Szolnok Megyei Néplap, 1980. március (31. évfolyam, 51-76. szám)

1980-03-13 / 61. szám

1980. március 13. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 „Vizsgáznak” a szerelők Tavaszi nyitány Jászszentandráson A közös gazdaság 30 mil­lió forintnál nagyobb értékű mimika- és erőgépparkjának karbantartása, a folyamatos üzemelés biztosítása közben a jászszentandirási Haladás Tsz műszaki dolgozóinak is egyik legnagyobb erőpróbá­ja a téli gépjavítás. A nö­vénytermesztésben holtsze­zonnak számító hónapokban a huszonnyolc tagot számlá­ló műhelykollektíva, hu­szonöt traktorossal „megerő­sítve” szorgoskodott a tech­nika felkészítésén a tavasz­tól késő őszig tartó mun­kákra. Hogyan, milyen si­kerrel, arról tudakozódjunk a szövetkezet központi gép­műhelyében. Hol volt, hol nem volt Mintha mesébe fogna, úgy kezdi Bartus József, a gép­műhely vezetője kérdésünk­re a választ, hogy volt-e elegendő és megfelelő alkat­rész a nagyjavításokhoz, a felújításokhoz? — Voltak olyan munkák, amelyekhez a rendelkezé­sünkre álltak az alkatrészek, vagy aránylag könnyen be­szerezhettük őket. És bi­zony sokszor legszívesebben odavágták volna a szerelő­ink a csavarkulcsot a mű­helypadlóhoz az anyagbe­szerző széttárt karjai lát­tán. — Mi okozta a legtöbb fennakadást? — Aligha mondok újságot, ha az IFA-tehergépkocsik- kal hozakodok elő. Tizenkét ilyen szállító járművünk van, nyolc belőlük műszaki vizsgás. Kettő azért „nem ment át” a szemlén, és áll azóta is, mert nincs rajtuk ablakmosó. Az, hogy már régiék, és annak idején gyá­rilag se szereltek rájuk, nem érdekli a KPM-eseket. Két hatéves IFÁ-t inkább kiselejtezünk, hogy a besze- rezhetetlen alkatrészeket bontásból pótolhassuk. No de gondolja meg, nálunk még a tizenéves, nullára fu­tott MTZ-ket is vérző szív­vel vonjuk ki a forgalom­ból. — Megkockáztatom: sze­rencsés gazdaság a Haladás, ha csak az IFÁ-val van gondjuk... — Dehogy is csak azokkal — vág a szavamba a mű- helyfőnok. — Az UAZ te­repjáró felújításához hat helyről, bontókból szedtük össze az alkatrészeket. A megöl a méreg bennünket, hogy a nyakunkon a gyü­mölcsfák téli lemosó perme­tezése, meg a talajfertőtle­nítés, de sehol nem kapunk vezetőhüvelyeket a Kertitox permetezők szivattyújához. Komplett szivattyút, azt igen, akár tízet is ... — Az AGROKER? — Meg kell hagyni, lénye­gesen jobb az ellátás, mint a korábbi években. Különö­sen amióta bevezették a számítógépes vevőszolgálatot. Nagyon jó dolog, hogy azon­nal jelzik, ha Kecskeméten, Kaposváron vagy bárhol kapható, amire szükségünk van, és a közelben pedig hiánycikk. Persze idetartozik az is, hogy bajok lehetnek még az elosztással. Január­ban közölték velünk a MA- GÉV-nél Pesten, hogy van ugyan raktáron 300 kéverő- tengely a Premix permetlé- keverőkhöz, de majd el­osztják, és a szolnoki AG- ROKER-től megkapjuk mi is. Azóta is kapjuk... Omit csak lehet, házilag A hozzá nem szokott fül­nek elviselhetetlennek tűnő műhelyzaj elől a munkagép­szerelők pihenőjébe húzó­dunk Kóczián Bélával. Szo­cialista brigádjuk tavaly a kongresszusi versenyhez csatlakozva az anyag- és alkatrészköltségek négyszá­zalékos csökkentését vállalta. Teljesítették. — Az idén? — Most a költségterven be­lül maradni is nehéz, nem­hogy megtakarítani. Átlago­san harmincszázalékos ár­emelkedéssel kell számol­nunk, a javítanivalónk pe­dig jóval több, mint más te­leken. A tavalyi őszi száraz­ság miatt majd minden tár­csa törötten került vissza a talajmunkák után a gépud­varba. A szokásosnál job­ban megrongálódták a vető­gépek is. — Sok pénzt emészt a felújításuk? — Hát, ha mindent úgy vásárolnánk újonnan, meg­Kóczián Béla: — „Igyek­szünk minél kevesebből ki­hozni a javításokat” nézhetnénk a kiadási grafi­konunkat. Amit csak lehet, elkészítjük házilag. Az utób­bi években már alig élt a műhelyekben a kovács