Szolnok Megyei Néplap, 1980. április (31. évfolyam, 77-100. szám)
1980-04-20 / 92. szám
6 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1980. április 20. KÜLPOLITIKÁI * KORKÉP KOLUMBIA I TITOKZATOS M—19 Különös tárgyalás: gerilla, túsz és kormánytisztviselők... Különös módom- jelentkezett hat esztendeje az M—19 elnevezésű gerillamozgalom. A kolumbiai főváros, Bogota legnagyobb napilapjában hirdetést jelentettek meg: „Várjon, jövünk: M—19”. Nem sokkal később a bogo- tai múzeumból eltűnt Simon Bolivar kardja, (ő vezette győzelemre több mint fél évszázada Latin-Ameri- ka szabadságharcát a spanyolok ellen.) A kard helyén a rendőrség az M—19 üzenetét találta: ,,A győztes karddal új csatába indulunk”. A kard azóta sem került elő ... A belügyminiszter becsületszava Mostanában szinte naponta szerepel a hírekben Dominika bogotai nagykövetsége, ahová 50 fős gerillacsoport tört be és ejtett foglyul 19 nagykövetet és diplomatát. A gerillák letartóztatott Társaik szaba- donbocsátást, 50 millió dollár váltságdíjat és szabad elvonulást követeltek túszaik elengedése fejében. Megkezdődtek a tárgyalások; s azóta a gerillák szabadlábra helyezték jónéhány foglyukat. A belügyminiszter „nemzeti becsületszavát” adta, hogy nem támadják meg a nagykövetséget mindaddig amíg a foglyoknak nem esik bántódása. Az államfő pedig elismerte, hogy függetlenül az ügy kimenetelétől, Kolumbia „170 éves történelmének legsúlyosabb válságát éli át’.’ A valóságban ugyanis a látványos túszszedés egy több, mint 30 éve lappangó válságot tett nyilvánvalóvá. Kolumbiában 1948-ban egy liberális politikus meggyilkolása nyomán véres polgárháború tört ki. A harc több mint 200 ezer áldozatot követelt és csupán 1953- ban, Rojas Pinilla tábornok hatalomra jutásával fejeződött be. A szembenálló liberális és konzervatív pártok megegyeztek, hogy az államfői posztot négyévenként felváltva töltik be és az állami tisztségeket is megosztják egymás között. A nyílt háború ezzel végétért, de Eric Hobsbawn brit történész szerint egy elvetélt szociális forradalom parazsa izzik a hamu alatt. Kábítószer — maffia Még latin-amerikai államok között is kevés akad, ahol akkora a különbség a szegények és gazdagok között, mint Kolumbiában. Miközben a kávéárak emelkedése révén a nemzeti jövedelem évi 6 százalékkal nő, hárommillió 14 éven aluli gyermek dolgozik nyomorúságos körülmények között, éhbérért. Virágzik a marihuana- és kokainkereskedelem. A kábítószer-maffia politikai befolyást is vásárol magának: egy-egy képviselői mandátumért mintegy 70 ezer dollárt fizet. Nem csoda hát, hogy a néptömegek elfordultak a pártoktól, a választásokon általában a jogosultak 20—40 százaléka él csak szavazati jogával. Tíz éve, a magát enyhén baloldalinak feltüntető egykori diktátor, Pinilla tábornok volt híveiből verbuválódott az M—19 gerillamoz- galam. Akárcsak az Uruguay tupamaróknak, vagy az argentin monteneróknak, a kolumbiai gerilláknak sincs tisztázott ideológiájuk. A tagok nagyrészt értelmiségiek, diákok, művészek — munkás, paraszt alig van közöttük. Akcióikkal a szociális igazságosság nevében lépnek fel. Egy alkalommal lefoglaltak például egy tej- szállítmányt és szétosztották az egyik nyomornegyed gyermekei között. Máskor egy gyárost ejtettek foglyul és csak akkor engedték szabadon amikor beleegyezett munkásai béremelésébe. Alagút a kaszárnya alatt 1979 szilveszterkor érték el legnagyobb sikerüket az M—19 gerillái: alagutat ástak egy bogotai kaszárnya alá és 5 ezer fegyvert zsákmányoltak. A hadsereg válaszként rendkívüli állapotot rendeltetett el az elnökkel. A nagyszabású razziák során kétezer személyt vettek őrizetbe köztük neves művészeket és tudósokat. Azzal gyanúsítják őket, hogy részük volt a fegyverrablásban. Turbay Ayala államelnök elégedetten nyugtázta: „bár még nem tisztítottuk meg teljesen országunkat a terroristáktól, de maradványuk már nem jelenthet nagyobb veszélyt”. Néhány nap múlva az M —19 megrohamozta a dominikai nagykövetséget... Gáti István Nyomornegyed Bogotában KUBA GAZOASÁGA Az eredmények jobbak is lehettek volna Központi kérdés lett Kubában a munkafegyelem megszilárdítása. A