Szolnok Megyei Néplap, 1980. március (31. évfolyam, 51-76. szám)

1980-03-09 / 58. szám

1980. március 9. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 15 ESEMÉNYEK llPIZO előtt n Mindhárom megyei csapat esélyes a győzelemre SPORT © SPORT © SPORT TŐKÉJÜK A SPORTSZERETET Ma: Szolnoki MÁV MTE—Miskolci VSC, Szolnok, tiszaligeti sta­dion 14.30, Aczél, Mező­túri Honvéd—Gyula, Me­zőtúr, városi sporttelep 14.30, Tóth, Debreceni Kinizsi—Lehel SC, Deb­recen 14.30, Dorozsmai L. Az elmúlt vasárnap csak egy öngólon múlott, hogy a szolnokiak nem két, hanem egy ponttal hagyták hátuk mögött Balassagyarmatot. Az l:l-es eredmény és a játék javuló formára enged követ­keztetni. Ezt erősíti meg a hétközi edzőmérkőzés is. amelyen Zakar öt, valamint Földesi és Sulyok góljaival 7:0 arányban nyertek a pi­ros—kékek az Sz. Cukorgyár együttese ellen. Himer Ist­ván vezető edző bizakodó. — Mindenképpen nyerni szeretnénk. Annál is fonto­sabb lenne most a győzelem, mert úgy érzem, kifelé tar­tunk a hullámvölgyből. Az elmúlt fordulóban kontratá- madásokra épített defenzív játékkal rukkoltunk ki, ez­úttal jóval nagyobb hang­súlyt helyeztünk a támadá­sokra. Ezért is került előtér­be Kántor vagy Földesi já­téka, aki legutóbb csereként állt be a szünetben, s tíz perccel később már gólt szerzett. Még egy változás várható a csapatban, Ben- csik ugyanis megsérült, és így bizonytalan a pályára lépése. Tavaly a MÁV MTE 4:2 arányban győzte le ottho­nukban a miskolciakat. A VSC együttese rutinos, ta­pasztalt labdarúgókból áll, akik még bravúrokra is ké­pesek, de jócskán akad el­lenpélda is. Legutóbb a mis­kolci városi rangadón 4:l-re kapták ki a Honvéd Papp J. SE gárdájától. A vendégek ma nyilvánvalóan mindent megtesznek a győzelemért, és így nagy küzdelemre van kilátás. A mérkőzést egyébként a tiszaligeti stadion füves pá­lyáján rendezik — itt tar­tották már az edzéseket és a cukorgyáriak elleni talál­kozót is — miivel a Véső úti gyepszőnyeg még alkal­matlan a játékra. A Kenderesen dolgozó lab- darúgóedzőktöl rosszat soha nem lehet hallani. Elkép­zelhetetlen, hogy ott valaki beavatkozzon a munkájuk­ba, beleszóljon az összeállí­tásba, vagy magára hagyat­va, gondokkal teli működjön a szakosztály. A szolnoki edzők is csalk azért bonta­naik szerződést, mert a nagy­községbe rossz a közlekedés, de a Középtiszai MEDOSZ SE elnökéről, Sipos Gyulá­ról ők is a legnagyobb elis­merés hangján beszélnek. Pedig a Középtiszai Álla­mi Gazdaság számviteli osz­tályvezetőjének tengernyi a gondja. Az ország ötödik leg­nagyobb állami gazdaságá­nak mintegy félmilliárd fo­rintjával gazdálkodik éven­ként. — Innen akár nyugdíjba is mehetnek az edzők — je­gyezte meg. — Nálunk négy évnél kevesebb ideig még senki sem dolgozott. Húsz éve áll az egyesület élén, de jóval korábban be­kapcsolód,ott a vezetésbe. — Aktív labdarúgó vol­tam, amikor beválasztottak az elnökségbe — emlékezett. — Aztán 1960-ban súlyosan megsérültem, és azóta elnök vagyok. Az 1920-ban alakult Kenderesi SE 