Szolnok Megyei Néplap, 1980. március (31. évfolyam, 51-76. szám)

1980-03-09 / 58. szám

12 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1980. március 9. CSftláPflllHDNSZflBflD PÖ LIFT HELYETT LÉPCSŐ Állómunkát végzőknek ajánljuk A hosszantartó állómun­ka rendkívül fárasztó. Talán furcsa, de mégis úgy van, hogy a hosszas állás sokkal nehezebb, mint a tartós já­rás. Az állómunka közben leghamarabb a lábak fárad­nak el. Romlik a láb izmai­nak oxigénellátottsága az elhasznált, a vénás vér aka­dályozott visszafolyása mi­atti. A pangó bomlástermé­kek következtében a láb megduzzad, fájdalmassá vá­lik. Különösen kellemetlen panaszaik lehetnek azoknak, akiknek ehhez már- a láb valamilyen statikai rendel­lenessége is társul (például népiesen mondva lúdtalpuk van). Náluk a láb fájdalmai mellé, deréktáji fájdalmak is csatlakozhatnak. Ezért fel­tétlenül lúdtalpbetétet, beté­tes cipőt (cipőboltban kap­ható) kell viselniük. A kellemetlen lábpanaszo­kat megelőzhetjük, illetve csökkenthetjük, ha napköz­ben, amikor csak mód. nyí­lik rá, megtornáztatjuk fá­radt lábainkat. Ha a torná­ra kevés idő jut, legalább járkáljunk minél többet munka közben, a járkálás, különösen a lépcsőn járás, nagyon hasznos izommunka, amely elősegíti a láb jó vér­keringését. Bátran választhatjuk te­hát a lift helyett a lépcsőt, mert ha eleinte izomlázunk is lesz tőle, néhány nap után sakkal jobban viseljük az egésznapos állómunka fá­radalmait. (Természetesen a gyakori lépcsőn járást nem ajánljuk idős vagy szívbe­teg embereknek. Fontos még, hogy jó felépítésű cipőben dolgozzunk, mely jól megtá­masztja sarkunkat, bokán­kat (pl. kismamacipő, száras cipő). Jó szolgálatot tesz az állómunka során a gumi­zott zokni is (bokafix, mely üzletben, valamint orvosi rendelvényre is beszerez­hető). A következő gyakorlatot ajánljuk állómunka közben: 1. Emelkedjünk lábujj­hegyre, majd sarokra (válto­gatva végezzük minél több­ször). 2. Járkáljunk lábujj­hegyen, majd sarokra állva. 3. Guggoljunk le (közben szájon át fújjuk ki a leve­gőt), majd emelkedjünk láb­ujjhegyre (s orron át szív­ják be a levegőt). Végezzük hatszor. 4. Guggoljunk le, és így lépegessünk néhányat előre, maj.d, hátra is. 5. Áll­junk kis terpeszben. Jobb térdünket húzzuk fel jó ma­gasra, majd tegyük vissza. Másik lábbal is végezzük el ötször. 6. Terpeszben állunk, a kezek csípőn vannak. Len­gessük előbb egyik, majd másik nyújtott lábunkat elő- re-hátra. 7. Most oldalra lendítsük a jobb, majd a bal lábat nyújtva néhány­szor. A gyakorlatokat nagyon hasznos friss levegőn, tehát szellőztetés közben végezni. Reméljük, kellemesen fel­frissülnek, kedves egészsé­gükre! Budai Györgyné gyógytornász Szoknyával, nadrággal Korong Matyi álma Mai családi oldalunkból helyszűke miatt kimarad,t Kiss Benedek mesesorozata, melyet Kovács Margit ke­rámiáira írt. Egy hét múlva folytatjuk. Jó ötlet Bizony megesik, hogy szo­rít az öv, de nincs már több lyuk rajta. Ne bökdössük, szurkáljuk össze-vissza, ha­nem vegyünk a lyukak nagy­ságának megfelelő vastag szöget elő, helyezzük a kí­vánt helyre, tegyük az övét egy deszkalapra és kala­páccsal üssünk rá a szögre. Ugyanolyan kerek lyuk ke­letkezik, mint az előzőék. Iluh István: Lép a baba Lép a baba, lép, lép, egy-kettő, még, még. Jár a baba, jár, jár, többet lép száznál. Madár János: Tavasz jön Elhervadt minden jégvirág. Emlékeinkben csillog-villog a hó. Világgá ment Télapó. Bíró László: Bocitánc Boci, boci, kicsi boci, ugra-bugrál, táncol. Nemsokára friss tejet kap az édesanyjától. Ezen a télen a kosztüm rendkívül divatossá vált. Szőrmézve, vatelinos béléssel vagy kötött kiegészítőkkel’ egyaránt práktikus viselet kora tavasszal is. Sokféle anyag kínálkozik: tweed, kasha, velúr, ratiné stb. Ké­szen, a szaküzletekben is vál­tozatos fazonmegoldásokat látunk. Mi azonban most olyan ötleteket adunk, ame­lyék szerint sokrétűen, vál­tozatosan öltözködhetünk. Szoknyát és nadrágot is csi­náltassunk azonos anyagból a kabátkához. Ugyanezek a rajzon látható modellek ún. koordinált anyagokból is ki­vitelezhetek és így rendkívül csinosak. Pl. kisebb és na­gyobb mintázatú kockás kel­mék; csíkos és kockás össze- párosítása vagy egyszínű anyag kockás mintázatával kombinálva. Ezek az anyag­párosítások azonban csak ak­kor sikerülnek, ha a színek pontosan azonosak. 1- es mo.d;ell: elképzelésünk szerint tweed szövetből a legalkalmasabb. A kabátka ragián szabású, kétsoros gombolásé. A derekára he­lyezett öv karcsúsít és me­leget is tart. Vonala öv nél­kül is enyhén karcsúsított. Hozzá egyenes vonalú nad­rágot terveztünk. A szok­nyája átmenős ún. lapszok­nya, de lehet féloldalas ra­kással ugyanígy megoldani. 2- es modell: egyszínű ve­lúr vagy kasha szövetből. A kabátka gombbal záródik, a hossza csípőn aluli, gallér­ját szőrméből terveztük. Szé­lesített vállakkal es ujjakkal készült. Szoknyája körös­körül enyhén húzott. A nad­rágja szűk, egyenes vonalú, „párhuzamos szabású”. Nádor Vera VENDÉGVÁRÓ Töltött tojás. Hozzávalók: 3 db kemény tojás, 8 dkg reszelt sajt, 2—3 evőkanál sűrített tej. 1 kávéskanál mustár, kevés szardella­paszta, bors, petrezselyem, zsázsa, retek és kapor körítésnek. A tojást lehűtjük, meghámozzuk és hosszában kettévágjuk. A sárgáját óvatosan kiszedjük. A tojás sárgájából, sajtból és sűrített tejből habos -krémet keverünk. Fűszerezzük. A zsázsát és petre­zselymet megmossuk, felaprítjuk és tálra tesszük. A félbevágott tojásfehérjét ráhelyezzük és megtöltjük a krémmel. Tetejére szele­telt retket és apróra vágott kaprot teszünk díszítésként. Formatervezett íróasztal Tamara Melnyik: Aki túllőtt a célon Minden férfi életében fel­tétlenül van egy nő, aki végzietes szerepet játszik. Akadt ilyen a szegény Hab- verov „szakácsművész” szá­mára is, aki szerényen dol­gozott egy nagy hivatal ét­kezdéjében. Ez a bizonyos nőszemély azzal a követeléssel fordult a helyi szakszervezeti bizott­ság elnökéhez, hogy ne en­gedje Hábverovot a kony­hában dolgozni. — Nem dolgozhat kollek­tívánkban olyan, ember, aki tetemes kárt okoz a köznek! Nézze csak meg, hová lett azoknak a nőknek a dere­ka, akiktől maga a szak- szervezeti díjakat beszedi?! Miért nem izgat senkit az, hogy csípőnkön felesleges zsírpárnák keletkeztek? Ez az ember mindennap húsos lepénnyel, süteménnyel, ke­rek cipóval, buktával, pis- kótatekerccsel kísérti gyen­ge akaratunkat. Krémmel, mákkal, lekvárral, túróval, hússal, almával, dióval, ká­posztával tölti meg konyha­remekeit. Kóstolja meg, és akkor megért engem. Az ilyen ínyencfalatokat senki sem utasíthatja vissza ön­szántából. Tegyen megfelelő intézkedést, fékezze meg a csábítót! Különben tömeg­akciót, asszonylázadást szer­vezek — akár tetszik, akár nem, és nem nyugszom bele abba, hogy ez az ember a hi­vatalunkban maradjon! A szakszervezeti bizottság elnöke szemügyre vette a nők derekát, és úgy határo­zott, elbocsátja Hábverovot. A megijedt konyhaművész azonban égre-földre eskü- dözött, hogy ezentúl fcolbá- szos szendvicsen kívül sem­mit sem készít — és így megmaradhatott állásában. Ha a kedves olvasó hiva­talának étkezdéjében száraz szendvicseken kívül más egyéb nincs — „cherchez la femme!”, vagyis: kedves asszonytársak, készítsenek maguk roládot, ha kedvük tartja! (Gellért György fordítása) Amikor Nováte úr éjjel ha­zatér, a lépcsőházban látja üldögélni a szomszédot. — Talán elvesztette a kul­csot? — kérdezi a szomszéd­tól. — Nem a kulcsot, hanem a bátorságomat! — suttogja a szomszéd. — Szomszéd úr, mi volt maguknál az a botrány teg­nap? — Az egész egy levél mi­att történt. — Elfelejtette feladni? — Nem, megsemmisíteni felejtettem el. gy szűk kis helyi­ségbe voltam be­zárva, a rácsos ab­lakon túl néhány csíkos ruhás ember sétált fel s alá idegesen. A homlokom csupa verejték volt, a térdeim összeverőd­tek a félelemtől. Még sze­rencse, hogy a feleségemnek sikerült meglátogatni! Hozzám simult, mellemre ejtette a fejét és hüppögni kezdett. — Ne sírj — vigasztaltam —, lehet, hogy még minden jóra fordul... A lányunkra legyen gondod. A napokban azzal a harmadik bejárat­beli huligánnal láttam... Félek, hogy semmi jó nem lesz ebből az ismerkedésből. Az asszony még keserve­sebben rázendített és szívem összeszorult. Frantisek Janura: A búcsú — Könyörgöm, nyugodj meg — mondtam remegő hangon, érezve, hogy nekem magamnak is kigördül egy árulkodó könnycsepp a sze­memből. — De ha ... ha... — Nagy nehezen lenyeltem a torkomat szorongató gom­bócot, és így folytattam: — Ha nem térnék vissza. . . ne felejtsd el megnézni hol­nap a totószelvényt. A kony- haszékrényben van, a gom­bosdobozban. És a kisker­tünkben se feledd el lenyes­ni a rózsákat.. . Lehet, hogy szükséged lesz egy csokorra a . .. a szomorú esemény­re ... De én mégis remény­kedem . .. Nem volt időm befejez­ni a mondatot. Kitárult az ajtó, és a szobába belépett két feketeruhás férfi. A fe­leségem hangos zokogásba kezdetű A bejöttek egyike az órájára nézett, és fojtott hangon így szólt: — Nagyon sajnálom, de az idő lejárt. Gyerünk. — Higgye el — suttogta a másik —, én megértem, hogy mit kell átélnie... E szavak kíséretében a nyakamba dobott egy zsinórt. A zsinóron vészjóslóan fi­tyegett egy bírói síp. Többé nem néztem, a feleségemre. A szurkolók füttykoncert­je, dobogása és kiabálása közepette kifutottunk a fut- ball-pályára. (A Krokodilból fordította: Juhász László) Szomszédok Javíthatatlanok Óvintézkedés E

Next

/
Oldalképek
Tartalom