Szolnok Megyei Néplap, 1980. március (31. évfolyam, 51-76. szám)

1980-03-11 / 59. szám

2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1980. március 11. Készek vagyunk erőink legjavát adni A küldöttek a jelölőbizottság javaslatát tanulmányozzák A megyei pártbizottság a kongresszusi küldöttek megválasztása (Folytatás az 1. oldalról.) kell egyidejűleg lehetősé­geiket. Ezek egybevetésével kell kimunkálni a megye, egy-egy város, község előre­haladását. Amitől óvjuk ta­nácsainkat : ne vágyaikat tervesítsék. megoldható, de előremutató feladatokra vál­lalkozzanak. Tisztelt Pártértekezlet! Gazdasági feladataink, mint azt a megyei pártbi­zottság beszámolója és a vitában elhangzottak is tük­rözik: reálisak, tudatos, fe­gyelmezett munkával meg­oldhatók. Támogatjuk azt a vitában elhangzott véle­ményt, hogy ehhez a politi­kai aktivitást fejleszteni, a Ugyanakkor olyan idő­szakban vált parancsoló szükségletté a művelődés tárgyi feltételeinek fejlesz­tése, amikor anyagi feltéte­leink viszonylag szűkösek. Annak ellenére, hogy nem leszünk képesek minden, fej­lesztési igényt kielégíteni, a művelődés ügye nem kerül­het a gondolkodás margójára. A közoktatás és közművelő­dés alapellátását, színvona­lát meg kell tartanunk an­nak rovására takarékoskod­ni indokolatlan volna. Ha­tározott igényként fogalma­zódott meg: a minőség az érték szerinti gazdálkodás* a kultúra és közoktatás te­rületén is érvényesüljön. Az évenkénti magas szín­vonalú társadalmi munka és az abból megvalósuló intéz­mények, fejlesztések bizo­nyítják, hogy a lakosság mozgósításával, segítségé­ved a feszültségeket nem­csak a szociális és kommu­nális ellátás, hanem a kul­turális, oktatási területeken is enyhíthetjük. Tisztelt Pártértekezlet! Szellemi erőforrásaink — melyeknek gyarapítását to­vábbra is elengedhetetlen­nek tartjuk — tekintélye­sek. ésszerű hasznosításuk egyik legfontosabb politikai feladatunk. Megyénk értel­miségiének döntő többsége, élén a kommunistákkal, magáénak vallja a szocia­lizmus ügyét és alkotó rész­vétele nélkülözhetetlen feladataink megoldásában. Ezt azonban nem elég kije­lenteni, hanem olyan felté­teleket és légkört kell kiala­kítanunk mindenütt, hogy az értelmiségnek legyen al­kotó munkakedve, és tevé­kenysége a köz javára ka­matozzon. Köszönjük Nemes Dezső elvtárs hasznos észrevételeit és teljes egészében magun­kénak valljuk: politikai kö­telességünk annak hangsú­lyozása és elfogadtatása, hogy az értelmiség munká­jának hatását és értékét csak és csakis az növelheti, ha magáévá teszi a munkásosztály forradalmi célkitűzéseit, a munkásosz­tály eszméjét és harcol an­nak maradéktalan megvaló­sításáért. A hozzászólók hangsúlyoz­ták: az elmúlt öt évben a ke­reskedelmi hálózat fejleszté­se, a szolgáltatások bővítése és emelkedő színvonala egé­szében véve a lakosság meg­elégedését váltotta ki. Ám a jövő feladatai között a mi­nőség igénye fokozottabban előtérbe kerül. mind az egyes települések ellátása közötti különbségek mérsék­lését, a választék, a szakbolt- hálózat bővítését, a tömeg­igényeket kielégítő vendég­látó helyeket tekintve. Az igényességnek a kereskede­lemben, a vendéglátásban és az idegenforgalomban