1950-iben egyesült a Bánhalmi Trak­torral, 1961-ben pedig Középtiszai MEDOSZ SK lett, s egyik bázisa az álla­mi gazdaság. A gazdaság központja Kunhegyesen, á — Be kell bizonyítani, a hazai közönségnek — amely joggal pártolt el az együt­testől ősz végi és tavasz ele­ji gyenge teljesítménye miatt —. hogy ez a csapat valóban többre képes, — mondta Nagy Ferenc, a MÁV-MTE labdarúgó szak­osztályának technikai veze­tője. — A szurkolók vissza- hódításához feltétlenül jó játékra van szükség, s eh­hez most módot is ad a jobb talajú pálya. Bízom abban, hogy hosszú idő után végre sikerül megszerezni az első győzelmet, s a játékosok küzdőszellemén, akarásán a szurkolótábor sem talál ki­vetnivalót. —cl— Még hazai környezetben sem ígérkezik könnyű ellen­félnek a gyulai csapat. A vendégek idegenben is több meglepetést okoztak már, Mezőtúrról sem egyszer vit­tek el pontot. Bencsik Gyula vezetőed­ző csatárgondokkal küzd, hiszen rövid idő alatt két legjohb, leggólerősebb csa­tára szerelt le. Tetézi a bajt, hogy Martinkovics hosszabb ideig nem játszhat, Papp II. pedig nagyon visszaesett. A szerdai edzőmérkőzésen Ho- monnai is rúgást kapott, rá­adásul a szakvezetés elége­detlen volt a játékkal. Re­mélhetőleg a csapat össze­szedi magát a fontos talál­kozóra, s úgy mint a leg­utóbbi hazai összecsapáson jó játékkal és győzelemmel örvendezteti meg szurkolóit. —s— Amilyen jól kezdte idei szereplését a Lehel SC, olyan rosszul folytatta. Leg­utóbb Jászberényben szen­vedett vereséget nyíregyházi legénységtől. A listavezető után most a sereghajtó az ellenfél. A Debreceni Kini­zsi az elmúlt fordulóban at­tól a csapattól kapott ki, amely hozzájuk hasonlóan gyengébb játékerőt képvisel, de korábban éppen a jász­berényieket fektette kétváll- ra. Nyitott kérdés, hogy a Lehel SC gárdája ki tudta-e heverni a két egymás utá­ni kudarcot, s ahogy Eger­ből, most Debrecenből is jó játékkal elhozza-e mindkét pontot. —h— sportegyesületé Kenderesen található. Többségében Ken­deres és a közigazgatásilag hozzátartozó Bánhalma fia­talsága sportol a MEDOSZ- ban. Ez a szerteágazás aztán fura nézeteket is szül. — Sokan azt mondják, hogy az állami gazdaság el­bírja tartani az egyesületet, ezért az utóbbi időben éven­te mindössze három-ötezer forint állami támogatást ka­punk — mondotta. — A szo­ciális és kulturális alapból pedig másra is kell. Az elnök rugalmasságára vall, hogy megtalálta a fenn­tartáshoz vezető utat: az állami gazdaság és annak szakszervezeti bizottságán kívül támogatja az egyesü­letet a kenderesi tanács, a kisújszállási Áfész és a No­vember 7. Tsz. így aztán meg lehet szervezni Kende­resen a kispályás labdarúgó­bajnokságot, az asztalitenisz tömegsportversenyeket, Bán­halmán és Karcag-Tilalma- son sportcsoport működik. Nagyon jól működnek együtt a nagyközség és a gazdaság KISZ-bizottságával, együtt készítették a versenynap- tárt, közös programokat ál­lítanak össze. De ugyanez vonatkozik a szakszervezetre is. Az MHSZ modellező klubban pedig minősített felnőtt, valamint arany-, ezüst- és bronzjelvényes if­júsági versenyzőket tarta­nak nyilván. A női labda­rúgócsapatnak a KISZ-fia­Asztalitenisz. Téli sparta- kiád járási döntő Kunszent- márton, Mátyás kir. úti is­kola 9. Szolnoki járási dön­tő, Szolnok 605. DSK torna­terme 9. Kézilabda. Damjanich Ku­pa férfi, női torna, Szolnok, tiszaligeti sportcsarnok 8. Kosárlabda. Megyei baj­nokság, női: Jászberé­nyi Tanítóképző—Kisújszál­lási MÁV Egyetértés, 9. Fér­fi: Karcagi SZSE—Alföldi Olajbányász II. 10. Könnyűbúvársport. Peli­kán Kupa uszonyos és bú­várúszóverseny, Szolnok, Damjanich uszoda 9. Sakk. Megyei I. o.: Kar­cag—Martfű, Kisújszállás— Tiszafüred I., Jászberényi Vasas—Alföldi Olajbányász I. . Túrkeve—Szolnoki Mező­gép II. Megyei II. o.: Alföl­di Olajbányász II—Jász- szentandirás, Szolnok ÁFOR —Kunmadaras, Törökszent- miklós—Lehel SC III., Jász- árokszállás—Űjszász, Tisza­füred II—Jászapáti, Cibak­háza—Kenderes. Kezdés egy­ségesen 9 óra. Téli sparta- kiád járási döntő Kunszent- márton, járási könyvtár 9. Szolnoki járási döntő Szol­nok, járási hivatal 9. Teke. NB II. Női: Szolnoki MÁV MTE—Ózd, Szolnok, Munkásőr úti tekecsarnok 13. Labdarúgás: Megyei baj­nokság : Karcag—Tiszabura 14.30 Trencsényi. Kunszent- márton—Besenyszög 14.30 (Csongrád megyéből), Rá- kóczifalva—Szolnoki Vegyi­művek 14.30 (Hajdú megyé­ből), Túrkeve—Kunhegyes 14.30 (Békés megyéből), Jász­berényi Vasas—Jászjákóhal- ma 14.30 (Heves megyéből), Abádszalók—Jászkisér 14.30 Balogh, Törökszentmiklós— Újszász 14.30 Sándor, Jász- árokszállás—Tisza Cipő SE 14.30 Tóvizi, Szolnoki Cukor­gyár—Szászberek 10 Hagyó. NB-s tartalékbajnokság: SZMÁV MTE—Szegedi Dó­zsa, Véső út 12.30 Hossó, Me­zőtúri Honvéd—DÉLÉP SC, Mezőtúr 12.30 Cifra. Ifjúsági bajnokság: SZMÁV MTE— Szegedi Dózsa Véső út 10.30 Kökény. Országos ifjúsági bajnokság: Szolnok városi Sportiskola—KSC. Tiszaliget II. 30 Ary. Serdülő bajnok­ság: SZVSI—KSC Tiszaliget 10. Ágoston. Idegenben szerepelnek: a női kosárlabda NB II-ben a Szolnoki MÁV MTE Deb­recenben, a szolnoki úszók Budapesten az országos ser­dülő bajnokságon, a Szolno­ki MÁV MTE vívói a fővá­rosban. talok felszerelést ajándé­kozták. — Legutóbb a férfiröp- labdázók jöttek azzal a ké­réssel, hogy ismét nevezzük be őket a megyei bajnok­ságba. Megvizsgáltuk a ké­rést, hiszen pálya, tornate­rem kell és szállítóeszköz az utazáshoz. Úgy döntöttünk, hogy benevezzük a fiúkat — jelentette ki Sipos Gyula. Ilyen és ehhez hasonló ké­rés mindig akiad, s hogy ezeket megbeszéljék, min­den szerdán és pénteken dél­után 5 és 7 óra között a kenderesi sporttelepen olyan fogadódélután-félét tart. A labdarúgó és a sakkszakosz­tályban mindig akadnak gon dók, s a sportkör 100 ezer forintos évi költségve­tését jól be kell osztani. Ugyanúgy, mint a gazda­ságban, ahol a munkájáért kétszer megkapta a mező­gazdaság, kétszer pedig a vállalat kiváló dolgozója cí­met. A sportmunkájáért pe­dig ugyancsak kétszer, a Sport és Testnevelés Érde­mes Dolgozója kitüntetést. — A sportolóké az egyesü­let, de ez nem azt jelenti, hogy ajnározzuk őlket. Egy­szer azt mondták a futballis­ták: ki kellene gyeptéglázni a kapu előterét. Mondtam nekik: Gyerekek! Van sza­bad szombat és vasárnap is, csináljátok meg, hiszen a tiétek. Két hétig dolgoztak rajta, most még jobban a magukénak érzik. — pataki — A sport olyan, akár a bú­vópatak. A föld alatt végzi öntörvényű munkáját, és egyszercsak ott tör felszín­re, ahol az ember legkevés­bé várná. A karcagi kórház négyszáz ággyal indult, most ségy híján hatszáz ágy áll a betegek fogadására. Há­romműszakos szolgálat, ügyelet, pszichológiai és szellemi készültség. •. Mégis... Az intézet 624 alkalmazottja egyszerűen nem tud meglenni testedzés nélkül. Szinte saját maguk találták ki a sportegyesüle­tük szervezeti formáját, és hozták létre a Kórház SE-t. Ami dehogyis klub, sokkal inkább baráti szervezet, és mégis a sportélet csírája. Mert. hogy is lehetne ötezer forintos szakszervezeti tá­mogatásiból pályát építeni, kézi- és kispályás labdarúgó­csapattal városi bajnokság­ban részt venni? Az pedig már csak ráadás, hogy ilyen körülmények között is az első helyen állnak a karca­gi mezőnyben. Erről beszélgettünk dr. Zsembeli József igazgató­főorvossal és Szalai László főgyógyszerésszel, akik szin­te ösztönösen mélyítik a medrét a sportélet folyamá­nak.­— Talán a dolgozók élet­kora magyarázza, hogy szin­te megtiltani sem lehetne a sportolást — kezdi az igaz­gató. — Negyven százálé- kuk harminc év alatti, így nem kell agitálni, hogy jöj­jenek röplabdapályát, te­niszpályát építeni. Én ma­gam nem voltam túlzottan optimista, amikor elkészül­tek a létesítmények. Azt mondtam, fogadásom van rá, hogy a teniszpályán ha­vonta hatvan órát sem fog­nak ütögetni a fehér sport kedvelői. Az első hónapban 98 órára vették igénybe. — Persze a pénzünk is több mint ötezer forint — folytatja Szalai László. — Ugyanis a pártoló tagok — nevezzük így őket — fize­téskor néhány forintot ösz- szedobnak az egyesület tá­mogatására. Úgy évi tízezer ebből is összejön. Aztán egy-egy sportnap nem kín­keservesen összetoborzott látszatrendezvény: ilyenkor jönnek a férjek, feleségek, gyerekek és igazi majális hangulatban telik el az a vasárnap, amit a testedzés­re áldozunk. Az indítékokat keresve számos szálat bogozhat ki az ember. íme az egyik: a pszichiátriai osztályon dr. Sülé Ferenc főorvos szocio- terápiát folytat. Idegileg sú­lyosan sérült betegek nyi­tott ajtó mellett várnak a gyógyulásukra. Dolgoznak, a gyógyulásukért, s közben olyan eszközök kerülnek ki a kezükből, amit a kórház a mindennapi életében hasz­Megtiltani sem lehetne a sportolást... — mondja dr. Zsembeli József nálni tud. A szakszerű in­doklás úgy hangzik, hogy szükséges a rendszeres mun­ka ahhoz, hogy megmarad­janak bennük azok a moz­gásfolyamatok, amelyek a gyógyszeres kezelés mellett „összekuszálódhatnának”. Ezt szolgálja aztán a sportolás is: teremben valamiféle cselgáncs — karate — test­építő torna egyvelegét vég­zik a