Szolnok Megyei Néplap, 1980. március (31. évfolyam, 51-76. szám)

1980-03-08 / 57. szám

6 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1980. március 8. Révai Nagy Lexikona: 1916. „No. Felnőtt nőnemű személy. A férfi lés nő közt lévő természetes kü­lönbség a nőre nézve jogi különbségeket is von maga után.. .*' íródott mindez anyáink, nagy­anyáink korában. Mit kívántak akkor tőletek a társadalom erősebb nemű \tagjai? Szeressetek, szüljetek, legyetek jó feleségek, kiváló háziasszonyok? Osszátok be a férj keresetét, neveljétek a gyerekeket? És aztán? Jelentett-e valamit mindezeken kívül számotokra, hogy a technika szá­zadában azt mondhattátok magatokról: NŐNEK SZÜLETTÜNK Ismét a lexikonból: „A jövő nemzedék érdekében a női munka terjedésé, vei annak törvényes korlátozá­sa is előtér, be lép.. A gyapjú jellegzetes illata betölti a műhelyeket. Nem­csak azt, ahol a merinót szö­vik, azt is ahol a perzsasző­nyegeket csomózzák a drága, finom anyagból gz öcsödi nők. „Főnökasszonyuk” — a békésszentandrási Háziipa­ri és Népi Iparművészeti Szövetkezet öcsödi telepének vezetője — Bíró Imréné. — Már 25 éve. A kezdet­kor óriási eredménynek szá­mított, hogy végre munkaal­kalom adódik a nőknek a mezőgazdaságon kívül is, itt a faluban. Akkor az okozott gondot, hogyan helyezzünk el minden jelentkezőt. — És ma? — Az, hogy nincs elég munkaerő, látja, üres mun­kahelyeink vannak. A kör­nyékbeli gyárak elszipkáz­zák tőlünk az embereket. Persze érthető, modern üzemben, jobb körülmények között, könnyebb munkával, több pénzt lehet keresni. Mert ez a másik gondom: 2 ezer 500 forint a havi átlag- kereset nálunk. Van aki négyezret, van aki csak két­ezret keres. Betanított mun­ka a miénk, nincs lehetőség a szakmásításra. — És, amint látom, szin­te csak nőket foglalkoztat­nak. — Ezért'aztán nálunk nem gond, az egyenlő munkáért egyenlő bért elv érvényesíté­se. Bár szerintem lassan a múlté lesz ez a gond, min­den munkahelyen. — Tehát a falun élő asz- szony is az ipart választja? — Inkább a jobb lehetősé­get. Bár a falusi asszony még ma is sokat dolgozik. Látom a mi dolgozóinkon. Időre el­járnak munkahelyükre, és becsülettel ledolgozzák a nyolc órát. Legtöbb család­ban két gyerek van és az anya gondoskodása nem pó­tolható. Ott van a háztartás, a háztáji ezernyi nyűge. Ez meg is látszik az életszínvo­nalukon. Kézimunkáznak is, és olvasnak. Elég sok köny­vet elad a bizományosunk. Én vezetem a telepen a po­litikai oktatást is, tizenkét éve. Higgye el, a ma asszo­nyát, a falusit is, érdekli, hogy mi zajlik körülötte a világban, az országban, és véleménye van az esemé­nyekről. — Nő vezető, nők között. — Hogy elfogadnak-e? Ez­zel itt soha nem volt bajom. Persze ha a község többi gazdasági vezetőjét veszem, már ez nem ilyen egyértel­mű. Bizonyítani kellett na­ponta, és kell ma is. De ahogy múlnak az évek, az ember egyre nagyobb gya­korlatra tesz szert. Bátrabb lesz, és ha jól dolgozik, ha érti a dolgát, tekintélye is van. Továbbra is a lexi­konból: „A női munka a mezőgaz­daságban igen nagy mérvű, de pontosan ki nem mutat­ható .. — Ma sem tudni? — Dehogynem. A megye téeszeiben mintegy hétezer­nyolcszáz nő dolgozik, az összes aktív tag 23,8 száza­léka. Apró, fehér házikó a