Szolnok Megyei Néplap, 1980. március (31. évfolyam, 51-76. szám)
1980-03-30 / 76. szám
Egységben, kipróbált úton Befejezte munkáját a Magyar Szocialista Munkáspárt XII. kongresszusa, nyilvánosságra került a párt legfőbb fórumának határozata is. Az előzetes várakozást igazolta a tanácskozás, a Központi Bizottság beszámolója, a vita, a határozat. Nem ért meglepetés, s még kevésbé csalódás bennünket. Kipróbált politikánk fontos állomása volt a kongresszus, s ennek a kipróbált politikának egyik legfontosabb eleme a nyíltság, az őszinteség, a párt és a tömegek kölcsönös bizalma; ezért tudhattuk, mi lesz a kongresszus jellemzője, ezért nem volt meglepetés, nem lehetett csalódás, váratlan az, aminek — a televízió, a rádió, a sajtó közvetítésével — szinte az egész ország tanúja, résztvevője lett. Felelősségteljes, az eredményeket és a gondokat reálisan számbavevő munka folyt a kongresszuson, s a vita egy-egy részlete, valamint egésze a cselekvőkészség kinyilvánítása volt: folytatni és az eddigieknél következetesebben, célratörőbben végrehajtani a párt kipróbált politikáját. Életünk ezer színe villant fel a hozzászólók szavaiban, s mégis, ez az elkötelezettség, eltökéltség, a cselekvés egységének erőteljes kívánsága ismétlődött a vitában, a Minisztertanács elnökének mondataiban éppúgy, mint a csőgyári munkás, a szénbányász, az orvosprofesszor, a termelőszövetkezeti elnök, a megyei első titkár, a tanácselnök, a SZOT főtitkára, a vállalati vezérigazgató, az egyetemi hallgató észrevételeiben, javaslataiban. Ennek a magatartásnak, a párt és a nép egységének megkülönböztetett hangsúlyt, elsődleges figyelmet adott a vita összefoglalásakor Kádár János, úgy értelmezve ezt. mint a Központi Bizottság véleményének megerősítését: van elegendő erőnk a gondok fokozatos legyűréséhez, a szocialista építőmunka töretlen, de a megváltozott körülményekhez igazított, ezért sokféle elemében a korábbiaktól eltérő folytatásához. Nem szűkölködött a kongresszusi vita kritikai megállapításokban, bíráló észrevételekben sem. Mégis, nem akadt senki a szónoki emelvényre lépők közül, akinek szavait ne szőtte volna át az eredmények öröme, tisztelete, értékelése. Az ötödik ötéves terv jelentős létesítményei, a népgazdaságban 1979-ben megkezdődött folyamatok kellő figyelmet kaptak, hiszen az ilyen és hasonló eredményekre támaszkodva haladhatunk tovább. Hogyan tovább: ezzel a kongresszus fő gondolati csomópontjához jutottunk el, mert a vita egyöntetűen azt bizonyította, hogy dplgoz- zunk; mert dolgozhatunk jobban, hatásosabban, a megváltozott körülményekhez rugalmasabban igazodva, s nemcsak a termelésben, hanem az élet minden területén. Van világos célunk és van erőnk — mondotta a Központi Bizottság beszámolójában Kádár János, szinte jelszóvá fogalmazva az ilyen elhatározásokat és törekvéseket, egyben indokolását is adva az örvendetesen gyarapodó, a holnapot jól szolgáló tetteknek, terveknek, amelyek máris kézzelfoghatóan igazolják: kollektívák serege alkalmas és képes rövid idő alatt felnőni a magasabb . követelményekhez. Sokféle szemszögből igazolta a kongresszus. hogy növekszik azok tábora, akik fölhagynak a megszokottal, a rutinnal, akik más módon gondolkoznak eredményességről, a kezdeményezés értékéről, társadalmi fontosságáról, mint eddig. Ennék a más módon gondolkodásnak, s vele párhuzamosan a másként cselekvésnek megkülönböztetett figyelmet szentelt a párt XII. kongresszusa, olyan értelemben is, hogy a fő helyek egyikére emelte az ifjúság, a szocialista építés utánpótlásának helyzetét, s félreérthetetlenül kimondva azt is: az egyéni boldogulásnak nincs más útja, mint a közérdek fölismerése, érvényesítése. Amiből logikusan következik: társadalmunknak, sokkal inkább, mint ed,-. dig, a munka társadalmának kell lennie, de ennek útját nemcsak új határozatokkal, újabb tervek, jelentések papírhegyeivel egyengetve, hanem a végrehajtás jobb megszervezésével, az ellenőrzés következetességével kell végigjárni, nemcsak a termelésben, hanem az élet minden területén. Ennek szükségességére, elengedhetetlensé- gére int, hogy a következő öt esztendőben reálisan nem jelölhető meg más fő cél, mint lassúbb fejlődési ütem mellett a gazdálkodás, a termelés minőségi jellemzőinek erősítése, a versenyképesség fokozása, ezzel a népgazdaság egyensúlyi helyzetének javítása, az életszínvonal megszilárdítása. Ennek a fő célnak kell alárendelni a nemzeti jövedelem belső felhasználásának növekedési ütemét, az ipari termelés bővítését; a nemzeti jövedelem 15—17 százalékos, az egy főre jutó reáljövedelem hatszázalékos gyarapodása ezért látszik megalapozottnak — elérhetőnek — a hatodik ötéves terv esztendeiben. Tagadhatatlan, hogy társadalmunk bizonyos része nem elég fogékonyan figyelte a világban végbemenő változásokat, a magyar népgazdaságot a felszabadulás óta legsúlyosabban érintő hatásokat, azt vélve, nincs közünk hozzá. A szocialista Magyar- ország kiállta a világgazdaság változásai okozta próbát, a tömegek nagy politikai érettségről tettek tanúságot, ám elkerülhetetlen volt a fölismerés: a megszokott módon elért teljesítményeink nem elegendőek. Majd,nem hatvanan léptek fel küldöttként a kongresszusi terem szónoki emelvényére, s mindannyian fontosnak tartották, hogy emlékeztessenek, olykor bíráló szavaikkal is, az országépítő munka nagyszerű eredményeire, amit a Központi Bizottság beszámolója így foglalmazott meg: nagyot, maradandót alkotott a párt vezetésével a dolgozó magyar nép. S éppen ennek a megalkotottnak a féltése, megőrzésének vágya, annak fölismerése, hogy van mit megvédenünk, megszilárdítanunk, van mire építenünk a jövőt, csendült ki a kongresszuson felszólalók szavaiból. Azt a jövőt, amelyben nem szűnnek meg a békés alkotómunka feltételeinek folyamatos megteremtésére, megtartására tett nemzetközi erőfeszítéseink, a szövetségi politikánk bevált gyakorlata, a társadalmi fejlődésnek a programnyilatkozatban foglaltakkal megegyező iránya. Ennek a jövőnek ötvöző anyaga az ötnapos munkahét is, a családi pótlék fölemelése (elsősorban a három és több gyermeket nevelőknél), az egyenlősdi kényelmes gyakorlatának föladása, a kezdeményező kollektívák, vezetők fokozott támogatása, megbecsülése. Kommunisták serege, 812 ezer párttag nevében, megbízásából tanácskozott, határozott a XII. kongresszus. Mégis, joggal feltételezhetjük: a dolgozó nép széles tömegei nevében is tehette ezt. A kölcsönös bizalom, a nyíltság, a kipróbált politika folytatásának óhaja arra a gyakorlatra támaszkodik, amelyet a párt majdnem (negyedszázada folytat, s amelynek köznapian megfogalmazott lényege az elvi kérdésekben a tántoríthatatlan szilárdság, a gyakorlati munkában a rugalmasság. Hazánk nemzetközi tekintélye ugyancsak ennek a politikai módszernek a következménye, hiszen — a kongresszusi határozat fogalmazásával élve — a nemzeti érdek elválaszthatatlan az internacionalizmustól, a békéért vívott harctól, a népek közötti megértés és barátság útjainak keresésétől. Befejeződött a kongresszus, kezünkben vannak a dokumentumok, megkezdődhet az útmutatások helyi földolgozása, az elfogadott határozatok végrehajtása. Feladataink nem könnyűek, sőt, sok területen súlyosak, bonyolultak, kemény próbát tartogatok. Eltökélten, egységesen munkálkodva azonban ezeken a feladatokon is sikerrel túljutunk. A felszabadulás 35. évfordulója alkalmából A tartalomból: H piac nem jön házhoz, keresni keli Tisztaszobák Mindenki megöregszik egyszer Utolsó műveleteket végzik a szovjet exportra készülő atomerőművi légtartályon. Tavaly kezdték el a 9 darabos WEB—-1-10 típusú reaktorhoz a légtartályok szállítását a jászberényi Aprítógépgyárban. Képünkön a harmadik blokkhoz tartozó légtartály látható Ára: 1,60 forint SZOLNOK MEGYEI VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! XXXI. évf. 76. szám, 1980. március 30., vasárnap A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA Katonai díszszemle, ifjúsági felvonulás a fővárosban Ünnepség a Szigligeti Színházban - Nagygyűlések, megemlékezések és koszorúzásnk a megyében Április 4-re, felszabadulásunk 35. évfordulójának megünneplésére készül az ország. Nagygyűléseken, baráti találkozókon, kegyeletes koszorúzásokon, képzőművészeti és dokumentum-kiállításokon idézik fel azt a történelmi utat, amelyet 1945 óta megtettünk. Április 3-án ünnepi külsőségek között, katonai tiszteletadással felvonják az Állami Zászlót az Országház előtt, a Kossuth Lajos téren, a Magyar Népköztársaság nemzeti lobogóját és a munkásmozgalom vörös zászlaját pedig a Gellérthegyen. Az Állami Zászlónál zenés őrségváltás lesz 4-én délben. A felszabadulásunk dátumához kapcsolódóan április 2-án Állami- és Kossuth- díjakat nyújtanak át a Parlamentben a termelőmunkában, a tudomány, a műszaki fejlesztés, a gyógyítás, az oktatás, a művészet területén elért kimagasló eredményekért. Ezen a napon adják át a Kiváló és Érdemes Művész címeket, továbbá a Rózsa Ferenc-díjakat, s a művészeti díjakat. Másnap az Országházban kitüntetéseket adnak át eredményes tevékenységük elismeréséül az állami, a gazdasági .munka különféle területein dolgozóknak. Harmadikén este díszünnepséget rendeznek az Erkel Színházban: az ünnepi megemlékezést követően 12 fővárosi énekkar 600 dalosa szerepel. Az ünnep napján este az Elnöki Tanács fogadást ad a Parlamentben: a meghívottak között lesznek a politikai, az állami, a társadalmi élet képviselői, üzemek, vállalatok, intézmények kiváló dolgozói. Üjkori történelmünk legkiemelkedőbb dátumára emlékezve leróják kegyeletüket a hazánk szabadságáért a felszabadító harcokban életét áldozó 300 ezer szovjet hős, és a többi elesett külföldi katona emléke előtt. Április 3-án a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága a Népköz- társaság Elnöki Tanácsa, a Minisztertanács, a fegyveres erők, valamint a tömégszer- vezetek és -mozgalmak képviselői megkoszorúzzák a Szabadság téri Szovjet hősi emlékművet és a Magyar hősök emlékművét a Hősök terén. A megelőző napon egyéb koszorúzásokra is sor kerül. Népköztársaságunk fegyveres erői: a Magyar Néphadsereg, a határőrség és a munkásőrség egységei — április 4-én katonai dísz(Folytatás a 3. oldalon.) Kongresszusi műszak az üzemben Dolgoztak az olajbányászok — Nagyjavítás a Vegyiművekben — Hagymát vetettek a Rákóczi Tsz brigádjai A Kőolajkutató Vállalat szolnoki központjában valamint Orosházán, Szegeden, Komódiban és Egerben több mint két és félezer olajbányász tartott szombaton kommunista műszakot. A kőolajkutatókhoz hasonlóan a megye sok üzemiében, gazdaságában tegnap tettek eleget vállalásuknak a kollektívák, s csatlakozva a Sziklai Sándor Szocialista Brigád felhívásához kongresszusi műszakot tartottak. Az Alföldi Téglaipari Vállalatnál például ugyanígy társadalmi munkát végeztek a dolgozók, a gyárakban szaporodtak a szárításra váró nyerstéglák, s működtek a kemencék. Mintegy ezerötszáz fizikai dolgozó vett részt a tegnapi kommunista műszakban, de az alkalmazottak, az adminisztrátorok se)m tétlenkedtek. Az utóbbiak a vállalat új mezőtúri létesítményénél tereprendezési munkákat végeztek. Az ország legnagyobb Mezőgép vállalata, a szolnoki, a kongresszusi héten kimagasló teljesítménnyel dolgozott, és tegnap elkészült a 2300-ik, tőkés exportra szánt mezőgazdasági gép. A vállalat kollektívájának helytállását bizonyítja az a tény, hogy az első negyedévi tőkés exporttervét tagjai 15 százalékkal túlteljesítették. A legfontosabb tennivalók egyike a vállalatnál a szuperfoszfát üzem nagyjavítása —•, ezen dolgoztak tegnap a kollektívák —, de volt olyan dolgozó, aki az üzemék környezetét csinosította. A tegnapi munka bérét hasonlóan más vállalatokhoz, a gyermekintézmények fejlesztésének számlájára ajánlják fel a Vegyiművek dolgozói. , Kommunista műszakot tartottak a Nagykunsági Erdő és 'Fafeldolgozó Gazdaságban is. Mintegy kétezren vettek részt a Sziklai brigád felhívása nyomán szervezett munkákban. Az alkalmazottak, az adminisztrátorok, a szolnoki központ dolgozói a megyeiszékhely zöldövezetében csemetéket ültettek, az üzemekben, — a vállalat a megyén kívül is tevékenykedik — a hagyományos tért melési munkák zajlottak. A havas esős időjárás miatt nem tudták kivenni részüket a március 22-i társadalmi munkából a rákóczi- falvi Rákóczi Tsz szocialista brigádjai. A harminchat kollektíva a kongresszusi — felszabadulási munkaversenyben védnökséget vállalt a hagymamag termesztése, felett olyan formában, hogy egy- egy brigádtag 520 négyzet- méter területen társadalmi munkában végzi el az ültetést, a növényápolási munkát, és a várhatóan mintegy kétmillió forint értékű termés betakarítását. Tegnapi és mai pihenőnapját maghagyma ültetésre szánta huszonnégy brigád csaknem háromszázötven tagja, akik vasárnap estig — ha munkájukat újabb eső nem zavarja meg — száznyolcvan hektáron fejezik be a téesz- nek jól jövedelmező növény kézi vetését.
