenek. Szabó János A televízió a gyerekeké vasárnap délelőttönként. a rádió viszont a felnőtteket késztetheti megállásra — rendes pihenőnapi tevékenységük közepette — sőt időnként kikényszeríti az intenzív „odafigyelést” is. A „Minden versek titkai”-han legutóbb Somlyó György „Mi” című versének rétegeibe titkaiba igyekezett behatolni Domokos Mátyás. Domokos műsora — külön műfaj, utánozhatatlan. Interjú, de a föltett kérdések — s néha a válaszok is — egy esszéíró töprengéseit, gondolatcikázásait idézik. Mindenre kitér. ami érdekes lehet — mint vérbeli ismeretterjesztő —, s mindentől eltekint, ami érdektelen az adott mű tudományos igényű feltárása szempontjából. A végeredmény: izgalmas szellemi kaland, körutazás egy vers mélységeiben, ahonnan egy életmű, egy költészet tájaira látni. Gyanítható: ezt a műsort azok is szeretik — de legalábbis meghallgatják —, akik különben tán sosem olvasnak verset. És tovább a pihenőidő hullámhosszán! A Petőfin a Karinthy Színpad „Akit a huszonötezer volt megcsapott” címmel, Kaposy Miklós szerkesztésében, rendezésében Moldova György szatíráit szákráztatta meg. S a műsor „kisülései” időnként huszonötezer voltosak voltak. Szatírára szatíra, poénra poén jött, egy órán át — kitűnően „fölpörgetett” tempóban. Méltó volt a folytatás — humorban legalábbis. A „Nyíló időben” című szórakoztató vadászműsor ugyan elég bágyatag, langyoska és lassú volt, de befejező része — Jerzy Baranovsky humoreszkje — felejthetetlenül vidám perceket szerzett. Válaszra várva Bizonyára nem kevés azoknak az embereknek a száma, akik — igazságukat keresve — a rádióhoz fordulnak segítségért, biztató válaszért. A „Válaszolunk hallgatóinknak” az elmúlt héten Szolnök megyei hallgatók kérdéseire válaszolt, majd a műsor egy külön kiadásban — Bánhorváith Attila riportjában — egy meglehetősen fantasztikus esetnek szegődött a nyomába. Egy toronyház negyedik emeleti lakásában pár hónapja kidőlt két közfal — miután már jó ideje pattogott, ropogott. Ha kidőlt, kidőlt — úgy is maradt Szakemberek vizsgálgatták, nézegették, mi lehet az oka, s mi nem. vannak-e felelősök vagy nincsenek, a lakás- i tulajdonost pedig a frász töri, mikor kezd ropogni, pattogni valahol. Hát persze, hogy helyreállítják a lakást: majd, a közeljövőben... A rádióriporter alapos munkát végzett „ megnyugtatóan utánajárt a dolgoknak. Kérdés, hogy megnyugodott-e bárki is — én a magam részéről fülelem a közfalakat. Egyelőre semmi nesz... Röviden A megyei rádiós hetek adássorozata a félidejéhez érkezett. A múlt héten néhány jelentős műsor hangzott el a megyéről, a megyéből. Többek között Szolnokról jelentkezett a „Sajtó- konferencia” — szokásosan jó színvonalán, bár egy-két kérdést — túlságosan is kis közösségeket érintő volta miatt — nem volt szerencsés „szerepeltetni” ebben az adásban. — eszjé — Nagyon sok fővárosi lakó- és középületet díszít az időjárásnak kevésbé ellenálló, homokkőből készült szobor, vagy szoborcsoport. Ezeket a Képzőművészeti Kivitelező Vállalat műhelyeiben felújítják. A képen a budapesti István Kórház homlokzatáról lekerült nagyméretű „díszítőelemen” dolgoznak. A munka érdekessége, hogy a szobron hiányzó részeket is kell pótolni, mert 1979 nyara elején egy zivatar alkalmával villámcsapás rongálta meg