szigetország vezetőinek a közelmúltban elhangzott beszédeiből is kitűnik: a jövőben egyetlen munkahelyen sem lehet több dolgozó, mint amennyire tényelegesen szükség van. Minden dolgozót, akire akárcsak ideiglenesen nincs szükség az adott munkahelyen, át kell irányítani oda,, ahol abban az időben éppen több munkáskézre van igény. Az ésszerűbb, a népgazdaság igényeivel és követelményeivel jobban összhangba kerülő foglalkoztatottsági színvonalat elsősorban közgazdasági eszközökkel kívánják elérni. Felülvizsgálják a jelenleg érvényben lévő bérskálát és termelési normákat, a kubai minisztertanács ennek végleges változatát a közeljövőben hozza nyilvánosságra. A bérrendszer jobban ösztönzi majd a végzett munka minőségének javításét, a termelés hatékonyságának növelését és az észszerűbb takarékoskodást a meglévő erőforrásokkal. A mostani intézkedések szaros összhangban vannak a gazdaságirányítási rendszer két éve megkezdődött továbbfejlesztésével. Az 1978-ban meghirdetett elveknek megfelelően az utóbbi időszakban „élőbbé” vált a szigetországban a pénzgazdálkodás, növekedett a vállalatok önállósága, decentralizáltabb lett a döntéshozatal. A tavalyi esztendő eredményeinek értékelésekor kiderült, hogy a gyorsabb, hatékonyabb előrelépés egyik legnagyobb akadálya a munkatermelékenységnek a számítottnál lényegesen kedvezőtlenebb alakulása volt. És ennek nem mond el- lént, hogy a kubai gazdaság szinte valamennyi ágazatában figyelemreméltó eredményeket értek el. Ezt érzékelteti a nemzéli jövedelem . közel ötszázalékos növekedése. A beruházások az 1978-as esztendőhöz képest kereken 3 százalékkal növekedtek. A kiskereskedelmi forgalom 5 százalékkal haladta meg az előző év színvonalát. A gépipar 15 százalékkal, a műtrágyaipar 18 százalékkal, a konzervipar pedig 6 százalékkal termelt többet, mint egy évvel korábban. Citrusfélékből 15 százalékkal takarítottak be többet, mint 1978- ban. Az elért eredmények — amint erre kubai közgazdászok rámutatnak — jobbak is lehettek volna, ha a kulcsfontosságú mezőgazdasági ágazatokban nem következnek be jelentős veszteségek. A tervezettnél kevesebb cukrot sikerült betakarítani, mert az ültetvényeken üszökbetegség támadta meg a cukornádat. A dohányültetvények egynegyedén penészgomba okozott jelentős károkat. A világpiaci változások — a legtöbb nyersanyag és élelmiszeripari termék ára meredeken emelkedett, míg a cukor ára rendkívül alacsony volt —, valamint a kubai külkereskedelem szerkezetének problémái miatt a figyelemreméltó eredmények ellenére sem sikeríilt maradéktalanul valóra váltani az 1979. évi elképzeléseket. Mint a Kubai Kommunista Párt Központi Bizottságának tavaly novemberi plénuma megállapította: az ország csak a szocialista gazdasági integráció segítségével, illetve a baráti országokkal való szorosabb együttműködéssel tudta elkerülni a súlyosabb gondókat. A KGST-országok.kal kötött közép- és hosszútávú megállapodások biztos alapot nyújtottak és nyújtanak a szigetország gazdaságának fejlődéséhez. A két- és sok- olda’ú segítségnyújtás keretében sok gyár, üzem kezdte meg termelését, s a szocialista országok biztos felvevőpiacai voltak — és maradnak —i a kubai termékeknek. Szovjet segítséggel felépült pédául egy cukornádarató kombájnokat kibocsátó gyár, bővült a papírgyártó kapacitás, a cementgyártás. Új agrotechnikai rendszerek honosodtak meg a KGST-együttműkö- dós keretében. A kubai népgazdaság idei fejlesztési programja a nemzeti jövedelem három százalékos emelkedésével számol. A feldolgozó iparban 3, a mezőgazdaságban 4, az építőiparban 3, a közlekedésben 2 száza ékkal kívánják javítani az eredményeket 1979-hez képest. Faragó András NSZK Küzdőtér: a külpolitika Az őszi parlamenti választásokat megelőző kampányban a két fő tábor most kezdi elővenni aduit, villogtatni fegyvereit. Az NSZK-ban hagyományosan egy-egy jelölt zászlaja alatt vívják a küzdelmet, az ő fényképükkel van tele az utca, nevük a-jelszó. Ez most is így van, talán még fokozottabban, mint a múltban. A kérdés az: a jelenleg kormányzó szociáldemokrata—szabaddemokrata együttes marad hatalmon és az első ember ismét Helmut Schmidt lesz. vagy