híd­mérlegkezelő, — Pámer Ilo­na — munkahelye, a mező- héki Táncsics Tsz-ben. Ho­gyan él ma egy téeszben dol­gozó, tanyán lakó fiatal lány? — Minden reggel 5 órakor kelek. Kerékpárral jövök dolgozni. A munkaidőm 12 óra. Látja ebben is egyen­jogúak vagyunk a férfiakkal, mi is tizenkét órát dolgozunk kora tavasztól késő őszig. Csak éppen á munkabérünk kevesebb, mert mi nagyon nehéz munkát nem tudunk végezni. Otthon aztán segí­tek ellátni a jószágokat, fő­zök is. Nálunk a családban az otthoni munkát is eloszt­juk. — Szórakozás? — A tanyán is van tévé. Szeretek olvasni, kézimun­kázni. Ritkán színházba is eljutunk a vőlegényemmel, de az itteni művelődési ház­ban is van lehetőség szóra­kozásra. Van egy Wartbur­gom, nyáron, ha tehettük, azzal jártunk Gyulára, strandra. Egyébként nem vagyak kivétel, sok fiatal­nak van itt a téeszben kocsi­ja. Tagja vagyok az üzemi KISZ-bizottságnak, meg alapszervezetem vezetőségé­nek, hát az ifjúsági szövet­ségben is van tennivalóm. — Nem gondolt arra, hogy ha a városba költöznek, ott helyezkedjen el? — Itt anyagilag jobban megtalálom a számításomat. A téesz segíti, aki tanulni akar. Én is elvégeztem a marxista középiskolát, sőt öthónapos pártiskolára is küldtek. Aztán itt is igé­nyünk szerint öltözködhe­tünk, a telepeken van fürdő, öltöző. Munka után rendbe hozhatja magát az ember. Mindez ma már természetes, mint ahogyan az is, hogy az­zal házasodunk akit szere­tünk. Üjból idé-. zet a lexi­konból: „A nő társadal­mi helyzetét neme ter­mészetesen elhatárol­ja .. — Azért három év után, jó volt visszajönni az üzem­be. Pedig három gyerekünk van. Józsika 5, Attila 4, An- na-Mária 3 éves. Volt és van elég tennivaló otthon is. — És mégis tanult közben. — Technikumi végzettsé­gem volt, és az üzemmérnö­ki kiegészítőt végeztem el. Két hónapja, hogy kinevez­tek a gyár termelési osztály- vezetőjének. Rimányi Józsefné a Május 1. Ruhagyár neveltje, fiatal vezetője. Mellesleg pártalap- szervezeti vezetőségi tag, ta­nít a Ruhaipari Szakközép- iskolában, pártpropagandis­ta... Nem sok ez egy kicsit a három gyerek mellett? — A férjem, ha ideje van, segít. A fiataloknál már in­kább érvényesül a családi életben is a demokratizmus. Mi is közösen végezzük a háztartási munkát. Persze, az is igaz, hogy ha a feleség há­rom évig gyesen van, a fér­jek kicsit „visszaszoknak” a régi rendbe, mondván, te úgyis otthon vagy, megcsi­nálhatod. Én minden reggel fél hatkor kelek, a férjem korábban megy el, én viszem a gyerekeket az óvodába. Szerencsére közel van hoz­zánk. Délután én gyűjtöm be a gyerekeket, a férjem vásárol, estére marad a mo­sás, a kicsikkel való foglal­kozás. — Nem fárad el? — Hát nem szabad fekve néznem a tévét, mert akkor elalszom. És sajnos a szép- irodalom olvasására sincs időm. — Ezekután az egyenjogú­ságról ... — Szerintem egy nőtől ma is mindenki — elvárja, hogy bizonyítson. Hogy értse a szakmáját, hogy helyén le­gyen az esze, a szíve, hogy képezze magát, hogy mindig friss, csinos, jólöltözött le­gyen, hogy a háztartását rendben tartsa, jól nevelje a gyerekeit. Szóval nem köny- nyű eleget tenni. De vállal­ni kell, mert érdemes. És megint a lexikon­ból: „A köz- igazgatás magasabb állásaira a nők nem al­kalmaztat­nak .. Ezen a délelőttön