Szolnok Megyei Néplap, 1980. április (31. évfolyam, 77-100. szám)
1980-04-02 / 78. szám
1980. április 2. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Képernyő. ___________előtt E gy-egy közéletií, társadalmi esemény televíziós közvetítéséről szólva a nézői „jelenlét” varázsát emlegetni már ugyancsak közhely. Kamerák a kongresszuson Ezúttal a helyszíni közvetítéseknek nem is erről a varázsáról tennék említést, ezt magától értetődőnek tartom, hanem arról a sajátos többletről, amit a kongresz- szusról adott műsorok nyújtottak, nekünk nézőknek: a közelképek, egészen pontosan a közel hozott emberi arcok többletére gondolok. Mert a hatalmas terem hátsó soraiban, vagy az előadói pulpitustól távolabb eső részeken helyet foglaló jelenlévők ugyan láthatták-e oly jól mint mi, hogy egy-egy felszólaló szemében mikor milyen fény csillog, mikor felhősödik meg a homlok, mikor gyúlik ki a tekintet, hogy a mondanivaló hatása hogyan ül ki esetenként a hallgatók arcára is — leol- vashatóan. S hogy a legszemléletesebb példát hozzam: akár az előadói expozéban, akár a kongresszus zárszavában a Központi Bizottság első titkárának szavait hogyan egészítette ki, sőt teljesítette ki egy-egy kisebb gesztus is, az arc megmozdulása, a szem játéka, például összekacsintás a hallgatósággal — azaz velünk is, akik csak a készülékek előtt, s nem a kongresszus termében foglaltunk helyet. A televíziós közvetítés ezzel igazán bensőségessé avatta — miközben széleskörűvé is tette — társadalmi életünknek ezt a legjelentősebb politikai eseményét. Más oldalról nézve: az igen tervszerűen felépített közvetítések, összefoglalók hozzásegítettek bennünket ahhoz, hogy ne csak gondolatok, hanem a hozzájuk tartozó arcok is megragadjanak bennünk, s ily módon a pártfórum résztvevői közül sokan szinte közeli ismerősünkké váltak. A televízió szorgalmas igyekezete, hogy minél több emberi mozzanatra is ráterelje a figyelmünket, feltétlenül dicséretet érdemel. Hisz ilymódon a kongresszus mondanivalójában megnyilvánuló humánum képileg is dokumentál- tatott: érzékletessé vált. A Sipsirica A nagy sikerű A fekete város óta Mikszáth a „képernyő klasszikusának” számítható. Bebizonyosodott ugyanis a sorozattal* hogy avatott kézzel a mikszáthi elbeszélések vagy regények igen jól átültethetők a tévéfilm világába. Mert van épkézláb meséjük, mert jellegzetes jól megragadható figurák mozognak bennük, mert erőteljes korrajz jellemzi őket, s mert sajátos humoruk révén valóban kellemes „képernyő-olvasmányok”. Katkics Ilona — művészi pályáján először — igen érzékenyen nyúlt hozzá Mikszáth kisregényéhez, ehhez a filmre kívánkozó .rói világhoz. Mindenekelőtt tiszta, világos cselekmény vezetés, gondosan megrajzolt miliő (főként a budai kisvendég'őben játszódó jelenetekben) pontosan adagolt humor jellemzi munkáját. Igyekezett tehát híven visz- szaadni Mikszáth kisregényének tulajdonságait. Még a hangvétel bizonyos balla- disztikus vonásaira is ügyelt: amit azonban minden említett erénye ellenére hiányolok ebből az egyébként feleslegesen két részre vágott filmből, az Mikszáth kegyetlenül éles szatírája, társadalombírálatának mélysége. A Sipsirica főszereplője ugyanis ha áttételesen is. nem az özvegy vendéglősnő pénzért eladott leánya, a szőke, bájos kis fruska — egy titokzatosan előkelő úr veszi meg, hogy azután egy eldugott felvidéki kastélyba vigye magánháremének legszebb darabjaként —, de még csak nem is Druzsba tanár úr, aki az említett leányzó sorsát viseli szívén a keresztkomaság okán, s ugyanakkor a vonzó anya iránit is gyengéd érzelmeket táplál, bár igyekszik azt teljesen leplezni, ő is, a család nagylelkű barátja csak egy része annak a kornak, mely lényegében a főszerepet játssza ebben a csaknem tragikus végű történetben, amely azzal zárni, hogy az igazság bajnokát egy közönséges tébolydába zárják. Druzsba tanár úr bolonddá nyilváníttatik, s a bűnre nem derül fény, sőt a lili- omtipró bűnös továbbra is tisztán ragyog, mert a rendszer urainak hosszú kezük van, mely mindenhová elér. A közélet egy kimagasló tisztes alakját, egy „hófehér” jellemű főúr becsületét hogyan is feketíthetné be egy eszeveszett tanár „összevissza” beszéde! Druzsba tanár úr hiába írja meg leleplező jelentését, benne mindazt, amit tulajdon két szemével látott a zsámi kastélyban (a film ebből csak keveset mutatott meg, pedig épp itt derült volna ki, milyen erkölcsi fertőt teremtett egy élveteg főúr gazdag szeszélye), végül csak ő húzza a rövideb- bet. Ebben a társadalomban tehát nincs helyük az igazság olyan „megátalkodott” híveinek, mint amilyen ő is. A romantikus ízeket is felkínáló történet lényegébet tehát keserű szatíra, Mikszáth korának leleplező dokumentuma. Nosk a televíziós filmben épp ez a kritika halványodott el kissé, ennek az alapvető társadalmi konfliktusnak az ábrázolása nem jutott kellőképpen szóhoz. A film utolsó harmadában tapasztalható túlzott vázlatosság nem adott kellő teret annak a gyilkos indulatnak, amely lényegében az írás igazi értékét és érdemét adja. Kiélezettebb és kidolgozottabb helyzetekben a társadalmi igazságtalanság ténye még erőteljesebben is ábrázolható lett volna. Persze a már fent említett erényeken túl is ne feledkezzünk meg, hogy ez a tévéfilm emlékezetes alakításokkal is megajándékozott bennünket; Pécsi Ildikó remekül formálta rneg a szár mítóan ravasz, de ugyanakkor kedélyes vendéglősnőt, Jahodovszkáné asszonyt, s néhány fáradtabb pillanattól eltekintve őze Lajos is pompásan állította elénk Druzsba tanár úr alakját és általában karakteres alakításokkal találkozhattunk. A Sipsirica valamikor az ötvenes évek közepén drámává alakítva csak mérsékelt sikert aratott a színpadon, televíziós alkotásként szerencsésebben debütált: igazolta, hogy Mikszáth valóban a képernyőre való. Röviden Mostanában egy kissé divat feleleveníteni egy-egy jelesebb ház, épület történetét történelemidézés címén vagy jogán. A humor televíziós felelősei is gondoltak egyet, miért ne tehetnék meg ők is ugyanazt, s így születhetett meg az Egy ház a körúton, s tapasztalhattuk meg általa, mi mai nézők, hogy min is nevettek nagyapáink, apáink. Mulatságos utazás volt ez a kabaré múltjában, némi aktualizálással fűszerezve. (Ez volt benne a legkevésbé ízletes. olykor puszta idétlenkedésnek hatott.) Ha á kabarénak tehát nincs jelene a képernyőn, hát lett helye a múltjának, méghozzá egymást követően két szombat este. A semminél ez is többet ért. legalább valami. V. M. József Attilára emlékezve Ha élne, az idén lenne hetvenöt éves József Attila. Születésének évfordulójáról országszerte megemlékeznek költészetének, munkásságának tisztelői. A megyében a már hagyományosan is József Attila emlékét idéző költészet napi ünnepségeket rendezik meg az évforduló jegyében. Emlékünnepség Öcsödön Öcsödön — a költő gyermekkorának egyik színhelyén — április 9-én a költő volt osztálytársainak találkozóját rendezik meg. a község lakossága pedig április 11-én emlékezik József Attilára. Az általános iskola falán elhelyezett emléktáblánál koszo- rúzási ünnepséget tartanak, majd József Attila emlékkiállítás -nyílik a művelődési házban. A kiállítás eredeti dokumentumok, fotók segítségével idézi a költő életét. Az emlékünnepséget — ugyancsak a művelődési házban — irodalmi műsor zária, amelyben József Attila alkotásai szólalnak meg. Jubileumi ülés Kunszentmártonban Kunszentmártonban — április 9-én a művelődési központban — jubileumi emlékülést rendeznek hazánk fel- szabadulásának 35. és József Attila születésének 75. évfordulója tiszteletére. Az ülés résztvevői művelődés- és oktatásügyünk fejlődését tekintik át és többek között ..József Attila korszerűsége” címmel hallgatnak meg előadást. A József Attila Gimnázium tanulói április 11-én emlékeznek névadójukra. Ugyanezen a napon rendezik meg a járás úttörőinek és kisdobosainak vers- és prózamondó versenyét a művelődési központiban, ahol másnap — április 12-én — a dolgozó fiatalok állnak a pódiumra. A járási könyvtárban április 18-án tartanak József Attila emlékünnepséget. Irodalmi est Szolnokon Szolnok lakossága április 14-én emlékezik a költőre. A József Attila szobornál rendezett koszorúzási ünnepséget „Elégia” címmel költé- szetnaDi műsor követi a Me- ""•ei Művelődési és Ifjúsági Központban. A műsorban a Szigligeti Színház művészeinek tolmácsolásában József Attila költeményei, megzenésített versei hangzanak el. A megve városaiban, községeiben kiállításokkal, rend- haevó irodalomórákkal, illusztrációs pályázatokkal, szavalóversenvekkel. vetélkedőkkel emlékeznek József Attilára. A kisújszállási könyvtárban irodalmi estet. Jászberényben a könyvtár ajánló bibliográfiája alapján vetélkedőt. Tiszafüreden és Tö- rökszentmiklóson ugyancsak irodalmi estet rendeznek április 11-én. Mezőtúron költészetnapi versbarát-találkozó- ra és szavalóversenyre kerül sor József Attila születésének évfordulóján. Nyári színház Pécsett A pécsi Nyári Színház június 30-án kezdi meg az idei évadját. A moszkvai olimpiára való tekintettel ugyanis eltértek a szervezők a szokott időponttól: két héttel előbbre hozták a játékokat és így július 20-án zárul a program. A nyári színház igazgatósága „profiltisztítást” hajtott végre. Már korábban is a tánc — a modern balett — állt a játékok középpontjában. az idei előadássorozat azután szinte teljes egészében az európai hírű Pécsi Balettra épül. Magyarországi ősbemutató. A Vígszínház március 28-tól tűzte műsorára Wiliam Congreve: Szerelmet, szerelemért című színművét. Rendező: Valló Péter. A képen: Pap Vera, Gáspár Sándor MESSZIRŐL INDULT Ha törik, ha szakad: óvónő lesz Tavaly télen Mezőtúron, az újvárosi iskolában rendezett a városi könyvtár egy remek hangulató író-olvasó találkozót. Az iskola cigány tanulói, valamint szüleik és pedagógusaik beszélgettek Lakatos Menyhért cigányszármazású íróval, néhány nagy sikerű könyv szerzőjével. Az író-olvasó találkozó vége felé fölállt egy. társainál jóval komolyabbnak tűnő lány, és pirulva, akadozva kezdte kérdését. Majd, amikor már végképp gúzsba kötötték mondanivalóját a nehezen megfogalmazódó szavak, elnézést kért, és csengő hangon, határozottan folytatta tovább — cigány nyelven. Kunu Ibolya akkor nyolcadikos volt. s elszánt arra. — mint szavaiból kiderült — hogy ha törik, ha szakad, kiemelkedik környezetéből. A sorsfordítás vágya sok lf— 15 éves. hátrányos helyzetű serdülőben él, de csak azoknak sikerül, sikerülhet, akikben ez a vágy kellő akarattal. eltökéltséggel, s talán nem túlzás a kifejezés: győzni akarással is párosul. Mert van mit legyőzni.. . Kunu Ibolya most a tisza- földvári Hajnóczy József Gimnázium és Óvónői Szak- középiskola első osztályos tanulója. Óvónőnek készül. Kollégiumi nevelői, tanárai szerint csöndes, visszahúzódó. szorgalmas diák. A kora esti órákban szinte teljesen kihalt a tiszáföldvá- ri gimnázium kollégiuma. A diákok a közelben levő művelődési házban vannak az egyik népszerű rock-együttes koncertjén. Ibolyával az üres tanulószobában beszélgetünk. — Hol kezdett iskolába járni? — Dunaharasztin Írattak be az iskolába, ott végeztem el az első osztályt. Dunaharasztin nevelőszülőknél voltam. hároméves koromban kerültem hozzájuk. Akkoriban határoztam el. hogy óvónő leszek, mert sok játékom volt. sokat babáztam, s a babáknak én voltam az óvónénijük. — Hogy emlékszik a nevelőszüleire? — Nagyon szerettek, és én is szerettem őket. Sajnos azóta, hogy az első osztály után Mezőtúrra kerültem édesanyámhoz, nem találkoztam velük. Több mint hét év után most írtam nekik levelet. hogy ha még érzik azt a szeretetet. amit éreztek. írjanak nekem. Álmomban is sokszor vagyok Dunaharasztin. — Dunaharasztiból Mezőtúrra vezetett az út. — Utána Albertirsára, aztán ismét Mezőtúrra. — A szüleivel? — Csak édesanyámmal. A szüleim pici koromban elváltak, a testvérem örökbe adták nevelőszülőkhöz. Édesapámmal Albertirsán találkoztam, tízéves voltam, tudom. sok mindent akartam mondani neki, de aztán nem mondtunk egymásnak semmit. Az a találkozás nagyon megviselt. Ibolya életének első tíz évében volt annyi fordulat, változás, mint egy-egy felnőttében. Nevelőszülők. Mezőtúr, Albertirsa. Mezőtúr, édesanyja közben férjhez ment. a mostohaapának négy gyereke van. az ide-oda költözködés kö7jben Ibolyának meg kellett ismételni az ötödik osztályt. — Aztán Mezőtúron sem mentek simán a dolgok. Gyakran előfordult, hogy anyu nem engedett el az iskolába. Hiába: anyu nem tud írni-olvasni, nem érzi az iskola fontosságát A mostohaapám viszont munka mellett elvégezte az általános iskola mind a nyolc osztályát. Itt — a félreértéseket elkerülendő — közbe kell szúrni: Ibolya szereti és tiszteli az édesanyját, a mos- tohaapját, de — az ő fogalmazása szerint — több akar lenni náluk. Mezőtúron a sok mulasztás ellenére 3,7-es átlaggal fejezte be a nyolc általánost. A gimnáziumot s a kollégiumi életet annak tudatában kezdte hogy rengeteg a pótolnivalója. Az első időkben, amikor kollégista társai hazamentek a hétvégén, ő bent maradt a „koleszban” tanulni. Aztán — úgy látszott —. minden igyekezet hiábavaló volt. az első félév végén matematikából megbukott... — Letört, nagyon letört a kudarc. De megértettem: nagyon sok az én lemaradásom, még többet kell tanulnom. — Órákon — például felelés .közben — még most is olyan nehezen fogalmaz |ma- gyarut, mint ahogy tavaly a mezőtúri író-olvasó találkozón ... ? — Igen. de írásban sokkal könnyebben fejezem már ki magam. — Olvasni is szeret? — Igen, most olvasom az Antigonét, de szeretem a meséket is. — Szereti a .zenét is, tudom, miért nem ment el most a többiekkel a rock- koncertra. — Jó lett volna, de itthon maradtam tanulni. — Mindig egyedül készül a másnapi órákra, nincs barátnője, tanulótársa? — Egyedül tanulok, nem tudok közvetlen kapcsolatot teremteni a társaimmal. Lehet. hogy túl érzékeny vagyok: előfordul, hogy megbántanak. Vagy könnyen megbántódom? Egyre megy. Mindenesetre: csak magamra számíthatok. — És „számít”? — Hót persze. Mondtam már. ho«v óvónő akarok lenni. s én nem hagyom magam. Elsősorban: sokat tanulok. Tanárai szerint: Ibolya a gimnáziumban töltött hónapok alatt sokat pótolt az általános iskolából „hozott” lemaradásán. igyekezete példamutató. a második félévben nyújtott teljesítménye is egyre biztatóbb. Szabó János „Elsősorban: sokat tanulok”