szak­ma. Nincse mese, Rába Stei­ger meg John Deer-korszak ide vagy oda, újra szükség van a kovácsolásra. — De ha alkatrészt kell cserélni? ... — Akkor csinálunk alkat­részt. Jó kapcsolatot alakí­tottunk ki a jászberényi Ap­rítógépgyár és a Hűtőgép­gyár szocialista brigádjai­val. Mi előrajzoljuk, ők ki­szabják, aztán itt a műhely­ben úgymond kikalapáljuk belőle a szükséges alkatré­szeket. — Például? — Magunk gyártottunk új vetőtárcsákat és borozdanyi- tőkat a kukoricaültető gé­pekhez. A paradicsompalán­tázásánál használatos ágyás- kihúzó gépek tönkrement ve- zetőtaloai helyett kazánle­mezből készítettünk újakat. Nyolcas lemezből, hogy leg­alább két idényt kibírjanak; ne úgy, mint a hatos vastag­ságú, újonnan kaphatóak. Szó­val jobb is, gyorsabb is, ol­csóbb is, mintha a soröksá­Bartók András: — „Megnéz­zük, mit dobunk a hulla­dékba” ri Paradicsomtermesztési Rendszernél kilincselnénk érte... Okkor drága a gép, ha áll Végül is valamennyi mun­kagép kijavításával elké­szültek a műhelybeliek. A „szomszédban” az erőgépe­ket javító-karbantartó bri­gád is befejezte a tavaszi munkákba elsőként bevetés­re kerülő traktorok felkészí­tését. — A huszonhárom MTZ- re lesz szükségük leghama­rabb a növénytermesztők­nek — mutatja a csatasor­ba állított gépeket Bartók András. — Rendben vala­mennyi, akár máris kezd­hetnék velük a vetést, a talajmunkát. Persze odébb van az még, nagyon hideg lehet a talaj. Most jövök a bontónkból, ugyancsak fá­zik a szerelőzubbonyom. — Bontójukból? — Csak egymást, viccesen nevezzük így. Tudja, más évékiben ilyenkor a téli nagy­javítások után két-három pótkocsi vasat elhord,tunk a MÉH-nek. Hát most töröl­tük a hulladékvas fogalmát a szótárunkból. Odaadjuk 20 fillérért kilóját, aztán, ha megszorulunk, használt al­katrészként vásároljuk visz- sza öt-hat forintért kilón­ként? No nem, ez manap­ság bűn lenne. Most már ha egy gépet kiselejtezünk, szétbontjuk, és amit csak lehet, újrahasznosítunk be­lőle. — Ügy tudom, március 20-án vizsgáznak a szerelők. — Akkor is, ha a gép­szemlére gondol. De szerin­tem a lakatosok, a szerelők is a földeken vizsgáznak iga­zából. Milyen ritkán kerül vissza a tárcsázásból, vetés­ből egy-egy munkagép a műhelybe? Mennyi időre kell újra kivonni a munká­ból? Ez a mi munkánk mér­céje. Mert a gépek akkor drágák igazán, ha állnak, nem termelnek. Ami a tava­szi nyitányt illeti: a mű­helybeli brigádokon most sem múlik a sikeres rajt... T. F. Eredményes mozgalmak a közlekedés biztonságáért KBT-ÜLÉS A Szolnok megyei Közlekedésbiztonsági Tanács tegnap tartotta első plenáris ülését, melyen megjelent Barta László megyei tanácselnök és Oláh Görgy nyugállományú rendőr vezérőrnagy, az OKBT elnökhelyettese is. Daróczi András rendőr ezredes, megyei főkapitány megnyitó szavai után M. Szabó István nyugállományú rendőr vezérőrnagy a KBT elnöke tett szóbeli!kiegészítést a KBT 1979. évi tevékenységé­ről szóló jelentéshez. A növekvő forgalom sajnos a balesetek számának növe­kedésével járt. Az előző év­hez képest tavaly 18 száza­lékkal több baleset történt. Emelkedett a súlyos és a könnyű sérüléssel járó bal­esetek száma, ugyanakkor kevesebb halálos baleset történt. A baleseteket előidé­ző ismert okok — gyorshaj­tás. szabálytalan előzés, stb. — között egyre gyakoribb, hogy a gépkocsivezetők al­kohol fogyasztása után ülnek a volánhoz. Tavaly hatszáz esetben indítottak büntetőel­járást emiatt. A vállalatok is egyre szigorúbban lépnek fel az ittas gépkocsivezetők el­len. A Volán 7. számú Vál­lalatnál többen ezért kapták meg a munkakönyvüket. A KBT tagjai egyetértet­tek abban, hogy eredménye­sek voltak a közlekedés biz­tonságát szolgáló mozgalmak — például a „Vezess baleset nélkül!”, „Tanítsa meg csa­ládját közlekedni”. Főleg a gyermekek közlekedési is­mereteinek gyarapításában sikerült előbbre lépni. A KBT ülés befejezése­ként értékelték a városi-já­rási KBT-k közötti versenyt. Első a kisújszállási, második a szolnoki, míg a harmadik a mezőtúri testület lett. Van mit megőriznünk! ülést tartott a KISZ KB Tegnap ülést tartott a KISZ Központi Bizottsága. A ta­nácskozáson részt vett és felszólalt Baranyai Tibor, az MSZMP KB osztályvezető­je, jelen volt Polinszky Ká­roly oktatási miniszter, s ott voltak az MSZMP megyei a megyei jogú bizottságai­nak titkárai. A Központi Bizottság meg­hallgatta Maróthy László­nak, az MSZMP Politikai Bizottsága tagjának, a KISZ KB első titkárának tájékoz­tatóját az MSZMP Központi Bizottságának február 28-i üléséről. A KB ezt követően — Deák Gábornak, a Központi Bizottság titkárának előter­jesztésében — megtárgyalta a KISZ-építés tapasztalatai­ról, valamint a KlSZ-szer- vezetek párttagajánló tevé­kenységéről szóló jelentése­ket, és meghatározta a to­vábbi feladatokat. Az utóbbi öt évben fej­lődött a KISZ-építőmunka. 1975 óta hatvanezerrel nö­vekedett az Ifjúsági Szövet­ség tagjainak száma. A KISZ jelenlegi taglétszáma 855 ezer; tehát minden har­madik fiatal tagja az Ifjú­sági Szövetségnek, összessé­gében az ifjúság csaknem minden rétegében nőtt a KISZ-tagok aránya; külö­nösen a szakmunkástanulók, valamint az értelmiségi fia­talok egyes rétegei között. Kismértékben, nőtt a szer­vezettség a munkás- és pa­rasztfiatalok körében, de még elmarad a kívánatos­tól. Ezért kiemelt feladat, hogy a szövetség jobb mun­kájának hatására tovább emelkedjen a KISZ-tagok aránya a munkásfiatalok és a mezőgazdaságban dolgozó fiatalok körében. Fontos feladat, hogy a mozgalmi munka vonzerejét erősítve a KISZ-szervezetek tudatosabban növeljék szer­vezettségüket. A munkahe­lyi, intézményi KlSZ-szer- vezetekben legyen tervsze­rűbb a tagfelvételi munka. A Központi Bizottság hangsúlyozta, hogy a párt- határozatoknak megfelelően, a KISZ munkájának javítá­sával is tovább kell növelni a pártba felvett munkás- il­letve értelmiségi fiatalok, valamint» az egyetemi és főiskolai hallgatók számát és arányát A Központi Bizottság — érdemei elismerése mellett, más fontos beosztásba kerü­lése miatt — felmentette az Intéző Bizottságban, a tit­kárságban és a Központi Bizottságban betöltött tag­sága alól Hámori Csabát, majd Tarcsi Gyulát, a KISZ budapesti Bizottságának el­ső titkárát kooptálta a Központi Bizottság tagjai sorába, s megválasztotta az Intéző Bizottság, és a titkár­ság tagjának. Egyetlen korábbi időszak­ban sem gyarapodott olyan egyenletesen a lakosság reál- jövedelme, mint a hetvenes években, ugyanakkor a gaz­dasági hatékonyság növeke­dése és a termelési szerke­zet átalakítása a tervezett­nél kisebbnek, illetve las­súbbnak bizonyult; a gaz­dasági egyensúly jelentős romlása következett be. Amit elértünk 1973 és 1979 között a reál­bérek tizenhét, a reáljöve­delmek huszonegy százalék­kal emelkedtek. Ugyanak­kor kettévált a jelzett idő­szak, mert 1971 és 1975 kö­zött évi átlagban 4,5 száza­lékkal, 1976 és 1978 között esztendőnként csupán három százalékkal gyarapodott az egy főre jutó reáljövedelem. Ez a három százalék még mindig meghaladta — a cse­rearányok ismert változása, valamint a tervezettől elté­rő belső termelési, felhasz­nálási szint miatt — a tény­legesen létrehozott forráso­kat. „Megelőlegeztünk” ma­gunknak bizonyos életszín­vonalbeli elemeket, tényező­ket, ez a „hitelezés” azon­ban nem lehetett állandó gyakorlat. Amit elértünk, annak megőrzése vált elsőd­legessé. Ez történt 1979-ben, s folytatódik idén, valamint a következő esztendőkben. Amit elértünk, nem ke­vés! Ebben az időszakban vált természetessé, hogy az ingyenes egészségügyi ellá­tás mindenki állampolgári joga. Utalhatunk arra. hogy két évtized alatt négymillió ember költözött új lakásba — 1,3 millió otthon épült fel —, s ma a családok harminc százalékának van személygépkocsija. A hús és húskészítmények egy főre jutó mennyisége ma hetven­öt kilogramm, 1960-ban 48 kilogramm volt. S bár 1979- ben már a lakosság is a ko­rábbiaknál jobban érzékelte a világgazdaságban végbe­menő változásokat, húszmil­liárd forinttal nőtt a taka­rékbetét állomány, igaz* a számítottnál — hárommil- liárd forinttal — kisebb mértékben, aminek oka a megnőtt áruvásárlási kedv. Ez utóbbi hatására nem a pénz fogyott el, hanem több iparcikk; műszaki áruk. bú­torok, építőanyagok, néhány ruházati termék került fel a hiánycikkek listájára. Köznapi ismeretek, tapasz­talatok alapján is beláthat­juk: értelmetlen a vásárló­erő — a keresetként, pénz­beli juttatásként kiáramló forintösszegek — növelése, ha nincs megfelelő árufede­zet. Ezért a nominálbérek folyamatos emelkedésénél fontosabb a reálbérek — a nominálbérek és az árszín­vonal növekedésének külön- bözete — alakulása. Ez utóbbi tavaly — a júliusi áremelések hatására — át­menetileg csökkent* idén na­gyon lassan — országos át­lagban 0,5 százalékkal — gyarapodik. S mert a nomi- nálkeresetek a korábbiaknál jobban igazodnak a gazda­sági eredményekhez, e fél százalék mögött jelentős — egyéni — reálbér-eltérések rejlenek. Félreérthetetlenül szólt er­ről 1979. szeptember 25-éfí, a csepeli sportcsarnokban megtartott budapesti párt­aktíván Kádár János, az MSZMP Központi Bizottsá­gának első titkára, amikor azt mondta: „Nem azt akar­juk, hogy most böjt követ­kezzék, hanem azt* hogy le­gyen tényleges termelés, s olyan vásárlóerő, amelyhez meg tudjuk teremteni a megfelelő árualapot.” S a megfelelő árualap kifejezé­sen nem egyszerűen termé­kek tömegét kell értenünk, hanem a bel- és külföldi értékesítés változó követel­ményeinek mindenkor ele­get tevő, azaz versenyképes, gazdaságosan forgalmazható árucikkeket. S azt szintén, hogy a fölhasználás, a fo­gyasztás kellően érzékelje a különféle hatásokat, így pél­dául azt is, hogy tavaly a rendkívül kedvezőtlen idő­járás miatt kétmillió tonna kalászos gabonával kevesebb termett a tervezettnél. 1976 és 1979 között az or­szágban ötvenezer gyermek számára készítettek új óvo­dai helyet. Ahogy az a szin­te észrevétlen tényezők kö­zé tartozik az is* amit a jel­zett időszakban a keres­kedelemfejlesztésben elér­tünk, egyebek mellett 230 ABC-áruház fölépítésével. Rádaásul ismeretes gond­jaink ellenére sem kell kényszerűen arról számot adnunk, hogy amit elértünk, annak különböző részelemei­ről lemondunk. A családi pótlékra kifizetendő összeg 1980-ban 2,7 milliárd forint­tal nagyobb az 1979. évinél, a nyugdíjaknál a többlet 5,7 milliárd; a társadalombizto­sítási kiadások idén 78 mil­liárd forintot követelnek! Folytathatjuk: 82 ezer la­kás fölépítése szerepel az idei népgazdasági tervben — s így várhatóan a tervezett 430 ezer otthonnál több ke­rül tető alá 1976 és 1980 vége között — 1900 új autó­busz javítja a tömegközle­kedést, 16 300 elsőéves hall­gatót vesznek fel a főisko­lák és az egyetemek nap­pali tagozatára... A lehetőségek kamatoztatása A másik oldalról közelít­ve: kettő és kilenc százalék között szóródnak — a mun­ka eredményességétől füg­gően — a vállalati béreme­lési lehetőségek, s ez a dif­ferenciálódás még inkább erősödik a következő évek­ben. Azaz: van mit meg­őriznünk az életszínvonal­ban, az életkörülményekben, de ezt csak sokkal jobb munkával* nagyobb eredmé­nyekkel, a gazdasági haté­konyság magasabb fokával érhetjük el. Először az elértek meg­őrzéséért kell cselekednünk, s majd csak azután indul­hatunk tovább; előre. L. G. 550 sertés naponta A Szolnok me­gyei Állatforgalmi és Húsipari Válla­latnál átlagban napi 550 sertést vágnak le. Idei tervük 152 ezer sertés; amelyeket a 'belföldi piaco­kon értékesíte­nek tőkehúsként, illetve töltelék­ként.

Next

/
Oldalképek
Tartalom