betegek, a szabadban pedig kocognak rendszere­sen, olykor húsz centis hó­ban is. És ha már a bete­gek csinálják... Bár az igazgató-főorvos nem tulaj­donít neki különösebb jelen­tőséget, de az sem hagyható figyelmen kívül, hogy ő va­lamikor a Törökszentmikló­si Fáklyában, később pedig a SZEOL-ban volt aktív lab­darúgó. — A csapataink összeté­tele sem érdektelen — mondja dr. Zsembeli József. — A labdarúgó- és kézilab­da-együttes több mint fele orvos, a másik fele műszaki, beteghordó. Egyszerűen nem lehetne nekik megálljt pa­rancsolni. Csak természetes, hogy bátran tervezhetünk a társadalmi munkában is. A Műszaki Egyetem végzős hallgatói készítettek szá­munkra egy uszodatervet, huszonöt méteres medencé­vel. Már minden együtt volt a megépítésére, amikor rá­jöttünk, hogy nincs helyünk. Igaz, a kórházunk tizenhat holdon fekszik, de egy száz­ágyas szociális otthonnal és egy kétszázötven ágyas gyermekotthonnal bővülünk, így minden talpalatnyi he­lyünk od'avan, az uszoda terve tehát egyelőre füstbe ment. Hosszasan folyik a szó ar­ról, hogy a kórház lövész­klubot alakít, ahova a tíz éven felüli gyermekeket is elviszik a szülők. Aztán tá­mogatást adnak — rejtély, vajon miből? — egy vívó­iskolának. Hogy miként ke­rült a Kórház SE-hez a ví­vósport, nehezen deríthető ki. Az ügy kapcsán sokan dr. Sántha József véradó- államás-vezető főorvos ne­vét említik. A legilletéke­sebbek csak annyira emlé­keznek; hogy jött egy min­denre elszánt sportvezető, aki kikezdhetetlen érvekkel agitált a vívás mellett, és úgy érezték segíteni kell. Végül szerény dicsekvés­re is módot találnak be­szélgetőpartnereink: a me­gyei egészségügyi sportna­poknak évek óta a karcagi kórház a győztese. Gond­juk? Egy nagyobb helyisé­get — ahol jó asztalitenísz- és tollaslabda-csatározások folytak — kénytelenek rak­tárnak használni. Persze csak átmenetileg, mert mi­helyt más megoldást talál­nak, ismét a sporté lesz a terem. Az igazgató most azt fontolgatja, hol tudná meg­szervezni a mosoda és a gaz­dasági hivatal nődolgozói számára a munkahelyi test­nevelést. Aztán a röplabda- és a teniszpálya felújítását is tervbe vették, de minden bizonnyal a tavasz számuk­ra újabb és újabb ötleteket sugall majd. Vannak agyonszervezett sportegyesületek, amelyek sok százezer forintos költ­ségvetéssel gazdálkodnak, és a pályáikról éppen az a ten- nivágyás hiányzik, amelyik a karcagi kórház dolgozói­nak belső igényéből fakad. Talán az a néhány, sportot szerető ember kellene hoz­zá* aki az egészségügyi in­tézményben puszta kedvte­lésből csatasorba állítja a sportolni vágyókat? Lehet. Mindenesetre meg kell be­csülni őket. Aligha irigyli hát bárki is, hogy Szalai László főgyógyszerész sport- szervezői munkájáért a moszkvai olimpiára készül, természetesen szurkolóként. Palágyi Béla A teniszpálya felújításra vár „Tőlünk nyugdíjba mehetnek az edzők" Százmilliókkal gazdálkodik, de a keveset is beosztja Szalai László Moszkvába készül

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom