Szolnok Megyei Néplap, 1980. április (31. évfolyam, 77-100. szám)
1980-04-16 / 88. szám
1980. április 16. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Történelem és katonaélet Beszélgetés Őrsi Ferenccel, a Tenkes kapitánya írójával A tévé tizedszer sugározta a Tenfces kapitányát. 'Először tizenhat évvel ezelőtt került képernyőre. azóta másfél évenként műsorra tűzték, ami önmagában igazolja a hat és félórás történelmi kai and film időállóságát. Nem is szólva arról, hogy határainkon túl nyolc ország találta alkalmasnak a bemutatását tévében, illetve a hasonló című regény meg j elen tetését. A szerzőt kérdeztük a film élettörténetéről és hatásának személyes tapasztalatairól. — A Tenkes sok nézőjével találkoztam az elmúlt másfél évtized során, akik ma már felnőtt emberek és ma már a gyerekeik nézik a filmet — mondotta örsi Ferenc, majd így folytatta: — A legfőbb hatását abban látom, hogy le tudja kötni a gyerekeket. kikapcsolódást jelent számukra és erősíti bennük a hazafias érzéseket. Persze más hatások is vannak. A többi között az, hogy a 406 méter magas dél-dunántúli Tenkes alaposan megnövekedett, ha nem is magasságban, inkább népszerűségben, amit bizonyít a róla elnevezett szálloda, sajt. borotvapenge. ételkülönle- gesség és sok minden más. Számomra az volt a legnagyobb élmény, amikor a Szovjetunió távoli területein járva nehezen tudták a nevemet kiejteni, s amint megtudták, hogy én írtam a képernyőről jól ismert Tenkest, attól kezdve „Tovaris Tenkes !-nek szólítottak. Kevesen tudják, hogy a fél világot bejárt kalandfilm írója, az ötvenkét éves Örsi Ferenc maga is katonai pályára készült, de aztán felcserélte a „kardot” a tollal, ám íróként is hű maradt egykori önmagához, a témái — függetlenül attól, hogy novellában. regényben, drámában, vagy színműben kerültek feldolgozásra és felnőtteknek vagy gyerekeknek szánta — többségükben történelmi vagy katonai tárgyú- ak. Arra u kérdésre, hogy miért tartja fontosnak a történelmi vagy katonai tárgyú történetek feldolgozását, így válaszolt: — Népünk történelme kimeríthetetlenül gazdag témában. és a hazafias neveléshez legszükségesebb korszakok, események/ kite része sincs feldolgozva, tartozunk vele önmagunknak is. ebből az adósságból akartam valamit törleszteni. Hasonló a véleményem a mai katonai témák feldolgozásáról is. A Princ, a katona, de még inkább a Patyolatakció megírásával a katonaélet derűsebb oldalát igyekeztem bemutatni. Meggyőződésem, hogy a hadseregben eltöltött hosszabb-rövidebb idő egész életre szóló élményt jelent az ember életében. Gondoljuk csak el. az ifjú állampolgár, akár fizikai vagy szellemi dolgozóként került a katonasághoz, utoljára van zárt közösségben, ahol mintegy befejeződik a nevelése, utána éli a maga életét, de ott a közösségben még formálódik, a szó igazi értelmében felnőtt emberré válik. Ennek a folyamatnak a segítése fontos feladat. — A jövőre vonatkozó tervei? — A tévé megtisztelt azzal, hogy részt vehetek egy olyan sorozat munkájában, amely a magyar történelem elhanyagolt korszakát, áz Árpád-házi királyok korát kívánja bemutatni. A rám eső első kétrészes tévéjáték I. Géza. Szent László és Salamon harcait, a második szintén kétrészes tévéjáték Vak (II.) Béla és II. István korát mutatja be. Másik — nem is tervem, inkább vágyam — az 1979-ben a Pedagógus Szakszervezet pályázatán harmadik díjat nyert A tanító című darab és a Balassi Bálintról írt Dávid király katonája című — az Agria pályázatán várakozáson felül díjazott — drámám bemutatása. Végezetül: nem lehet tudni. hogy a díjazott alkotások mikor kerülnek bemutatásra, egyedül az bizonyos, hogy azok a regények, filmek, drámák, amelyek eljutottak az olvasóhoz, a nézőhöz — talán éppen azért, mert többségükben a máról a mához szólnak — sikert aratnák még akkor is. ha — Nernes- kürty István szavával élve — a sznobság, vagy más szóval, a közönségsiker figyelmen kívül hagyása késlelteti az író munkásságának hivatalos elismerését. Rehák Ferenc Túrkeve bemutatkozik Kiállítások, művészeti bemutatók, előadások Új rendezvénysorozatot indított útjára a . Megyei Művelődési és Ifjúsági Központ; a jövőben időről-időre bemutatja a megye városainak kulturális életét, szakköreik, művészeti csoportjaik tevékenységét. Elsőként — április 16-tól 19- ig — Túrkevével ismerkedhet a megyeszékhely közönsége. A „Kévi” napok rendezvénysorozatát ma délután 4 órakor nyitják meg, ugyanakkor három kiállítás is nyílik; a túrkevei amatőr képzőművészek, a népi díszítő- művész és a honismereti szakkör munkáit láthatják a művelődési központ látogatói. Ugyancsak ma. délután 6 órától Korda Sándor filmrendezőről, Túrkeve híres szülöttjéről hallhatnak előadást az érdeklődők. Holnap — április 17-én — délután 2 órától a túrkevei ifjúsági fúvószenekar ad hangversenyt a művelődési központ előtti téren, a népi díszítőművészeti szakkör tagjai pedig délután 3 órától foglalkozást tartanak szolnoki gyerekek részére. Ugyancsak délután 3 órától honismereti tanácskozás és felolvasó ülés kezdődik, amelyen a megye honismereti szakkörei és a túrkevei Körösi Csorna Társaság tagjai vesznek részt. „Túrkevei népi iparművészet” címmel délután 5 órától kiállítás nyílik a művelődési központ galériáján. A kiállításon a túrkevei Vörös Csillag Tsz Fűz Üzemének fonott bútorait és a Háziipari Szövetkezet díszítőművészeti termékeit láthatják az érdeklődők. A túrkevei művelődési ház művészeti csoportjainak műsorbemutatóját este 7 órától nézheti meg a szolnoki közönség. A rendezvénysorozat harmadik napján — április 18- án — délelőtt 10 órától a túrkevei AFIT szakemberei várják a szolnokiakat — elsősorban az autósokat — a művelődési központ előtt. Délután 6 órától a túrkevei természetbarát kör munkájával ismerkedhetnek az érdeklődők, este 7 órától pedig a Túrkevéről elszármazott szolnokiak baráti találkozóját rendezik meg. A „Kevi” napok programja április 19-én este 7 órától ifjúsági táncesttel fejeződik be, a zenét a túrkevei Resistan együttes szolgáltatja. MÁTÓL SZOLNOKON Papi Lajos munkái a helyőrségi művelődési otthonban Ma délután a Magyar Néphadsereg szolnoki helyőrségi művelődési házában nyitják meg Papi Lajos Kisújszálláson élő szobrászművész kiállítását. Ez alkalomból kerestük fel műterméül«» nő (márvány) ben a népszerű művészt, hogy a „csomagolás” izgalmai közepette arról érdeklődjünk: mit is láthat a Ti- sza-parti közönség. — Tizenöt szobrot viszek a szolnoki tárlatra, s érméket, kisplasztikát. Ügy állítottam össze az anyagot, hogy pályafutásom minden jelentősebb állomásából mutassak valami szerényét. — ami tőlem telik. Nem titok, hogy nehéz utat jártam meg, amíg egyáltalán eljuthattam az alkotás töhbé-ke- vésbé zavartalan lehetőségéig: amíg műtermet kaptam, amíg valamelyest mentesültem a leghétköznapibb gondoktól. De életem mindegyik fele, szakasza a Kunsághoz köt, az itteni emberek témáim főhősei, az alföldi táj az ihletőm. Érthető, hogy elsősorban ezt szeretném megmutatni, köszönettel a munkáim iránti érdeklődésért. — Egy-egy Móricz-szobor azonban minden életszakaszában „előjön”. Ha szabad így mondanom, örök témája.. — Valaki azt írta rólam, hogy Móricz szellemi rokona vagyok. Nagyon megtiszA nalenczowi Sienkíe- wjcz szobor kicsinyített mása telő számomra, ha ez valamelyest Is így van... De tény: Móricz Zsigmondnál senki sem ismerte jobban azokat az embereket, akik körülöttem éltek, élnek. Talán azért keresem ennyire az íróban mindazt, amit én is el akarok mondani. Azt se feledje persze, hogy a Bál, a Forr a bor városában vagyunk, ahol az egész eddigi életemet éltem. — A Sienkiewicz portré már a mába vezet. — A kicsinyített mását viszem Szolnokra, az eredetit a lengyelországi Nalenczov városban a közeljövőben állítják fel. — S amiket nem láthat a Tisza-parti közönség? — Legújabb szobraim, kompozícióim közül néhány valóban hiányozni fog: különböző pályázatokon várják a zsűri döntését, avagy más kiállításokon szerepelnek. Így pl. a Chemizácdó című munkám is. A Kubi- kos-on még dolgozom, néhány témámat a nyáron Siklóson fejezem majd be, ahová újra meghívtak. De összességében abban reménykedem, hogy van mit elvinnem a szolnoki tárlatra, s talán a közönség jó szívvel is fogad. Öregember a hegyen Szeptembertől 4700 új pedagógus Lezárult a pályázatok szakasza Megközelítően 4700 pedagógus végez az idén a képző intézmények nappali tagozatán. Közülük 600 fiatal kötelezte el magát korábban társadalmi szerződéssel egy- egy megyéhez, iskolához, a többiek számára a napokban zárult az első munkahely megválasztásának időszaka. A főváros pedagógus munkaerőgondjain enyhítendő Budapesten az idén a pályakezdők mintegy 20 százaléka helyezkedhet el, s ennél is magasabb arányban várnak a fővárosi iskolák tanítókat. Ezt követően a legtöbb pályakezdő Pest, Szabolcs-Szatmár Borsod- Abaúj Zemplén, Szolnok, Fejér és Hajdú-Bihar megyében találhat iskolára. Szabolcs-Szatmárba különösen sok általános iskolai tanárt várnak. A hallgatók pályázatait a felsőoktatási intézmények ezekben a napokban továbbítják a munkahelyekre, ahol azokat május 5-ig bírálják el. A döntésről értesítik az érdekelteket, majd május 20-ig a munkaszerződéseket is megkötik. falusiak hegynek nevezték a szőlődombot, amely a község határában emelkedett, a városba vezető út mellett. Sárga hátát szabályos sorokban szántották a szőlőtőkék. Tetején fehérre meszelt házikó állt. a csősz lakott benne, mogorva, szakállas öregember. Régebben a faluban lakott, a háza talán még most is megvan. Évek óta nem járt abban az utcában. Ha néha bement a faluba, csak a boltig jutott el, bevásárolt, azután jött vissza a hegyre. Behúzódott a házába, vagy járta a végtelen szőlősorokat. A felkelő nap mindig ébren találta. Nem tudott aludni az öreg, éjszakánként nyomasztó álmai voltak, s mire világosodni kezdett az ég alja, már ébren, üldögélt az ágya szélén. öt éve lakott a hegyen. Akkor kérte a tsz-t. hadd vállalja el a csőszködést, egyedül maradt, úgy érezte, semmi keresnivalója a faluban. Amikor a felesége meghalt, hetekig üldögélt egyedül a házában, senki nem nyitotta rá az ajtót. Ha a faluban marad, akkor is ilyen magányos, ilyen kivert kutya, mint itt. A lánya Pesten lakik. Néha — évente egyszer — hazajön, meglátogatja apját. Ilyenkor megpróbálja rábeszélni, hogy költözzön vissza a faluba, de az öreg csak hallgat, csóválja a fejét. Ha megszólal, csak ilyeneket mond: „Holnap úgyis visz- szamégy Pestre, mit számít az neked, hogy én hol vagyok?” A lánya arra célozgat. hogy szégyen a falu szemében az ilyesmi. — Az öreg megvonja a vállát: őt nem érdekli, mit mondanak az emberek. Reggelente körbejárja a hegyet. Amikor kilép a házból. Fürge, a kutya ott terem mellette. Éjjel csavarog kószál a faluban, az erdőben, de ilyenkor, reggel mindig itt fekszik már a ház előtt. Ha meglátja az öreget. talpra ugrik, vidám