az eddiginél jobban érvényt kell .szerezni. politika kisugárzását erősí­teni kell. Ez a feladat viszont, nem választható el a magasabb színvonalú ideológiai és kulturális munkától. Több felszólaló hangsúlyozta, hogy a szocialista szemlélet, életmód és magatartás, a tudatosabb gondolkodás fej­lesztése összefügg a gazda­sági feladatokkal, sőt azok jobb feltételeket teremte­nek megvalósításukhoz. A közoktatás, a közművelődés, a sport, a kultúra, a művé­szetek területén dolgozóknak és a gazdasági vezetőknek is abban a szellemiben, kell munkálkodniuk. hogy a műveltségi szint. emelését szolgáló befektetéseket lé­nyegében később megtérülő beruházásként kell felfogni. Lehetőséghez mérten to­vábbra is javítani kívánjuk a művészi alkotó munka feltételeit, ugyaniakkor azt reméljük és várjuk a művé­szektől, hogy szocialista va- valóságunk hű, igaz tükrét tárják a dolgozók elé, se­gítsék kulturális-művészi életünk fejlődését, fűzzék szorosabbra kapcsolataikat az e tájon élő emberekkel, s legyenek aktív részesei közéletünknek. A művészetben nincs kü­lön megyei értékrendünk. Ami érték az országnak, érték a mi számunkra is, támogatásunk ezért az al­kotásnak, a művészi telje­sítménynek szól. A művé­szeti élet irányításában, az alkotások megítélésében, a művészeti kritikában álta­lános alapél vünk, hogy csak egy értékrend létezhet: a szocialista értékrend. A lakosság életkörülmé­nyeinek javításáról több szó esett a vitában: elisme­rés és kritika egyaránt. Ügy véljük, az eredmények kielégítőek, összhangban vannak a XI. kongresszus határozataival. Egyes szociálpolitikai, el­látási területeken lényege­sen, javulták a lakosság életkörülményei, míg más területeken csak a feszült­ségek mérséklődtek. A la­káskérdés kiemelt figyel­met kapott a párt- és álla­mi munkában,. Középtávú terveinket — 15—18 ezer la­kás felépítését — a felső határ közelében teljesítjük 1980. végére. Ez a jelenlegi gazdasági körülmények kö­zött, a lakásépítés költségei­nek növekedését is fieveiem- bevéve, nem lebecsülendő eredmény. Tény viszont, hogy a korábbi feszültsége­ken a fejlődés ellenére sem sikerült kellően enyhíteni. A helyzet azt követeli, hogy a lakáskérdést a jövőben is elsőrendű politikai feladat­ként kezeljük, keresve a munkások és — miint töb­ben hangsúlyozták —, a családalapító fiatalok szá­mára elérhető megoldáso­kat, olcsóbb építési módo­kat. Kedves Elvtársak! Szólni kívánok Szolnok megye csaknem 36 ezer kommunistájának helytál­lásáról. Teljesen egyet kell érteni azokkal, akik hangsú­lyozták: a két kongresszus közötti időszakban a megye kommunistáinak legnagyobb érdeme, hogy biztosították és erősítették a párt vezető sze­repét, élen jártak a XI. kong­resszus határozatai megvaló­sításáért folyó harcban. Végigtekintve eddig meg­tett utunkon, tisztelettel em­lékezünk azokra az elvtársa­inkra, akik hosszú évtizede­ken keresztül harcoltak sza­badságunkért, boldogabb jö­vőnkért, a szocializmus ügyé­ért. Köszöntjük pártunk ré­gi harcosait, akik igaz kom­munista helytállásukkal pél­Jfi p-----J *- * • -- —I ­u ai. Loixaaaimi tapasztala­tukkai pedig ma is pótolha­tatlan segítséget nyújtanak munkánkhoz. Köszöntjük mindazokat a párton kívüli barátainkat, megbecsült szö­vetségeseinket, akik velünk vállvetve dolgoznak közös ügyünkért, s akikkel ma is szorosan összefűz bennünket a munka, az ország és me­gyénk dolgozói boldogulásá­nak szolgálata. A vita a pártélet kérdései­ben sokszínű, tartalmas és/ tanulságos volt. A felszólaló elvtársakkal egyetértek, ezért a pártmunka kapcsán csak a kádermunlkáról kívá­nok beszélni. Az a meggyőződésünk, hogy a megyében dolgozó vezetők döntő többsége tisztességgel helytállt a XI. kongresszus határozatainak végrehajtásá­ban, kiérdemelte a párt bi­zalmát és megbecsülését, al­kalmas arra, hogy a jövőben is megfeleljen a követelmé­nyeknek. Mi ezeket a veze­tőket támogattuk, és támo­gatni fogjuk beosztásukban, hogy megfeleljenek feladata­iknak. A kádermunka elvi következetességet, higgadtsá­got, körültekintést kíván és bizalmat az emberekben. Kétoldalú bizalom nélkül rtincs jó kádermunka. Több hozzászóló hangsú­lyozta viszont, hogy az nem a bizalom jele. ha a kádere­ket — a kinevezéstől az újabb előléptetésig vagy a felmentésig — úgymond „hagyjuk dolgozni”. A helyes kiválasztás valóban nagyon fontos, de nem kevésbé szük­séges a vezetők segítése, ne­velése és ellenőrzése. Itt a rendszeres törődésen van a hangsúly — ez pedig ma még nem mindenütt érvényesülő gyakorlat. Természetesen ez nem je­lentheti a napi beavatkozást, hisz ez a vezetők tevékeny­ségének kibontakozását és felelősségérzetének csökke­nését okozhatná. Az is igaz, ami a vitában is hangsúlyt kapott, hogy a vezetés áz mindenekelőtt szolgálat, a dolgozó nép, a párt ügyének szolgálata. Együtt — céljainkért Vitazáró beszédét Andrikó Miklós a következőkkel fe­jezte be: Kötelességem elmondani, hogy a megye kommunistái­nak egysége, következetessé­ge és a munkát ellenőrző te­vékenysége alapvető biztosí­téka volt annak, hogy maga­biztosan, céltudatosan dol­gozhassunk. Engedjék meg, hogy a támogatásért Önökön keresztül őszinte köszönetét mondjunk pártunk megyében élő valamennyi tagjának. A jövő feladatai nem cse­kély erőfeszítést kívánnak mindannyiunktól. Bízunk abban, hogy helytállunk, megőrizzük és gyarapítjuk, amit három és fél évtizedes munkánkkal elértünk. Az örökség, amit a gyerme­keinkre hagyunk, méltó lesz a vállalkozáshoz: a fejlett szocialista társadalom fel­építéséhez. Befejezésül szeretném ki­fejezésre juttatni a megyei pártbizottság meggyőződését: az elmúlt öt év munkájával szocialista hazánk javát szol­gáltuk a megyében, s hogy a vállalt feladatokért, a XII. kongresszus határozataiért képesek vagyunk erőnk leg­javát adva dolgozni. Párt­szervezeteink, összefogva a szocializmus minden őszinte hívével, meg tudják oldani a rájuk váró feladatokat. Kérem a Tisztelt Pártérte­kezletet. hogy a megyei párt- bizottság beszámolóját és a határozati javaslatot fogad­ja el. Andrikó Miklós összefog­lalója után a megyei pártér­tekezlet egyhangúan elfogad­ta a megyei pártbizottság be­számolóját a XI. kongresz- szus óta végzett munkáról, a kongresszusi irányelvek vi­tájának tapasztalatairól ké­szített összegező jelentést, és mindkét napirenddel kap­csolatban meghozta határo­zatát. Andrikó Miklós, a megyei pártbizottság első titkára. Andrási Béláné, a MÁV szolnoki állomás vonatátve­vője; Árvái István, az SZMT vezető titkára; Bakos Mária, a BOV törökszentmiklósi gyárának szb-titkára; Bar­id László, a megyei tanács elnöke; Bálint Ferenc, a me­gyei pártbizottság gazdaság­politikai osztályának vezető­je; Bereczki Lajos, a megyei tanács általános elnökhelyet­tese; Bethlendi Béla, a jász­berényi 606. sz. Ipari Szak­munkásképző Intézet igazga­tója; dr. Bényei Magdolna, a megyei kórház osztályve­zető főorvosa; Bíró András, a Mezőgép kisújszállási gyár­egységének művezetője; Hó­di Imre, a tiszaföldvári Le­nin. Tsz elnöke; Boros Lász­ló, a Tiszamenti Vegyimű­vek művezetője; Boros Ot- tóné, a megyei pártbizott­ság propaganda és művelő­dési osztályának vezetője; Brassói Tivadar vezérőrnagy, a Kilián György Repülő Mű­szaki Főiskola parancsnoka; Bugán Mihály, a tiszaörsi Petőfi Tsz elnöke; Búzás Béláné, a Tisza Bútoripari Vállalat faipari gépmunká­sa; Büchler József né, a jász- fényszarui községi pártbi­zottság titkára: Csáki István nyugdíjas; Daróczi András ezredes, a megyei rendőr­főkapitányság vezetője; Fá­bián Péter, a Szolnok me­gyei Néplap főszerkesztője; Fülöp Zoltánná, a tiszakürti általános iskola igazgatóhe­lyettese; Gerhát Jánosné, a jánoshidai Vörös Hajnal Tsz üzemgazdásza; Gonda Ist­Nemes Dezső, az MSZMP Politikai Bizottságának tag­ja, a Népszabadság főszer­kesztője; Andrikó Miklós, a megyei pártbizottság első titkára; Barta László, a me­gyei tanács elnöke; Balogh Lajos, a MÁV jászkiséri Építőgépjavító Üzemének hőkezelő művezetője; Beke Imre, az abádszalóki Lenin Tsz elnöke; Bereczki László, a rákóczifalvi Rákóczi Tsz elnöke; Csáki István nyug­díjas; Csikós István, a szol­noki Mezőgép Vállalat he­gesztője; Daróczi András ezredes, a megyei rendőr- főkapitányság vezetője; Fenyvesi József, Szolnok Város Tanácsának mb. el­Ezután a tanácskozás el­nöke bejelentette, hogy a párt Szervezeti Szabályzata értelmében a megyei párt- bizottság megbízatása lejárt. A bejelentést a pártértekez­let tudomásul vette. Ezt követően zárt ülésre került sor. Móricz Béla, a jelölőbizottság elnöke ismer­tette a bizottság javaslatát a megyei pártbizottság tagjai­ban, a mezőtúri Fazekasok Népművészeti Szövetkezeté­nek korongozója; Gorjanc Ignác, a jászberényi Hűtő­gépgyár vezérigazgatója; dr. Jenővári László, a megyei bíróság elnöke; Juhász Im- réné nyugdíjas; Kardos Sán­dor, a TESZÖV titkára; Ká­rolyi Lajos, a MÁV jászki­séri Építőgépjavító Üzemé­nek szerszámkészítője; Ka­tói Mária, a MEDOSZ me­gyei bizottságának titkára; Kiss Kálmánná, a kisújszál­lási Móricz Zsigmond Gim­názium igazgatója; Kiss Ist­vánná, a szolnoki Centrum Áruház eladója; Kiss Tibor- né, a martfűi Tisza Cipő­gyár művezetője; Kovács Sándor, a zagyvarékasi Bé­ke Tsz traktoros brigádveze­tője; Majoros Károly, a me­gyei pártbizottság titkára; Major Tibor, a jászberényi járási pártbizottság első tit­kára; Mester Ádámné, a fegyverneki Vörös Csillag Tsz kertészeti brigádvezető­je; Mészáros Mátyás, a Hé- ki Állami Gazdaság igazga­tója; Mohácsi Ottó, a me­gyei pártbizottság titkára; Molnár János, a KISZÖV elnöke; Nagy Miklós, a Víz- és Csatornamű Vállalat víz­vezetékszerelő csoportvezető­je; Nagy József né, a karca­gi Agyagipari Szövetkezet csomagolója; Nagy Lajosné, a Május 1. Ruhagyár túrke- vei üzemének művezetője: Nádas István, a törökszent­miklósi Béke Tsz gépszere­lője; Nádas József, a szol­noki járási pártbizottság el­ső titkára; Nyitrai István, nőké; Juhász Imréné nyug­díjas; Kovács Rozália, a jászberényi Hűtőgépgyár he­gesztője; Maczó László, a martfűi Tisza Cipőgyár ve­zérigazgatója; Majoros Ká­roly, a megyei pártbizottság titkára; Mészáros Mátyás, a Héki Állami Gazdaság igaz­gatója; Nagy Miklós, a Víz- és Csatornamű Vállalat víz­vezetékszerelő csoportveze­tője; Nagy Lajosné, a Május 1. Ruhagyár túrke vei üze­mének művezetője; Pámer Ilona, a mezőhéki Táncsics Tsz növénytermesztője; Papp Imre, a jászberényi Déryné Művelődési Központ igazga­tója; Simon Józsefné, a szol­noki Kassai úti Általános Iskola igazgatója; Szabó Hó­ra, és a kongresszusi kül­döttekre:, majd a megyei pártértekezlet titkos szava­zással megválasztotta a hat­vanhét tagú megyei pártbi­zottságot és a huszonnyolc kongresszusi küldöttet, akik megyénk csaknem harminc- hatezer kommunistáját kép­viselik majd pártunk leg­felső fórumán. a KISZ megyei bizottságá­nak első titkára; Papp Ist­ván, a TRVVV vízgépészeti körzetvezetője; Patkós Ist­ván, a DATE mezőtúri főis­kolai karának főigazgatója; Pádár Ferenc, a Kötöttáru- gyár jászapáti gyáregységé­nek műszerésze; Pámer Ilo­na, a mezőhéki Táncsics Tsz növénytermesztője; Posta Mihály, a Munkásőrség me­gyei parancsnoka; Récsányi Zoltánné, a Május 1. Ruha­gyár szolnoki gyárának szűcs szakmunkása; Sándor László, a szolnoki városi pártbizott­ság első titkára; Szabó Ist­ván, a megyei pártbizottság párt- és tömegszervezetek osztályának vezetője; M. Szabó István nyugdíjas; Szabó László, a megyei Ál­lami Építőipari Vállalat ter­melési osztályvezetője; Sze­gő László, a túrkevei Vörös Csillag Tsz elnöke; Szentesi László, a MÉSZÖV elnöke; Szívós Antal, a jászberényi városi pártbizottság első tit­kára; Szolnoki János, a Martíűi Növényolajgyár vil­lanyszerelője; Szűcs János, a megyei pártbizottság tit­kára; Takács Sándorné, a Szolnoki Papírgyár papírvá­logatója; Trázsi József, az MHD tiszafüredi gyárának művezetője; Ungor Tibor, az Oktatási Igazgatóság veze­tője; Vándorfi Róbert, a Kő- olajkutató Vállalat igazga­tója; Zagyi János, a karcagi városi pártbizottság első tit­kára; Zsemlye Ferenc nyug­díjas; dr. Zsmurin Lajos, a megyei! Főügyészség veze­tője. na, a kisújszállási Nagykun Tsz sertésgondozója; Szabó Andrásáé, a BOV török­szentmiklósi gyárának ba­romfiipari szakmunkása; Szabó Józsefné, a Május 1. Ruhagyár szolnoki gyárának varrónője; Szalai László, a Tiszamenti Vegyiművek igazgatója; Szedmák István, a megyei tanács Vasipari Vállalata mezőtúri egységé­nek lakatosa; Tóth Lajos, a tiszafüredi járási pártbizott­ság első titkára; Vándorfi Róbert, a Kőolajkutató Vál­lalat igazgatója; Zagyi Já­nos, a karcagi városi párt- bizottság első titkára. (Folytatás az 5. oldalon.) Szellemi erőforrásaink tekintélyesek Életkörülmények, ellátás A megyei pártbizottság tagjai A kongresszusi küldöttek

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom