Szolnok Megyei Néplap, 1980. március (31. évfolyam, 51-76. szám)

1980-03-23 / 70. szám

1980. március 23. SZOLNOK MEGYEI néplap 15 o 0 SRJR SPOR SPOR Pályázat úttörőknek! Emlékezetes sportpillanatok A XVI. Nyári Úttörő Olimpia szervező bizottsága pályázatot hirdet a megye pajtásainak abból az alka­lomból, hogy június 30-tól július 6-ig Szolnok ad he­lyet a hagyományos ese­ménysorozatnak. A pályá­zók írásban — terjedelem legfeljebb két gépelt oldal — vagy hangban, kazettás szalagon rögzítve —■ idő leg­feljebb 5 perc — mondhat­ják el élményeiket, az isko­lában vagy más helyen szer­zett benyomásaikról színe­sen adhatnak számot, akár csattanós történéssé is for­málva őket. Fő a személyes hangvétel, s a beszámoló­ban helyet kaphat a jóízű diákhumor is. A legjobb pályamunkákat a szervező bizottság külön­böző módon közreadja, de ezt megelőzően zsűri dönti el, hogy ki kaphatja meg a kitűzött pályadíjat, amely mind az írás kategóriájá­ban, mind a hangos riportok esetében 1500—1000—500 fo­rintot jelent, tehát a bizott­ság három-hái'om díjat ad ki. A további sikeres mun­kákat könyvjutalomban ré­szesíti. A pályamunkák be­nyújtási határideje: május 31. Az írásokat a Szolnok me­gyei Néplap szerkesztőségé­be kell küldeni — Szolnok, Kossuth tér 1, A borítékon jól látható jelzéssel Úttörő- olimpia; a szalagokat, illet­ve a kazettákat pedig a Ma­gyar Rádió szolnoki stúdió­jához kell címezni. Szolnok, Kolozsvári út 8. IlPfZÓ előtt Nehéz mérkőzések előtt Ma: Szolnoki MÁV MTE—Olefin SC, Szol­nok, tiszaligeti stadion 15, Németh, Mezőtúri Honvéd—Debreceni Ki­nizsi, Mezőtúr, városi sporttelep 15, Lázin, Ka­zincbarcikai Vegyész— Lehel SC, Kazincbarci­ka 15, Király. Ismét olyan csapatot fogad a MÁV MTE, amely az elő­ző fordulóban vereséget szenvedett otthonában, de akárcsak két hete az MVSC ellenében, most is minden­re fel kell készülni. __ A csapat játékában m ár sóik biztató jelet fedez­hettünk fel az utóbbi idő­ben, elégedettek mégsem le­hetünk, — mondta a MÁV MTE labdarúgó-szakosztályá­nak technikai vezetője, Nagy Ferenc. — Az Orosházán el­ért döntetlen elfogadható eredmény, ám ma feltét­lenül nyerni kell, hiszen nem idegenben, hanem ha­zai pályán lesz a találkozó. A hétközi Vasas Izzó elleni edzőmérkőzés 1 :l-re végző­dött, sajnos a támadójáték még mindig döcögött, válto­zatlanul gyenge a helyzetki­használás. Remélhetőleg a csatárok a Tiszaligetben vég­re megtalálják góllövő cipő­jüket. Annyi bizonyos, nem lesz könnyű dolga a piros-kék gárdának. A vendégek erős­sége a jó középpályás és gyors támadósor. Tavaly ősz­szel a leninvárosi izgalmas 90 perc l:l-es döntetlen ho­zott, — pedig akkor még sokkal jobban „muzsikáltak" a szolnoki labdarúgók. Az őszi egy pontot okos taktiká­val és higgadt védekezéssel érték el, ma viszont a siker érdekében mindenképpen a támadásokra kell helyezni a legfőbb hangsúly! A pályá- ralépő 11 a következő ke­retből kerül ki: Bartos, Végért. Csontos, Sebők, Kol- láth, Tóth, Porhanda, Föl- desi. Szatmári, Zakar, Kán­tor. Sulyok, Nász, Katona. * * * Mezőtúron a papírforma biztos hazai győzelmet ígér, de a debreceniek több játé­kossal is erősödtek, és ütő­képes csapattá váltak. — Rendkívül nehéz fel­adat vár a mezőtúriakra — mondotta Bencsik Gyula ve­zetőedző, aki jól ismeri az ellenfél játékosait. — A mai forduló több csapat számára is nagy fontossággal bír. Amennyiben győzünk, a kö­zépmezőny élére kerülhe­tünk, míg a vendégek pont­szerzés esetén elmozdulhat­nak az utolsó helyről. Úgy vélem, szurkolóink kemény összecsapásnak és remélhe­tőleg jó játéknak lesznek szemtanúi. A Honvéd együttes most sem tud legjobb csapatával kiállni, Papp I. sérült, Czi- kora pedig két sárgalap miatt nem játszhat, így a következők készültek a ta­lálkozóra: Boros, Anger, Herédi, Dávid, Pribék, Mo­hácsi, Vékony, Cserháti, Fo­dor, Nagy, Homonnai, Papp II. Szilágyi, Kupcsök. * * * A kazincbarcikaiak ellen jó a jászberényiek mérle­ge. Az eddig lejátszott öt találkozóból kétszer a Le­hel, egyszer a Vegyész ke­rült ki győztesen, kétszer pedig döntetlenül mérkőz­tek. A mai összecsapás esé­lyeiről megoszlanak a véle. mények. Kóczián Antal ve­zetőedző szerint a csapat kilábolni látszik a hullám­völgyből, és képes pontot szerezni Kazincbarcikán. Se­bestyén Károly, a jászberé­nyiek egykori kiváló csatá­ra szerint viszont az együt­tes küzdőszelleme már nem a régi, és védelme is fe­gyelmezetlenül játszott leg­utóbb, holott éppen a hát­védsor jelentette a csapat erősségét. Ügy véli, vereség vár a hűtőgépgyáriakra, mert legutóbbi pontszerzésü­ket is csak a szerecsének köszönhették. A csapatból Gergely két sárgalap, Lakatos pedig sé­rülés miatt kimaradt. Az összeállítás: László, Czigány, Kirchner, Fejes, Török, — Postás, Lukácsi. Szívós, — Pecha. Sebestyén, Bacher. * * * Ma rangadót vív egymás­sal Karcagon a megyei baj­nokság két éllovasa. A ha­zaiak mindössze egy pont­tal vezetnek a törökszent- miklósiak előtt, így akárme­lyikük is nyer ma, nagy lé­pést tehet a elsőség felé ve­zető úton. Események Asztalitenisz. NB II. Férfi: -Szolnoki Mezőgép—Szegedi Vo­lán, Szolnok, Kilián Főiskola 11. Női: H. Kilián FSE—Magyar Posztó, Kilián Főiskola 11. NB III.: 605. DSK—Szolnoki Volán. Szolnok, 605. DSK tornaterme 11. TSE—Mezőtúri Főiskola. Tö- rökszentmiklós 11. Kézilabda. Damjanich Kupa férfi és női torna, Szolnok, ti­szaligeti sportcsarnok 8. Kosárlabda. Megyei bajnok­ság. női: Karcagi SZSE—Tisza­füredi Gimnázium 11.30. Férfi: Karcagi SZSE—Tiszafüredi VSZSE 10. Sakk. Megyei bajnokság. I. o. Alföldi Olajbányász—Túrkeve, Tiszaíürdd—Jászberényi Vasas. Martfű—Kisújszállás, Kunhegyes —Karcag. II. o.: Kenderes—Alföl­di Olajbányász II.. Jászapáti- Cibakháza, Üjszász—Tiszafüred II., Lehel SC III—Jászárokszál- lás. Kunmadaras—Törökszent- andrás—Szolnoki Afor. Kezdés egységesen 10 óra. Teke. NB III.. Férfi: Szolnoki MÁV MTE II—DMVSC. Szolnok, Munkásőr úti csarnok 8.30. Gyu­lai SE—Mezőtúri Honvéd. Mun­kásőr út 11. Tömegsport. A falusi dolgozók spartakiádja városkörnyéki köz­ségeink területi döntője, asztali- lenisz, sakk, Szolnok. 605, DSK tornaterme 9. Üszás. Gyermek Kupa I. for­duló, Szolnok, Damjanich uszo­da 10.30. Labdarúgás. Megyei bajnok­ság: Szolnoki Cukorgyár—Tisza- bura 10, Hossó, Rákóczifalva— Besenyszög 15 (Békés megyé­ből), Túrkeve—Szászberek 15 (Csongrád megyéből). Jászberé­nyi Vasas—Szolnoki Vegyimű­vek 15 Busa, Abádszalók—Kun­hegyes 15 Barta. Jászkisér— Jászjákóhalma 15 (Heves me­gyéből). Jászárokszállás—Üj­szász 15 Horváth, Karcag—Tö- rökszentmiklós 15 (Hajdú me­gyéből), Kunszentmárton—Tisza Cipő 15 Boros. Olimpiai aranyérmes — bírósíppal Palotai Károly közelről Palotai Károly 1935-ben született Békéscsabán. Fiata­labb éveiben a labdajátéko­kat kedvelte, így sokat ko­sár- és kézilabdázott, de kü­lönösen a focinak hódolt. Játékosként 1935-től 1967-ig a Rába ETO színeiben rúg­ta a labdát, több mint har­mincszor volt B-válogatott, s tagja volt az 1964-es to­kiói olimpiai labdai'úgótor- nán aranyérmet nyert együt­tesnek. Aztán egy súlyos térdsérülés miatt végleg fel­hagyott az aktív játékkal és „átváltott” a játékvezetés­re. A kezdeti sikertelensé­gek nem kedvetlenítették el, sőt. rövid idő alatt egészen bámulatos karriert futott be: 1959-ben, még aktív' játé­kos korában, vizsgázott és elérve a különböző minősí­tési szinteket 1970-ben már az NB I-en fújta a sípot. Még ugyanebben az évben tagja lett a FIFA keretnek is. Azóta túl van félezredik NB I-es mérkőzésén, de szinte futószalagon vezeti a rangos nemzetközi találkozó­kat is. A FIFA megtisztelő meghívása alapján részt vett az 1972-es müncheni, majd az 1976-os montreáli olimpi­án, illetve az 1974-es NSZK- beli VB-n és az 1978-as ar­gentínai Mundialon. Heti háromszoros, átlago­san 60—80 perces futással és kiadós gimnasztikával ké­szül fel fizikailag mérkőzé­seire. Szabad idejében, — ha egy olyan „menő” játékve­zető, mint ő egyáltalán ren­delkezik ilyennel — szíve­sen böngészi a szakirodal­mat, no és természetesen a játékvezetők „bibliáját”, a szabálykönyvet. Nős, két felnőtt fia van. Kitűnően beszél németül, ci­vilben a Győr-Sopron me­gyei Testnevelési és Sport- hivatal módszertani főelő­adója. Palotai Károly ma Európa egyik legkiválóbb és leg­jobban foglalkoztatott FIFA- játékvezetője, aki labdarú­gókorában elnyert játékin­telligenciájával. gyorsaságá­val. helyezkedésével és ha­tározottságával méltán vívta ki mind a szakvezetők, mind a világsajtó és nem utolsó sorban a focirajongók leg­teljesebb elismei'ést. * * * Ezek után hadd elevenít­sük fel a kitűnő magyar FIFA-játékvezető által ve­zetett egyik legutóbbi nagy „focicsata” emlékét. — Majd tíz esztendeje „futkározom” a nemzetközi porondon, melynek során sok, nagy futballcsatát irá­nyítottam. Sokan feltették már nekem a kérdést: me­lyik voll pályafutásom ed­digi legnehezebb mérkőzése? — Az 1978-as Mundialon. a Rosarióban rendezett VB- döntőnek tekintett Argentí­na—Brazília találkozó — vá­laszoltam. — Amikor jelölésemről értesültem, gondredők gyüle­keztek homlokomon. Tisztá­ban voltam azzal, hogy a két ősi rivális összecsapásá­nak levezetése nem kis fela­datot jelent számomra. Aki benne van a nemzetközi körforgásban, jól tudja, hogy egy ilyen, nagy tétért folyó, félvilág szeme előtt lezajló találkozó „elvezeté­sével” örökre a süllyesztőbe csúszhat. Nem titkolom, — emlékezik Palotai — tartot­tam a mérkőzéstől. — A sok vihart megért rosariói stadionban már jó­val a mérkőzés megkezdése előtt túlfeszített volt a lég­kör. A két „t'utballnagyha- talom” szurkolóinak kaoti­kus hangzavara, az alkalmi kórusok fel-felhangzó győ­zelmi buzdításaikkal már ék­kor „bemelegítettek”. — Bár szörnyen elfogódott voltam, nyugodtságot színlelve lép­tem hónom alatt a pettyes­sel, partjelzőimmel és a két csapat kíséretében a pályá­ra. — Amikor a himnuszok elhangzása után a rosariói „katlanban” felharsant a kezdést jelző sípszavam, a huszonkét játékos úgy ron­tott egymásnak, mintha ez­alatt a kilencven perc alatt akarnák „lerendezni” a két rivális nemzet egymással szembeni évszázados sérel­meit. De rriindezt elhomá­lyosította a focihegemónia, hiszen Brazília háromszor nyerte el a Jules Rímet Ku­pát, Argentina viszont még nem volt