farkcsóválással köszönti, készen arra. hogy elinduljanak körútjukra. Az öreg görlbe botjára támaszkodik, így könnyebben lépked. Meg- megáll egy fa mellett. — No — morogja. —Nem tudom, Balogék mikor akarják leszedni a szilvát, már csipkedik a madarak. A kutya előre szaladt, most visszajön, és az öreggel együtt szemléli a szilvafát. — Ez a diófa meg.... tönkremegy. Tavaly még akkora diók teremték rajta, az idén pedig kiszárad. Á, nem törődnek ezek már semmivel. ~ A kutya egyetértőén csóválja farkát. Az öreg odaköszön az embereknek, de soha nem áll meg beszélgetni. Ugyan mit mondjon nekik? Ilyen idős fejjel az ember ne legyen szertelen, tartsa meg a gondolatait, de ha úgy érzi. hogy el kell mondani valamit, hát itt ugrál körülötte mindig a kutya, elmondja annak. A kutya megint előreszalad, aztán vissza, az öreghez, körülugrálja, megszagolja a cipőjét, a nadrágját. — Eredi már te... — mondja, s Fürge — mintha értené —rohan megint előre. Azelőtt egy másik kutya szolgált itt, vén volt már. lusta, napokig feküdt a ház előtt. Az utolsó hetekben megvakult, semmit sem lehetett kezdeni véle. Ha az öreg szólította, nyöszörögve felemelte fejét, forgatta a hang irányába, aztán ismét ráej tette lábára. Az öreg tisztességgel eltemette. Hiába. évekig jó társa volt. Ez a Fürge fiatal, bolondos, de megszerette ezt is. Ugrándozik, csahol a világba. az öreg néha úgy látja, nevet is, ilyenkor egy kis melegség lopódzik a szívébe, egy kicsit szégyelli is magát érte. Mire a gémeskúthoz érnek, az öreg már elfárad, de Fürge vígan rohangál a szőlősorok között. Az öreg jót iszik a fa vödörből, leül. pihen egy keveset. A nap épp idesüt, meleg sugarai simogatják az arcát. Nézi a szüretre ké- szülődőket. Jönnek a zörgő szekerekkel, zajosan, vidáman. Odaköszönnek neki: — Jó napot, bátyám! Hogy van? Ö csak bólogat, mintha ez felelet lenne. De a szürete- lők nem is várnak választ, hajtanak tovább. Délre visszatér a házhoz. A hegy tetejéről lenéz a falura, a cseréptetős házak között mintha keresne valakit. Délben mindig eszébe jut az asszony, aki nem jön. hogy ebédet hozzon, mint régen, amikor kint volt a gulyánál. Akkor, ha a nap az ég tetejére emelkedett, nem is nézett a kanyargó földút felé, tudta, hogy a messzeségből kibontakozik és egyre nagyobb lesz az ebédet hozó asszony alakja. Most.. . most nem jön senki, A kutya megkapta szalonnáját, elnyúlva fekszik, süt- teti magát a napon. Az öregember komótosan előszedi a szalonnáját, a kendőbe csavart kenyeret, bicskáját. és lassan enni kezd. Közben egyre lefelé néz. a falu felé, de nem gondol semmire. Dói lilán alszik egyet, aztán még egyszer körbejárta a dombot Fürgével. Mindent rendben talál. Tolvajok nemigen jönnek ide, nem jó ez a szőlő, homoki vinkó, a bora is savanyú, mint az ecet. A szüretelek felpakolnak, hazamennék. A nevetések, tréfák elhalnak a. szőlődombok között. A szekerek nyikorogva kifordulnak a kapun, még hallatszik a lovak nyihogása. horkantása. Aztán, csönd lesz. Először a csönd keríti hatalmába a hegyet, aztán, ahogy a nap elrejti vörös arcát a felhők alá, a lassan lopakodó sötét. sand és sötét. Az öregember még egyszer a falura néz, sóhajt egy nagyot, nehezet, bólint a kutyának, mintha aznapi szolgálatait köszönné meg, aztán bemegy a házba. Nemsokára a petróleumlámpa sápadt fénye dereng az ablaküvegen, s bent. a házban, a falakon óriásira nő az öreg árnyéka. Fürge elindul éjszakai útjára. Az öreg egyedül marad a hegyen. Megérzi, mindig megérzi azt a pillanatot, amikor a kutya elmegy. Akkor elfújja a lámpát. Tökéletes a csönd. Paulina Éva Móricz portré, — alkotójával