csöndes a mezőtúri városi vezető ügyész — dr. Ozsváth Zsuzsa — irodája. — öt éve dolgozom a vá­rosban, ebben a beosztásban. Abban, hogy én itt vezető ügyész lettem, nincs semmi különös. — Tudom, hogy közéleti em ber... — A munkámmal jár. Az ügyészi törvényből adódik a feladat, hogy részt kell ven­nem á város közéletében. — Most pártbizottsági tag is lett. — Idekerülésem első per­cétől nagyon sok segítséget kaptam a városi pártbizott­ságtól és vezetőitől. — Sok nő visel társadalmi funkciót ? — Mezőtúron a társadalmi szervek vezetőinek 40 száza­léka nő. Azok a lányok és asszonyok pedig, akik az ál­lamigazgatásban dolgoznak, nagyon aktívak, jó a kritikai érzékük. Talán addig, amíg vezető nem lesz egy nő, ki­csit sokan aggodalmaskod­nak: bírja-e majd a munkát? De aztán természetes, hogy dolgozik, és hogy jól dolgo­zik. Én soha nem tapasztal­tam, hogy valaki is fenntar­tással viseltetett volna irán­tam. — Azt sem, hogy egy ve­zető nő, csinos és fiatal, job­ban odafigyelnek rá az em­berek? — Én úgy élek, ahogy meg­szoktam, ha nem figyelnének rám, akkor sem élnék más­ként. Vannak jó ismerőseim, társaságba keveset járok. Talán ha megvalósul az el­képzelés, és lesz értelmiségi klub Mezőtúron. Most estén­ként otthon a saját tovább­képzésem köt le. Üj Magyar Lexikon, 1961: „A nők egyenjogúsága meg­szünteti a nők különleges el­nyomását, kivívása szorosan összefügg a dolgozók összes­ségének felszabadításával... a szocialista társadalom megteremtésével...” És 1970-ben megszületett a párt nőpolitikái határozata is. Nő­nek születtünk, és így élünk, a technika századának má­sodik felében. Varga Viktória Fotó: Nagy Zsolt Antifasiszta grafikák Varsányi Pál metszetei a jászberényi könyvtárban Varsányi Pálnak, a ma­gyar grafika egyik jelentős személyiségének gyűjtemé­nyes kiállítása februártól te­kinthető meg a Magyar Nemzeti Galériában. A ki­állítás grfaikái, dokumentu­mai végigkísérik a napjaink­ban is aktívan alkotó idős mester életútját. Varsányi az 1920-as évek végén kapcsolódott be a munkásmozgalomba, s nagy agitatív erejű metszetei, so­rozatai utat nyitottak neki az európai szocialista moz­galmak fórumain is. Meg­nyerte Romain Rolland sze­mélyes megbecsülését, hábo­rúellenes, antifasiszta met­szeteit rendszeresen közöl­ték és ismertették külföldi balodali folyóiratok. A jászberényi városi könyvtárban — a galériabe­li bemutatóval egyidőben — a Fasizmus című, 1933-ban készült és illegálisan terjesz­tett sorozat egyik eredeti példányát tekinthetik meg a látogatók. (A dokumentum­értékű képek egyébként' a könyvtár grafikai gyűjtemé­nyének féltve őrzött ritkasá­géi közé tartoznak, Varsányi 1975. évi jászberényi kiállí­tását követően kerültek a gyűjteménybe.) A tizenegy linóleummet­szetből és egy rézkarcból ál­ló sorozatot a művész ön­arcképe vezeti be. Az aggo­dalmas, töprengő, ugyanak­kor szuggesztív tekintetű portré szinte figyelmezteti a szemlélőt, hogy alkotójával együtt nézzen körül a kora­beli társadalmi valóságban. Ennek a valóságnak ijesztő, fenyegető volta jelenik meg a következő képeken.. A változatos kompozíciós, grafikai megoldások alkal­mazásával a művész sikere­sen kerüli el a sorozatok sokszor monoton egyhangú­ságát. Szatirikus gúny jele­nik meg például azon a lap­ján, amely a statárium híreit olvasó, önelégült, elhízott, szivarozó polgárt ábrázolja. (A sorozat egyébként egyet­len 1932-ben készült darab­ja Sallai és Fürst meggyilko­lásának emlékét idézi.) Má­sutt — például a Munkáste­metés című képén —. a le­egyszerűsített ábrázolás, a fametszet fekete tónusainak foltszerű alkalmazása kelt drámai hatást. A grafikák többségét az elvont, ugyanakkor jól ér­telmezhető jelképiség hatja át. E képék közül is ki kell emelnünk a Horogkereszt cí­műt, annál is inkább, mert a németországi náci párt uralomra jutását követően Varsányi volt, aki a magyar grafikusok közül elsőként próbálkozott e szimbólum mögött megjelenő ideológia, jelentéstartalom igaz, művé­szi ábrázolásával. Az Európára és a világra leselkedő háborús fenyegetés veszélye a sorozat több ké­pén is megjelenik. Varsányi azonban nem elégszik meg a riasztó társadalmi kórkép ábrázolásával, utal az azzal szemben álló erőkre is. Ilyen a Tüntetés című metszete, vagy az a lágy, mégis szo­borszerű férfiaktja, amely nem a cirkuszi mutatványo­sok látványos izomkolosszu­sait, hanem a gondolkodó, tettrekész és cselekedni kí­vánó munkásság jelenlétét idézi. A mozgósító jellegű grafikákat — mint a világ megváltoztathatóságában va­ló hitgyőzelme — egy idilli jelenet zárja be. Boldog ki­egyensúlyozottságban pihenő női akt és — ölében zászlót lobogtató gyermekkel — fia­tal férfi jelenik meg előttünk. Az enteriőr hangulatát idé­ző kép sarkában, a talán megszokásból is oda kíván­kozó váza és virágcsokor he­lyén pedig érett búzafcalá- szok társaságában a sarló és kalapács tűnik fel... Varsányi Pál a maga ko­rában kivételes politikai tisztánlátással és elkötele­zettséggel, ugyanakkor ma­gas művészi szinten megva­lósított sorozata á magyar antifasiszta művészet leg­jobb hagyományait őrzi. E képek bemutatása hazánk felszabadulásának közelgő 35. évfordulóján nemcsak a fasizmus elleni küzdelem korát, hanem e küzdelem eredményét is felidézi. Arató Antal Modern technikával dolgozunk Hallgatók a tiszthelyettes-iskolán Zsemberi István ezredes, Tóth János, Vízkerti János és Kincs János hallgató Ezekben a hetekben még lehet jelentkezni a Magyar Néphadsereg tiszthelyettes-iskoláira. A Kilián György Repülő Műszaki Főiskolán is van ilyen kar, amelyen a fiatalok a szakmai ismeretek megszerzése mellett pol­gári szakképesítést is kapnak. Az iskola életéről érdek­lődtünk Zsemberi István mérnök ezredestől, Tóth János, Vízkertj János és Kincs János hallgatóktól. A követke­zőket mondották: ZSEMBERI ISTVÁN ezre­des: Egy hadsereg gerince a hivatalos állomány, rajta áll, hogy a hadsereg eleget tud-e tenni feladatának. Így van ez nálunk is. Néphad­seregünk hivatásos katonái iránt alapvető követelmény a társadalmi rendünk iránti elkötelezettség, a magasfokú katonai, politikai felkészült­ség. Az, hogy katonai fel­adatainkat minden körülmé­nyek között áldozatkészen teljesítsék. A hivatásos ál­lományon belül kiemelke­dően nagy szerepük van a tiszthelyetteseknek, különö­sen a technikai eszközök használatában, karbantartá­sában. Azt, hogy kik és hogyan kerülnek tiszthelyettesi is­kolánkra, a minden évben kiadott pályázati felhívás tartalmazza, amely megta­lálható az iskolák igazgatói­nál, a tanácsok művelődés- ügyi osztályain, valamint a területvédelmi és hadkiegé­szítő parancsnokságon. Főiskolánk tiszthelyettes- képző szakán repülő-műsza* ki tiszthelyetteseket kép­zőnk. Olyan tiszthelyettese­ket, akik a repülőgép sár­kányhajtómű, rádió, műszer és fegyver berendezéseinek üzemeltetését és javítását végzik. Mit kapnak hallgatóink az iskolán? — Térítésmentesen teljes ellátásban részesülnek. Ez azt jelenti, hogy az ét­kezőtől a ruházaton keresz­tül a teljes tanulmányi fel­szerelésig mindent megkap­nak. Ezen kívül illetményt és tanulmányi eredményük­től függően tanulmányi pót­lékot. A hallgatóknak megfelelő lehetőségük van a szabadidő aktív eltöltésére. Jól felsze­relt könyvtárral, különböző szakkörökkel,. irodalmi, tánc stb. csoportokkal rendelke­zünk. A széles körű tömeg­sport-lehetőségek mellett hallgatóink a Kilián FSE szakosztályaiban sportolhat­nak. Azok a fiatalok, akik az iskola elvégzése után ered­ményes kibocsájtó vizsgát tesznek, a repülő csapatok­hoz kerülnek műszaki tiszt­helyettesi beosztásba. Hogy mit jelent a haza fegyveres szolgálata és ezen belül repülő-műszakiként szolgálni, azt csak az tud­ja igazán átérezni, aki az iskola padjai után előkészí­ti gépét a repülésre, felelős­séget vállal annak üzemké­pességéért, a repülő-személy­zet életéért, azért, hogy re­pülőgépe minden körülmé­nyek között engedelmesked­jék a repülővezető akara­tának. A repülő békében is harci feladatot lát el, védel­mezi szocialista hazánk lég­terét. Meggyőződésem, aki ezt az életpályát választja, az az egyik legszebb hivatás mellett dönt. TÓTH JÁNOS hallgató: — Autó- és motorszerelő szakmát tanultam. Közben az Ifjú Gárda révén többször vettem részt laktanyalátoga­táson. Ott kezdtem érdek­lődni a repülés iránt. Rájöt­tem ugyanis, hogy az isko­lában — legalább is abban, ahová én jártam, — nem megíelelő a tájékoztatás. J ót nem nagyon mondtak a ka­tonai pályáról, inkább el­vették az ember kedvét. Ezért jó, ha tanácsot a hi­vatásos tiszthelyettesektől is kémek az érdeklődők. Az iskolán kedvezőek vol­tak az első benyomások. Ké­sőbb az ember azt is látja, hogy milyen szükség van jól képzett tiszthelyettesekre. — Természetesnek veszi, hogy avatás után szívesen fogad­ják a csapatoknál, és köny- nyen be tud illeszkedni az ottani életbe. VÍZKERTI JÁNOS hallga­tó: — Korábban repültem az MHSZ-nél. Érdekel a modem technika, ezért jöt­tem ide. Műszeripari szak­középiskolát végeztem, ez az iskola egy szakmával még többet jelent számomra. Az itteni elhelyezés barátságos, kellemes a környezet. Nem félünk a csapatszolgálattól sem, hiszen sok olyan is­merősünk van, aki tavaly vagy tavalyelőtt végzett is­kolánkon, és jól érzi magát csapatánál. Társaim nevé­ben is mondhatom, nem bántuk meg, hogy jelentkez­tünk a tiszthelyettesi isko­lára. KINCS JÁNOS hallgató: — Bátyám is hivatásos tiszt- helyettes, így érthető, hogy korábban sokat beszélget­tünk a katonai pályáról. Ér­dekel a repülőgép, a szak­maszeretet vezérelt ide. — Mindannyian érezzük, hogy nem akármilyen technikával dolgozunk. Amellett tisztá­ban vagyunk azzal is. hogy közvetett úton, bár, de ha­zánk légterének biztosításá­ban is részt, veszünk majd. Felemelő és jó érzés ez. S. B.

Next

/
Oldalképek
Tartalom