Szolnok Megyei Néplap, 1980. április (31. évfolyam, 77-100. szám)
1980-04-18 / 90. szám
1980. április 18. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Bizottság vizsgálta Jobb tájékoztatást az árakról Az ellátás jó, a kiszolgálás kulturált Törökszentmiklós húsboltjaiban A városi tanács vb termelés-, el látásiéi ügyeleti osztálya Törökszentmiklós 9 üzletében (húsboltokban és áruházakban) megvizsgálta a hús és húskészítmények kínálatát, az árakat, a húsbontást, és a tőkehús szabványok szerinti értékesítését. A vizsgálat a közegészségügyi és köztisztasági előírások betartására is kiterjedt. Az ellenőrzésben részt vettek az Állatforgalmi és Húsipari Vállalat, a Közegészségügyi - Járványügyi Felügyelőség és a megyei Állategészségügyi Állomás képviselői. A négynapos vizsgálat tapasztalatai szerint Török- szentmiklóson és városkörnyéki községeiben a tőkehús és töltő! ékáru -eiUptás színvonala, választéka megfelelő, javítani az olcsó termékek kínálatán szükséges. Az áruutánpótlás lehetőségeivel jól élnék, a szállítók az igényeket kielégítik. Az áruátvétel, a tárolás és az értékesítés során a minőségi követelményeket megtartják. A szabványokat a dolgozók ismerik, a húsbontás és értékesítés a szabvány szerint történik. Az áru tárolásánál és kezelésénél van javítani való, bár a szűk alapterületű — bérelt épületekben lévő — kis húsüzletekben nehéz a dolgozók helyzete. A tárolás szakszerűsége — épp a megfelelő hely hiánya miatt — gondot okoz. Kellőnek látta a bizottság a hűtési kapacitás kihasználtságát, mindössze két üzletben hiányolta a hűtővitrint a töltelékárunak. Viszont nem eléggé egyértelműek, szembetűnőek az árjelzések. Több üzletben gondoskodni kell a húsrészek ábráit tartalmazó tájékoztató tábla kirakásáról. A kiszolgálás kulturáltsága, a csomagolási és személyi higiénia ellen nem merült fel kifogás, ám a tárgyi higiéniát javítani kell. néhány üzlet a közeljövőben belső festésre, külső tatarozásra szorul. A közös vizsgálat értékelő, féladatmeghatározó megbeszéléssel fejeződött be a kereskedők részvételével. Bnkél a szervezésről Üj beruházás nélkül, csupán a jobb munkaszervezéssel és a meglévő eszközök ésszerűbb felhasználásával számottevően lehet javítani a munka termelékenységét a szilárd ásványbányászatban — elsősorban erre hívták fel a figyelmet a tegnap Tatabányán befejeződött háromnapos országos tapasztalatcsere résztvevői. A vasérc-, a szén-, az urán-, a ba- uxit- és a színesfémbányászatban dolgozó szakemberek 20 előadásban számoltak be arról, hogy az utóbbi néhány évben milyen szervé- zési intézkedéseket, tettek a termelékenység javítása és az ásványi anyagok kitermelési költségeinek csökkentése érdekében. Követendő példaként ismertették a Bakonyi Bauxitbánya Vállalatnál foganatosított szervezési intézkedéseket. Ennél a vállalatnál négy év alatt 350 fővel csökkentették a létszámot a munka átszervezésével. Ugyanakkor a sorozatos veszteségfeltáró vizsgálatokat követő intézkedésekkel számottevően javították a munkaidő kihasználását is. A kányási szénbányában a nagy értékű új bányagépek jobb kihasználása érdekében bevezették a folyamatos munkarendet, s ennek hatására nemcsak a gépek alkalmazása lett gazdaságosabb, hanem — újabb tőkebefektetés nélkül — jelentősen növelni tudták a széntermelést is. Az újak mellett a régi „óriások” serénykednek: Vas Béla a megye legnagyobb, nyolcméteres csúcstávú esztergáján, mütrágyagyári hídkaparó tengelyét esztergálja Fotó: Kőhidi Az atomerőművi gépek mellett a környezetvédelmi berendezések is szerepelnek az átalakuló termékskálán: ez a hatalmas hulladékégető forgókemence párjával együtt az NSZK-ban működik majd Az egyedi gépgyártás továbbra is alapvető feladata marad a jászberényi Aprítógépgyárnak — mégis, néhány ismétlődő termékből úgynevezett „hordozóprofil” kialakítására is törekszenek. Ilyen gyártmány a hidegpilgcrező berendezés is. amelynek állványát Pozsonyi Béla forgácsolja Aprítógépgyári pillanatképek Az új feladatok új gépeket is igényelnek: néhány hónapja állt munkába 2 csehszlovák gyártmányú WD 130 fúró-marómű. A közel 10 milliós értékű, számjegykijelzéses géppáron Vízi Miklós dolgozik: hajtóműházat készít Legfontosabb erőforrásunk az emberi tudás, a cselekvés ROMANY PÁL NYILATKOZATA Világszerte növekszik az élelmiszertermelés jelentősége. Társadalmunk fejlődésében nagy szerepe van annak, hogy miképpen élünk hazánk természeti adottságaival és a szocialista nagyüzemi gazdálkodás lehetőségeivel. Agrártermelésünk helyzetéről és aktuális feladatairól Romány Pál mező- gazdasági és élelmezésügyi miniszter nyilatkozott az MTI munkatársának. A népgazdasági egyensúly javításában kiemelt szerepe van az agrártermelésnek. Képes-e az ágazat az árualapok további növelésére és en. nek melyek a feltételei? A hazai mezőgazdaság, élelmiszeripar és erdőgazdaság képes feljebb lépni, több árut adni mind a belföldnek, mind a külföldi vevőknek. Természetesen a különféle termékek előállításához hosz- szaíbb-rövidebb felkészülési időre és kellő feltételekre van szükség. A továbbiakban, a belföldi ellátás színvonalának fenntartása mellett növelnünk kell az élelmiszerek exportját. Ehhez azonban javítani kell az exportra kerülő termékek minőségét és választékát, nagyobb gondot kell fordítani a külső megjelenési formára, a csomagolás korszerűsítésére — a konzerviparban és máshol — és termékeink jobb propagálására. Igényes kereskedelmi munkával is elő kell segíteni termékeink gazdaságosabb értékesítését, a kedvezőbb árakat. Lehetőségeink és feladataink pontos megítélését segíti, ha összevetjük mai adottságainkat a hetvenes évekével. Akkor a genetika, az új növény- és állatfajták, műszaki berendezések, kemikáliák bevezetése ugrásszerűen növelte a mezőgazdasági termékek mennyiségét. A hetvenes évek második felében a feldolgozó ipar fejlesztésére — azonos áron számolva — kereken kétszer annyit tudtunk költeni, mint 1971—75 között, korszerű, új üzemek léptek a termelésbe az ország sok táján. Ezen a bázison, erre építve joggal számolhatunk a minőségi, hatékonysági követelmények kielégítésére és a termelés további növekedésére is. A legfontosabb erőforrásunk most az emberi tudás, az értéknövelő szakmunka. És ezzel kell jobban „gazdálkodnunk”. Az élelmiszerek a világpiacon mind élesebb versenyben vannak. Ebben a helyzetiben csakis az a termelő érhet el megfelelő export-sikereket, aki nemcsak követi a kereslet rezdüléseit, hanem „elébe is megy” a várható változásoknak. Ennek egyik lényeges feltétele a termelők és a külkereskedelem kapcsolatának szorosabbra fűzése, érdekazonosságuk elmélyítése, különösen akkor, ha a termékek fele, kétharmada exportra kerül, mint pl. a baromfiiparban vagy a tartósító iparban. Ezért jobban be kell vonni a külkereskedelmet a termelés szervezésébe és javítani a kialakult információs és vállalati kapcsolatokat. Jelentősen emelkedett az energiahordozók, a nyersanyagok és a termelőberendezések ára. Mezőgazdaságunk egyre nagyobb arányban használja fel ezeket. Mindez nem pkoz-e megtorpanást agrártermelésünk eddigi lendületes fejlődésében? A mezőgazdaságban felhasznált ipari termékek árának emelkedése tartós tendencia. A műtrágyák és a növényvédőszerek ára az utóbbi tíz évben több mint 50 százalékkal. az üzemanyagoké pedig mintegy kétszeresére emelkedett. — Az üvegházak fűtésének költsége például az utóbbi évtizedben megsokszorozódott. A költségeket alapvetően az anyagi ráfordítások határozzák meg, korszerű ipar nélkül nincs korszerű mező- gazdaság. A munkabér is számít természetesen, de a még mindig viszonylag kézimunka-igényes állattenyésztésben is az összes költségnek alig 10 százalékát teszik ki a munkabérek és egyéb költségek. Az energiahordozók és az ipari eredetű anyagok drágulását a kormányzat egyrészt a felvásárlási árak emelésével, másrészt különböző támogatásokkal ellensúlyozta. A hetvenes években átlagosan 35 százalékkal emelkedtek a mezőgazdasági felvásárlási árak. Az idén április 1-én hatályba lépett új üzemanyagárakat egyrészt szintén támogatás formájában ellensúlyozzuk — negyedéves elszámolásban — másrészt a gazdaságoknak, vállalatoknak kell ..kigazdálkodniuk” a hatékonyság javításával. Megtorpanásról azért sem lehet szó, mert a termelő üzemek a gazdálkodásban lépést tartanak a változó világgal. Mind több olyan tartalékot tárnak fel, amely lehetővé teszi, hogy olcsóbban, magasabb értéket állítsanak elő. Ezt segítette többek között azzal is, hogy 68 olyan típustervet és számos indokolatlan költségtöbbletet okozó hatósági előírást helyeztünk hatályon kívül, amely akadályozta a jobb megoldások elterjedését. Egy tehénférőhely építésének a költsége ma — az áremelkedések ellenére — mintegy 60 százaléka csak a néhány év előttinek, mert egyszerűbb. gazdaságosabb megoldásokat alkalmaznak. Az idén életbe léptetett szabályozórendszer a meny- nyiségileg meghatározott feladatok teljesítése mellett hatékonyabb gazdálkodásra, ésszerű takarékosságra ösztönöz mindenkit. A .következő időszak fontos feladata, hogy figyelemmel kísérjük a szabályozók „működését” és amennyiben szükséges, módosítsuk majd őket. Arra törekszünk, hogy gyorsabban és fokozottabban elismerjük a kezdeményező, eredményes munkát. A tavalyi többlet kukorica- termésért például több millió forint terven felüli prémiumot lehetett kifizetni a munkában részt vevő dolgozóknak. Ez öröm, sok ilyen túlteljesítésre és terven felüli — megalapozott — kifizetésre van szükség. Hogyan fogadták a mezőgazdasági üzemek a gazdálkodás feltételeinek szigorodását? Mint minden újat, kezdetben ezt is különbözőképpen; voltak ellenvélemények és félreértések is. Vass Istvánnal, a Dalmandi Állami Gazdaság Állami-díjas igazgatójával értek egyet, aki a gödöllői tanácskozásunkon egyebek között hangsúlyozta, hogy a megváltozott fetételek „kikényszerítik a magasabb technológiai és pénzügyi fegyelmet, valamint mindazt, amivel a szükséges eredmények elérhetők.” Meggyőződésem, hogy üzemeinkben még sok helyi lehetőség van a mai gazdasági gondok eloszlatására, csökkentésére. Ezek kulcsa, legfőbb forrása az emberekben van. Az emberi tudás, az alkotó- és kezdeményező készség', a jó üzemi légkör elengedhetetlen feltétele a tartalékok jobb hasznosításának. Ez adhat teret annak, hogy javítsuk a termés mennyiségét és minőségét befolyásoló komplex agrotechnikát, a viszonyokhoz alakítsuk az üzemszervezést, vagy a tápanyaggazdálkodást. Tovább lehet és keli mérsékelni a takarmányozás költségeit. Egyebek között a veszteségek csökkentésével. az importfehérje racionálisabb felhasználásával, új korszerű adalékanyagok, biostimulátorok felhasználásával kell ezt szolgálni. Gyorsabb ütemben elterjeszthetek az energiatakarékos tárolási módszerek, ha kellő ismeret és eszköz társul a puszta követelményekhez. A tenyésztési, tartási feltételek alakításában különösen fontos szerepe van a szaktudásnak. I Hogyan készült fel az ágazat az új gazdasági évre? Az agrártermelés megalapozottan, tervszerűen indult. Országszerte értékelték a vállalatok, szövetkezetek és igazgatási szervek az elmúlt gazdasági év tapasztalatait és tanácskozások sorozatán készültek fel az 1979 80-as gazdasági évre. A hazai és külföldi szállító vállalatok rendre eleget tettek és — kevés kivétellel eleget tesznek —■ kötelezettségeiknek. Rendelkezésre áll 1 millió 700 ezer tonna műtrágya, 14 ezer kombájn 57 ezer traktor és sok más nagyüzemi gép. A mezőgazdasági igényeket — pontosabban a fizetőképes keresletet — a kínálat helyenként meg is haladja. Ebben az évben több gépet, szállítóeszközt vásárolhatnak a háztáji és kisegítő gazdaságok is. A mezőgazdasági kistermelést szervező szervezetek sokat tettek azért, hogy az árutermelési szerződés új feltételei ismertté váljanak. Nagyobb figyelmet érdemelnek azonban a kistermelők. Azért is. mert körük széles, és azért is, mert köny- nyen lábra kaphatnak körükben megalapozatlan híresztelések. Ezért nem tartom megfelelőnek több helyen az állatforgalmi és húsipari vállalatok szerződéselőkészítő, tájékoztató munkáját. A kistermelők körülményeihez jobban, sok megértéssel kell igazodni. Éppen ezért utasítást adtlam arra. hogy vizsgálják felül és egyszerűsítsék a szerződéses előírásokat. Munkánknak vannak olyan feltételei is, amelyek tőlünk függetlenek. Az időjárás és más természeti tényezők ilyenek. Csekély a hatásunk azokra a tényezőkre is, amelyek más ágazatok sajátjai. Nyilvánvalóan nem mindegy pedig hogy a vetés előtt megérkezik-e a külföldi vegyszer, virágzáskor rendelkezésre áll-e a szükséges permetező anyag, Figyelembe kell venni még azt is, hogy a meglévő eszközöket sem tudja — anyagi lehetőségek hiányában — valamennyi üzem megvásárolni. Nagyok a különbségek az üzemek tközött az anyagi forrásokban, a felkészülésben. Hitel- politikai eszközökkel segítünk, de a pénzügyi lehetőségek végesek. A gazdaságok építési és ültetvényi telepítési hozzájárulási igénye mintegy 40 százalékkal nagyobb annál, amennyivel a népgazdasági terv számolt. A tavasz száraz volt, de mégis kedvezően alakul a helyzetünk. Az őszi kalászosok állapota lényegesen jobb a tavalyinál, kétszer annyi a kedvező minősítést kapott vetés, mint 1979-ben. A kései tavasz viszont torlódást okozott az időszerű munkákban. A mezőgazdaság dolgozói jól szervezett munkával, az ünnepnapokat Ss kihasználva pótolják a lemaradást. Az ország déli részén 8—10 napon beiül végezni tudnak legnagyobb területen termelt gabonánk, a kukorica vetésével. A kukorica több mint 20 milliárd forintot „ér” az éves tervben, de az állat- tenyésztés „üzemanyagaként” ennél is sokkal többet. Igazi értéke az állami termékek előállításában, a 15 milliárd forintnál nagyobb húsexportban mérhető. Erre fordítanak most nagy figyelmet mindenütt a mezőgazdaságban. Meggyőződésem: mezőgazdaságunk dolgozói, az élelmiszeripar munkásai jól tudják, hogy m'ilyen feladat vár rájuk. Megértették és munkájukkal támogatják azt az agrárpolitikát, amelyet az MSZMP XII. kongresszusa jóváhagyott, megjelölt.