világbajnok. — Pillanatonként felhar­sant a sípom, hiszen a mér­kőzés első tíz percének — a tévénézők is láthatták — vajmi kevés köze volt a já­tékhoz és a labdához. Több­ször felmutathattam volna a sárga és a piros lapot is, de semmiképpen nem akartam a játék főszereplőjévé vál­ni. Jól ismertem a latinok tempei'amentumát, színmű­vészeket is meghazudtoló je­lenéseiket. Minden erőmmel igyekeztem a felkorbácsolt indulatoknak gátat vetni. Egy-egy szikrázó összecsapá­suk során pillanatok alatt a dulakodók közé vetettem magam, és igyekeztem őket szétválasztani. Aztán néhány félreérthetetlen, de nem teátrális mozdulattal a sport nemzetközi nyelvén hoztam tudomásukra, hogy mi kö­vetkezik. Amikor kezdtek újból magasba csapni az in­dulathullámok, felmutattam a sárga lapot Chisaónak. Villának és Zicónak... Ettől kezdve a 22 „gladiátor” már nem egymással, hanem a já­tékkal törődött, s egyre ke­vesebbet kellett használnom a sípomat. A felhevült szur­kolók is lecsillapodtak és lelkesen, ütemes tapssal, al­kalmi kórusokkal, dobolás­sal, trombitákkal, kereplők­kel és a szimfonikus zeneka­rokban ismeretlen hangsze­rekkel igyekeztek győzelem­re buzdítani kedvenceiket. Élvezték a két nagy íut- ballhagyományokkal i-endel- kező ország nemzeti tizen­egyének, sokáig emlékezetes, mindvégig nyílt, drámai fordulatokban bővelkedő küzdelmét, mely végül is 0:0-ás döntetlen eredmény­nyel végződött. — Átéltem játékvezetői pályafutásom legnehezebb 90 percét! Amikor hármas sípjelemmel a nagy futball- csata végét jeleztem, mind­két csapat kapitánya udva­riasan megköszönte működé­sünket. majd a pályára be­rohanó szurkolók és fotóri­porterek között, futva igye­keztünk megközelíteni öltö­zőnket. Ekkor váratlan ese­mény történt: egy Argentina és egy Brazília feliratú tri­kóban két kisfiú ugrott elém és szenyor Páltái meg­szólítással kértek, hogy fü­zetükbe adjak nekik auto- grammot. Ez már jó előjel, villant át agyamon és alá- kanyarítottam a nevem. A íotóriportei'ek is igyekeztek lencsevégre kapni, majd két partjelzőmmel, a temér­dek szerpentin és konfettin átgázolva, nagy nehézségek után sikerült csak öltözőnk­be jutnunk. — Jóleső érzés volt szá­munkra, hogy öltözőnkbe lá­togatott dr. Joao Havelange, a FIFA elnöke, dr. Artemio Franchi. a FIFA játékveze­tő bizottságának elnöke, a két csapat szakvezetői, va­lamint a mérkőzés FIFA el­lenőre. akik gratuláltak és megköszönték műküdésün- ket. — Néhanapján. egy-egy rázós nemzetközi mérkőzés előtt ma is a rosariói sta­dionban átélt keserves 90 percre gondolok. Hiába, a játékvezetéshez, mint az életben annyi sok máshoz — vallja szerényen Palotai — szerencse is kell. De azért nem árt, ha a jó zenekart egy kitűnő „kar­mester” dirigálja. .. Somos István NÉGY JÁTSZMA — NÉGY KÉP A Szolnoki Vegyimű­vek NB I-es férfi röplabdacsapata pénteken a tiszaligeti sport- csarnokban 3 :l-re (6, —11, 12, 7) kikapott a Kecske­méti SC együttesétől. A szolnokiaknak — mint ahogy remélték — sikerült egy játszmát elvenniük a vi­dék legjobb gárdájától. Ele­venítsük fel az izgalmas és színvonalas mérkőzés né­hány jellemző pillanatát. Fotó: T. Katona Ha a labdát nem is sikerült elérni, azért a landolás szé­pen sikerült Eredményesen blokkol a kecskeméti sánc Hazai öröm — pontszerzés után (fent) „Ez így nem mehet tovább, valamit ki kell találni...” — töpreng a vendégek ed­zője

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom