Szolnok Megyei Néplap, 1980. március (31. évfolyam, 51-76. szám)

1980-03-30 / 76. szám

Egységben, kipróbált úton Befejezte munkáját a Magyar Szocialista Munkáspárt XII. kongresszusa, nyilvános­ságra került a párt legfőbb fórumának ha­tározata is. Az előzetes várakozást igazolta a tanácskozás, a Központi Bizottság beszá­molója, a vita, a határozat. Nem ért meg­lepetés, s még kevésbé csalódás bennün­ket. Kipróbált politikánk fontos állomása volt a kongresszus, s ennek a kipróbált politikának egyik legfontosabb eleme a nyíltság, az őszinteség, a párt és a töme­gek kölcsönös bizalma; ezért tudhattuk, mi lesz a kongresszus jellemzője, ezért nem volt meglepetés, nem lehetett csaló­dás, váratlan az, aminek — a televízió, a rádió, a sajtó közvetítésével — szinte az egész ország tanúja, résztvevője lett. Felelősségteljes, az eredményeket és a gondokat reálisan számbavevő munka folyt a kongresszuson, s a vita egy-egy részlete, valamint egésze a cselekvőkészség kinyil­vánítása volt: folytatni és az eddigieknél következetesebben, célratörőbben végre­hajtani a párt kipróbált politikáját. Éle­tünk ezer színe villant fel a hozzászólók szavaiban, s mégis, ez az elkötelezettség, eltökéltség, a cselekvés egységének erőtel­jes kívánsága ismétlődött a vitában, a Mi­nisztertanács elnökének mondataiban épp­úgy, mint a csőgyári munkás, a szénbá­nyász, az orvosprofesszor, a termelőszövet­kezeti elnök, a megyei első titkár, a ta­nácselnök, a SZOT főtitkára, a vállalati vezérigazgató, az egyetemi hallgató észre­vételeiben, javaslataiban. Ennek a maga­tartásnak, a párt és a nép egységének megkülönböztetett hangsúlyt, elsődleges figyelmet adott a vita összefoglalásakor Kádár János, úgy értelmezve ezt. mint a Központi Bizottság véleményének megerő­sítését: van elegendő erőnk a gondok fo­kozatos legyűréséhez, a szocialista építő­munka töretlen, de a megváltozott körül­ményekhez igazított, ezért sokféle elemé­ben a korábbiaktól eltérő folytatásához. Nem szűkölködött a kongresszusi vita kritikai megállapításokban, bíráló észre­vételekben sem. Mégis, nem akadt senki a szónoki emelvényre lépők közül, akinek szavait ne szőtte volna át az eredmények öröme, tisztelete, értékelése. Az ötödik öt­éves terv jelentős létesítményei, a nép­gazdaságban 1979-ben megkezdődött folya­matok kellő figyelmet kaptak, hiszen az ilyen és hasonló eredményekre támasz­kodva haladhatunk tovább. Hogyan to­vább: ezzel a kongresszus fő gondolati cso­mópontjához jutottunk el, mert a vita egy­öntetűen azt bizonyította, hogy dplgoz- zunk; mert dolgozhatunk jobban, hatáso­sabban, a megváltozott körülményekhez rugalmasabban igazodva, s nemcsak a ter­melésben, hanem az élet minden területén. Van világos célunk és van erőnk — mon­dotta a Központi Bizottság beszámolójá­ban Kádár János, szinte jelszóvá fogal­mazva az ilyen elhatározásokat és törek­véseket, egyben indokolását is adva az ör­vendetesen gyarapodó, a holnapot jól szol­gáló tetteknek, terveknek, amelyek máris kézzelfoghatóan igazolják: kollektívák se­rege alkalmas és képes rövid idő alatt fel­nőni a magasabb . követelményekhez. Sokféle szemszögből igazolta a kong­resszus. hogy növekszik azok tábora, akik fölhagynak a megszokottal, a rutinnal, akik más módon gondolkoznak eredmé­nyességről, a kezdeményezés értékéről, tár­sadalmi fontosságáról, mint eddig. Ennék a más módon gondolkodásnak, s vele pár­huzamosan a másként cselekvésnek meg­különböztetett figyelmet szentelt a párt XII. kongresszusa, olyan értelemben is, hogy a fő helyek egyikére emelte az ifjú­ság, a szocialista építés utánpótlásának helyzetét, s félreérthetetlenül kimondva azt is: az egyéni boldogulásnak nincs más útja, mint a közérdek fölismerése, érvé­nyesítése. Amiből logikusan következik: társadalmunknak, sokkal inkább, mint ed,-. dig, a munka társadalmának kell lennie, de ennek útját nemcsak új határozatokkal, újabb tervek, jelentések papírhegyeivel egyengetve, hanem a végrehajtás jobb meg­szervezésével, az ellenőrzés következetes­ségével kell végigjárni, nemcsak a terme­lésben, hanem az élet minden területén. Ennek szükségességére, elengedhetetlensé- gére int, hogy a következő öt esztendőben reálisan nem jelölhető meg más fő cél, mint lassúbb fejlődési ütem mellett a gaz­dálkodás, a termelés minőségi jellemzői­nek erősítése, a versenyképesség fokozása, ezzel a népgazdaság egyensúlyi helyzeté­nek javítása, az életszínvonal megszilár­dítása. Ennek a fő célnak kell alárendelni a nemzeti jövedelem belső felhasználásá­nak növekedési ütemét, az ipari termelés bővítését; a nemzeti jövedelem 15—17 szá­zalékos, az egy főre jutó reáljövedelem hatszázalékos gyarapodása ezért látszik megalapozottnak — elérhetőnek — a ha­todik ötéves terv esztendeiben. Tagadhatatlan, hogy társadalmunk bizo­nyos része nem elég fogékonyan figyelte a világban végbemenő változásokat, a ma­gyar népgazdaságot a felszabadulás óta legsúlyosabban érintő hatásokat, azt vélve, nincs közünk hozzá. A szocialista Magyar- ország kiállta a világgazdaság változásai okozta próbát, a tömegek nagy politikai érettségről tettek tanúságot, ám elkerülhe­tetlen volt a fölismerés: a megszokott mó­don elért teljesítményeink nem elegen­dőek. Majd,nem hatvanan léptek fel küldött­ként a kongresszusi terem szónoki emel­vényére, s mindannyian fontosnak tartot­ták, hogy emlékeztessenek, olykor bíráló szavaikkal is, az országépítő munka nagy­szerű eredményeire, amit a Központi Bi­zottság beszámolója így foglalmazott meg: nagyot, maradandót alkotott a párt veze­tésével a dolgozó magyar nép. S éppen ennek a megalkotottnak a féltése, megőr­zésének vágya, annak fölismerése, hogy van mit megvédenünk, megszilárdítanunk, van mire építenünk a jövőt, csendült ki a kongresszuson felszólalók szavaiból. Azt a jövőt, amelyben nem szűnnek meg a békés alkotómunka feltételeinek folya­matos megteremtésére, megtartására tett nemzetközi erőfeszítéseink, a szövetségi politikánk bevált gyakorlata, a társadalmi fejlődésnek a programnyilatkozatban fog­laltakkal megegyező iránya. Ennek a jövő­nek ötvöző anyaga az ötnapos munkahét is, a családi pótlék fölemelése (elsősorban a három és több gyermeket nevelőknél), az egyenlősdi kényelmes gyakorlatának föladása, a kezdeményező kollektívák, ve­zetők fokozott támogatása, megbecsülése. Kommunisták serege, 812 ezer párttag nevében, megbízásából tanácskozott, ha­tározott a XII. kongresszus. Mégis, joggal feltételezhetjük: a dolgozó nép széles tö­megei nevében is tehette ezt. A kölcsönös bizalom, a nyíltság, a kipróbált politika folytatásának óhaja arra a gyakorlatra tá­maszkodik, amelyet a párt majdnem (ne­gyedszázada folytat, s amelynek köznapian megfogalmazott lényege az elvi kérdések­ben a tántoríthatatlan szilárdság, a gya­korlati munkában a rugalmasság. Hazánk nemzetközi tekintélye ugyancsak ennek a politikai módszernek a következménye, hi­szen — a kongresszusi határozat fogalma­zásával élve — a nemzeti érdek elválaszt­hatatlan az internacionalizmustól, a bé­kéért vívott harctól, a népek közötti meg­értés és barátság útjainak keresésétől. Befejeződött a kongresszus, kezünkben vannak a dokumentumok, megkezdődhet az útmutatások helyi földolgozása, az el­fogadott határozatok végrehajtása. Fel­adataink nem könnyűek, sőt, sok terüle­ten súlyosak, bonyolultak, kemény próbát tartogatok. Eltökélten, egységesen mun­kálkodva azonban ezeken a feladatokon is sikerrel túljutunk. A felszabadulás 35. évfordulója alkalmából A tartalomból: H piac nem jön házhoz, keresni keli Tisztaszobák Mindenki megöregszik egyszer Utolsó műveleteket végzik a szovjet exportra készülő atomerőművi légtartályon. Tavaly kezdték el a 9 dara­bos WEB—-1-10 típusú reaktorhoz a légtartályok szál­lítását a jászberényi Aprítógépgyárban. Képünkön a harmadik blokkhoz tartozó légtartály látható Ára: 1,60 forint SZOLNOK MEGYEI VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! XXXI. évf. 76. szám, 1980. március 30., vasárnap A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA Katonai díszszemle, ifjúsági felvonulás a fővárosban Ünnepség a Szigligeti Színházban - Nagygyűlések, megemlékezések és koszorúzásnk a megyében Április 4-re, felszabadulá­sunk 35. évfordulójának megünneplésére készül az ország. Nagygyűléseken, ba­ráti találkozókon, kegyeletes koszorúzásokon, képzőművé­szeti és dokumentum-kiállí­tásokon idézik fel azt a tör­ténelmi utat, amelyet 1945 óta megtettünk. Április 3-án ünnepi kül­sőségek között, katonai tisz­teletadással felvonják az Ál­lami Zászlót az Országház előtt, a Kossuth Lajos téren, a Magyar Népköztársaság nemzeti lobogóját és a mun­kásmozgalom vörös zászla­ját pedig a Gellérthegyen. Az Állami Zászlónál zenés őrségváltás lesz 4-én dél­ben. A felszabadulásunk dátu­mához kapcsolódóan április 2-án Állami- és Kossuth- díjakat nyújtanak át a Par­lamentben a termelőmunká­ban, a tudomány, a műsza­ki fejlesztés, a gyógyítás, az oktatás, a művészet terüle­tén elért kimagasló ered­ményekért. Ezen a napon adják át a Kiváló és Érde­mes Művész címeket, továb­bá a Rózsa Ferenc-díjakat, s a művészeti díjakat. Más­nap az Országházban kitün­tetéseket adnak át eredmé­nyes tevékenységük elisme­réséül az állami, a gazda­sági .munka különféle terü­letein dolgozóknak. Harma­dikén este díszünnepséget rendeznek az Erkel Színház­ban: az ünnepi megemléke­zést követően 12 fővárosi énekkar 600 dalosa szerepel. Az ünnep napján este az El­nöki Tanács fogadást ad a Parlamentben: a meghívot­tak között lesznek a politi­kai, az állami, a társadal­mi élet képviselői, üzemek, vállalatok, intézmények ki­váló dolgozói. Üjkori történelmünk leg­kiemelkedőbb dátumára em­lékezve leróják kegyeletüket a hazánk szabadságáért a felszabadító harcokban éle­tét áldozó 300 ezer szovjet hős, és a többi elesett kül­földi katona emléke előtt. Április 3-án a Magyar Szo­cialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottsága a Népköz- társaság Elnöki Tanácsa, a Minisztertanács, a fegyveres erők, valamint a tömégszer- vezetek és -mozgalmak kép­viselői megkoszorúzzák a Szabadság téri Szovjet hősi emlékművet és a Magyar hősök emlékművét a Hősök terén. A megelőző napon egyéb koszorúzásokra is sor kerül. Népköztársaságunk fegy­veres erői: a Magyar Nép­hadsereg, a határőrség és a munkásőrség egységei — április 4-én katonai dísz­(Folytatás a 3. oldalon.) Kongresszusi műszak az üzemben Dolgoztak az olajbányászok — Nagyjavítás a Vegyimű­vekben — Hagymát vetettek a Rákóczi Tsz brigádjai A Kőolajkutató Vállalat szolnoki központjában vala­mint Orosházán, Szegeden, Komódiban és Egerben több mint két és félezer olajbá­nyász tartott szombaton kommunista műszakot. A kőolajkutatókhoz hasonlóan a megye sok üzemiében, gazdaságában tegnap tettek eleget vállalásuknak a kol­lektívák, s csatlakozva a Sziklai Sándor Szocialista Brigád felhívásához kong­resszusi műszakot tartottak. Az Alföldi Téglaipari Válla­latnál például ugyanígy tár­sadalmi munkát végeztek a dolgozók, a gyárakban sza­porodtak a szárításra váró nyerstéglák, s működtek a kemencék. Mintegy ezeröt­száz fizikai dolgozó vett részt a tegnapi kommunista műszakban, de az alkalmazot­tak, az adminisztrátorok se)m tétlenkedtek. Az utób­biak a vállalat új mezőtúri létesítményénél tereprende­zési munkákat végeztek. Az ország legnagyobb Me­zőgép vállalata, a szolnoki, a kongresszusi héten kima­gasló teljesítménnyel dolgo­zott, és tegnap elkészült a 2300-ik, tőkés exportra szánt mezőgazdasági gép. A válla­lat kollektívájának helytál­lását bizonyítja az a tény, hogy az első negyedévi tő­kés exporttervét tagjai 15 százalékkal túlteljesítették. A legfontosabb tennivalók egyike a vállalatnál a szu­perfoszfát üzem nagyjavítá­sa —•, ezen dolgoztak tegnap a kollektívák —, de volt olyan dolgozó, aki az üze­mék környezetét csinosítot­ta. A tegnapi munka bérét hasonlóan más vállalatokhoz, a gyermekintézmények fej­lesztésének számlájára ajánl­ják fel a Vegyiművek dolgo­zói. , Kommunista műszakot tar­tottak a Nagykunsági Erdő és 'Fafeldolgozó Gazdaság­ban is. Mintegy kétezren vettek részt a Sziklai brigád felhívása nyomán szervezett munkákban. Az alkalmazot­tak, az adminisztrátorok, a szolnoki központ dolgozói a megyeiszékhely zöldövezeté­ben csemetéket ültettek, az üzemekben, — a vállalat a megyén kívül is tevékenyke­dik — a hagyományos tért melési munkák zajlottak. A havas esős időjárás mi­att nem tudták kivenni ré­szüket a március 22-i társa­dalmi munkából a rákóczi- falvi Rákóczi Tsz szocialista brigádjai. A harminchat kol­lektíva a kongresszusi — felszabadulási munkaver­senyben védnökséget vál­lalt a hagymamag ter­mesztése, felett olyan formában, hogy egy- egy brigádtag 520 négyzet- méter területen társadalmi munkában végzi el az ülte­tést, a növényápolási mun­kát, és a várhatóan mint­egy kétmillió forint értékű termés betakarítását. Teg­napi és mai pihenőnapját maghagyma ültetésre szánta huszonnégy brigád csaknem háromszázötven tagja, akik vasárnap estig — ha mun­kájukat újabb eső nem za­varja meg — száznyolcvan hektáron fejezik be a téesz- nek jól jövedelmező növény kézi vetését.

Next

/
Oldalképek
Tartalom