a jobboldali ellenzék, a kereszténydemokrata—keres £- tényszociális páros fut be elsőnek Franz Josef Strauss kancellárságát hozva? A jobboldal sokallja az államra és a vállalatokra eső szociális terheket. Egy-egy esetben a vita közöttük fontos lehet valamely réteg, akár az egész ország szempontjából. Mi a több, a szociáldemokrata balszárny s néha a szakszervezet olyan reformokat, változásokat követel, amelyeket már nem nevezhetünk árnyalatinak. Mégis, ami általában a gazdasági rendszert vagy a nemzetközi kereskedelmipénzügyi kapcsolatokat illeti. nincs említésre méltó ellentmondás a két versenytárs között. Többször és látványosabban csap össze ellenzék és kormány a külpolitikai döntések terén a parlamentben és azon kívül. Két nagy vizsgán mentek, illetve mennek át. Ügy tíz esztendővel ezelőtt „az európai kibékülés” idején a szociáldemokraták és koalíciós partnerük, a szabaddemokraták kötötték meg a szerződéseket a szocialista országokkal, az enyhülés hívei lettek, míg.a jobboldal ellenezte mindezt. A kormányzó koalíció máig is kitart e vonal mellett, igaz, azóta a tények hatására a kereszténypártiak is azt vallják, hogy az aláírt szerződéseket meg kell tartani. Ma már ők se bontanák fel azokat. De — és itt érünk a másik. a jelenlegi „vizsgához” — a jobboldal változatlanul el- hibázottnak minősíti a hetvenes évek enyhülési politikáját és azzal vádolja Willy Brandtot. Helmut Schmidtet, s általában a szociáldemokrata és liberális politikusokat, hogy illúziókat tápláltak. többet adtak, mint amennyit kaptak a nagy kelet—nyugati megállapodások révén. Ennek az állításnak „alátámasztására” a nyugatnémet jobboldal egyebek között fölhasználja az afganisztáni fejleményeket. Mi a különbség a jelen nemzetköi helyzet és a tennivalók megítélésében Helmut Schmidt és Franz Josef Strauss, illetve a mögöttük álló erők között? Megkérdezték erről amerikai útja során magát Strausst is. így válaszolt: „A fő különbség jelenleg közöttünk az afganisztáni eseményekre való reagálásban van.” Strauss már most kimondaná, hogy nem mennek el az olimpiára. kereskedelmi korlátozó intézkedéseket hozna és nagyobb mértékben növelné a katonai kiadásokat. Ebben egy emberként mögötte áll a a Kereszténydemokrata Unió és a Keresztényszociális Unió, de ugyanezt az egyöntetűséget véleménye szerint nem lehet elmondani a Szociáldemokrata Pártról. e Jegyezzük meg. hogy e tekintetben nem csak különbségek mutatkoznak a két versengő csoport között. Egyaránt bírálják a szovjet lépést és egyaránt óvatosak. Franz Josef Strauss a parlamenti vitában kijelentette, hogy „egy világhatalom ellen nem lehet büntető akciókat indítani”. Ö is tudja: az NSZK nem nagyhatalom és közvetlenül határos a Varsói Szerződés államaival. Helmut Schmidt szeretne minél többet megőrizni abból, amit a múlt évtized hozott, míg ellenfele „másfajta enyhülést” óhajtana, kelet—nyugati együttműködést ugyan, de a maitól eltérő alapon. Ez viszont óhatatlanul a nemzetközi légkör további lehűlését hozná, hiszen a nyugatnémet jobboldal feltételei közismerten nem elfogadhatók a szocialista országok számára. o Várhatóan a nemzetközi kérdések kerülnek a nyugatnémet választási küzdelem középpontjába. Az utóbbi időben oly erősen tört be a külpolitika az európai országok és lakóik figyelmének központjába, oly sok aggodalmat keltett, hogy óhatatlanul ez lesz a fő téma. Ha ma tartanák a szavazást, csaknem biztosan Helmut Schmidt és csapata győzne. A kancellár a Nyugat egyik — ha nem „a” — legtekintélyesebb politikusává nőtt. Kétségtelenül vannak Franz Josef Straussnak is jó politikai képességei, művelt és tapasztalt vezető egyéniség. De olykor még hívei is tartanak szertelenségétől, hajlamától a durva, az erőszakos megoldásokra, a gyűlölködő, nacionalista érzelmek felka- varására. Már pedig ma — úgy látszik, hogy a nyugatnémet közvéleményben ez az uralkodó hangulat — a választó- polgárok szívesebben fogadnak olyan higgadt személyiséget, mint Helmut Schmidt. A különbség azonban a két rivális között csak néhány százalék és októberig még sok víz lefolyik a Rajnán és Európa más folyom. Tatár Imre Összeállította: Hájos László